Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-12-31 / 101-102. szám
XIV. évfolyam. Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" Szekszárdi 1932 december 31. 10!—102. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dl): Félém-----------6 pengő. | Egész évre______12 pengd. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLÄZSIK FERENC. A lap meKJil.alk minden ss.rdán 4. .somb.ton Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Újévi gondolatok. Kül- és belföldi statisztikusok, sőt országgyűlési képviselők is több iaben hangoztatták már, hogy tnl vagyunk a mélyponton. Most az újév küszöbén még mindig kételkedve fogadjuk eien megállapításokat s már nemcsak a képviselői kijelentésekben, de a statisztikusok adataiban sem tudunk biaakodni. Tán az egész világ emberiségének az újévtől az a leghőbb kívánsága: vajha az ó év elhagyásával túl kerültünk volna a mélyponton. De vájjon az amerikai 20 milliós, a németországi 5 milliós és immár a franciák nagy tömegű munkanélkülijei, a mélypont átlépését és jobb idők feltűnését jelentik-e ? A háborús adósságoknak Amerika által való kérlelhetetlen behajtása, a lefegyverzési konferenciák nagyobb dicsőségére való általános fegyverkezés, a politikai világ gyuanyagokkal telített le- vegője, a gazdasági válság megszűntének, a normális élet és munka felvételének, a békének előfutárjai-e ? Nem azt látjuk-e mindebből, hogy egy könnyelműen elhajított gyufaszál lángralobbanthatja az egész világon azt az összesűritett levegőt, amely a számitásnélkűli kalmárkodás, ebből származó éhező tömegek, nemzetek közötti ellenséges indulat s a társadalmi osztályok egymásiránti gyűlölködéséből termelődött ki. Bármerre tekintünk, mindenhol csak elkeseredést, gondokat látunk, nem reménykedik már senkisem az összeülő konferenciákban, nem bizakodik senki az amerikai elnökválságban, a francia kormányok sűrű változása, a németországi meg-megújuló választások nem nyújtanak semmi alapot a bizakodásra, a megnyugvásra. A lefolyt év ködös napjaiba nem tud belehatolni az újévnek reményt nyújtó napsugara. Csak a pénznek sárga vigyorgása tör át a homályon és szinte halljuk, amint a páncél- pincékben összezsúfolva az egész vi lág szenvedői felé azt kiáltja: Ti emberek, akik a világ urainak képzelitek magatokat, mily nyomorult, tehetetlen férgek vagytok, ha én visz- szahuzódom közűletek 1 És a teremtés koronája, az ember, valóban hitvány féregként térdel ez előtt a sárga bálvány előtt, milliók elkinzott testéből panaszló siránkozás tör fel, megállnak a gépek, nem füstölnek a gyárkémények és az életvidámBágtól azelőtt hangos, most néma utcákban itt-ott csak az elkeseredésnek, a kétségbeesésnek, az éhezőknek és a haldoklóknak jaja, utolsó sóhaja vegyül. Az arany sárga vigyorgását, a szenvedők és a gonddal telt emberek szenvedéstől feldúlt arcát láttuk a letűnő évben és ezt a kétségbeesett látványt nem tudja a jobb jövendőbe vetett bizakodás reménységének su gara eltakarni. Úgy érezzük, hogy ebből a rettenetes káoszból a kivezető utat nem tudja már megtalálni földi halandói A tőke megbomlott agyú tulajdo nosait nem tudja eszméletre ébreszteni a mindent megsemmisítő vihar közelgő veszélye. Az egész emberiség agyát, szivét megmérgezte a gyűlölködés, a pénz után való futás, tör- tetős. Vakon rohan mindenki a köd beborult jövő elé. Nem lát senkit, csak önmagát. Azt hiszi, hogy a bol - dogulás révébe ér be, ha mellőle kidőlnek a többi verseny futók. A vég zet elől fut mindenki a nem gondol arra, hogy a végzetet elkerülni senki halandó nem tudja I Itt-ott felcsillan néhány pillanatra egy-egy fáklyafény. Fanatikusan hívők megpróbálják vesztébe rohanásában megállítani az embert. Lelkes sza vakkal, bizakodó reménységeket kiáltanak feléjük. De a tömeg nem hallja, vagy nem akarja hallani mír a prófétákat, rohan tovább a sötét ség. felé, amelyben a jövő reményeinek teljesedését véli találni ahelyett, hogy megállana és igyekeznék ezt a megbomlott világrendet összefogó akarattal,, izmainak utolsó megfeszítésével visszafordítani, helyére zökkenteni. Az egész világ politikai és gazdasági válságának indító oka a lelkiválság. A háború borzalmai, a békekötések igazságtalanságai, a gyengéknek legázolása, a pénznek olim- puszra emelése valami- rettenetes megrázkódtatáson vitték keresztül az egész emberiség lelkét. Kiveszett abból a hit, az igazságban való bizakodás, a derék munkának megbecsülése és helyébe ült