Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1932-08-27 / 67. szám

XIV. évfolyam. Szekszárd, 1932 augusztus 27. 67. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer meglelenó keresztény politikai és társadalmi lap. •rtrkesztfeég és kiaééhhmtal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszán! 85 éa 102. Előfizetési di|: félém —-------6 pengő. | Egész évre______12 pengd. F& uerkeutA: II Felelő, uerkeaztt:' SCHNEIDER JÁNOS. || DLAZSIK FERENC á lap m.CJ.t.ilk minden ...rdán As aiombston. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi résiét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hír* detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Miért akar Dunafőldvár Fejér vármegyéhez csatlakozni ?- Válasz a Fejérmegyei Napi« agy cikkára. ­A Fejérmegyei Napló augusztus 10-i száma került véletlenül kezembe, amelyben Rakáts Lajos barátom, a nevezett njság felelős szerkesztője, ismert poétái képességével interjúk* kai tarkított hangulatos közleményt irt fenti elmen. Ha nem ismerném Rakáts barátomat és költői képessé­geit, akkor is e cikkből meg kellett volna az első olvasásra állapítanom, amit mindenki, aLi e kérdéssel osak egy parányit is komolyan foglalkozik, megállapíthatott, hogy abban sokkal több a fantázia és költői ssabadság, mint a realitás, a tárgyilagosság és as igazság. Danaföldvárnak Tolna megyétől való elszakadására irányuló mozgalom indítékát, bár tiszteletreméltónak tar­tom, mert célja a község forgalmá­nak, ipari és kereskedelmi életének fokozása és az a gondolat, hogy Dunafőldvár az oda gravitáló nagy vidéknek, népsB községeknek és nagy kiterjedésű pusztáknak közigazgatási és törvénykezési centruma legyen, mégis, egy legköselebbi cikkemben ki fogom fejteni, hogy az egész kér­dést a mosgalom megindítói rossz vágányra vezették. Ezúttal a Fej érmegyei Napló egy­két hangulatos elszólására akarok kitérni és kimutatni azt, hogy Duna- földvár még sem olyan mostoha gyer­meke Tolna megyének és nincs is olyan siralmas, olyan elhagyatott álla­potban, mint azt cikkíró barátom Fejér vármegye nagy szeretetétől kissé elborult szemei látják. Kezdjük a mostohagyermekzég vád jánáll Danaföldvár sohasem panasz­kodhatott jogosan, hogy Tolna vár­megye nem részesítette, megyéjének népességre nézve eme második leg- nagyobb községét és az oda gravi* táló nagy vidéket a legteljesebb jó­indulatában. Kedvező hajózási össze­köttetése dacára a fejér—tolnamegyei helyiérdekű vasút kiépitésének jelen* tŐB támogatásával vasúti összekötte­tést létesített Budapesttel, Székes fehérvárral és a járási székhellyel Pakssal. Nem a vármegye hibája, -hanem Dunafőldvár régebbi vezetői­nek rövidlátásán múlott, hogy ez a vasúti összeköttetés már jóval előbb a budapest—sárbogárd — szék szár di vonalba való csatlakozással nem lé­tesült és azért sem lehet a várme­gyét okolni, hogy a paks—adony- Biabolcsi szárnyvonal dunaföldvári állomása ismét Danaföldvár vezető­ségének szűkmarkúsága miatt oly messze építtetett meg a községtől. Rakáts Lajos barátom poétái sza- badsággal ideális jóságává költötte a fej írmegyei utakat és balkáni visso i nyoknak megfelelőnek festette a tolna- j megyeieket. Azt hiszem, ba várme* I gyéje államépitészeti hivatalának ve­zetőjével beszélt volna cikke megírása előtt, aligha ragadtatta volna el magát ennyire fantásiájitól és