Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)

1931-09-26 / 76. szám

Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda'*“ f ' XIII. évfolyam. Szekszárd, 1931 szeptember 26. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és térsadalml lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési díj: Félévre _ _ „ 6 pengő. | Egész évre _ _ 12 pengő. Ffisz erkeaztö: SCHNEIDER JANOS. FelelOs aserkeutO: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden eaerdán és eiombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A CSÜGGEDŐ MAGYAROKHOZ. Irta: BABAY GÉZA. A bortermelők ős a szeszkartell.* Amikor aa ország legelső gazda­sági egyesületének, az Országos Ma gyár Gazdasági Egyesületnek memo randnmát olvastam, bizonyos elkese­redés fogott el, hogy ez sz egye­sület hatalmas előterjesztésében egy sorral sem tartotta érdemesnek, hogy a szőlőművelés és a bortermelés krízisére és a bortermelőknek két­ségbeejtő helyzetére kitérjen. Nagy- magyarország egyik legnagyobb ex port termelési ágát, amely 400.000 gazdát és 600.000 munkást foglal­koztat és ad nekik kenyeret, oly jelentéktelennek tekintette ez az egyesület, amely pedig nemcsak a nagybirtok, de a kisemberek helyzetét is figyelemre méltatni tartozik, — a szőlő- és bortermelésre egyáltalán ki sem tért. Éppen ezért az utolsó hetekben nagy örömmel olvastam a fővárosi lapokban azokról a tanácskozásokról, * Nem vagyunk hivei a személyes élű cikkeknek, azonban ezen óvási közlése elől mégsem zárkózhattunk el, mert azt megyénk egy előkelő gazdájától kaptuk, aki kísérő­levelében feltétlenül ragaszkodott ahhoz, hogy cikkét minden változtatás nélkül tegyük közzé. Már most kijelentjük, hogy nem fo­gunk elzárkózni az elől sem, ha dr Klein Antal ur,£a szőlősgazdák közt mindenesetre kedvezőtlen hangulatot támasztó állásfogla­lását kellő megvilágításba óhajtja helyezni olvasóink előtt. Terjeng e csonka föld felett Valami baljós hangulat. Sorvadni látok lelkeket Titkos, nagy átoksuly alatt. Siratják vesztett álmaik’ Csalódott lelkű milliók, Mint hogyha nem várnának itt E földön immár semmi jót. Nemrég még itten szebb napok Közelgéséről álmodánk, Azt hittük, lassan felragyog Szerencsecsillagod, hazánk. A rózsás álmok idején Ki gondolt arra valaha, Hogy nemsokára ideér *• Világválság vad vihara ? Ez dúlja, rázza itt vadul E csonka föld minden zugát. Hangoskodókra visszahull Sok oktalan, nagyhangú vád. Jobb lesz inkább, mig odakint Vajúdva forr egész világ, Terelni egy táborba mind E honnak oly sok hű fiát. amelyeket a bortermelő vidékek kép­viselői tartanak és még nagyobb megelégedéssel hallottam, hogy a jelenlegi földmivelésttgyi miniszter sokkal nsgyobb figyelemmel kiséri a bortermelés kérdését, mint elődje, | akinek idejében csak egy telepítést Mik szállnak itt-ott szerteszét, Lázálmok szülte rémhírek Hitét ne űzzék messze még E csonka honba’ senkinek. Virradtak ránk a múltban itt Még gonddal terhesebb napok, Mikor már porba hullt a hit S minden reménység elhagyott. Hont féltő, tiszta telkeken Erőt ne végyen gyáva félsz S mindenkinél helyén legyen Mindenkor itt a szív s az ész. Induljon nagy, szent verseny itt Hű, tiszta áldozat terén S bús lelkeket majd felderít Az újra