Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1932-01-27 / 8. szám

Hetenként kétszer meg|elenö keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóbivstai: Szekszárdi Népbank épttletében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési díj: Félévre _______6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. Felelős szerkesztő: BLAZSIK FERENC A lap meZlelenlk minden szerdán 4. szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 60 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kérdi. Mitől roso fizetőképességünk ? A Népszövetség genfi tanícskosásai során Korányi pénzügyminiszter a világ egybegyttlt pénitlgyi szakértői dőlt tiszta és való képét tárta fel Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzetének. Adatokkal bebizonyí­totta, hogy az államháztartás terén elmentünk a takarékosság végső ha­táráig, Azt is kimatatta, hogy Ma­gyarország külföldi kötelezettségei« nek az erők megfeszítésével eleget tett mindaddig, amíg elfogyott és végkép kimerült a devizaállománya. A transfermoratőrium azért vált el­kerülhetetlenné, mert hiába akarnánk külföldi hitelezőinknek külföldi fizető* eszközökben fizetni az esedékessége­ket: ez fizikailag lehetetlenné vált. A Népszövetség pénzügyi bizottsága által megjelölt az az ut, hogy expor­tunk fejlesztésével és behozatalunk csökkentésével iparkodjunk megsze­rezni a szükséges devizákat, járha­tatlanná vált egyszerűen azért, mert azok az államok, amelyeknek még érintetlen a valutájuk, tőlünk agrár­cikkeket nem vásárolnak. Csak egy lehetőség volna a külföldi fizetésekre szükségelt devizamennyiségek elő­teremtésére és ez az, ha azok az or­szágok, amelyek legfőbb mértékben hitelezői Magyarországnak és ame­lyeknek jó valutájuk van, a magyar mezőgazdasági terményeket megvá­sárolnák, még pedig igazságos és méltányos árban. Ennek azonban éppen az ellen­kezője történt. Esek a jó valutája hitelező országok a maguk pénzügyi erejével finanszírozták a tengerentúli államok, valamint az orosz szovjet dumping-kivitelét. Ök továbbra is követelik rajtunk a hét-nyolc és még több százalékos kamatokat és a tőke­törlesztést. — Ez a kamatteher már akkor is túlzottan magas volt, ami­kor ezeket a kölcsönöket a magyar mezőgazdaság felvette. Pedig akkor a busa ára 30 pengőn felül volt. Bármily produktiv módon fektette is be a magyar mezőgazdaság ezeket a hiteleket, az teljesen ki van zárva, hogy 10 pengős búzaár mellett ki­kerüljön a termelésből az óriási ka­matteher. Hiába állapítjuk meg az igazsághoz híven, hogy sem a ma­gyar állam, sem a magyar mezőgaz­daság vagyonához mérten nincsen túlságosan eladÓBodva, a mai termény­árak mellett be kellett állani a fize­tésképtelenségnek. Ez pedig súlyosan I károsítja külföldi hitelezőinket, de nem a mi hibánkból, hanem a maguk hibájából. Arról nem tehet sem a magyar állam, sem a magyar gazda­sági élet, hogy a jő valqtáju, hatal­mas európai államok importszükség- létükét nem akaiják magyar agrár­cikkekkel fedezni és arról sem te­hetünk, hogy agrárcikkeink világ­piaci ára soha nem sejtett mélypontra zuhant alá. A tíz pengős búzaár és a veszteséges állatárak mellett bár­mennyit is exportálnánk bármely jó valuta ellenében, még ez a kivite­lünk sem tudná kiprovokálni a kül­földi tartozások óriási kamatssttkség- letére szolgáló devizákat. Ha tehát Magyarország kénytelen volt trzns- fermoratóriummal deklarálni külföldi fizetőeszközökben beállott fizetéskép­telenségét, úgy ezért vessenek ma­gukra azok a nagy államok, amelyek hitelezői Magyarországnak anélkül, hogy egyúttal méltányos vevői akar­nának lenni. Magyarország igenis tud fizetni termelésének exportfeleBlegé- vel. Ha azonban ezt tőlünk a hite­lező országok jó valuta ellenében nem hajlandók átvenni, úgy maguk kényszerítenek bele a külfölddel szem­ben a fizetésképtelenségbe. Magyar- ország dolgozik, produkál éB ki is termeli adósságainak kölcsönkama- tait, de a külföldi hitelezők maga­tartása teszi lehetetlenné e termelés­nek külföldi fizetőeszközökre való át­váltását. Néhány nap múlva összeül Genf- ben a Népszövetség legfelsőbb ta­nácsa, amely tárgyalás alá vonja a pénzügyi bizottságnak Magyarország helyzetéről szóló jelentését. Walko külügyminiszternek módjában lesz a tanács előtt a Magyarország fizetés­képtelenségét előidéző okokat őszin­tén feltárni és ezzel a világ szeme előtt bebizonyitani, hogy beigazolt fizetési készségünk és akaratunk tel­jesítésében nem a magunk hibája, hanem a hitelező országok helytelen gazdaságpolitikája akadályozott meg. Lehetetlen, hogy a világ hatalmas és gazdag államai végre be ne lássák azt, hogy hitelezői érdekeik csak úgy számíthatnak érvényesülésre, ha a magyar agrártermelésre ismét biztos és egészséges piacot tudnak terem­teni. Mi csak aszal fizethetünk, amink van: mezőgazdaságunk termékeivel. Ha ezt a legjobb valutát nem haj­landók hitelezőink elfogadni, ha ők maguk nem váltják át a saját CBor- hitatlan fizetési eszközeikre» úgy ihász- I tálán minden bölcs tanács. Mert mi magunk nem válthatjuk át arannyá a termékeinket, ha ők, a hitelezők nem fogadják el aranyértékbep. A magyar pénzügyi és gazdasági válságnak ez a tengelye és megoldá­sának ez a nyitja. Mi dolgozunk, küzködünk, állami polgári életünk­ben a legáldos&tOBabb takarékosságig megyünk el, igényeinket a kultúráiét lehetséges alsó színvonalára szállítjuk le, csakhogy becsületesen eleget te­hessünk a külfölddel szemben fizetési kötelezettségeinknek. Ezt azonban csakis a külföldi hitelező országok belátása és megértése teheti lehetővé azzal, hogy a magyar agrárterméke­ket tőlünk megfelelő árban fizető- eszközök gyanánt elfogadják. Más mego'dás nircs és a jövőben sem lesz. Nagyon régi keletű. a farsang. Az egyház — úgy lát­szik — már a kereszténység első éveiben kijelölte az évnek ezt a sza­kát, melyet vidám mulatozással lehet tölteni. Ez a farsangnak valószínűleg az eredete. A magyar ember ugyan ebben a tekintetben sem tűrte a kor­látozást, mert bizony az esztendő bármely részében, akár örült, akár szomorkodott, ha sirva is, mégis csak mulatott, de azért hazánkban is a farsang mégis csak egy vidám szaka lett az évnek. Igaz ugyan, hogy a farsangolás sokféle formája, az ál­arcos hálok, a farsangi felvonulások nem magyar eredetűek. Ezeket a szokásokat Nagy Lajos királyunk idejében az olaszoktól vettük át nagy­részt, de lassan ezek a magyar nép temperamentumához idomittattak s némi módosulással nálunk is állandó­sultak. A nehéz gazdasági helyzet a farsang vidámságát is megszüntette. Az az egy-két jótékony célú táncmulatság, mely ma megyénkben a farsangot jelenti, alig különbözteti meg az év többi szakától a farsangi időt s igy bizony csak a naptár szerint van most a farsang, a valóságban azon­ban nincsen. Nem is lehet addig, mig hazánk teste csonka s magyar véreink idegen járom alatt nyögnek, szenvednek, illetve mig azok rab­ságukból föl nem szabadulnak. Ezért is jó, hogy az 1932. évben a farsang naptár szerint is rövid. Alig kezdődött meg s február 10 én már véget is ér ób hamvazó szerdá­val megkezdődik a magunkbassálláz : ideje. Ha ie tudtunk mondani a | farsangolásról, ugyan el tudjuk e érni, hogy magunkba is szálljunk és a böjti napok meghozzák-e a lelki békét és az összefogó magyar szere- tetet ? HÍREK. Csonka Magyarország dobi ország. Egész Magyarország — mennyország I — A főispán Dombóváron. Dr Per­cnél Bála főúpán folyó hó 25 én dr Hagymássy Zoltán vm. főjegyző, dr Horváth Árpád vm. aljegyző-titkár és Kováts Lajos vm. számvevőségi fő­nök kíséretében Dombóvárra utazott a közigazgatás egyes ágazatainak megvizsgálására. — Városi ktfzgyOlÓS. Szekszárd me­gyei város folyó hó 23-án délután rendkívüli közgyűlést tartott, melyen az elnöklő vitéz Vendel István pol­gármester elismerő szavak kíséreté­ben adta át a Titte Testvérek szek­szárdi elektrotechnikusoknak és Schif­fer Sebestyén szekszárdi női szabó­mesternek az ipzrteztületek soproni kongresszusa által az iparfejlesztés terén szerzett érdemeik elismerése jeléül adományozott elismerő disz-. okleveleket, majd szép beszédben Pirnitzer Ede szekszárdi nagykeres­kedőnek, a szekszárdi levente egye­sület választmányi tagjának adta át a IV. levente kerületi főfelügyelőség által a levente ügyben kifejtett ér­demdús fáradozásai elismeréséül kül­dött dicsérő okiratot. Pirnitzer Ede köszönő szavai után tért át a köz gyűlés a tárgysorozat) a, tudomásul véve a polgári iskolai altisztek ügyé­ben z főigazgatóságtól érkezett át­iratot. Mivel ez államrendőrség Szék- szárdon székházét építeni nem fog, a közgyűlés erre a célra felajánlott te­lek ajándékozásának tényét vissza­vonta. Tudomásul vette a közgyűlés a sportpálya áthelyezésére vonatkozó költségvetést is, azonban az áthelye­zés fedezet hiányában elrendelhető nem volt. Helyt adtak Erdélyi Jó­zsef és társai szekszárdi lakosok ut- nyitási kérelmének, viszont Hollendus Ferenc és társai hasonló beadványá­val szemben elutasító határozatot kel lett hozni. — Kelemen József városi pénsbeszedőnek végkielégítést sza­vaztak meg, Prantner János városi dobost rendelkezési állományba he­lyezték. A csörgetői vízállás és annak mentében levő ingatlan vételére vo natkozóan megfelelő ajánlat nem ér­• kezvén, a beérkezetteket a képviselő I testület, mint túl alacsonyakat nem Egyes szám ára 12 ffilléra

Next

/
Oldalképek
Tartalom