Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)

1931-11-18 / 91. szám

XIII. évfolyam. Szekszárdi 1931 november 18. 91. szám. LNAMEGYEIUJSA Hetenként kétszer meglelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Főazeikeaztő: 11 Felelős szerkesztő:. ■ SCHNEIDER JANOS. || BLÄZSIK FERENC ▲ Imp nstflslsnlk minden sscrd&n és sxombatoa. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. | _ 1 Telefonszám 85 és IB2. Előfizetési dl); lElfifizetésTdHa’féshkdétéwk, valamint a lap szellemi részéiI rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamim Félévre — — — 6 pengd. | Egész évié — — 12 pengő. I illetft közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I s nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. _________ Hi rdetések árai: A legkisebb hirdetés dija I pengő. A hir­detés. egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként ' 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedméáy. — A hir­árpúithűzl li Erzsébet. Halálának hátszázéves jubileumára irta Msgyarász Ferenc dr. Vándor, állj meg 1 Leonidás és hŐB társai emlékoszlopának fölirata a tör­ténelem könyvébe is» be van írva, annak is nem csupán véresen/ dicső­séges lapjaira, nem csupán a hódí­tóknak és hősöknek, a föltalálóknak és fölfedeaőkoek kesével és nevével. A történelem fehér lapjain is talá­lunk neveket, melyeknek viselői as ölet sarándokságának idején nem asakat as «Utakat választották, ame­lyen a hírnévnek,és dicsőségnek hir­dető,osalopai i állanak, hanem szeré­nyen, ismeretlenül vagy félreismerve, elvonulva, de a keresztény jellemnek vaskő ve tkezeteaségével, hősi elssánt- ságival oly erkölcsi eszményképet ..valósítottak meg, melynek láttára ön­kéntelenül ! is tisztelettel hajlik meg mindenki, akinek, szivében van még fogékonyság az erkölcsi szépség, iránt. Vándor, állj meg I Egy ilyen er- . kölcsi eszménykép állító meg lépte­det és késztet arra, hogy feléje for­dítsad tekintedet és ráeszmélj azokra a nagy tanulságokra, melyeket neked nyújt E hő 19-én van hétszázéves for­dulója Árpádházi Sz. Erzsébet ha­lálának. Kardot nem forgatott/ országot nem kormányzott, tudományával nem gya­rapította az emberiség közkincsét, hírnévre nem törekedett, vagyont nem 'gyűjtött — de feleség volt, anya volt, üzent volt és ebben a hármas hivatásban tökéletes volt. Mi ma gyarok pedig hozzátehetjük, hogy vér volt a mi vérünkből, virágja volt az Árpádok fájának, drágagyön­gye volt Szent István koronájának, szülötte volt annak a magyar föld­nek, melyen egy emberöltővel az 6 születése ntán végigsüvöltött a tatár­járás vórzivatarja csak ngy, mint ahogp most ráborult a trianoni éj­szaka: egy okkal több, nagy okkal több, hogy megálljunk és kegyelet­tel adózzunk emlékének. Életének rövid, de drámai fordu­latokban gazdag története ismeretes. II. Endre királyunknak és a sze­rencsétlen végű Merániai Gertrud királyasszonynak volt a leánya, kit már 4 éves korában eljegyeztek és együtt neveltek Thüringiai Lajos her­ceggel. Hitvesi boldogsága teljes volt, de rövid volt. Férje meghalt a ke­resztes hadjáratba vonultában; anyósa és kegyetlen sógora kkharták őt és három gyermekét az, uralkodásból, és a. városból is. Eisenachban egy istállóban talált menedéket, szegé- nyen élt és (szegényebből halt meg, minit az.a sok-sok szegény, kiknek, míg férje oldalán éltj ő volt a gyá- moluk és földi őrangyaluk. Hagyjuk ásókat az apró, bár ma­gukban /igen kedves vonásokat^ me­lyeket a középkori történelem az éjjelieméből / és életéből föl jegyzett, bír nem is egyet lehetne elmonda­nunk, hiszen éppen az ő élete és egyénisége hatott termékenyitőleg a német irodalomnak a Barbarossák alatti első virágkorára és a wart- burgi dalnok verseny en ő osztotta ki a dijakat a mesterdalnokoknak. Sient Erzsébet szociális jelentő­sége az, mely bennünket közelebb­ről és kiválőlag érdekel, mellyel meg­előzte korát éB példát szolgáltatott minden későbbi koroknak. Szociális jelentőségét a szegény­séghez való viszonyában, e viszonyt meg abban a két tényezőben látják, ahogy ő a szegénységet gyámolította és tűrte. Mert egyik a i másik £ nélkül nem tökéletes és nem elég.-: Vannak az irgalmas felebaráti szeretetnek más Elég fogas kérdési Csökkentés? De hát hogyan, mi módon? Pedig a félelet rá, nagyon egysaeriL^Min- denekelőtt azt kell megvizsgálnunk, hogy miből is állott elő a horribilis, 220 millió pengőre tehető adóhátra­lék ? Egyik fŐbünös ebben a — föld; vagyis az alacsony búzaár. Azután a jövedelmet nem hősé, agyon- adóztatott ház s különösen a szőlő, amely kataszteri tiszta jövedelméhez képest a földadó négyszeresét, e mel­lett még a vagyon, a külön jöve­delmi, sőt végeredményében a bor­fogyasztási adót is viselni kénytelen, természetesen az egyenes adóra rá eső -— községi, vármegyei és egyéb terhekkel. Mert, hogy a borfogyasz­tási adót is a szőlő viseli, erre a leg­nagyobb bizonyíték a mai 7—8 fillér­nél kezdődő borár. Ke feledjük ugyanis, hogy ez a nevetségesen alacsony ár, amire a budapesti fo­gyasztó, vagy vendéglős háza küszö­béig ér, a majdnem 20 pengő fogyasz­tási adóval, a vasutig s vasúton, majd az ottani beszállítással, kövezet­vámmal már 40 fillérig feltornázta magát. Óriási tehát ez a mindenféle adó­teher. Pedig meg kell fizetni, mert e nélkül még jobban belefordul a deficit kátyújába az állami költség­vetés. Hogy azonban a szőlősgazda ezt megtehesse, rendkívüli eszközök­kel is segíteni kell rajta. A mentés­nek egyik leghathatósabb módja két­ségtelenül a borfogyasztási adó el­törlése volna. De igaza van az amúgy is üres állampénztárnak is, hogy miből pótolja a községek, vá­rosok háztartásától így elvont súlyos milliókat, amikor magánál a főváros * Lapunk elnökének ezen érdekes cikkét a Budapesti Hírlap folyó hó 13-iki számá­ból vettük át. Szakkörök a felvetett eszmét egészségesnek és kivihetőnek tartják- Való­ban kell valamit kormányunknak a borral is csinálni, mert különben több százezer adó­alany t meny tönkre és félmillió munka­nélkülivel lesz több a bortermelés csődje folytán. nagyjai is, ahogy a türelmes sze­génységnek is vannak egyéb hősei. De Szent Erzsébetnek egyéni jelen­tősége éppen abban áli, hogy nem­csak gondját viselte a szegények­nek és jótéteményeit egész orszá gának minden testi-lelki ínségére árasztván, ntját vágta az irigység­nek, az elkeseredésnek, a lázongó érzelmeknek, hanem maga is tűre lemmel viselvén keresztjét, magtanit bennünket arra, ami nagyobb* jóté­temény a pillanatnyi segélynél: a béketürésre, a megadásra, a jobb jövőben való bizakodásra, a remény­ségre. Felebaráti szeretet ős a jobb jövő reménye, kenyér és rózsa, est adja I Szent Ersaőbet jubiláns ajándékul az I ő magyar nemzetének. nál 18—20 ilyen millióról van szó! ? Pedig az államnak mégis el kell tö­rölnie a. világnak ezt a-talán leg igazságtalanabb adóját, úgy azonban, hogy más utón kártalanítsa magát. Ez a mód pedig az, hogy térjen át a napokban olvasott amerikai rend­szerre, ahol az okos jenki ész már kimondotta, hogy az adót termény- nyei, busával, kukoricával, sőt Mal­mával is lehet fizetni. Mondjuk ki’ tehát mi is, hogy a bortermelő ná­lunk is leróhat ja az adóját 10—11 Maligand fokon felül levő borával. (A rossz bort ne védjük I) Biztosit hatok mindenkit, hogy év végére a szőlők után nem lesz egy fillér ál­lami és községi adóhátralék se 1 Hogy aztán mit fog csinálni az állam az igy összegyűjtött és teljesen értéktelennek látszó bormennyiség- gél?! Erre is meg van ,a feleletem. Szépen beraktározza az állami bor­közraktárakba, vagy borértékesitő szövetkezetek pincéibe. Azután pedig rendeletileg, vagy törvénnyel ki­mondja, hogy mindén vendéglős, vagy korcsmáros és italmérési joggal felruházott, évi fogyasztá­sának egg, vagy kétharmadát, vagy legalább annyi értékű bort, amennyit eddig borfogyasztási adója kitett, köteles az állami bor­készletből álvenni. Az állam igy megkapja elsősorban az adóját. De nem vesztené el a látszólag meg­szüntetett borfogyasztási adóját sem. Ezt belekalkulálhatná a termelőktől adóba bevett s a korcsmárosolr, ven­déglősök őb a borkereskedelem ré­szére, tehát a közfogyasztás ssámára általa visszabooaátott bormennyiség méltányosan megállapított árkülön­bözetébe. Persze, megint jönnek a káka csomós éssrevételek! Hiszen ez a magánjogba avatkozás, a borkeres­kedelem tönkretétele, valóságos bor- monopólium 1 Hát legyen bormonopo i linm, bár nem as, de hát nem est a f metbodust követi már az állam a I szesszel, a sóval, a dohánnyal, sót a gyufával s a szenet is újabban nem kormánybiztossal OBztatja-e szót?! Es a szttkségrendeletekkel ugyan nem volt-e kénytelen belenyúlni egye­nesen is az adózók zsebébe ? 1 Es egyszer, ha kivesz is belőle, de bagy is benne, sőt visBzatesz oda vala­micskét 1 S hogy a kereskedelem ? I Hát van ma ilyen ? S ha van, lehet ma már a borkereskedelmet jobban tönkretenni?) Ezzel a«~ eljárással csak segíthetünk rajta. Ami kell és szükséges is 1 Gyámolitauk a bor­kereskedőket szállítási kedvezmény- nyel, adómérsékléssel, hitellel, mert ez iz egyik, vagy tatán éppea ea a legfőbb okax a borkereskedelem pan­gásának, csődjének. De meg ott ma­radhat nekik a bel fogyasztás egy, vagy két harmadának kiszolgálása s a külföldi kivitek Velük szemben is azonban kimondandó lenne, hogy illő prémium mellett külföldi szál­lításuk legalább eguharmadát is az állami borpincéktől kell be­szerezniük. E nélkül kiviteli enge­dély nincs. Gondolkozzanak tehát aa arra hi­vatott körök e felvetett ideán. Bodnár litván. Hubertus ás Conconn Tolnán. E hó 3-án tartották a tolnai Ná- dasdy huszárok szokásos Hubertus vadászlovaglásukat. A meet 10 óra­kor volt a Holt Duna ágnál. Tisz­teletbeli master Malauotti Lajos ezre­des, ezredparancsnok, master Adda Alfréd őrnagy volt. Cca. 15 km. hosszú vadászat után, hallali és ki­futója a faddi réten vo’t. A Hubertus terepét Bartaüs Kál­mán, a falka agilis Huutsmauje nagyon szépen állította össze, úgy­hogy az idegen államok attaséi, valamint a részt vett vendégek el­ragadtatással emlékeztek meg a Hu­bertus vadászlbvaglásról. A Hubertus kifutó győztese Atida Alfréd volt. Megelőzve Kállay Osz­kárt és Kovács Endrét, valamint a többi résstvevőket. A Hubertus-lovagláson az alábbiak vettek részt: Mrs. Mac Fárlan, Ha v»By Istváuné, Inkey Erzsébet bárónő, Gőzsy Marianne, Malauotti Lajos, Mr. Baer amerikai-, Mr. Mac Farlan angol katonai attasák, vitéz Sibrik Sándor, vitéz Béldy Alajos, Zalán JstváD, báró Fiáth Tibor, vitéz Stó- pán György, Kastner Róbert, vitéz Márk SimoD, Csécsi Nagy Emil, Pankrácz Gusztáv, Bezerédj István, Müller Sándor, Koroováry Miklós, Illy Gusztáv, Adda Alfréd,. Kállay Oszkár, Havasy István, Bartalis Kálmán, Kovács Andor, Várady Gésa, Kriosfalnssy Jenő, Hornyánzzky Jó­zsef, Gellón Sándor, Zoltán, Pál, Pnrgly Tamás, dr Miklósi Miklós, Fejes Béla, Cserny Miklós, Sápdy Gyula, gr. Saller Alfréd és Tolnay- Knefély Ödön. E nap befejezéseképpen Szekszárdon Egyes szám éra IS fillér. Javaslat az adóhátralék összesének csök­kentésére*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom