Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-12-24 / 101-102. szám
1931 december 24. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Leltározásunk alkalmából foly tatjuk olcsó árusításunkat il Minden vevőnek, aki 20 pengőn leiül készpénzért vásárol, 1000 pengő értékű m balesetbiztosítási kötvényt ingyen adunk. Pirnltzer József és Fial áruháza Szekszárdon. Karácsonyi ének 1931-ben. Súgnak-búgnak, a jó Aayuskám s a kicsi feleségem is; valami készül a kis családnak s bizonnyal nekem is, mert itt a Szent Karácsony I Igaz, hogy a dérveite fákon, soha nem ült még gyászos varjú ilyen sok, ilyen fekete. De mégis a Szeretet ünnepe teríti hófehér palástját a fázó, szomorú vidékre. Igen, azt mondják: él a Szeretet s uralkodik a nagyvilág felett... Ó, hát ki tudja nékem visszaadni az én összetört hitemet s a forró imát ajakamra, mi lihegő átokra ferdfllt, mikor megölték a hazámat?! Addig nem tudtam: mi a bánat s azóta torz a nevetésem s imámba egy vad hang kiáltja, hogy: mégsem!,.. mégsem!... Ó, én már , nem tudok tetetni, tovább hazudni kullúr-mázat; valami fojt, ég, tombol bennem, hogy mindez ordító gyalázat s mikor jön már a határ-visszaszerző, egyetlen, szent Magyar Karácsony ? 1... Károgjatok csak dérvert fákon, madár-hiénák, bitang varjak, Párisnak pimasz söpredéke; azért mégis lesz egyszer ünnep, mégis lesz egyszer béke, de ti: hol lesztek akkor ?!... Szép Karácsony!,.. A legnagyobb fiamnak valódi puska,... a két kisebbik: mikor kerül már rájuk is sor, azon veszekszik... És sebkötőt készít a kislány. ■. S én újra ott leszek a vártán, csikorgó fagyban, sebzett fővel s megszorítom a drága puskát a szent határon, vád erővel. Mert akkor többé minden hitvány ringy-rongy rablóhad be nem törhet, csak egyszer álljak még a sáncon !... Ó, jöjj el, jöjj el, Szent Karácsony l Miklós Vitéz. L rendű porosz-szén még kapható. Hasáb- és aprított tűzifát faszenet, kőszenet, meszet, cementet, téglát, fehér homokot (saját bányájából), dunakavicsot, mindenfajta szigetelő- és tetölemezeket a legmegbizhatóbban és legolcsóbban csak gTEtGEjHSTVáH fa- és szénkereskedőnél Saeksaárd, Alkotmány-u.' 1. (a régi kórházzal szemben) szerezzen be Telefoni 49. Karácsonyi történet. Irta: KAroosl Pál. Együtt üldögéltünk mindig régi jó barátok megszokott ősi helyünkön, a kis füstös külvárosi korcsmában. Téli idő volt s igy forralva ittuk a hegy, levét. A sarokban öreg cigány pengette hatalmas bárfáját, a falon ósdi kopott képek lógtak, mint a múlt idők kisértetei, az egyszerű asztalok nál pedig tisztes ősz polgárok üldögéltek 8 vontatott, nagyszünetü beszélgetés közepette hörpintgették a bufelejtő boritalt. Nem is tudom, hogy lettünk törzsvendégei ennek a kis zordon külsejű korcsmának, de már jó pár éve itt gyülekeztünk össze régi jó cimborák Kezdetben tizen- ketten voltunk. Később lassan leapadtunk és egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy heten lettünk, mint a gonoszok. Ki megnősült, kit másvidékre sodort jó vagy balszerencséje. Csak Keresztes Pistáról nem tudtunk, hogy miért maradt el. Egyszerűen eltűnt. Hogy kárt tett volna magában, nem hittük, hiszen vidám fickó volt, aki még a leg szomorúbb történeten is csak nevetni tudott. De mi heten végig kitartottunk. Azért mondom, hogy végig kitartottunk, mert a mi kedves kompániánkat is szétugrasztotta a semmit nem kímélő szigorú nyomorúság. Elmentünk esténként hallgatni egymás baját és elhatároztuk, hogy egy évig nem találkozunk, de ha ez az egy év eltelik, mindenkinek köteles sége megjelenni akár balra, akár jobbra fordította is sorsszekere rudját Fortuna-istenasszony. Az idő rokkáján gyorsan peregtek az orsók és legyenek bár azok órák, napok, avagy hónapok, az egy év oly gyorsan lepergett, hogy amikor kijelölt helyünkön találkoztunk, úgy borultunk egymás nyakába, mintha utolsó találkozásunk óta nem is telt volna el egy év. Pedig, hogy az egy év nagy idő, volt alkalmunk tapasztalni. Kopott lett a ruhánk, feslett a nyakkendőnk és több bánatot őriztünk lelkűnknek a mélyén és több gondot hordoztunk koponyánk belsején. De ezeket most mind nem vettük észre és nem is mutattuk. Úgy látszik mindannyiunk lelkében közös elhatározás volt ez, hogy ezen a napon csak örvendeni fogunk és vigadni — egymásnak. Tudtuk, hogy az ember ebben a komisz világban önmagát felvidítani már nem képes, csak mások jókedve, mások vidámsága tud mosolyt varázsolni ajkunkra, j pompás, bufelejtő, félénk ragyogást, j mit úgy hívnak, hogy — reménység. J Nem érdekelt bennünket az, hogy mindnyájunkat még jobban meg tépázott sorsunk, uraknak éreztük magunkat, kik ajándékba kaptak egy éjszakát, amikor a szomorúságuk apró, penészes filléreit a vidámság incselkedőn csengő pengőire akarják beváltani. Utunkat a kis, régi külvárosi korcsma felé vettük. Párosával lépkedtünk és igy mivel heten voltunk, Andai Jóska barátunk egyedül bandukolt előttünk, ö volt a vezető. Erre joga is volt neki. Hiszen ő ajánlotta régi kis tanyánk felkeresését és ezt oly sugárzó, de egyúttal könyörgő szemekkel tette, hogy egyi künknek sem volt bátorsága, vagy ereje, sőt még szive sem, hogy más tervvel lépjünk elő. Vidám embereknél gyorsan múlik az idő. Könyörtelenség ez, de igy van ősidők óta. Ha bú lepi napjain kát, minden perc óráknak tűnik fel, ha ellenben mosoly nyílik ajkunkra, röppen az idő és észre sem vesszük, egyszerre csak a bánat nehéz perceibe száguld velünk, hogy ott mi kínlódjunk, ő pedig kipihenhesse magát. A régi kis korcsma nem változott. A falak még mindig piszkosak voltak, az asztalok és székek rozogák. Juliska, a korcsmáros szép leánya, most is vidáman repült asztalunkhoz és ha össze nem csapja kezét és nem emlegette volna az elrepült egy esztendőt, talán észre sem vettük volna, hogy régen nem ültük már körül piros abroszos sarki asztalunkat. — Andai Jóska is úgy, mint régen, át ölelte Juliskát, azaz csak ölelte volna, mert Juliska lángpiros orcával, haragos szemekkel szökkent ki Jóska karjaiból. Kis puha kezeivel fenyegetőig intett Jóska felé és a lefoglalt szivü leányok burkolt büszkeségével csicseregte — már nem szabad ! Meglepődve néztünk egymásra. Nini — gondoltuk magunkban — most bujt ki a zsákból az elmúlt egy esztendő, hogy mint szomorú kisértet álljon elénk: az idő múlik. Andai Jóska fenékig ürítette poharát A nagy hárfás öreg cigány pedig csendben pergette: >. .. mert a menyecskének ura van szegénynek, megölelni nem szabad a legénynek.« De ne méltóztassanak azt hinni, hogy Juliska már tényleg menyecske volt. Nem — csak menyasszony. — Kis gömbölyű ujján fényes karikagyűrű csillogott, arca gyönyörű rózsákkal volt kirakva és nagy fekete, szép haja magas kontybán üldögélt okos homloka felett. Olyan biedermeier stílus volt, aminőkkel ma már levélpapírok, íróasztam FELSZERELÉSEK, SZÉPIRODALMI KÖNYVEK, TÖLTŐTOLLAK, ÍRÓKÉSZLETEK, TÁRSASJÁTÉKOK ■ I Q\ Q KARÁCSONYFADÍSZEK y%,:. ÉS MÁS KARÁCSONYI AJÁNDÉKOK NAGY VÁLASZTÉKBAN RAKTÁRON A OLNÁR-rtLE R.T. SEÄHS: szekszárd 0 0 3 0 0 0 TELEFON 37 00030030 csak a régi divatlapok képein talál* kozunk. Kint sűrű pelyhekben hullt a decembervégi hó, fehér lepedő takarta az apró házak tetejét és a kivilágított ablakok mint őrszemek tűntek fel az éjszakában. Nem volt még késő, de a kis korcsma már csendes volt. A derék munkásemberek mind haza mentek már, hónuk alá csapva kis ételhordó ládikájukat. Mi vidá man dudolgattunk, az öreg cigány is közelebb cipelte hozzánk hárfáját és Jóska még sűrűbben üritgette poharát. Csak Juliska hiányzott, ki, mióta Jóska ölelő karjaiból kiszökött, nem is mutatkozott. De nem sokáig. Egyszerre csak odatoppant hozzánk, de nem egyedül, hanem vőlegényé vei. Nagy volt a meglepetésünk, Juliska vőlegénye nem volt más, mint Keresztes Pista, a mi régi és eltűnt vidám cimboránk. Mint később megtudtuk, Keresztes Pistát a szerelem tüntette el előlünk, kitartóan és íme eredményesen udvarolni kezdett Juliskának. Tudta, hogy mindnyájan őrizgettük keblünkben meleg érzéseket Juliska számára és Pista a szerelmesek féltékenységével titokban, bújva szövögette jövendő boldogságának terveit. Keresztes Pista sorra ölelt bennünket és kacagott-nevetett. Mikor Andai Jóskához ért — elébb megfenyegette: — nana Jóska, tudom mit csináltál — és ölelésre tárult felé is a karja. Jóska, ki tudomásunk szerint titokban nagyon szerette Juliskát, mogorván lökte el magától Pista ölelő karját, felpattant székéről és szemének tüzes villámait ontotta barátja felé. Kinos percek követkéz tek. Két szív harca volt ez: Pista boldog és Jóska megsebbzett szivének harca. Juliska kezeit tördelte és meglepetve nézett közénk segélykérőén. Már ökölbe szorultak Jóska kezei, amikor nyílott a korcsma ajtaja és apró betlehemes emberkék léptek be, hosszú fehér ingben, nagy kenderkóc szakállal. Kis egyszerű, fából összetákolt templomukat az asztalra tették és felhangzott az örökszép karácsonyi ének: «... dicsőség mennyekben az Istennek — Békesség földön az embereknek...» Széthullott az ökölbe szorult kéz, régi fényében ragyogott a kacagás, egymásba simult két könnyes szem H0S9 olcsósás! 1 liter brazíliai rum 40 fokos _ 21 0 250 310 2*60 tearum, 50 fokos _ _ ja maikai rum, 60 fokos _ ko nyak _ _ _ _ _ cs emegelikőr 2"— finom csemege likőr _ 2 60 (ü veg betét 20 fillér) Kapható: íz Elsi szekszárdi konok-, likőréi ramgytr üzletében, Szekszárdim a postával szemben. ! Viszonteladóknak árengedmény I 898