estei, — az egyébként is gyengén megkonstruált cikkének komolyságát nem rontotta volna le az értelmes olvasók előtt, továbbá ássál a kis elszólással, hogy a dunapantelei hetipiacra menő alapi, cecei, hercegfalvai, szentiványi ko csikat Danaföldvárról jövő kocsikká minősítette át. Cikkíró barátom meg­győződést szerezhetett volna egy-egy szerdai vagy szombati napon, hogy a danaföldvári hetivásárra a fejér- megyei községekből és a pestmegyei oldalról mily hatalmas kocsitábor jön, hogy e községek lakói, messze- vidéken a legélénkebb dunaföldvári piacon értékesítsék terményeiket és megvásárolják ipari és kereskedelmi szükségletüket. Nem Dunafőldvár lakói gravitálnak tehát Dunapente- lére, hanem a fej érmegyei községek Dunaföldvárra, tekintet nélkül, hogy az közigazgatásilag hova tartozik, mert e gravitáció alapja Danaföldvár földrajzi fekvése és a környéket domi­náló kereskedelmi felvevőképessége. Minthogy a cikkíró természetszerű- leg nem tudhatja, szükségesnek tar­tom hangsúlyozni e soraimban, hogy Tolna vármegye vezetőségét évtize­dek óta bizonyos személyi kapcsola­tokból fakadó jóindulat is fűzi Dana­földvárhoz és e község vezetői min den oly kérdésben, amely a kösség fejlődését célosta, o'y kiváltságos tá mogatásban részesültek, amely bizo nyos féltékenységet is váltott ki más | Kenéz Bála kereskedelmi minisster elrendelte, hogy a súlyos helyzetben levő magyar bortermelés támogatása körébe kapcsolják be a filléres gyors­vonatok intésményét is. Éhez képeBt a helyi érdekeltség bevonásával töb vidékek veséiéinél. Simontsits E'emér egykori alispán, akinek alispánná történt válssstását Danaföldvár nagy ssámu bisottsági tagjai oly impozáns módon segítették elő, — mindig esen állásfoglalást méltányoló ssemszög- ből tekintett Danaföldvár felé. Utód­ját, Forster Zoltánt, rokoni kapósok fúiték Danaföldvár vidékéhez, dr Éri Márton pedig azért lett Dunafőldvár díszpolgára, mert annak ügyeit a legmesszebbmenő jóindulattal kezelte. Szévald Oszkárt, a mostani alispánt pedig a szülőföld szeretető füli Dana­földvárhoz. Az utóbbi 20 esztendő alispánjainak díszes sorát vonultattam fel és kérdésem a józanul ítélkezők­től, hogy ily érzelmi kapcsolatok mellett lehet-e Danaföldvár Tolna vármegyének mostoha gyermeke ? Hogy Dunafőldvár a mai nagy és általános gazdasági krízissel járó pan­gást, amely az egész csonka országon észlelhető, nem érzi oly mértékben, mint más város vagy nagyközség, abban óriási sserepe van az 1930 november havában felavatott hídnak, amely a Dunántúlt összeköti a Duna— Tisza közével. Szeretik manapság as elszakadást kívánók úgy feltüntetni a do'got, hogy Tolna vármegyének semmi érdeme sincs abban, hogy a híd Danaföldváron és ott épült meg, ahol áll, mert azt más fontosabb ér­dekek döntötték el, nem pedig a vár­megye állásfoglalása. Dr Éri Márton ny. alispán tudna erre a legjobban megfelelni, aki úgy a vármegyénél, mint a felsőbb köröknél oly erősen latbavetette a vármegye alispáni te­kintélyét, hogy ezen életkérdést je­lentő Ugyban Duoafőldváré legyen a győzelem. Magam is közvetlen szem­lélője voltam e küzdelemnek. Nehéz volt a vármegye helyzete, mert az általános érdekeknek inkább felelt volna meg a megye középső részén bek közt Szekszárdot is felveszik a filléres gyorsvonatok programmjába és ezáltal a nagyközönségnek a ren­dezendő szüreti mulatság révén mód jában lesz megismerni a szekszárdi i szüreti szokásokat itt, a helyszínén. ] való paks—kaloosai áthidalás. Úgy látásik, hogy Dunafőldváron is van­nak, akik hamar felejtenek és a vár­megye e kérdésbeni nagyjelentőségű állásfoglalását most lekiosinylik. Még osak néhány siót a lebalka- nisált dunaföldvári uthálósatról. Dana­földvárt Budapesttel, Pakssal a járás és Ssekssárddal, a megye ssékbelyé- vel a hajdani budapest—esséki állami ut köti össse, amely kifogástalan és a mai nehés viszonyoknak megfele­lőig aránylag igen jó karban van. Nem ssólható le Bölcakável és Ma- dooaával való útja sem, a Solt felé husódó ut teljesen kifogástalan és aa Alföld városaival való forgalmat minden jogos kifogás nélkül lehet azon lebonyolítani. Tisztán a szállási kertek alján elhusódó és Németkér felé irányuló ut as, amelynek 2 km kiépítése igen indokolt és sürgős lenne. Ha esen útvonal megépíttet­nék, úgy meglehetne minden elfogu­latlanság nélkül állapítani, hogy ai országunk mai viszonyai között Duna- földvár úthálózata ideális. Hisszük, hogy módot talál Tolna vármegye, hogy Danaföldvárnak főként gaz­dálkodási szempontból ezen igen fon­tos útvonala is jókarba hozassák és így esen egyedüli jogos panasz is elessék. Danaföldváron régi idő éta, leg­inkább a gyermekes ssülők éa ügy­védek körében voltak Fejér vár­megyébe! való csatlakozási vágyak. A nagyszámban lévő őstermelő lakos­ságot e kérdések eddig nem igen izgatták. Most nagyobb erővel vál­totta ki ezt a vágyakozást as adó hivatal tervezett beszüntetése és az egyideig vajúdó járásbíróság kérdése. Egéssséges tápot nyert es a mosga­lom azon környékbeli községek és uradalmak részéről, amelyek Dana­földvárnak Fejér megyéhez való csat­lakozását asért óhajtják, mert abban reménykednek, hogy Fejér megyében e tekintélyes lakosságú nsgykösség járási székbaly lehetne ób igy nem kellene kösigasgatási és tör vány ké­sési ügyekben Dunaföldvárnál össze- hasonlithatatlanabbul messzebb fekvő éa sokkal kisebb Sárbogárdra és Danaadonyba menniök, amely köz­ségekkel egyébként gazdasági kap osolatuk ninos. Legyünk igazságosak 1 A járási ssékhellyé való előlépés jogos kíván­sága az az egyedüli indok, amely Danaföldvárt arra lelkesítheti, hogy elsiakadjon Tolnától és Fejér vár­megyéhez csatlakozzék. És amikor ezen szempontból kívánják egyesek a régi tradiciók széttépését, akkor njból hangoztatom és legköselebbi cikkemben azt bővebben ki is fogom fejteni, hogy az elszakadási mozgalom vezetői hamis vágányra állították ezt a fonto3 kérdést, amellyel való fog­lalkozást, amelyért való küldést most már Tolna vármegye intésó körei résiéről is sürgős és fontos feladat nak tartok. _ . ... .. i Schneider János. Egyes szám ára 12 fillér. Búcsú Szamolányi Gyulától. Lelkére ráborult sötéten a nagy magyar tragédia S űzött vándorként jött körünkbe a kincses Felvidék fia. Ős Mármarosből, melynek földjén régóta bánat s gyász lakik, A kis Séd mellé jött zokogva elsírni vesztett álmait. Nagy lelke most tüzes szekéren szép, csillagos tejútra szállt... Nem halljuk többé égi lantján bűbájos, édes bús dalát. Szivünkbe zárjuk, drága dalnok, sok halhatatlan éneked. Álmodj a szent feltámadásról. Nyugodj békében. Ég veled l Babay Gésa. A kereskedelmi miniszter filléres gyors­vonatot indít a szekszárdi szüretre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom