Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1932-08-17 / 64. szám

2

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

1932 augusztus 17.

Szekszárdi Katolikus Férfiliga, valamint aa értelmiség több tagja is le« kitérte. A taekaaárdiak legelőbb it aa {Setényi templomot, iakolát ét a katolikus olvasókört tekintették meg, majd látogatást tettek a paródián, ahol Pulay plébános 78 évet édet anyjával és tia közül a beiktatásra óoténybe érkezett négy testvérével fogadta nj hajlékában a szerencse kivánatokat.

A leldissitett kis templomba Lukács Imre hitközségi elnök vezetésével küldöttség hivta meg a beiktatandó lelkipásztort, aki a díszbe öltözött iskolás gyermekek sorfala közt vonult be kíséretével az Isten házába, ahol megkezdődött aa installáció. Kiss Lajos kerületi esperes, apátplébános felolvasta a plébánia megszervezéséről, valamint az nj plébános kinevezéséről szóló püspöki okiratokat, majd méltatva a napnak aa ócsényi kato liknsok lelki életére való fontosságát, felszólította Pnlayt a hitvallás létété lére. Ennek megtörténte ntán átadta neki a templom kulcsait és az evangéliumot, majd beiktatott p'ébánosnak jelentette őt ki.

Ocsény plébánosa ezután elmondta első ssentbesaédét, melyben a hívekkel közösen folytatandó munkája végső célját abban jelölte meg, hogy a mostani, kápolnaszerü kicsi templo

"Kalória” szín- 6 tflzlfotelep, Szekszárd

Mészáros Lázár acca 8. szám. — TELEFON 117. — (Trebitscher-telep) Pécsi készénbányék kerülotl megrendelő helye KIVÁLÓ TÜZELŐANYAGOK A LEO OLCSÓBBAN ITT SZEREZHETŐK BEj

mot a mielőbb felépítendő és az öcsé- nyi katolikusok lélekssámának megfelelő hatalmas szentegyház váltsa fel.

A közvetlen hatású prédikáció után aa ni plébános a szekszárdi kispspok segédletével assaisatenciális misét mondott, melyen Raffay Sándor szekszárdi tanító orgonáit. A beiktatást, illetve a misét a katolikus körben társas ebéd követte, melyen Kiss Gergely főjegyző vezetésével réBstvett az ócsényi intelligencia is. Az ebéden az első felköszöntőt Kiss Lajos apátplébános mondotta, az őosényi katolikus hitközség felvirágzására emelvén poharát, Pétervári Emil pedig a hivek nevében üdvözölte az uj lelki- pásstort, aki meghatva mondott asért köszönetét és váso’ta programmját.

Az installációs szertartáson Nagy László tanitó vezetésével az ócsényi reformátusok közül is sokan megjelentek, hogy katolikus testvéreikkel együtt örüljenek az istenfélelem, az erkö'ciösség és a társadalmi rend megszilárdulását jelentő keresztény hitélet fejlődésének.

nek a község iskoláinak, kulturális és egyéb intézményeinek az áldásaiban. Az utolsó ssót most ebben az ügyben a belügyminiszter mondotta ki, elrendelvén Tolna vármegye törvény, hatósági bizottságának indokai alapján a szóban forgó területek átcsatolását, mert általános közigazgatási érdek kívánja, hogy a tamási lakó sok birtokában levő és Tamási határával összefüggő területek Tamási által igazgattassanak.

A németkéri halálos erdei dráma a törvényszék előtt.

Horváth Mihály 27 éveB németkéri napszámos május 2 án a közalapítványi erdőben sarlóval füvet szedett. Amikor már eleget Bariózott és a füvet összecsomagolta, meglepte őt Benke István uradalmi erdőőr, aki fegyverével minden szó nélkül mellbe vágta, majd oly erővel ütött a fejére, hogy a puskatus kettétört. Horváth ki akart térni a vele baráti viszonyban volt erdőőr további inzultusai elől és megfordulva tovább akart menni. Benke azonban utána sietett és a puskacsővel mégegysser fejbevágta. Horváth erre, hogy magát védelmezze, sarlójával az erdőőr balkarjára csapott és azt csontig be- hasította, majd a sarló hegyét úgy a mellébe vágta, hogy a szerszám hegye a tüdőn átment és az aortát kettévágta. Benke azonnal összeesett és meghalt. A csendőrök Horváthot letartóztatták és beszállították a szekszárdi fogházba. A szekszárdi kir. törvényszék f. hó 13 án halált okozó sulyps testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek Horváthot és ezért jogerősen 1 évi börtönre ítélte.