a hitetlenség, a gazság, a hatalommal való visszaélés, a munkanélkül való köny- nyttélés utáni rohanás és mindezeknek tetejébe koronaként odaillesztetett a pénz utáni sóvárgás minden nemes i érzést kiirtó szenvedélye. Azok a kevesek, akiknek leikéből még nem tudta a mai idők szelleme kiirtani a hitnek, a becsületnek, az emberszeretetnek, a könyörületesség nek érzését, a munkának, az alkotásnak a vágyakozását, azok érzik és félő remegéssel várják a jövőt. Érzik, hogy kell jönni egy tisztító viharnak, amely az állattá alacsonyuk embert ismét emberi öntudatra ébreszti, amely a felemelt bálványo kát összetöri, amely szétszaggatja azt a sötét ködöt, amely az emberek lelkét eltölti és szemeit elvakitja. — Félik a jövőt, mert tudják, hogy ez a tisztítótűz nem válogathat és sokszor azokat is felperiseli, akik pedig a hitnek, a becsületnek, a munkának őrtállói voltak. A történelem azt bizonyítja, hogy a szenteknek, a vér tanuknak és az igazaknak vére hullásából sarjadzott ki mindig a boldogulásnak virága. — Az eljövendő megújhodás is nagy áldozatokat fog kívánni. Amikor az utolsó téglalapot vakoljuk be az 1932 ik év sírboltján, ezek a borongás érzések ülnek lelkünkre. Még mindig sűrű a köd. Ráül nemcsak látóhatárunkra, de nyomja szivünket is. Kétségbeesetten keressük a ránk boruló szürkeségben az életet, a szépséget, a világosságot jelentó nap sugarát. Nem látjuk még, de ködbeveBző szemünk előtt mégis kezd tisztulni a jövő. Látjuk, hogy az arany ki fog törni börtönéből, hogy egy pillanat alatt visszahozza ismét ebbe az élettelen világba az életet, a mozgást, a munkát. Halljuk, amint a rendes napi foglalkozásukhoz ismét visszatért munkanélküli milliók eddig keserűséget és panaszt kiáltó ajkán fel— zendül a munka himnusza. A politikai elvakultság hályogát látjuk le- pattani a nemzetek szeméről. Újra az 1000 éves régi határok rajzolódnak ki. előttünk. Tizenötéves rabságból felszabadult népek hálaimáját halljuk zengeni. Nem a konferenciákon tanácskozók, maguk az öntudatra ébredt népek milliói dobják le magukról a zsarnokságot és gyűlölködést hirdető vezérek uralmát és össze- ölelkezve haladnak az Élet utján, hisz tudatára ébredtek annak, hogy emberek és az embernek hivatása és Istentől eredő célja nem az egymásnak gyűlölete, hanem szeretető. Az 1933-as évtől csodát várunk 1 Csodát, amely a sötétségbe világos- j ságot, a szivekbe a szeretet érzését | viszi. Csodát, hogy az ember, emberi öntudatra ébred és visssatér oda, akitől elindult, akitől évezredeken keresztül arcának fényét kapta, akit sokszor megtagadott, de aki előtt mégis mindig leborult, ... az Istenhez. Csodát várunk az 1933-as évtől, a második megváltás osodáját, amikor a hitetlen világból meguj- hodva emelkedik ki újra az emberré lett hivő, bizakodó ember I Schneider János. m • __ im« Tr ianon tükre. Magyar advent. Irta: Ivftnffy Tamás. As egéss nagyvilág csak néhány hétig éli át as advent elmerengd, elrévedező, misitikna hangulatát, a reményteljes várakozásnak, a lélek revelációjának évről-ávre megújuló idejét, melyet karácsony estéjén be- tetőz a karácsonyfa ágain kigyuló mécsek lobogása, a „Mennyből az angyal“ naivan bűbájos dallama, az éjféli mise zsolozsmája és az embert szivekből kétezer év éta kitérő pásztori ének: „Dicsőség Istennek és békesség a földén a jóakarata embereknek 1“ Mi, szegény magyarok advent idejét éljük immár kerek tizennégy esztendő óta, amióta 1918 karácsony tájban lehullott a magyar égről az a fényes karácsonyi csillag, amely a magyarság útját ezerév előtt bevilágította és századokra és századokra előre kijelölte. Mi azóta a szomorúság útját járjuk. — A szomorúságét, de nem a reménytelenségét 1 Agyunknak és szivünknek minden sejtjét azóta egy titokzatos adventi várakozás tölti el. Még trianoni ítéletünket ki sem mondták, még sorsunkat meg sem pecsételték és máris éreztük, máris tudtuk, hogy mindaz a szenvedés, amely reánk várakozik, csak ideiglenes, csak átmeneti, mert a világot teremtő, kormányzó és fenntartó Igazság nem veszhet ki e földről, hanem csak ideig-óráig bujdosik, hogy azután régi fénnyel, megújult dicsőséggel árassza éltető sugarait megint e világra 1 Tizennégy év óta várjuk mi magyar adventét ülők az uj betlehemi csillag felragyogását, mely minden epedő vágyunkat betetőzi majdan. Tizennégy év óta várjuk az örök isteni igazság beteljesülését és megtestesülését : Magyarország feltámadását. Egyes szám ára 30 fillér.
