Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1932-05-25 / 40. szám

XIV. évfolyam. Szekszárdi 1932 május 25. 40. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztősén és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szám 85 és 102. FSueikesztS: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC Félévié ___ El őfizetési dij; 6 pengő. | Egész évre _ _ A lap megjelenik minden aaerdáa 4a asombaton. 12 pengő. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részé1 illetO közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. ▲ hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kérdi. A dunántúli távlovaglás részt­vevői vármegyénkben. Lapunk több ssámában megemlé késtünk már arról a kisgazda és levente távlovaglásról, amelyet vitéz Horthy István vezetésével a Magyar Gazdák Országos Lovasegyesülete nevében Rudnyánszky Ferenc őrnagy rendezett és amely ez évben Tatáról indult ki és végcélja Pécs. Az idei távlovaglást különösen az tette érde> kesBé, hogy azon igen sok külföldi némef, holland, finn, bolgár, észt, svéd, albán urlovas is résztvesz. Sokan nem értik meg ennek a távlovaglásnak célját. Azt hozták fel, hogy ezekben a nehéz időkben, amelyben mi magyarok élünk, egy- BzerÜ sportlovaglásért nem szabad oly ünnepségeket kifejteni, mint azt test­esük. Ezek a vélemények, hang­súlyozzuk, csak azért alakulhattak igy ki, mert eddig kevesen ismerték e lovas kirándulásnak messzeható céljait. Nagybányai vitéz Horthy Istvánnak éB Rudnyánszky Ferencnek felszólalásaiból kiütközött az igazi cél megjelölése. De akik hallották a hollandus H. Swagemakers felszóla­lását Kalocsán és György hercegnek toasztját Szekszárdon, azok előtt tisz­tán áll, hogy ezen távlovaglások nemcsak a lovas sportnak megked- veltetését, a különböző társadalmi osztályoknak egymáshoz való köze­lebb hozását, a magyar lótenyésztés előbbrevitelét, a hajdan nagy kiviteli cikként szereplő magyar lovak érté kesitésének újra való felújítását szol­gálják, de a magyar faluknak, vá­rosoknak és magyarságának nem a főváros, de a vidék lakói utján való bemutatásával nagyban azt a célt is, hogy eddig az ellenséges sajtó utján informált semleges államok gazdag, hatalmas népe közvetlen érintkezés folytán ismerkedjék meg a magyar nép élni és dolgozni akarásával, mind inkább megérlelődjék lelkűkben az, aminek a szekszárdi és kalocsai szónokok oly fanatikus meggyőző­déssel kifejezést is adtak, hogy a legnagyobb igazságtalanság ezt a kulturnemzetet úgy elítélni, mint azt a páriakörnyéki békében tették s hogy ezt a népet fel kell szabadítani ennek a békének rettenetes elnyomásából. De nemcsak a politika szemüvegén keresztül nézték a távlovaglásban résztvevők, különösen gazdasági ha­talmat jelentő holland urlovasok a magyar népet, a magyar tudás és munka alkotásait, hanem a kereskedő és gyáros éles szemével is és kialakult bennük az a vélemény, hogy Euró­pának egy megbocBájthatatlan bűne volna gazdaságilag ÖBBzeomlani en­gedni ezt a nemzetet, amely munká­jával és kultúrájával, becsületességé­vel és őszinteségével szilárd bázisát képezheti gazdasági összeköttetések­nek és hitelezéseknek. A távlovaglók Adonyból szomba­ton érkeztek a fellobogózott Duna- földvárra, ahol őket a község hatá­rában az elöljáróság képviseletében Balogh Ferenc helyettes főjegyző üd­vözölte. A menet a budapesti ország­úton a községháza elé vonult, ahol ifj. dr Rátkay László magyaros sze­retettel köszöntötte a távlovaglókat, akiknek nevében Rudnyánszky Fe­renc köszönte meg a szives, magya­ros fogadtatást. A távlovaglók itt két részre oszlottak, a külföldiek főként Duna földváron maradtak, a többiek pedig Soltra mentek át. Hétfőn reg­gel léptek ismét vármegyénk terüle­tére a távlovaglók, akik Gerjennél jöttek át gőzkompon, ahol a várme­gye képviseletében Po'gár István fő­szolgabíró fogadta őket és itt nyúj­totta át Gyimóthy Jenő a távlova­soknak a gyönki lovasok zászlaját. Az átkelés befejezése után a csa­pat Gerjen földiszitett utcáin a Paks­ról érkezett előkelőségekkel együtt a községháza előtti térre vonult, ahol az elöljáróság élén vitéz Midi Kovács Imre magyar és német nyelven üdvö­zölte a lovasokat, mig a hölgyeknek dissbe öltözött lányok virágcsokrokat nyújtottak át. A lovaglók ezután a gerjeni lovas- legények kíséretében a diszbe öltö­zött Faddra mentek. Ott Ujlaky Ká­roly üdvözölte Horthy tábornokot, mig Dreher Arnold plébános német beszéddel köszöntötte György ssász- meiningeni herceget. Mindkettőjük válasza után megtekintette a csapat a dohánybeváltó raktárait. Innen azután átlovagoltak Tolnára. Tolna határában az ottani helyőrség tisztikara fogadta őket a huszárok hi­res falkájával és üdítő tízóraival. Tol­nán a