Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-04-11 / 28. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1931 április !1. FABlAli RÁDIÓ • MINDIG )Ó • FABIRT^RADIÓ FABlAli RÁDIÓ • MINDIG ]Ó • FABlAli RÁDIÓ Fábián Sándor SzÍpK8Z?Á R ffín? Telefon 139 ■ ■ ■ ■ a ei o B n a o a ■ si a a ■ ■ ■ ■ 5 Valóban művészies portraitokát, gyér- j = mek-, csoport-, Interieur-, architektúra _ felvételeket késeit SnőgerI El főhercegi udvari fényképész. g] B Vidéki meghívásokra — kiutazom. ® Amateurmunkákat vállalok. ■ Szekszárd, Széchenyi-u. 28 g (Molnár-féle ház) 45 g) ■■■■ hihi hí isis Hím hí min ifi mEitD ej ■ egyedüli segítőtársuk, lebegjen mindig euemtlk előtt és találjanak némi megnyugvást abban, hogy eat ai erőiket meghaladó áldozatot annak a • válaszfalnak az emelésére és erősítő» | CsUtOrtökOn és pénteken folytatta a sseksaárdi kir. tOrvényssék Wandt- tanácsa Hnber Ferenc danaföldvári főjegyső és társai február hó 26 án elnapolt bllnperének a tárgyalását. A vádlottak, a tanuk és aa érdeklődők nagy saámára való tekintettel as ügyet ebben a folytatólagos fáai sában megint aa eskttdtsaóki teremben kellett tárgyalni. A bizonyítás kiegészítés során a törvényszék egy saakértőt és tiaennégy uj tanút idéaett be és a kihallgatások kevéssel kilőne óra után már meg is kezdődtek. Elsőnek dr Biró Kálmán pénaügyi fogalmaaót, a szekszárdi pénattgy- igaagatóság fogy ásatási adóreferensét hallgatta meg a bíróság szakértőként arra néave, hogy milyen eljárást ir elő a törvény a fogyasztási adókihágások ügyének elintézésénél. Dr Bíró elmondta, hogy a Dunaföldváron divó A h i 1 eß köz80ftf a bírságpénzeket beszedni és aaok jutalékát a kihágást felfedezők köat kiosztani. A törvény azt írja elő, hogy a kihágásokat be kell jelenteni a pénaUgyigaagatóságnak, amely letárgyalja aa ügyeket, kiveti a bírságokat és kiutalja a községnek a jutalékot, amely csak esután adható át a felfedező közegnek. sére hoaaák, mely róluk a Vörös áradatot elhárítja. Es aaoknak a destrukció konkolyát sainte kéjelgéssel hintő elemeknek pedig azt ajánlom megsaivlelésre, hogy ne aa állami autók benaingőaétől fáj jón annyira a fejük, hanem törjék azt inkább azon, hogy hová jutót tunk volna máris, ha a kormány mindazt elmulasztotta volna, amit ők olyan nagy garral kifogásolnak. Dr Gaal Dezső kir. Ugyésa ezután azt a kérdést intéste a szakértőhöz, hogy ilyen kihágási ügyekben egyeakedhetik e a község azzal, aki a szabálytalanságot elkövette. Adóeltitkolás tekintetében egyes- kedésnek helye nincs, hangzott dr Bíró válasza, az ilyen ügyet csak a pánsügyigazgatóság határozatával lehet elintézni. Dr Révész Sándor budapesti ügyvéd, Huber védője kérdezte ezután dr Birót, nem tekinthető-a tűrt állapotnak a pénzügyigazgatóság részéről Dunaföidvár községnek az az eljárása, hogy maga intézi el az ilyen ügyeket, amelyek közül 1926 óta egy feljelentés sem érkezett a péns- ügyigazgatósághoz és hogy nem mulasztás e a pénzügyigazgatóság részéről, hogy az évi 68,000 pengó forgalma fogyasztási adóhivatal működését nem ellenőrzi. w'* mu vatun vaavAiO A AOlUCDO&lO az volt a válasza, hogy a pénzügy- igazgatóságnak nincs joga a fogyasztási adóhivatalok ügymenetének ellenőrzésére, azt csak felsőbb utasításra teheti és hogy a község nem vélelmezhette jogosan, hogy ügy» vitele ezen a téren szabályszerű. Ezután a tanuk kihallgatására tértek át. 1 Kálmán Mór dunaföldvári kereskedő, községi képviselőtestületi tag volt az első tanú. A kérdésekre vonatkozóan nem tudott felvilágosítást adni arra nézve, hogy volt-e vala mely külön községi alap, amelyet Haber főjegyző kezelt. Azt azonban tudja, hogy a Danapart parkírozása, a hősi emlék szobor környékének rendezése, mind Huber érdeme és neki tudható be az is, hogy a hid a községre kedvező azon a helyen épült, ahol legjobban szo'gálja Danaföldvár érdekeit. Strasser Béla a Danaföldvári Nép bank igazgatója tudott róla, hogy Huber különböző pénzeket kezelt, amelyekből kiegészítették a kormányzó képének megvásárlására megszavazott összeget és amelyekből a hősök emlékműve köré 960 pengő értékű kerti székeket is akart vásárolni. Huber főjegyző munkásságát — úgymond a tanú — Dunafóld váron mindenki ismeri, hiszen neki köszönhető a hídépítés legtöbb előnye, a Danapart szabályozása olymódon, hogy a homok- és kavicssivatagból gyönyörű parkot létesített. Gallai Györgytől is tudja tanú, hogy Huber ktt önböző szépitési munkákat a ka- vicspénzekből végeztetett. Kustár Imre takarékpénztári pénztáros nem tudott felvilágosítást adni arra nézve, hogy az intézetétől felvett és a községnél el nem számolt 8.908 000 K kamatot kinek fizette ki. a - —- 4- - I 4L-—iL| L w^ j Uzslvva nem szokott pénzeket felvenni. Szalai János faiskolai előmunkás lényegtelen vallomása után Berecz József m. kir. fo'yamfel- vigyázó elmondta, hogy látta azt az ivet, amelyen Huber a kavicsterme lést és eladást nyilvántartotta és vezette. Vitéz Pintér Lajos népbanki tisztA danafQldvúrl főjegyző ügyének ífirgyolísn. Stefin »Mar tártul. IH Mi IBII IU az alkalom, ne mulassza el t Menjen el STEIGER kereskedésébe SZEKSZÁRD, Alkotmány uccu l. Vegyen ott: prima tűzifát Ölbe vagy aprítva, retorta faszenet ömlesztve vagy csomagolva, porosz és hazai kőszenet, szép fehér meszet, téglát, MÁK cementet, dunakavicsot és mindenfajta szigetelő és tetőlemezeket Telefon 46. Telefos 46. viselő és Stipics Ferenc pallér kihallgatása után Keller József fuvarozási vállalkozó tett terjedelmesebb vallomást, az előző tárgyaláson tett kijelentései kiegészítéséül elmondván, hogy a hercegfalvi útépítéshez szállított DanafÖld- vár kavicsából. A keresetéből azonban köbméterenként mindig levout 1—1-50 pengőt Péntek Antal utbiz- tos azzal, hogy azt Hubernek kell fizetnie. Dr Révész védő a vallomás befejezése után azt a kérdést intéste a tanúhoz, vájjon igaz-é, hogy ellene a kalocsai törvényszéknél sikkasztás és csalás miatt eljárás folyik és felkereste-e Huber rokonait, akiknek azt mondva, hogy ha 600 pengőt kap, akkor nem vall Huber ellen, sőt a vallomástól Péntek utbiztostis visszatartja. Keller József a kérdésekre azt válaszolta, hogy a kérdéses bűnügyben csak tanúként szerepel. Dr Gaal Dezső kir. ügyész közölte ezután a törvényszékkel, hogy a Keller ellen a Huber családnak tett ajánlata miatt zsarolás címen bűnvádi eljárás van folyamatban. Péntek Antal utbiztos azt vallotta, hogy ő Hubernek csakugyan fizetett a Keller által szállított kavics minden köbmétere után 1*— 150 P-nyi ősz- szeget. Huber ezt tagadja. A tanúkihallgatások befejeztetvén, Wandl elnök különböző iratokat olvasott fel és bemutatta azt a borítékot, amelyben Huber főjegyző a kavicspénzeket külön kezelte, majd | felolvasta a budapesti Bachwald cég dalokat. Továbbá Morvay Laci. Később, a jól indult Tumó Antal. No, meg, akit talán először kellett volna említenem, a minden idők legelső basszistája : Jeszenszky Ákos, kir, törvényszéki jegyző. Az orgona legmélyebb sipja sem rázza, reszketteti meg úgy a földet, mint az ő hatalmas hangja. — Mintha csak lábunk alatt, odaátról, Amerikából megfúrták volna a földet és ezen a szűk nyitáson a hatalmas Niagara zuha- tag süvöltene, tombolna keresztül. Megtörtént, hogy egyszer versenyre kelt ő Bonyhádon a Pécsi Dalárda hires basszistájával. Kisbőgő mellett énekeltek. Egyszer a pécsi vetéíy- társ megáll. A kisbőgő és Jeszenszky folytatja. Közben azonban a bőgő is elhallgat: — Elfogyott a hangom, instállom, ■— jelenti a cigány. — De még az enyém nem I — szólt Jeszenszky. S mindenki bámulatára még kivágott valami három, négy hangot — lefelé ... Hát Borzsák Bandi, a szekszárdi református pap, poéta, szójátékmester?! Ez az aranyszívű, igazi bohém ember, aki a csodaszámba menő hangján, a basszustól, a szopránig, minden fakkot énekelt, ő volt éveken át a Szekszárdi Dalárdának voltaképpenvaló összetartó kapcsa. Egy régi dalárdista jóbarátja igy jellemezte előttem: A dalárda dicsőséges kora, a Borzsák Endre kora. Abaffy József karmestersége, Jeszenszky Ákos basszus, Borzsák Endre bariton, Séner Pista tenor és Steiner Lajos tenorszekund szólója az aranygyűrű, de ebben az ékkő Borzsáic volt. Az éneklésben talán ő az egyedül kiforrt művész, hisz mint budapesti teológus bejárt egyúttal a konzervatóriumba is. S később hányszor, de hányszor elbeszélte nekem és bizonyára másoknak is: Nézzétek gyerekek, Hajós Zsigának, akivel együtt tanultam énekelni, már húszezer forint fizetése van az Operaháznál és én itt tengődöm mint szekszárdi kálvinista pap, alig kétezerén. Pedig úgy mondják, különb a hangom. Hja, én is színész akartam lenni, de az apám kitagadással fenyegetett. Pedig hát, most jövök rá deres hajjal, vén szamár koromban, hogy mi a fenéből tagadhatott volna engem ki az a kódiskutya monori rektor, az én drága jó apám, amikor semmije se volt, azt is — kölcsön kérte! Hát, bizony hatalmas oszlopa veszett el Borzsák Bandiban az Operaháznak. Nem hallottam az életben sem, az övéhez hasonló, lélekhez simuló, selyemlágy, de azért arany- csengésű férfihangot. Akkoriban a dalárdák egyik forszdarabja volt a „Falu végén kurta kocsma". De a Szekszárdi Dalárda nem úgy énekelte, mint manap szokták. Amikor a .Megint jönnek, kopogtatnak" részhez értek, ezt Borzsák szólózta el. De, hogy! Nem nagyitok, amikor azt mondom, hogy az egész közönség sirt. Kétszer, háromszor is hallottam egy-egy este megismételtetni azt a darabot... S Abaffy, a karmester ? I Róla még lesz szó későbben. Most csak annyit, hogy, ahogy ő sorban átírta férfikarra a magyar dalokat, többek közt a „Kondorosi csárda mellett", „Befújta az utat a hó" stb. kezdeteket^ ma sem akadt vele összehasonlítható mester. Sajnos, a vörös katonák kávét főztek a dalárda 250 darab kottájával. így a magyar énekművészet ' örök kárára ezek is megsemmisültek. A harmóniumot is Tóth Pál, városi főszámvevő ébersége mentette meg az elpusztulástól. S Abaffy, mint dirigens is különleges. Hallása mesés. S valósággal fanatizálni tudta dalárdáját. S egy jó hangért elment volna a világ végére is. Szegény jó ember, bennem fogta a legnagyobb csizmadiát. 1885-ben kerültem Szekszárdra. Az ismerkedés hamar ment. Mert az emberek akkor még nem kerülték, hanem inkább keresték egymást. Egy délben azt mondja nekem a már akkor atyai jóbarátom, Borzsák Endre: — Gyerek, ma nálam leszel vacsorán. Senki nem csinálja úgy atoorju- pörköltet Szekszárdon, mint az én annyukom. De korán jöjj, már uzsonna tájon. Pontosan ott voltam. Beszélgettünk a pompás siller mellett. Mert Bandi bácsi mindég eladta a kol- lekta-bort, már — előre is, hogy jobbat vegyen helyette magának! — Na, most aztán egyet danolá- szunk l Ugrott a zongorához. S következtek a szebbnél-szebb magyar nótái: — Most aztán te ... — En?! — Hát csak van nótád. No, csak ki vele! * Ijedtemben kinyögtem egyet. S már meg is ütötte hozzá a hangot s én utána igyekeztem. De két taktus után felugrott, becsapta a zongora fedelét: — Menj, a — fenébe! Hiszen neked nincsen — hangod! — Hát, ki mondta ?! — Ki, ki ?! Hát, Abaffy, az a szerencsétlen karmester. Két hónapja jár már a nyakamra, hogy énekeltesselek meg. Olyan cérna-vékony a hangod, hogy, azt mondja, bizonyosan kitűnő lírai tenor lesz belőled. Most éppen azt keresünk... Lelkifurdalások közt ettem meg a jó vacsorát. S amikor másod, vagy harmadnap Abaffyval találkoztam, mindketten — lesütöttük a szemünket! (Folyt köv.)