Hlklósvártól Tamásihoz csatollak ezerháromszáz hold területet.

Tizenkétévi ffegyházra ítélték a diina- földvári feleséggyilkosL

Az Országos Földbirtokrendező Bíróság annak idején a Tamásiban lakó főldigénylőknek a Miklósvárhoz tartozó Fornád, Adorján, Keosege és Martincs pusztákból 1304 kataszteri hold és 717 négyszögöl területet osztott ki. Hogy ezeknek a területeknek az adminisztrálása könnyebb legyen, Tamási község azt kérte, hogy az ott lakók tulajdonát képező földek hozzá átosatoltassanak.

Miklósvárnak nem volt kifogása a terv ellen, azonban aa uj tulajdonosok ellenezték, mert mint mondták,

ebben az esetben nemcsak a föld- és pótadójuk lesz magasabb, hanem még egyhási adót is kellene fisetniök.

A vármegye törvényhatósága is az átcsatolás mellett döntött, mert igaz ugyan, hogy Miklósvár eszmei községben a csekélyebb kiadások miatt aránylag alacsonyabb az adó, azonban nem lehet kívánni, hogy Tamási, amelynek óriási kiadásokkal fenntartott közintézményeit a szomszédos miklósváriak is használják, adózatlanul engedje olyan polgárainak az | ingatlanait, akik elsősorban részesül- |

Mint annak idején közöltük, a múlt hó 3-án Kajmádi Ferenc 53 éves dunaföldvári napszámos agyonszurta a feleségét Szili Máriát, akivel 16 évig élt együtt. Kajmádi részeges és veszekedő természetű dologta’an ember lévén, házasságuk alatt alig múlt el nap civakodás nélkül.

így volt ez a tragikus napon is, amikor Kajmádi hazament és ebédelni akart. Felesége elébe tette a bablevest, amellyel a férj nem elégedett meg, hanem húst követelt. — Rövid szóváltás után Kajmádi a kezében volt késsel rátámadt az asz*

szonyra, akit mellbeszurt. A kés pengője átvágta az aortát és a szerencsétlen nő pár perc alatt elvérzett. A gyilkos férjet a csendőrök őrizetbe vették és beszállították a szekszárdi fogházba.

A törvényszék Wandl tanácsa folyó hó 13 án tartotta ebben a gyilkossági ügyben a főtárgyalást és Kaj- mádit házastárson elkövetett gyilkosság büntette miatt tizenkétévi fegyházbüntetéssel sújtotta. — Az ítélet kihirdetésekor Kajmádi Ferenc feleb- blzést jelentett be, később azonban visszavonta, tehát az jogerős.

Az előbbi fiatal férfi izgatottan beszélt egy osoportban álló, vele hasonlókorú legénynek.

— Miatta lett szerzetes Orbán, ezt mindenki tudja az országban. Még a török is.

— Te olyan szent az az asszony, mint az imádság, csak az irigyek és veszett nyelvűek keltették hirét, mert szép és fiatal — tüzelt nemes haraggal egy ifjú levente.

— Szép, az igaz — szólt az előbbi

— de egyebet nem merek biztosan hinni róla.

— Irigy vagy, Vidal Székely rájuk figyelt.

— Valami bajod van, Vida? Szembenézett vele a fiatal legény. —- Van, kapitány uram I Én nem

segitek a Frangepán hisahozásában. Sulyok vállára tette kezét.

— Bolond I Csak nem akarsz elárulni bennünket ?