laktanyánál vitéz Makray Lajos magyarul és németül üdvözölte a lovasokat, majd Horthy István vála­szolt. A tolnai kálváriánál, ameddig a tolnai tisztikar is elkisérte a me- • netet, Jaszman jegyző köszöntötte a I vendégeket, akik Mözsön át folytat­ták Szekszárd felé Útjukat. A mözsi templom előtt még a mözsi bíró üd­vözölte őket és bemutatták a község magyar német és tót lakóinak érde­kés viseletét. Szekszárdra beérve, az impo­záns menet a Rákóczi, Széchenyi uccákon, a Garay téren át vonult a Béla király térre, amely a vendég- nemzetek zászlódiszében pompázott. A templom előtt foglalt helyet a fogadóbizottság, élén Szévald Osz­kár alispánnal. A fogadóbizottsággal és a régi, szép belvárosi templommal szemben állott fel a nemzeti visele­teket is kidomborító, mesés szinpom páju Iovascsapat. Szekszárd városa nevében vitéz Vendel István polgár, mester üdvözölte a vendégeket ma­gyaros szeretettel, majd dr Hencze Béla reálgimnáziumi tanár francia nyelven Tolna vármegye és Szek­szárd városa nevében köszöntötte a vendégeket, kifejezésre juttatván, hogy ez a távlovaglás nemcsak a lovassportot, hanem a nemzetek egy­más megismerésének és megbecsülé­sének nagy ügyét is szolgálja. Vé­gül Emich János mucsi biró igen ügyes éB talpraesett beszédben német nyelven köszöntötte őket, kifejezésre juttatván azt, hogy évszázadok óta a legnagyobb egyetértésben és a haza lelkes szeretetében élnek e me­gye területén magyar testvéreikkel. Horthy István köszönte meg a szónokok üdvözlését és megjelölte nagy vonalakban a kisgazda- és le­ventecsapat távlovaglásnak célját, hogy gazdáink megismerhessék a kü­lönböző vidékeket és ezzel a magyar összefogás érzését fokozzák. György szász meiningeni herceg német nyelven mondott köszönetét a távlovaglásban résztvevő 7 nemzet nevében éB kijelentette, hogy azt a szeretetet, amellyel itt oly lebilincselő módon lépten-nyomon találkoztak, hasonló szeretettel viszonozzák. Ta­pasztalják, hogy a hazaszeretet milyen élénken él a magyar nép lelkében, ez ad reményt arra, hogy ennek a nemzetnek van jövője. „Éljen Magybr- ország lu szavakkal fejezte be beszé­dét. Ezután a magyarruhás kislányok csokrokat nyújtottak át a távlovag­láson résztvevő hölgyeknek, majd a csapat leszállt a lóról és házigazdá­jával ki-ki lakására vonult. A délután keletkezett nagy zivatar a tervezett programmot, amely a bor­szövetkezet pincéjének, a vármegyei múzeumnak, a selyemgyárnak meg­tekintéséből állott volna, erősen meg­változtatta. Az egyes helyeket a ven* dégeknek csak egy egy töredéke látogatta meg. A sárközi kézimunka kiállítást tekintették meg osak na­gyobb számban a külföldiek, amely rendkívül megnyerte tetszésüket és a kiállított darabokból többet meg is vásároltak. A kiállítás a Kaszinó pavilonjában volt. Este 9 órakor kezdődött a társas­vacsora. Az első felkössöntőt Szévald Oszkár alispán mondotta, aki néhány szóval méltatván e távlovaglás nagy jelentőségét, a vármegye közön­sége nevében melegen köszöntötte Horthy István tábornokot és német nyelven György szász meiningeni herceget, valamint a többi vendége­ket. Horthy István válaszolt elsőnek az üdvözlésre, e távlovaglás erkölcsi céljának azt jelölvén meg, hogy ma­gukhoz óhajtják emelni a gazdaifjakat és a lovassportban hazánkban is azt a demokratikus szellemet óhajtják meghonosítani, amely a külföldön oly nagyszerűen bontakozik már ki. Tol­na vármegye és Szekszárd városa lakosainak boldogulására ürítette po­harát. György szász meiningeni herceg emelkedett ezután szólásra és az ő temperamentumos felszólalásával óriási lelkesedést váltott ki hallgatóságából. Tegnap — úgymond — a kalocsai dómban voltak, ahol az érsek a tria­noni igazságtalanságok megszünteté­séért imádkozott. Ez a megkapó je­lenség, valamint az, amit egész útjá­ban tapasztalt, hogy ez a nép mily fanatizmussal ragasskodik szabadsá­gához, azt a meggyőződést erősítette meg lelkében, hogy akik igy tudnak imádkozni és lelkesedni, mint a ma­gyar nép, annak vissza kell kapnia szabadságát b amit az ellenségek elvettek tőlük, az előbb-utóbb vissza fog az ölükbe hullani. Nagy elisme* réssel nyilatkozott a Horthy Miklós- kórházról és berendezéséről, amelynél különbet a nagy német egyetemi városokban sem talált. Köszönetét mondva Szévald Juditnak, aki az ő figyelmét Magyarországra és erre a távlovaglásra felhívta, a magyar re­ménység mielőbbi beteljesülésére ürí­tette poharát. A fiatal herceg szivből jövő lelkes szavai óriási hatást vál­tottak ki. Régen szálltak az Ég felé a magyar Himnusznak hangjai oly megilletődéssel, mint a mi nyomorú­ságunkat és velünk történt igasság- . talanságokat mélyen átérző beszéd után. Egyes szám ára 12 fillér»

Next

/
Oldalképek
Tartalom