éledő remény. Ott őrködik fenn trónusán Nemzetfenntartó Istenünk. Velünk volt minden nagy tusán, Itt lesz ö eztán is velünk. Szemünk ha Hozzá föltekint, Munkánk nyomán kél uj siker. Nevében fogjunk össze mind S jöjjön, minek még jönni kellI korlátozó rendelkezés jelent meg és azon tanácsokat kaptak mi szőlő­termelők a vezetőpolitikasoktól, hogy vágjak ki szőlőinket, vagy legjobb esetben, térjünk át a gyümölcs- szőlő termelésre, és hogy körülbelül 800.000 hektoliter olcsó bor élvezeti szesszé való feldolgoztatását tervezi a mezőgazdasági szeszkartell révén. Ma, agy látszik, csak a rossz idő az állandó, egyébként minden a leg­nagyobb bizonytalanságban van és nem lehet tadni soha, hogy a mai rossz napot nem egy még kedvezőt­lenebb holnap váltja-e fel. Korai volt tehát nekem az örömöm, aki mint bortermelő, még mindig a May a»». féle külföldi borpinoék nagy pénz- fe csér lése felett kesergek, mert a bor­vidéki képviselők blokkjának 23-án tartott értekezlete ismét arról győ­zött meg, hogy még azok az emberek is, akik a kistermelők bizalmából kerültek a politikába, inkább a szesz- kartell érdekeit védik akkor is, amikor a kisgazdák és munkások százezrein való egyedüli segítés módja felett tanácskoznak. A fővárosi lapokból olvastam, hogy amidőn gróf Hnnyady Ferenc, a Keresztény Gazdasági Pártnak ter­vezetét, a 800 000 hektoliter bornak borpárlattá való kifőzése ügyében előterjesztette, sajnosán keli megálla­pítanánk, bogy egy megyebeli kép. viselő, dr Klein Antal, a bornak bor. párlattá való kifőzósi tervét kivihe­tetlennek és a szeszgyárak érdekében elvetendőnek tartotta. Nem tadom, hogy miféle érzelmeket vált ki ennek az ellenzéki formában tetszelgő egy- ségespárti képviselőnek ez az állás, foglalása a sióagárdi, zombai, tolnai faddi, danaszentgyörgyi stb. válasz’ Miért sóhajtottál api? Irta: Gruber Sári. Ketten ültek a verandán és uzson- náltak. Kellemes nyári délután volt, agy hat óra körül. A férj belespritotta a péksüteményt kávéjába és amikor már jól péppé ázott, akkor látott neki a falatozás­nak. A feleség csak üresen kever* gette és itta kávéját. Mindketten fiatalok voltak, agy a harmincas évek elején. A férj igazi hivatalnok típus, magas, nyúlánk, keskenyarca, elég csinos. Első lá­tásra leritt róla, hogy békéB termé­szetű, aki hivatalán kivül csak nyu­galmat akar. Az asszony az a fajta, aki tataá- goB rendességével és férje iránti oda­adó gondosságával megkeseríti annak életét. Mindig takarít, port törölget, félti a szőnyeget és a fotöjök kár­pitozását, ezért ritkán tartózkodik családjával a szobában, leginkább csak a verandán és télen az elő­szobában és konyhában. Evéshez fa­nyelű evőeszközöket használ, mert a nászajándékba kapott ezüstöt sajnálja koptatni. Azért azt csak nagyon meg becsült vendége tiszteletére veszi elő. (Ilyen azonban kevés akad I) O az az asszony, aki férjének még a gon­dolataira is féltékeny, egy lépést sem tehet nélküle, kivéve, ha a hivatalba megy, de ha félórával kéBŐbb jön, akkor már vallatja, hogy : „Hol jár­tál ? Miért késtél ?a No de a férj már be is fejezte uzsonnáját, a csészét félre tolta maga elől, hátradőlt a székén és egy na­gyot sóhajtott. Az asszony fölfigyelt és kutatva nézett férjére: — Miért sóhajtottál Api ? — Nem sóhajtottam. •— Api ne tagadd, te sóhajtottál I — De ha mondom, hogy nem só­hajtottam 1 Talán csakogy nagyobb lélegzetet vettem, de nem is figyel­tem rá. — Nekem beszélhetsz Api, te só­hajtottál, csak nem akarod megmon­dani, hogy miért. Te nem szoktál ok nélkül sóhajtozni. Ugyan mi bánt ? — Mondom, hogy semmi bajom, nem bánt semmi, nem volt mostaná­ban kellemetlenségem. Csak az a baj, hogy te mindent fö'fujsz, még egy kis sóhajtást íb. — Az nem volt „egy kis sóhaj­tás“, hanem igenis egy nehéz nagy sóhajtás volt, aminek oka is van, csak nem mondod meg. A férj most már okosabbnak tar­totta nem felelni. Egykedvűen sodor gáttá cigarettáját. Az asszony várta a válásét, de I mivel erre hiába várt, ő folytatta. — Azt hiszem Api, tudom miért j sóhajtottál. Nagyon gyanús nekem, I hogy ma is később jöttél a hivatal­ból és hogy mindig olyan hódolattal köszönsz a patikuskisasBzonynak. Az is gyanús, hogy most milyen sok szalmiákszesz kell a nadrágodra, meg hogy kérés nélkül íb hozol római kamillát a hajamnak. Hogy arról ne is beszéljek, mennyire vigyázol mos­tanában a gyerek egészségére, egy- Bser Ovomaltint, máskor pemetefű- cukrot hozol neki, pedig nem is köhög. A férj méltatlankodva nézett fele­ségére. — Ugyan már ne nevettesd ki magad I Amit hoztam a patikából, arra szükség volt itthon. Ha nem is mondtad, azért én tudtam, hogy kell és hoztam. A patikuskisasszony pe­dig egy CBinos fiatal lány, aki talál hozzávaló nőtlen fiatalembert és ki­sebb gondja is nagyobb annál, hogy nős emberekkel törődjön. — Hát akkor miért mosolygott rád olyan bájosan múltkor is, amikor kö szöntél neki ? — Azért mert vevő vagyok, aki hez kedvesnek kell lenni. Az asszony most kis szünetet tar­tott, de nem azért, hogy abbahagyja a vitát. Csak gondolkozott, hogyan vágjon vissza. — Nézd Api, én nem is azt mond tam, hogy ő törődik veled, hanem i azt, hogy te törődsz vele. Azt hiszed, { nem láttam múltkor a strandon, ami- I kor megláttad a patikuakisasszonyt, | mindjárt elkezdtél ftttyörészni és an- dalogni ? Ez nekem gyanús 1 —■ erről már tudom, hogy nő van a közeled­ben, aki neked tetszik. — Képzelődsz, — felelte a férj nevetve. — Képzelődök ? — kérdezte az asszony harciasán. Hát miért nem jársz andalogva és fütyürészve akkor, ha a kövér telekkönyvvezetőnével találkozol ? — Bizonyára azért, — mondta tü­relmesen a férj — mert amikor vele találkozom, pont nincs kedvem fü- työrészni. Meglehet, hogy akkor a strandon — mint mondod — fütyö- résztem, de az csak véletlen volt. Az asszony legyintett. — Nekem beszélhetsz Api, én is­merlek mint a tenyeremet 1 Ti férfiak mindenre ráfogjátok, hogy véletlen. Régen, amikor nagy bajusz volt a divat, akkor a bajuszotokat pödörté­tek tetszésetek jeléül, ha csinos nő volt a közelben. Most, mivel a bajusz nem divat, hát fütyörésztek és an- dalogtok. A férj megint csak nevetett. — Hogy milyen fantáziád van, az bámulatos I Az asszony zavartalanul folytatta: — Tavaly annak a kövér Szabó lánynak fütyörésztél, azt is észre­vettem, ha nem is szóltam. Mond­hatom nagyon rossz ízlésed van, ha még az is tetszett 1 Ez a patikus­Egyes szám ára 24 fillér. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom