Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)

1931-02-25 / 16. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Haber Ferenc dunaföldvári föjesvző Cs huizonesv vádlolttrsa a bíróság előtt. Még a múlt év elején történt, hogy a vármegye alispánja Huber Ferenc dunaföldvári köaségi főjegyzőt külön* féle hivatali szabálytalanságokért és a község vagyonkeselése körül tanú* sitott hanyagsága miatt az ellene le­folytatott fegyelmi vizsgálat után nagyobb Összegű pénzbüntetéssel súj­totta. A fegyelmi büntetést követően egy volt forgalmi adóhivatali ellenőr uiabb vádakat emelt Huber ellen, akit többrendbeli sikkasztáson és ok- irathamisitáson kívül azzal is vádolt, hogy a dunaföldvári villany telep épí­tésénél 47.000 pengővel megveszte­gették. A feljelentés egy-egy példánya az alispánhoz, a főispánhoz és a bel Ugyminisstériumhoz is elküldetvén, a főispán a vármegyei számvevőséggel sürgős rovancsolást tartatott Duna- földváron, az alispán pedig arra kérte az ugyanakkor a vármegyében hi* vatalvissgálatot végző Hermann Béla belügyminiszteri tanácsost, hogy ő a saját közegeivel vizsgáltassa meg a panaszokat és hogy Huber fegyelmi ügyében maga a belügyminiszter ad­jon rendelkezéseket. A megindított fegyelmi vizsgálat súlyos visszaéléseket állapított meg és ezek miatt Hubertet állásától rö­videsen fel kellett függeszteni. A ki­derített szabálytalanságok a büntető törvény szakaszaiba is ütközvén, a vármegye a vizsgálat eredményét kö­zölte dr Gaál Dezső szekszárdi ve­zető királyi ügyésszel, aki az általa folytatott helyszíni nyomozás során megállapította, hogy a 47 000 pengős villanytelepi megvesstegetés vádja nem igaz ugyan, azonban Huber Fe­renc önhatalmúlag olyan bírságokat rótt ki a lakosságra, amelyekhez joga nem volt. A bírságolásokat viszont Ugyiratilag nem rögzítette le, hanem csupán Bzóval rótta ki. Ren­deken a fogyasztási adó eltitkolása miatt szabott ki egyes esetekben magas bírságokat, amelyeket a felek­től beszedtek ugyan, azonban ezekről semmiféle elszámolás nincsen. A meg* bírságolt feleknek nyugtát nem ad­tak és a ssóban forgó pénzek a köz­ségi pénztárba soha be nem folytak. A Dunafóldvár község tulajdonát képező dunai kavicsbánya bevételei­nek a kezelésénél is súlyos szabály* talanságokat és visszaéléseket álla* pitott meg a királyi ügyész, mert a kavicsért beszedett pénzek jó része nem folyt be a község pénztárába. Kiderült az is, hogy a község pénz* tárából sok esetben hamis nyugtákra napszám címen elszámolt összegeket ▼ettek fel, amelyeket a község érde­kében ádott reprezentációs ebédek és vacsorák költségeinek a megtérítő* sére fordítottak. A községet meglá­togató és rendszerint hivatalos ügy­ben éljáró kösfunkoionáriusoknak a község pénztára terhére való meg- vendégelése ugyanis sok esetben a képviselőtestület tudta, hozzájárulása és beleegyezése nélkül történt. A vizs­gálóbíró maga is megvizsgálta özeket a visszaéléseket, amelyekért Huber Ferenc főjegyzőt és Nagy János fo­gyasztási adóhivatali ellenőrt, akivel Huber a borfogyasztási adó eltitko­lásáért szabálytalanul kivetett és fel­vett bírságpénzeken megosztozott, a mült év augusztus hó 19-én letartóz­tatta és vizsgálati fogságba helyezte. A később lefolytatott vizsgálat so* rán Huber Ferencen és Nagy Jáno* son kívül még húszán kerültek vád alá. Eteknek ugyanis az a bünük, hogy Huber utasítása folytán kiállí­tották, Ollénjegyeztók, folyósították azokat a hamis napszámjegyzókeket, amelyekkel a község érdekében tdott ségében á község tulajdonát képező kavicsot a község egyes polgárainak eladta, az érte befolyó körülbelül 3000 pengőt tévő és Dunafőldvár községet megillető összeget a község pénztárába be nem fizette, hanem azt, mint a hivatalánál fogva kezei­hez befolyt pénzt elsikkasztotta, a befolyt ÖBBzegekről számadásokat rész* ben nem vezetett, a vesetetteket pedig cselekménye elpalástolása cél* jából megsemmisítette, továbbá, mert a községnek az Egyesült Dunafőld- vári Takarék és Hitelbanknál kezelt betétje után 8,908.000 korona (712 pengő 64 fillér) kamatot a pénzinté­zettől felvette és azt a község pénz­tárába be nem fizette, hanem el­sikkasztotta. Huber Ferenc, Nagy János, Wel­lies Imre és Halmos Bála együtt és közösen azzal a fondorlattal, hogy mint közhivatalnokok a fogyasztási adót eltitkoló egyénektől, birságsze- désére is jogosultak, ebbeli minősé­gük színlelésével Horváth Györgytől 480, Györky Mihály tói 100, Zakara Ferencnétől 30, Nagy Lajostól 22, Szabó Mihály tói 45, Balázs Antaltól 54*65, Széles Ferenctől 1, Bólyás Józsefnétől 80, Novák Andrástól 80, Tamási Ferenctől 185, Borbély La­jostól 35 és Petrovics Györgytől 5 pengőt fogyasztási adóbírság címén beszedtek és a pénzt saját céljaikra fordították. A többi vádlottak pedig hamis napszámjegyzékek készítése és készíttetése, a kiutalások eszközlése, munkateljesítés igazolása, egyesek ne* vének hamisítása, a napszámjegy Bé­kék számfejtése, a kiutalt pénzeknek más címeken való felvétele által Hu bér hivatali sikkasztásainak véghez­vitelét előmozdították és megkönnyí­tették. Az ügyészségi vádirat szerint Hu* bér a vád tárgyává tett tények elkövetését beismerte. Védekezésül azonban azt hozta fel, hogy az igy felvett összegekből a saját céljaira mit sem fordított, hanem azokat a községben megfordult magasabb rangú közszolgálati alkalmazottak részére adott ebédek és vacsorák költségeire, szakértők díjazására, bérautófuva­rokra költötte el, ezáltal vélvén az illető funkcionáriusokat a község ügyeinek és igy a községe érdekei­nek megnyerni. Eltekintve attól, hogy csak részben nyert bizonyítást, hogy ezeket a pénzeket valóban ilyen cé­lokra fordította, a jogér vény es hatá* rozat nélkül felvett összegekkel való ilyen rendelkezés kimeiiti a hivatali sikkasztás tényálladékát. Huber beismerte azt is, hogy kö­rülbelül 3000 pengő értékű községi kavicsot eladott, az ellenérték egy részét azonban csak a megindított eljárás során fizette be a pénztárba. Más részét azonban a község duna- parti terének fásítására és rendesé* sére fordította. Ha valóban fordított is valamelyest ilyen célra, jogérvényes határozat nélkül tette ezt is és nem tud számot adni sem arról, hogy mek- i kora összeg folyt be ezen a címen, sem • arról, hogy a befolyt Összegeket mi- ■ lyen célra használta fel, mert az álli­representációs lakomák költségét fe dezték, illetve ilyen hamis napszám- jegyzékeken nyugtattak olyan össze­geket, amelyekkel a község reprezen­tációs kiadásokat egyenlített ki. A vád alá helyezettek a vizsgálat során azzal védekeztek, hogy tettüket Hu­ber utasítására