Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1932-02-03 / 10. szám

XIV. évfolyam. Szekszárd, 1932 február 3. 10. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség ét kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szám 85 és 102. Előfizetési dl): félévre _______6 pengd. | Egész évre ___ _ 12 pengd. FO uerkeutO: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLáZSIK FERENC A lap meglelealk minden essrdAn 4e ssombeton. Eldfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetd közlemények a szerkesztdséghez küldenddk. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengd. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkén t 10 fillér. Állást keresdknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A Népszövetség véleménye rólunk. A N^pssövetaég tanácsának a pénz­ügyi bizottság beterjesztette a jelen­tését Magyarország helyzetéről. Ez a jelentés tudvalevőleg a pénzügyi bi­zottság néhány hónappal ezelőtt Ma- gyarorzzágon időzött szakértő tagjai­nak tapasztalatai alapján készült. A nemzetközi összetételű pénzügyi bi­zottság jelentésében elismeri, hogy valutáris nehézségeink nem önhibánk­ból származnak, hanem abból, hogy a magyar kivitelért kapott külföldi valuták jelentékeny része ezek érték­csökkenése folytán nem volt felhasz­nálható, a külföldi kötelezettségeink fizetésére szolgáló valutákat pedig nem tudtuk megszerezni. A decem­ber hó végén kihirdetett transzfer­moratóriumot ennek folytán a pénz ügyi bizottság szükségesnek és jo­gosnak ismeri el. A bizottság sürgős közérdeknek tartja, hogy a külföldi rövidlejáratu tartozásokra nézve a hitelezőkkel haladék nélkül Stillhalte, vagyis halasztási megállapodások jöj­jenek létre, amelyek hat hónapnál rövidebh tartamuak nem lehetnek. Ezen egyezmények tekintetében egy­öntetűen kell eljárni, mely célból a J külföldi hitelezők képviselőiből or- j sságonként sürgősen bizottságokat kell alakítani. A bizottság örömét fejezi ki afö­lött, hogy báró Korányi Frigyes a jelenlegi nehéz helyzetben elvállalta a pénzügyminiszteri tárca vezetését. A magyar kincstár helyzetét a bi­zottság kedvezően ítéli meg és he lyeslésBel veszi tudomásai, hogy a magyar kormány a jövő évi költség­vetés keretét 830 millióban állapította meg ós még ezt iz le fogja szállítani, ha a bevételek alakulása ezt szük­ségessé fogja tenni. A pénzügyi bi­zottság szerint a most folyó évi költ­ségvetés előrelátható deficitje kilenc­ven millió pengőt érhet el, amely azonban már fedezve van a font- kölcsön révén; ezenkívül az állami üzemeknél is körülbelül 15 millió deficittel lehet számolni. A bizottság nagy súlyt helyez arrp, hogy a ma­gyar kormány az üzemek háztartását egyensúlyba hozza és szükség esetén egyes üzemektől szabaduljon. A deficit elkerülése feltétlenül szükséges azért, hogy az infláció elhárítható legyen. A Magyar Nemzeti Bank helyze­tét akként jellemzi a pénzügyi bi­zottság, hogy a bankjegyforgalom ugyan nem magas, de a bank váltó­tárcája az ország szükségletéhez vi­szonyítva túl nágy. Ezért a Nemzeti | Bank részéről konservativ hitelpoli­tikára van Bzükség. A transzfermoratórium következté­ben a külföldi hitelezők javára ke­zelendő alap a bizottság sserint 150 millió pengőre emelkedhetik és a bizottság tudomásai veszi, hogy Po- povics elnök főcélul tűzte ki ez alap­nak likvidálását. A devizagazdálko­dás megkötését nemcsak, hogy szük­ségesnek ismeri el a pénzügyi bi­zottság, hanem még szigorúbb ren­delkezéseket és ellenőrsést követel, mert az exportőrök által bejelentett és beszolgáltatott összegek jóval alatta maradnak a tényleges export­értéknek. Nevezetesen azt követeli a pénzügyi bizottság, hogy ssüntesse be a Nemzeti Bank az egyes cégek­nek adott privilégiumot, hogy az exportvalutát visszatarthassák kül­földön való nyers anyagvásárlás céljá­ból. A pénzügyi bizottság reméli, hogyha Magyarország végrehajtja talpraállitási programmját és tanulsá­got tesz a külföldi hitelezőkkel szem­ben fizetési akaratáról, ngy sikerülni fog hitelét helyreállítani. Végül a bizottság úgy a népszö­vetségi tanácsnak, valamint a magyar kormánynak figyelmébe ajánlja, hogy minél előbb szoros gazdasági érint- | késés létesittessék a szomszédos és | más államokkal. Est a problémát, bármily nehés is, meg kell oldani tartós módon, mert a pénzpiacok bizalma Magyarország fizetőképessé­gében csakis akként fog helyre­állni. Mint e rövid felsorolásból látható, a Népszövetség pénzügyi bizottsága az egész magyar kérdést a külföldi hitelezők szempontjából ítéli meg. Minden tanácsa ős véleménye arra lyukad ki, hogy Magyarország köz­gazdasága és egész népe vállaljon további áldozatokat, szorítsa le igé­nyeit, takarékoskodjék, tűrje gazda­ságának gúzsbakötését és tegye meg a legnagyobb erőfeszítéseket külföldi hitelezőinek kielégítése érdekében. Arról egy szót sem szól a pénzügyi szakértők tekintélyes gyülekezete, hogy a külföldi hitelezők mérsékel­jék az abszurd magas kamatokat, amelyeket a mezőgazdaság mai vesz­teséges termelése sehol a világon nem tud előteremteni. Pedig itt van a probléma lényege. Teljesen ki van zárva, hogy a mai lezuhant világ­piaci árak mellett Magyarország to­vább tudja viselni a háromszorosan magasabb terményárak idején és azokhoz mérten megállapított kül­földi kamatterheket. Ezt a gazdasági | lehetetlenülést a pénzügyi bizottság Böngészés a múltban. Irta: KáTOSSl Pál. Albreoht főherceg Szekszárdon. A magyar élniakarásnak, a nem­zeti összefogásnak legnagyobb pél­dája a magyar nép hősi szabadság- harca 1849-ben megbukott. Nem a belső elvérzés, nem az őszinte és áldozatkész lelkesedés alábbhanyat- lása volt az oka a tragikus meg­adásnak, hanem a mindeneket felül­múló túlerő. A magyar történelem mégis évezredről beszélő lapjain a legnagyobb piedesztálra a magyar szabadságharcot emeli. És nagyon helyesen. Mert bámulatára méltó az egész világnak az, hogy ez a ma­roknyi magyar nép minő lelkese­déssel, a szabadság utáni vágyako­zás perzselő tüzével, mint a szív­nek és léleknek fegyvereivel, minő dicsőségesen tudott ellenállniEurópa egyik legmodernebb hadseregének, az osztrák ármádiának s milyen gi­gászi küzdelmet tudott kifejteni a fellázított nemzetiségek vandál pusz­tításaival szemben. Egy óriási világ- birodalomnak, Oroszországnak kel­lett haderőit mozgósítani, hogy zsarnokiasságának kapzsiságával segítségre siessen szomszédjának és együttesen legyenek letiprói egy élniakaró nemzet szabadságvágyá­nak. A szabadságharc elbukása után szomorú idők következtek hazánkra. A lelkiismeretlen bosszúnak, az erő­szakos igába hajtásnak korszaka volt az. A világtörténelem legkemé­nyebb szivü gyászmadara Haynau táborszernagy ütötte fel tanyáját ős Buda várába és két éven keresztül 1849—1851-ig a legnagyobb kímé­letlenséggel gyilkoltatta s vetette fogságba nemzetünk legjobbjait. 1951-ben már az ifjú uralkodó I. Ferenc József is megsokalta Haynau kegyetlenségeit és helyébe Albrecht főherceget (1817—1895) nevezte ki Magyarország kormányzójává és főparancsnokává. Albrecht főherceg amilyen kitűnő hadvezér volt, éppoly kevéssé bizonyult megértő kormány­zónak. Nem volt elég lelkiereje ahoz, hogy megérteni tudta volna egy bi­lincsekbe vert ország lelkibetegsé­gét, hogy annak gyógyítója és szó­szólója legyen a legfelsőbb uralko­dónál. A nemzet rokonszenvét nem sikerült megnyernie, aminek egyik főoka a magyar népnek fájó tapasz­talatokon szerzett bizalmatlansága, másrészt pedig az ő gyengesége volt. 1852 ben Albrecht főherceg kör­utazást tett Magyarországon. A nép mindenütt lelkesedéssel fogadta, de az ünneplésekben ott lappangott a közelmúlt gyászos fekete fellege, mely nem engedte a reménységnek bilincseit feltörni. Albrecht főherceg 1852 junius hó 27-én ért Székesfehérvárról Szek- szárdra Tolna vármegye mindent elkövetett díszes fogadtatására. Min­den községben díszes lovasbandé­riumok fogadták és kisérték hintó- ját A vármegye határán Forster megyei főnök köszöntötte és kisérte egészen Szekszárdig. Szekszárdon kivilágított diadalkapu fogadta, mely előtt a város bírája üdvözölte a főherceget. Zúgtak a harangok és taracküdvlövések köszöntötték meg­érkezésekor. A főutcán két oldalt a helybeli s a közeli községi céhek, valamint az iskolák ifjúságának sorfala emelte a fogadtatás külső fényét. Az igazi ünnepélyes fogad­tatás a vármegyeház előtt volt. Itt a Pécsről idevezényelt Don Miguel gyalogezred állott diszőrséget, a megyeház lépcsőzetén pedig a me­gyei előkelőségek foglaltak helyet. A vármegye lakossága nevében a szekszárdi prépost és városi lelkész Thomaer Ignác mondott üdvözlő beszédet. A diadalkapuknál fehérbe öltözött leánykák hintettek virágo­kat. A szokásos bemutatások után a főherceg a templomba ment, ahol ünnepi Te Deum volt, azután pe­dig fényes közebéd. Az ünnepség fényének emelése céljából aznap Szekszárdon kivül a gyepen népmulatság, lóverseny, ipari és mezőgazdasági kiállítás volt. A sárköziek festői ősmagyar vise­letűkkel, a szekszárdiak, továbbá a megye német lakosai sajátos öltö­nyükben, zene mellett nemzeti tán­cokat lejtettek. Az egykori feljegy­zések szerint Albrecht főherceg őszinte örömmel és elismeréssel nyilatkozott a látottak felől, a ré­szére kijelölt páholyból kilépett és Egyes szám ára 12 fillér»

Next

/
Oldalképek
Tartalom