Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-04-30 / 33. szám
XIV. évfolyam. Szekszárd, 1932 április 30. 33. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség ét kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dij; Félévre _______6 pengő. | Egész évre _______12 pengd. Fő szerkesztő: II Felelős .serkentő: SCHNEIDER JÁNOS. || BLAZSiK FERENC A lap megjelenik minden eaerdán ée eaombaton. E16fizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi illetfi közlemények a szerkesztOséghez küldendók. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengd. A hír* detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresOknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerfll. Az államháztartás egyensúlya. Irta: dr Őrffy Imre országgyűlési képviselő. Politikus számára aligha lehat keservesebb feladat, mint egy jobb gazdasági. periódus lezáródása után az azt követő korszak államháztartási helyzetének következményeit levonni. Bár a szajkók is ismételgetik már, hogy nem annyira a bevételek fokozása, mint inkább a kiadások csökkentése lehet az egyetlen ut, egészen világos, bogy a könnyen kimondott jelszavak véghezvitele igen kinos és keserves munka. Mint aki végig- kinlódtam a 33-as bizottság nem egyszer tragikus vergődését az elmúlt hónapokban, kétszeresen tudom és érzem ezt. (Úgy halljuk, hogy órffy Imre képviselő a jövő költségvetési évben a felelősség megosztásának szükségességére hivatkozva, nem vállalja a 33-as bizottsági tagsági helyet. Ezt sajnáljuk, de megértjük. A szerkesztőség.) Alig hiszem, hogy nehezebb és hálátlanabb munkát politikai testület valaha végzett volna. A munka, msly valósággal nemzet- mentés volt, érthető ellenhatást váltott ki a kiadott rendelkezések folytán érzékenyen érintett különböző rétegekben. Sajnos, esek á rétegek jóformán az egész ország lakosságát jelentik, mert hiszen az adók emelésén keresztül az intézkedések mindenkit érintenek. Ehhez járul a köz- alkalmazottak illetménycsökkentésé- nek hatása és ami talán a közvélemény előtt nem annyira ismert, egyes politikusok erős kritikai működése, amelynek nem mindig az igazi ellen* zékiság adta meg az erejét, hanem a bizottságból való kivülmaradottság- nak nem egészen önkéntesen választott helyzete. Az állami költségvetés elkészítéséhez minden időben nagy tárgyismeret, a közszükségletek sorrendjének helyes megitélése és nem utolsó sorban nagy politikai érzék is kellett. És ha nehéz volt ez a munka régen is, ma egyenesen hősiességet követel ennek elvégzőitől. KuHuremberre nézve alig képzelhető nagyobb kín, mint az, ha embertársainak tudva fájdalmat okos. Most pedig egyene sen erről van szó. őszintén meg kell mondanunk, mi ezeknek az operációknak a célja: az összesség meg mentése érdekében bizonyos egyéni érdekek feláldozása. Csak az a kérdés, hogy kik legyenek azok, akik áldozatot hoznak és ha elkerülhetetlen az áldozat, hogyan történjék az. Ezek azok a kérdések, amelyek a felelősségérzettel biró politikusok elé tornyosulnak. Mert ne feledjük, hogy addig, amig általános kritikát végzünk, a politika könnyű éB népszerű foglalkozás. Mihelyt azonban az események kérlelhetetlen következményeit le kell vonnunk és tényleges munkát kell végeznünk, abban az addig elhangzott hangOB kritika réBst- venni nem óhajt, mert félti a nemzet érdekeinél is becsesebb népszerűséget és az ürügyek megjelölésében való nagy találékonysággal gyorsan félreáll. Az a kérdés tehát, kitől mit vegyünk el, kinek van több, kinek kevesebb jogcíme a kíméletre. E kérdés felveti azt a további — minden szociális érzékkel biró politikusra nézve fontos — kérdést, vájjon nem lehetne-e a bajok orvoslásának eszközeit a társadalomnak gazdaságilag még mindig ellenállóképesebb tagjaira teljesen átháritani ? Azt hiszem, hogy ebben a nehéz munkában, amely csak most indult meg, kitűzött irányelvek nélkül aligha lehet eligazod nunk. Az első ilyen elv, amelyet a polgári társadalomnak feladni nem szabad, a„ szerzett jogok lehető kímélése. Azért mondom, hogy „lehető“, mert sajnos százszázalékig úgy sem tudjuk az elvet megvalósítani. Az államhatalomnak nagy kiegyenlítő működésre van szüksége, amely működés különösen az utóbbi időkben bizony nem egyszer súlyos összeütközésbe jutott a szerzett jogok teóriájával. Kérdés csak az, vájjon nem kel- lene*e a közterhek progresszióját emelni, más szóval, nem kellene-e az államnak az eddiginél is fokozottabb mértékben a nagy jövedelmekhez és vagyonokhoz nyúlni ? Mint pénzügyi kérdésekkel foglalkozó politikus, merem állítani, hogy a magyar jövedelmi adó progressziója eléri a legradikálisabb külállamokét is, vagyonadó kulcsa pedig az európai államok kulcsánál terhesebb. Ha már most ezt a súlyosan progresszív jövedelmi és vagyonadót további jelentős pótlékokkal terheljük, — ami tudvalevőleg megtörtént és pedig a jövedelemadónál harminc, a vagyonadónál pedig százszázalék erejéig, — úgy valóban érthetetlennek kell tartanom a demagógia állandó kiáltozósát a magyar adórendszer progress- szivitásának hiánya miatt. Nagyon szeretném, ha gazdasági helyzetünk javulása nemcsak a to vábbi adóemeléseket tenné mellőzhetővé, hanem az egyre nehezebb helyzetbe jutó tisztviselői kar illetményei tekintetében is meghozná a kívánt változást. Adóinkat a mostani magasságukban semmiképpen sem tudjuk fenntartani, ha mezőgazdasági terményeink értékesítésének lehetősége nem fokozódik. így juluok aztán a magyar nemzet problémájának magvához. Ha ngyanis kissé nagyobb távlatból nézzük az eseményeket, meg kell állapítanunk azt a szomorú tényt, hogy mindaz, amit a közelmúltban végeztünk, bizony csak részletmunka, tüneti kezelés, majdnem ast mondhatnám : pepecselés volt. A magyar gazdasági élet és ennek kapósán as államháztartás bevételi és kiadási rovatainak egyetlen mentőeszköze a magyar állapi megfelelő nemzetközi gazdaságpolitikai elhelyezkedése lehet. És ha van a nemzet vezető férfiéiban erő és képesség arra, hogy kivezessék azt a már már feneketlenné váló ingoványból, úgy ez csak a közeljövőben előrelátható kereskedelempolitikai harcokban való aktiv réssvétel utján érvényesülhet. Ennek a harcnak eredményessége asonban nemcsak aa abban köavet- lenül résztvevőkön fog múlni, hanem a nemzeten is, melynek osztály-, párt- és világnézeti különbség nélkül teljes erejével, a felfogás egyöntetűségével kell ezt a harcot támogatnia. Nzgy szerepe lesz tehát rövidesen az intelligens msgyar kösvélemény irányításának, elsősorban természetesen esen irányítás legfontosabb eszközének : a sajtónak. A magyar közönségnek — sajnos — igazi külpolitikai iskolásottsága ma még nincs s ez okozza, hogy egy feltűnésre áhítozó politikus felszólalása, vagy szenzációvadászó újságcikk óriási károkat okos. Nagy önfegyelemre lesz tehát a közeli napokban szükségünk. Hallgassanak el a gazdaságpolitikai csizmadiák. A magyar intelligencia pedig önfegyelmezettségével a minden képzeletet felülmúló gazdasági nyomorúság dacéra járjon elő jó példával s ne engedje a demagógokat felülkerekedni. A háború sikere is egy-két heti kitartáehiányon múlott 1 Tudjuk, hogyha nem jött volna az 1918. évi október és november, ellen* I feleink nem egyike omlott volna ősz- | sze ugyanakkor 1 Magyar Sándor földkörüli repülése Az amerikaiak tizenhatszemélyes repülőgépet bocsátottak rendelkezésére* Magyar-Wilczek Sándor százados, világhires óceánrepülő főldink újabb bravúros vállalkozást tervez. Báta- székeu lakó édesanyjának, özv. Wilczek Sándornénak irta, hogy egy amerikai gyár minden biztonsági felszereléssel ellátott, tizenhat utas befogadására alkalmas óriási repülőgépet bocsátott rendelkezésére, hogy azzal egy főldkörüli repülést bonyolítson le. Magyar százados elfogadta a gyár feltételeit és az érdekes repülés utasai máris jelentkeznek a szensációs légi kirándulásra, amelynek során útba ejtik az öt világrész metropolisait és nevezetesebb városait, köztük Budapestet is, ahol a társaság több napig tartózkodnék. A gépet mint navigátor Magyar Wilczek Sándor vezeti és a tizenhat utason kivül vele lesz két pilóta és két mechanikus is, akik felváltva tesznek majd szolgálatot. A kamatjövedelem után tiz százalékos illetéket kell fizetni. A kormány elrendelte, hogy Ugyanúgy, mint ahogy a pénzintézeteknél elhelyezett tőkék kamatai után illetéket kell leróni: a magánosok részére kölcsönadott pénz kamata is illeték alá esik. Az uj illeték kulcsa 10 százalék. A rendelet olyan jövedelmeket terhel meg illetékekkel, amelyek eddig semmiféle adó, vagy illeték alá nem estek. Nem kell azonban ilyen illetéket fizetni a hitelezett vételár, munkadij, vagy bármilyen egyéb, nem kölcsön címén hitelezett összeg után kspott kamatok után. A hitelező a lerótt kamatilletéket az adósra nem háríthatja át. Az illetéket a községi elöljáróságok utján beszerzendő * illeték le- rovási iut-rel kell befizetni. A kamat illeték lerovásának elEgyes szám ára 16 fillér* \