— Nem tudom I — És lehajtotta fekete fürtű fejét, úgyhogy arcát alig lehetett látni.

— Nehéz lenne — mondta Székely

— mert lecBukatlak Imre, mig mi odaleszünk.

— Engem?

—- Téged.

Sulyok közbelépett,

— Dehogy csukát le Vida, fiam. j Velünk jösz és nincs tovább.

— Nem megyek — kiáltozott a legény — én Budára akarok menni |

és meg akarom nézni, bete-ge a király.

Székely feléje rohant felemelt kézzel, de elállták útját.

— Hagyd I nincs ez magánál, bolond — mondta Sulyok.

— Dehogy bolond, Sulyok uram — szólt egy kis katona — nincs neki más baja, éppen hogy szerelmes.

— De hiszen, kijósanitom én, csak engedjetek — kiabált Ssékely.

— Bisd rám — súgott Sulyok Ssékely felé.

Székely legyintett.

— Nem bánom én, csinálj vele, amit akarsz, de egy félóra múlva indulunk.

— Jól ..van 1 Ez is velünk jön, meglásd. Üljetek le.

Ssékely körülnézett Jurán után, aki a kandalló mellé húzódva ijedten lapult meg Vibrócoal a veszekedés alatt.

— Lementek és megmondjátok Domokosnak, hogy félóra múlva itt álljon készen két szekér elemóssiával.

A sátort tegyétek rá. Az őrség késsen legyen és a lovaink is szerszá- ! mosva.

Valahonnan kakaB kukorékolt.

—Hajnalodik. Üljetek le — mondta Su’yok, mikor a két cigány kiment. Aztán Vidáhos fordult:

— Imre, egyszer itt a szegi vár környékén egy kis szőke leány leesett a lováról — kimutatott az ablakon — ott a nádas szélén, ahol legmélyebb az ingovány. Aztán egy vitéz, derék levente, aki éppen arra járt, kimentette a biztos halálból. Mire a kísérete ráakadt, már újra ott volt a ló hátán és mellette a legény, aki azóta is mindig ott jár mellette. Még ilyenkor is, mikor hozzá méltatlan cselekedetek miatt akar elkalandozni mellőle. Emlékszel e arra a lányra, Imre fiam?

A legény már csendes volt.

— Na látod — folytatta Sulyok — kár volna magára hagyni azt a lányt, mert ha még egyszer egyedül járja az utait, bizony Isten nem fogod többé megtalálni.

A többiek rábólintottak. |Valaki odasugta a szomszédjának:

— Az ő lánya, Sulyoké.

— Tudom. Szereti est a kutya Vidát.

Székely kérdezte a legényt:

— Elmész Budára?

— Kegyelmetekkel, kapitány uram.

Sulyok átölelte a legényt.

— Mit UzenBz neki, fiam?

— Bocsásson meg, azt.

Az öreg legyintett.

— Hiszen ha haragudni tudna 1...

— Ha megjöttünk, elmegyek érte.

Sulyok sóhajtott:

— Ha addig nem állsz ismét más ember útjába, mint sokszor már .. .

— Becsületemre, nem állok bátyám I — mondta a legény és állta az öreg tekintetét.

— Végeztetek ? — kérdezte Székely.

— Igen, kapitány uram.

A várudvaron lódobogás, szekér- zörgés hallatszott. Katonák kiabáltak. Székely felvette kacagányát, fejére csapta süvegét és a királyné levelét magához vette. Jurán oldalgott be. Nyirettyűjét ott szorongatta most is a hóna alatt. Mit lehessen tudni, mikor lesz rá szükség. Alighanem ösztönösen megérzi a cigány a más jókedvét vagy szomorúságát, vagy talán a kettő között azt a bizonyos valamit, amiben benne van mind a kettő.

Felvették kupáikat, ittak. Jurán pedig álla alá fogta szerszámját és még egyszer belekezdett:

— „Ebnek ura a török, ne higyj neki pajtás“.

Inden könyv beszerezhető

könyvkereskedésünkben s

olnár-féle R. T. Szekszárd.