és azért követték el, mert a főjegyző velük szemben olyan aggressiv módon lépett fel, hogy pa­rancsa elől kitérni nem tudtak és ellentmondásuk alkalmával mindig állásuk elvesztésével fenyegette őket. így kerültek a vádlottak padjára: Wellies Imre volt fogyasztási adó­ellenőr, jelenleg kereskedő, Halmos Béla volt fogyasztási adóellenőr, je­lenleg kocBmáros, Balogh Ferenc köz- ségi jegyző, Farkas Irma, Fuchs Vilma dijnokok, Csernyánszky Pál községi jegyző, Sebe Andor írnok, Tamás Ferenc Írnok, Witt Kornél villany- telepi üzemvezető, Kun János volt községi kiró, Pence Károly volt má- sodbiró, Gallai György és Csíki István volt községi esküdt, Szabó Sándor községi esküdt, Németh István bér* autófuvaros, Czobor György községi pénztáros, dr Szeleczky Ferenc pénz* tári ellenőr, Pintér József bérautó­fuvarozó, Varga Ferenc és Juhász János községi kertészek. A szekszárdi törvényszék, mint már hetekkel ezelőtt megírtuk, feb­ruár hó $4 éré tűzte ki a nagyméretű bünper fő tárgyalását, amelyet a vád­lottak és a tanuk nagy számára, vala­mint a közönség nagy érdeklődésére való tekintettel az esküdtszéki terem­ben kell tartani. Az előreláthatóan négy napot igénybe vevő ügyet dr Wandl Rudolf törvényszéki tanács­elnök vezetése mellett a dr Kamarás Béla és dr Ssirmay Ödön törvény- széki birákból álló tanács tárgyalja és dr Fazekas Endre mint pótbiró vesz részt a tárgyaláson. A vádat dr Gaál Dezső vezető kir. ügyész képviseli, a jegyzőkönyvet dr Szilágyi Ernő vezeti. Huber védője dr Révész Sándor budapesti ügyvéd. A formalitások elintézése után fel­olvasták a vádiratot, amely folytató­lagosan elkövetett sikkasztásokkal vádolja Hubert, a többieket pedig mint bünsegédi bűnrészeseket. Az ügyészség vádirata szerint ugyanis Huber Ferenc az 1925—29. évek folyamán jogérvényes községi hatá­rozat nélkül Dunafőldvár község pénz­tárából részben vendég* és mérnök­ellátási, bérautófuvarozási és szakértői költségekre, részben pedig a saját céljaira a saját maga által, úgy az utasításai folytán terhelttársaival ké­szített hamis napszámjegyzékek alap­ján azt színlelve, mintha a kiutalt összegeket a hamis napszámjegyzéke* ken feltüntetett egyének megszolgált napszám cimén felvették volna, 2946 pengő 39 fillér összeget utaltatott ki és vett fel akként, hogy az ellenőr­zése alatt álló községi pénztárból a kezeihez befolyt összeget az említett és nem hivatali célokra elvonta, to- w m ____________________ vá bbá, mert Huber ugyazen minő- | tólag megvolt számadások az eljárás Di Issum Adóm ír tDzIfakereskedése és lanprltótelepe Saekszárd, Kezelyüal ut. — Telefon 21. mb Mindenféle kemény és lágy hasáb és dorong tűzifa (kétéves vágású száraz fa) legolcsóbb napi áron és kedvező fizetési feltételek mel­lett házhoz szállítva kapható. — Megrendelések a telepen, valamint Fekete 6óza — a telep vezetője — Woslnsky Mór ucca 26. szóm alatti lakásán és Weiez Andor ujságűzletóben eezkttzölhetők. Vágott keményfa házhoz szállítva métermázsánként _______ p 4*_ Vágott gyertyánfa » » » _________ p 4*50 Tűzifa ölenként! felfflrészelése a telepen _ _ _ __ _ __ __ _ p 2*50 Fű részeiéi és aprítás együttesen _ 5-_ 1 s orán h kezéé eltűntek. Hubér ta­gadta, hogy a község betétje Után járó 712 P 64 f kamatot felvette. Ezzel szemben Sípos Ernő vezérigaz­gató és B erényi Ferenc cégvezető terhelő vallomást tettek. Tagadta azt is, hogy a fogyasztási adóhivatali bírságok elsikkasztásában része volna. Ezt azonban Nagy Jánosnak önma­gát is terhelő vallomása igazolja. Nagy Wellies Imre ób Halmos Béla ellen is terhelőén vallott. A többi terheltek beismerik a vád tárgyává tett bűncselekmény elköve­tését, védekezésük azonban csupán abban merül ki, hogy Huber főjegyző I olyan mértékben gorombáskódott Ve­lük éB olyan terrorisztikus magatar­tást tanúsított velük szemben, hogy parancsai elől kitérni lehetetlen volt,, mert a legkisebb ellentmondás ese-- tére ismételten állásuk elvesztésével fenyegette meg őket és igy, amit» elkövettek, azt ellenállhatatlan kény­szer hatása alatt követték el. Ter­heltek egynémelyike azzal is véde­kezett, hogy nem tudtak arról, hogy a napszámjegyzékek hamisak és arról csak később értesültek, A vádirat szerint ezek a védekezések nem fo­gadhatók el és ezek a védekezések őket a büntetőjogi következmények alól nem mentesíthetik, mert nem áll­hat egy közhivatalok sem hivatali elöljárója olyan terrorisztikus maga­tartásának hatása alatt, hogy emiatt kénytelen legyen a büntető törvény • könyvbe ütköző cselekedeteket elkö­vetni. A vádirat felolvasása után dr Wandl Rudolf tanácselnök megkez­dette Huber Ferenc kihallgatását. Huber a reprezentációs kiadásoknak napszámjegyzékek formájában való kiutalását nem tagadta. Elismerte, hogy napszámjegyzókeket hamisítot­tak, azonban ezzel nem károsították meg a községet, mert csak maga a kiutalás jogcíme volt hamis, magara kiutalás nem. Kijelentette ezután, hogy ezeknek a napszámjegyzékek­nek a hamisításáról a vele együtt vádolt tisztviselők nagyrésze tudott, hiszen szokás volt a reprezentációs költségeknek ilyen módon való ki­egyenlítése. Ezután részletezte az ilyen módon kifizetett számlákat, majd á község kavicsának az elárusitásáról és a befolyt pénzeknek a felhaszná­lásáról adott felvilágosítást. Ezekről naplót is vezetett, azonban az erről szóló naplóját addig, amíg ő nem volt Danaföldváron, eltüntették, igy most azzal részletesen nem tud el­számolni, Erről tudott a folyammér­nöki hivatal is, amelynék kiküldöttje vizsgálta is ezt a naplót. Tagadja, hogy a dunaföldvári Egye­sült Takarék és Hitelbankban elhe­lyezett községi pénzek kamatait fel­vette volna. A fogyasztási adóhiva­tali bírságolások ügyében akként nyilatkozott, hogy Nagy János fö- gyazztási adóhivatali vezető egyezke­dett ki a kihágást elkövető egyénék­kel és a beszedett egyezségi pénzé­ket sok esetben elsikkasztottá. De elsikkasztotta az adópénzeket is. Nagy János egyébként több községi alkal­mazottat hamis tanúvallomásra is akart bírni. Sokszor feltörő zokogás­sal mondta el ezután, hogy neki ilyen apró-cseprő pénzek elsikkasz- tására nem volt szüksége, hiszen 1200—1300 pengő legális havi jőve* delme volt, amiből úri módon meg­élhetett a családjával együtt. Az elnök kérdésére akként nyilat­kozott Huber, hogy községi kép­viselőtestületi határosat intézkedett á dunaföldvári hid ügyében a községbe érkező funkcionáriusoknak a község számlájára Teendő megvendégeléséről. Viszont szabályrendelet intézkedett arról, hogy a törvényhatósági bízott­__________ 193februájr 2S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom