Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1932-04-20 / 30. szám

XIV* évfolyam. Szék szárd, 1932 április 20. 30. szám. Szerkesztőség ét kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszíni 85 és 102. Előfizetési dl): Félévre ________6 pengő. | Egész évre_______12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLAZSIK FERENC. A lap megjelenik minden eeerdán áe saombnton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasibon millimétersoronként 10 fillér. Allist keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklim-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. ZOldhltel és Kamatláb. A kormányzópárt legutóbbi érte­kezletén széles mederben fo'yt a vita a zöldhitel és a kamatláb kérdésé­ről. A képviselők egy része pana­szolta, hogy a termelési hitel folyó­sítása egyes vidékeken nehézkes. — Többen kifejezést adtak annak a fel­fogásuknak, hogy a kormány a zöld­hitel formájában nyújtandó kölesönre prioritást biztosítson a kölcsönt nyújtó pénzintézetek számára. Kívánták ezt azért, mert ha bekebelezésre keríti a sor, a hitel drágának fog mutat­kozni. A vita során felszólalt Purgly Emil földmivelésttgyi miniszter is, aki ki­fejtette, hogy lehetetlenség a zöld­hitelre az egész vonalon prioritást biztositani, mert számolni kell egé­szen speciális tényekkel is. Elkerül- hetetlen volt például • prioritás biz- tositása a répatermelőkre a gyárak­kal történt előzetes megállapodásuk­ból kifolyólag. A zöldhitel kereteit azonban sikerült oly mértékben ki­terjeszteni, hogy 20 millió pengő áll erre a célra rendelkezésre. A hitelkeretet a Nemzeti Bank nyújtotta. Ebből a Pénzintézeti Köz­pont 14 milliót, a OKH pedig hat millió pengőt folyósít. Ebből látható, hogy a kormány minden erejével azon van, hogy a gazdákon hatható­san segítsen és a hitelnyújtás körül zökkenők ne álljanak elő. A jelenlegi gazdasági viszonyok kö­zött — meg kell állapitanunk — nagy szó az, hogy a kormány ilyen összeg fölött rendelkezni tud, mert bizonyos, hogy tőlünk nem függő akadályok súlyosan bénítják a ked­vező feltételek és keretek között mozgó hitelnyújtást. A tények bizo­nyítják, hogy a kormány teljes mér­tékben tudatában van annak, hogy a mezőgazdaság úgy sóvárog hitel után, mint a növényzet a májusi esőért, de képtelenség ma azt kivánni a kormánytól, hogy hitelképtelen em­berek számára is kölcsönt folyósít­son. Ilyen altruista magatartást ta­núsíthatna a kormány akkpr, ha az államkassza tömve volna, de ma, ami­kor minden garast úgyszólván a fo­gunkhoz kell verni, a közösség ér­deke tiltja a pénzzel való könnyelmű gazdálkodást. Soha annyira nem kellett őrködni az állam pénze fölött, mint napjaink­ban, mert a befolyó adóösszegek bi­zony nagyon keserves munka ered­ményei, melyeknek biztos elhelyezé­sét figyelmen kivül hagyni nem le hét. Esekután érthető, ha a kor­mány csak azok számára nyújt ter­melési hitelt, akik garantálni tudják annak visszafizetését is. A zöldhitelt váltóra adják ki, fél éves váltó formájában és azokat szep­tember közepéig kell visszafizetni. A félévi kamat igen méltányosnak ne­vezhető, mert nem haladja meg a 4 százalékot. Ebben benne van már a Nemzeti Bank kamatlába is, amely magábanvéve 3 5 százalék félévre. Nem lehet tehát azt állítani, hogy a zöldhitelt súlyos kamat mellett nyújtja a kormány. A hitelnyújtás művelete az OKH-n keresztül máris meg­indult és erre a óéira egy hét lefor­gása alatt egy millió pengő került a gazdákhoz. Komoly vita folyt a kormányzó párt értekezletén a kamatláb körül is és megállapitást nyert, hogy a Nemzeti Bank minden körülményt tekintetbe véve, az ország hitelének fontos szempontjait szem előtt tartva, intézkedik a kamat kérdésében. A miniszterelnök nyomatékosan hang­súlyozta, hogy szó sem lehet arról, hogy a kormány a kamatláb leszál­lításának kérdését levette volna a I napirendről, sőt, minden erejével azon Megint a vidék fizet. A Magyar Nemzeti Bank kamat­lábának 1 °/e-kal való leszállítására a Hitelügyi Tanács folyó hó 18 án a közvetlenül leszámítoló intézetek kamatlábát 1 és V2% ^*1, a vissz leszámítoló intézetek kamatlábát pedig l°/e-kal és a betétkamatokat az egész vonalon 1/,°/o-kal mérsékelte. A Hitel ügyi Tanács tehát eme határozatával a kamatmérséklés Vs részétől a vissz- leszámítoló intézeteket mentesítette és azt az amúgy is nehézségekkel küzdő vidéki intézetek nyakába vágta. A kamatmérséklés pénzügyi hátrányait tehát nem a sokkal könnyebb hely­zetben lévő fővárosi visszleszámitoló intézetek viselik ismét, hanem a vidék gazdasági életének exponensei. Mi nem csodálkozunk ezen a ha­tározaton, hiszen a vidéki intézetek­nek a hitelügyi tanácsban szószólói egyáltalában nincsenek, mig ellenben a nagybankok képviselői igen tekin­télyes számban foglalnak helyet a hitelügyi tanácsban. Mióta a Pénz- | intézetek Országos Szövetségének vidéki szervezete a fővárosi intézetek hasonló szervezetével fuzionált, azóta nincs senki sem, aki a vidéki inté­zetek érdekeivel is törődnék, Nagyon helyeseljük a kamatláb mérséklését, azonban a legnagyobb igszBágtaltp* ságnak tartjuk, hogy ehhez a fővárosi nfgybfnkoknak nem ugyanazon kulcs alapján kell hozzájárulniok, mint a sokkal kockázatosabb üzletkötéssel járó vidéki pénzintézeteknek. Meg­történt tehát ismét az, hogy Buda­pest határozott és a vidék fizet. Kiváncsiak vagyunk, hogy meddig tarthat még ez a helyzet és mikor látják elérkezettnek a vidék által Budapestre felküldött országgyű­lési képviselők az időt arra, hogy a nagybankok erős befolyásával szem­ben megvédjék a vidéki hitelélet szervezeteit, amelyeknek nehézségei­ből és megszűnéseiből a vidéki hitel- keresőkre nézve is óriási hátrányok | és veszélyek fogoak származni. A szőlősgazdák gyiiléseznek A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete vasárnap ülést tartott, amelyen Reitsmann Zoltán a bor­fogyasztási adó kérdésénél rámutatott arra, hogy ennek eltörlése szempont­jából az igazi ellenfél a szeszkartell. „Valótlan, mondotta, hogy a szőlős­gazdák a mezőgazdasági szeszgyár­tás kárára előnyöket követelnek, abba azonban nem lehet belenyugodni, hogy szőlőgazdasággal foglalkozó 1 millió magyar ember érdeke alá- rendeltessék 3—4 család privilégiu­mának.K Rendet kiván teremteni a felszólaló a rézgálic dolgában is. — j Több hasonló felszólalás után megye­beli közéletü férfiaink közül a köz­gyűlés az egyesületi tagok sorába beválisztotta Széchenyi Domonkos grófot, dr órffy Imrét és dr Erdélyi Aladárt. Szekszárd és vidéke nyo­morgó szőlősgazdái és azok mun­kásai kétségbeesetten várják, hogy mikor lesz képes a nagy munkát végző szőlősgazdák egyesülete valami eredményt is elérni s mikor ébred már pénzügyi kormányzatunk is arra, hogy a Bzeszkartell boldog tulajdo­nosainak érdekeiért nem szabad a teljes nyomornak kiszolgáltatni a sok százezer szőlőgazdálkodással foglal­kozó polgárt. Egyes szám ára 12 fillér. van, hogy a leszállítás mentői előbb sikerüljön. Károlyi Gyula miniszterelnök a maga részéről is kijelentette, hogy ez a kérdés ma egyik legBÜrgősebb és legégetőbb problémája az ország­nak, miért is a kormány minden ere­jével azon van, hogy a kamatleszál­lítás belátható időn belül megtörtén­hessék. A súlyos helyzetben levő gazdaközönség örömmel értesü'het az egységespárt értekezletén történtek­ről, ahol a felelős kormányférfiak tet­ték magukévá azokat a problémákat, amelyek ma < xisztenoiájukban leg­inkább érdeklik a gazdákat. A rendes időben megtett intézkedések feljogo­sítanak bennünket olyan reményekre, hogy sikerül mezőgazdaságunk ren­tábilis munkáját biztositani, Városi közgyűlés. Szekszárd várta képviselőtestülete f. hó 16 án, szombaton, rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek napi­rendje előtt vitéz Vendel István pol­gármester meleg szavakkal parentálta el Nagy János Orbánt, a város kép­viselőtestületének évtizedeken keresz­tül volt Ugybuzgó, tekintélyes tag­ját, akinek érdemeit jegyzőkönyvileg megörökítették. Ezután dr Leopold Kornél kormány főtanácsos azt az in­dítványt terjesztette elő, hogy a pol­gármester mielőbb keressen érintke­zést az államvasutak igazgatóságá­val a filléres gyorsvonati rendszernek Szekszárdra való kiterjesztése érde­kében, hogy a főváros, vagy a vidék nagy centrumainak közönsége Szék- szárddal megismerkedhessék. Az egy­hangú helyesléssel találkozott javas­latot a közgyűlés elfogadta. A tárgy­sorozat kapcsán dr Kliegl Lajos fő­jegyző nagyszabású értékes megem­lékezést tartott Washington György­ről. A fővárosi gyermekek szekszárdi nyaraltatása ügyében nemleges ha­tározatot hoztak. — Tudomásul vették, hogy az államrendőrség szek­szárdi kapitányságának elhelyezésére szolgáló telekről a vidéki főkapitány­ság lemondott. — A Berzsenyi utcába torkoló ut megnyitása elhatározta­tott. — Mussolini olasz miniszterel­nököt Üdvösük, az üdvözlő ivet a város közönsége nevében a képviselő- t(8'.ttlet Írja alá. — Erdős Miklós­nak, a „Szekszárd Szálló“ bérlője kérelmének bérösszeg emelésének fel j függesztése és vizdijának helyesbité- | sére vonatkozólag hely adatott, —

Next

/
Oldalképek
Tartalom