Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-08-24 / 66. szám
XIV. évfolyam. Szekszárdi 1932 augusztus 24. 66. szám. TOLNÁMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer meglelenö keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség ét kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dl); félévre _ — — 6 pengő. | Egész évre _ _ 12 pengd. PA uerkautO: II Felölte uerkeastS:l SCHNEIDER JÁNOS. | DLÁZS1K FERENC A lap megjelenik mlnd.o eeerdán é. iiombiton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. | SZAMOLÁNYI GYULA | Olvasóink bizonyára mélyen megindulva veszik tudomásul, hogy Sza- molányi Gyula nyug. pénzügyi titkár a Szekszárdon élt országos hirü költő éveken át tartó tulyos betegsége után folyó hó 21-én meghalt, A megboldogultat özvegye, szül. náznánfalvi Filep Mária Anna és Lilla leánya, a pécsi egyetem bölcsészeti fakultásának végzett hallgatója, valamint a rokon Szamovolszky, Laszgallner, báró Jakobs, náznánfalvi Filep, Mohr, Klemm, pásztélyi Kováts, lovag Hen- neberg családok tagjai gyászolják. Szamolányi Gyulát a szekszárdi alsó városi temetőben folyó hó 23 án déiután nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra és lelkiüdvéért az engesztelő szentmiseáldozatot folyó hó 27-én reggel fél 8 órakor a Szekszárd-belvárosi róm. kát. templomban fogják bemutatni. Lapunknak éveken keresztül voltak kiváló ékességei Szamolányi Gyula csodás finomságú, ábrándozó, bu8ongó, néha szatirikus hangú költeményei. Ezek a kiforrott művészettel és mély érzéssel megirt versek, amelyek egyidejűleg a budapesti sajtó több orgánumában: a Nemzeti Újságban, a Napkeletben, a Pesti Hírlapban, a Képes Krónikában és a Borsszem Jankóban és régebben az Uj Időkben is megjelentek, a mi olvasóközönségünknek is nagy tetszésével találkoztak. Nagy kára az irodalomnak, hogy betegsége a költői tollat pár éve kiütötte a kezéből. Szamolányi Gyula, a most elhunyt költő Ungváron született és a költői tehetséget, a művészi hajlamokat szüleitől örökölte. Atyja Szamovolszky Lőrinc, Felsőmagyarországba bevándorolt ősi lengyel nemesi család sarja volt, akiben a kuruc magyar érzést csak öregbítette székely származású anyjának, hilibi Gaál Rozáliának a nevelése. Az ügyvédség volt a napi foglalkozása, de amellett költő is volt, nagyon ügyesen verselt. A Bach- korszakban a költészet szines palástjába burkolta politikai mondanivalóit és sok lelkes, meleg verset irt az akkori idők szépirodalmi hetilapjába, a „Családi Kör“-be. Később Üng- várott az ügyvédkedés mellett nívós színvonalú élclapot is szerkesztett és ebben különösen a nemzetiségi szu* nyogocskákat irtogatta. Báró Jakobs Cecilia, Szamolányi Gyulának az édesanyja szintén költő volt. Észak finom fajtájából származott a német lovagok ez ivadéka. Abból a környezetből való volt, ahonnét mély érzések, nagy bánatok és fennkölt ábrándok fakadnak. Csak természetes, ha a költői lelkű házaspár gyermekei művészekké váltak. A müvészlélek, a hatalmas géniusz legerősebben a mi megboldogult poétánk fivérében, Szamovolszky Ödön | szobrászművészben nyilatkozott meg. Még nem volt 30 esztendős, mikor a szabadságharc szoborpályázatán a nemzetközi bírálóbizottság az első díjjal tüntette ki a pályatervét és a fiatal mester egy oss pásra európai hirü művész lett, aki a müncheni nemzetközi kiállításon is elnyerte a bajor állami aranyérmet. A gyönyörűen ivelő pályát azonban kettétörte a háború- Az 1914. évi novembervégi sorozás alkalmával meghűlt, tüdőgyulladást kapott és meghalt. Művészi alkotásai Kassa, Rozsnyó, Ung- vár főterét és a budapesti bazilikát diszitik. A másik testvérének, Szamovolszky Miklós vallás- és közoktatásügyi miniszteri titkárnak a novelláival és költeményeivel a budapesti sajtó hasábjain találkozunk, ó a modern nyugati kultúra nyomain halad és Írásain szinte meglátszik az az idegeB mohóság, amellyel magába szívta az ellenállhatatlan benyomásokat. A mi megboldogult poétánk, Szamolányi Gyula, az elbusulásnak, a reménytelenségnek, a szenvedésnek volt az ékesen szóló dalnoka. Volt benne valami ősei leikéből: a fájdalomból, a szenvedésből, amelynek megnyilatkozásait nála a mélység és az eszméhez való tántoríthatatlan hűség jellemezték. Szivbemarkoló az ő szép mélabuja és tiszteletreméltó volt az ő magyar fajszerelme, ő a lelkének teljes odaadásával, erejének és képességének minden idegszálával irta költeményeit. Nem takarékoskodott a szivével és az érzéseivel: odaadott mindent. Epedve, rajongva kergette az álmokat, színes fantomokat, mindent, ami szép és elérhetetlen. Ez volt az ő lelkének és költészetének a martiriuma. És ezt a martiriumot csak fokozta, hogy a háborús összeomlás után ott kellett hagynia szü- kebb hazáját, a Felvidéket és Már- marosszigetet, ahová élete minden emléke kötötte. Igen korán kezdett irodalommal foglalkozni és első verskötete még budapesti jogász korában jelent meg. Későbbi munkásságának a java szőkébb hazájára: Ungra, Beregre és Mármarosra esik. Jogi tanulmányainak elvégzése után a mármarosszigeti erdőigazgatóság jogügyi osztályához nevezték ki és ott csakhamar résztvett az élénk szellemi életet élő város kul- (urmozgalmaiban. Sürü egymásutánban jelentek meg Írásai a helyi napisajtóban ób nagy feltűnést keltett ott megjelent „Mese a boldogságról“ cimü kötete. Verseit a fővárosi lapok is gyakran közölték. Agilis, nagybuzgalmu titkára volt a Szilágyi István irodalmi társaságnak és az ő munkája szoros kap csolatba hozta a felvidéki irodalmi köröket. E téren sokat dolgozott együtt Surányi Miklóssal, a nagy műveltségű és széles tudásu kitűnő regényíróval és publicistával, aki egy idő ben Máramaros8zigeten volt lapszerkesztő és vármegyei főlevéltáros. A régi szellemi és lelki kapcsolatoknak volt a folyománya, hogy Surányi Miklós ir előszót Szamolányi- nak Szekszárdon megjelent kötetéhez. Az összeomlás után a románok kiutasították Mármarosssigetről Sza molányit, aki a háború alatti különleges kiküldetésben Homonnán, az elpusztult kárpáti falvakat újraépítő állami akciónál működött ób itt megkapta a polgári hadiérdemkeresztet. Az ellenséges megszállás után a földművelésügyi miniszter a Faértékesitő Hivatal szekszárdi kirendeltségéhez (gemenci üzem) osztotta be, ahonnan 1921-ben titkárrá nevezték ki a szekszárdi pénzügyigazgatósághoz. Az 1914. évi mármarosszigeti orosz betörés, majd az 1918. évi oláh megszállás izgalmai Ssekszárdon kikezdték a szivét. És lelkét szinte összetörni látszott az a rettenetes csapás, amely a háború vérzivatarából visszatért fiának a halálával érte. Középiskolai tanárai nagy jövőt jósoltak ennek a fiúnak, akiből némelyek zeneművészt, mások pedig festőt szerettek volna neveltetni, ő azonban orosnövendék lett a budapesti egyetemen és az 1919. év elején a fővárosban tragikus körü'mények közt meghalt. FiTalán hasznára lehetek a köznek, ha tapasztalataimat a búza termelésére vonatkozólag főbb vonásokban felújítom azokat a tételeket, amelyeket mindnyájan tudunk, azonban az idők folyamán ezektől sokan eltértek. A magyar búzának, nem beszélve az utóbbi évek nemesített fajtáiról, európaszerte már régidőtől fogva megvan a jő hire, mert minőségileg kitűnő, lisztnyereménye sok, sikértartalma nagy, sütőképessége kiváló. Országos érdek, hogy ezt a jó hírnevet megtartsuk, hogy fokozott exportot érhessünk el. A 4—5 év előtti buzanemesitők nem helyeztek súlyt arra, hogy a termésmennyiség fokozásánál megőrizzék az említett minőségi tulajdonságokat. Az elmúlt 1—2 év szomorú tapasztalatai, teljesen függetlenül a kivitel nehézségeitől, megmutatták, hogy a minőségi termelés fontosabb a mennyiségi termelésnél. A rendszertelenül és a minőség rovására menő nemesített búzák nem tudták felvenni a versenyt a manitoba búzával, amely nagy mennyiségben árasztotta el az európai piacot. A kormány illetékes tényezői is megállapították, hogy a minőségi termelés éppen azért nagy fontosságú, hogy a külföldön megőrizzük a magyar ának elvesztése fölötti fájdalma egyre betegebbé tette Szamolányit, akit hosszabb ideig kezeltek a budapesti Herczog-klinikán. Mivel ott feltétlen nyugalmas életet ajánlottak neki, rövid pénzügyi szolgálata után nyugdija ztatnia kellett magát. Itt élt azóta Szekszárdon, elszakított szülőföldjére visszavágyva, itt irta szekszárdi vonatkozásokkal is sokszor telt gyönyörű verseit, amelyek szívesen várt értékei voltak azoknak a fővárosi lapoknak is, amelyek megtisztelték magukat azzal, hogy hasábjaikon helyet adtak az ő mély érzésű lirájának. És a költő törékeny teste, Bokát szenvedett szive most a szekszárdi alsóvárosi temető díszsírhelyén pihen, várva Magyar- ország feltámadását, amikor majd őt is hazavihetik oda, ahová kívánkozott: az ungvári temetőben nyugvó szülei mellé. Addig is, amig a szekszárdi hant takarja porait, ébren szeretnék tartani az ő emlékét és arra kérjük Szekszárd hölgyeit, akik oly sok gyönyörűséget találtak az ő költeményeiben, hogy néha-néha tegyenek egy-egy virágszálat a sirhalmára, mert szenvedései közepette mindig az a remény adott neki megnyugvást, hogy testi elmúlása után is gondolnak rá azok, akiknek fájdalmas érzéseiről lantján oly szépen dalolt. búza birnevét. Olvashattunk is arról, hogy országszorte megszervezik a búza minőségi termelését, azonban késnek az intézkedések, valószínűleg finán- ciális okokból. Tehát addig is, amig a kormánynak módjában lesz ezeket az intézkedéseket megtenni, segítsenek a gazdák magukon úgy, ahogy tudnak és amennyire a zsebük engedi, szerezzenek be maguk jó vetőmagot, mert nemcsak egyéni szempontból, de közgazdaságilag is az a kívánatos, hogy olyan búzát termeljünk, amelynek bő hozama mellett megvannak a minőségi kiválóságai is. A „Köztelek" hasábjait olvasó gazdák figyelmét nem kerülhették el a herceg Montenuovo uradalom jószágigazgatójának, Manninger Adolfnak cikkei, melyekben a minőségi termelés fontosságát hangsu'yozta. ő ugyanis az országban létező összes busafajtákkal éveken át összehasonlító kísérleteket folytatott, amelyek alapján már tavalyelőtt kialakult az a véleménye, hogy a bánkuti búzák azok, amelyek bő termőképességük mellett, minden legkényesebb igényt is kielégítenek, kitűnő minőségűek, nemcsak fajsulyra, de lisstnyeremény, sikértartalom, sütőképesBég, visfel- vevőképesség, nyujthatóság, meg tét szetős msgforma és bsío tekintetében I Egyes szám ára 12 fillér* A búza termelése különös tekintettel az idei rozsdakárra.
