Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)

1931-08-12 / 63. szám

XIII. évfolyam. Szekszárd, 1931 augusztus 12. 63. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. gterktKibég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. | Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dl): Félévre-----------6 pengő. | Egész évre______12 pengő. I F6s*e rke*zt6: SCHNEIDER JÁNOS. FelelOs szerkciztfi: BLÁZSIK FERENC. A l.p megjelenik minden ai.rdán é* aaombnton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersor ónként- 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. följebb 300 pengőt, vagy annak ellen­értőkőt viheti ki a külföldre. Ha ennél nagyobb értékű tárgyat vagy árut óhajt valaki a külföldre juttatni, Úgy annak idegen valutában számi tott ellenértékét a Nemzeti Banknál kell lefizetni, de még igy is csak a Jegybank engedélyével szállítható ki a magyar érték idegenbe. Ezek a szigorú büntetőszankciókkal felruhá­zott tilalmak megakadályozzák azt, hogy a mai nehéz időkben csökkent • sók a gazdasági forgalom visszaállí­tása érdekében annyira szükséges pénzjegyek állományát. De ezzel egyidejűleg az uj rendelet arról is gondoskodik, hogy minden rendel­kezésére álló idegen fiietési eszköz: valuta, deviza és egyéb külföldi követelés a Nemzeti Bank rendelke­zése alá kerüljön és igy a közgazda­ság fontos és közérdekű céljainak szolgálatába állíttassák. A Jegybank ezáltal abba a helyzetbe kerül, hogy a pengóvaluta védelméhez szükséges érckéssletét szaporítsa, a termeléshez saükségelt nyersanyagok külföldön való beszerzését elősegítse és igy gazdasági életünk folyamatosságát biztosítsa. A pengő kiviteli tilalma, valamint a devizaforgalom centrali­zálása^ a nemzeti jegybanknál feltét­lenül hatályos védelmi taktika a mos tani helyzetben. Belső erőnk végső megfeszítésével, a nemzet áldozatkészségével, a védő sereg hősies elszántságával kell véde nünk a magunk létét, az ország 1 jövőjét, anyagi őb erkölcsi existen- | ciánkat. A Gvönkön nyarald budapesti gyermekek Liechtenstein herceg vendégel voltak. A pengő érdekében. Magyarország helyzete hasonlatos egy ostromlott váréhoz, amelyet min denfelől körülzár. az ellenség. A világkrizis nap-nap után rohamozza gazdasági és pénzügyi'pozíciónkat és a várőrség feladata a támadt réseket betömni, a csapásokat felfogni és a menthetőt menteni, mindaddig, amig a külső segítő csapat meg nem ér­kezik. A magunk erejére vagyunk utalva ebben a védelmi harcban. Ki kell tartani, talán csak még rövid időre, de esetleg még hoBssu hetekig. Minden védőeszközt igénybe kell venni, hogy gazdasági védekezésünk ben eredményt érjünk el. Ilyen vé­delmi intézkedés volt a pénzforgalmi korlátozások elrendelése, amelyek sorában légnagyobb szerep jut a pangó védelmének. Ebben a percben legfőbb hadicél: a magyar pénzérték csorbítatlan fenntartása. Eddig sike­rült. Nem lehet most azzal törődni, vájjon egyik vagy másik érdekeltség munkája, élete megnehezül-e, hanem szilárdan, következetesen, meg nem torpanva biztosítanunk keli a . leg­főbb célt. Ezt célozza a kormány legújabb rendelete, amely megszabja, hogy bankjegyet vagy egyéb pénzforgalmi eszközt, értékpapírt, veretlen nemes fémet sem természetben, Bem átutalás formájában, sem hitel utján a kül­földre kivinni ne lehessen. Minden külföldre Utazó magyar honos leg­Pali keze csinálta? Irta: László Géza Csaba, héregi reform, pap. VarS* Ignác urnák, volt kedve* taDaromnak ajánlom, hálám, szeretetem jeléti1. Ez a kis mese, ami alább követ­kezik, egy ezer-csókos, egy tizezer- csókos és egy százezer-csókos levél körül forog. Azt. gondolom, mindeneket az a bolondos Pali kese csinálta. * Tálán ott kezdem, hogy már jó tíz esztendeje,- hogy Miska barátomat megismertem Pesten. Akkoriban ke­rültünk össze; mint szobatársak egy főiskolai internátusbán. Nem mondok mosimáBt róla, mint hogy szorgalmas, komoly diák volt, aki hihetetlen ener­giával tornászta fel magát alacsony sorsból az egyetemi pádig; amelynek ssorgalmas koptatója volt akkoriban: — Nagy önfegyelmesó eróvel bujt könyvel közé éjjel-nappal, míg mi többiek* vidékről felkerült, újdonsült- pestiek, kősyv^helyett vígan ismer k ed tünk« a pesti aszfalttal és a budai hegyekkel*- egyelőre felejtve a szor­galmáé t tanulásra vonatkozó összes anyai. intelmeket. Hogy milyen szorgalmaz veit ez a Miska barátunk*, aki később az ezer- •aókos levelet kapta ó& aki azután — valamivel később, — a < tízezer csókos levelet irta óin hogy talán milyen _ ártatlan . abban, hogy én neki a végén, azaz tegnap, egy, százezer'' A simonfornyai járásban még a ma­gasabb körökben is szinte a bontan­hoz tartozik a szegény fővárosi nya­raló gyermekek beeósése. — Annyi meghívást kapnak, hogy meg sem tudnak valamennyinek felelni. Elő­ször a Mansz, a Nőegylet és a járási gyermeknyaraltatási alap vendégelte meg őket egy-egy zenés-kirándulás keretében, majd következett dr Mar­tin Józsefné, Simontornya község, a majsai uradalom meghívása, végül I csókos levelet küldtem, mindenki meg­ítélheti a következőkből is. Miskának az volt a szokása, hogy mindennap más-más papírlapot akasz­tott- szekrénye belső falára (azért oda, hogy mi, lakótársak és egyéb avatat­lan szemek, ne vegyük ésíre), melyen önmagához hirdetó, figyelmeztető, feddő, sőt — ha kellett — fenyegető intéseket kiáltott, a tanulás jobb sikere érdekében. ÉS ezeket a papirlapocs- kákat százszor is megnézte napjában, ha a sok tanulás közben figyelme lankadt, önbizalma csökkent. Néhányszor sikerült elfognom ilyen pzpir lap ócskákat. Egyiken ez volt: MISKA, TANULJ, NEHOGY ÚGY JÁRJ, MINT; AZ ÉRETTSÉGIN! (Mint utóbb kiderült, csaknem kegyelemből engedték- át az érett­ségin.) Másikon pedig: EMBER KÜZDJ ÉS BÍZVA BÍZZÁL* Ilyen is akadt: NE GONDOLKOZZ, — CSAK TANULJ ! Mindebből akárki láthatja, hogy nem;volt mindennapi gyerek MiBka szobatárs. Hanem egyszer, az eUő pesti tava­szon, őt is utolérte a végsőt egy. váci kislány formájában. Egyik este lelkendezve jött haza valahonnan a városból, hogy ast- mondja: ■ _ pedig a hőgyészi (remekül sikerült kirándulás. Mivel Sulkowski herceg családja is elhalmosza már negyedik éve szeretőiével a kis vendégeket, e két tapasztalat nemcsak a humanitás ssempontjából, do szociális tekintet ben is igen üdvös, mert ezek a gyer­mekek sohasem fogják- elfelejteni, hogy a hercegek nem olyan embe­rek, mint amilyeneknek a nagyvárosi sötét udvarokban gondolják. Amikor Hopp Vinco hőgyésai bíró — Fiuk, egy csoda édes kislánnyal ismerkedtem meg! De olyan édes, aranyos, hogy arról fogalmatok sem lehet. Ilike a neve és Vácon laknak. S elmondta, hibgy olyan szőke, mint egy angyal; szép kis lengé rüháoka volt rajta, (hogy milyen anyagból, biz én elfelejtettem már azóta) ; rokon- látogatóban van Pesten és Bzereti a verseket, ö pedig, már mint a Miska, megígérte, hogy küld akkor neki verset, mert néki van éppen elég raktáron, hiszen mióta az eszét tudja, mindig verselgetett. (T. i. a Miska.) Nem kis irigységgel fogadtuk Miska sikerének hírét. E'ő is szed tttk, rosszaidénak kifejezésére, Miska minden ön intelmeit, mondván, hogy jobb, ha-tanai, mert úgy jár* mini az érettségin és inkább csak a köny­vekkel küsd jön-küzdve, mint Iliké vei, de Jankánkról jobban lepattaá- tak esek a bölcs intelmek, rmint ren­des körülmények között a falról a borsó. Egy hét sem teltei és Ilike finom; illatos levéllel zavarta meg esemény/ télén életünket. A'levelet a szoba­társak vették át, mert Miska koma- nem volt éppen otthon. Megindult aztán a találgatás: vájjon mit írhatott a kis nő ? Tetszik-e neki valóban Miska, vagy csafc ugratja a gyereket ? És nrig mi beszélgettünk, uram fia, mit nem talált ki a jó, pihent diák- ész (meg egy kicsit a sárga irigy­ség) ? Balé Pali barátunk, se szó, í a csereosoportba behozott gyermeke­ket Gyünkre kísérte, a budapestiek azt mondották, aseretuók megismerni Hőgyésst. A bíró est említette Liech­tenstein Alfréd hercegnek, aki erre autón bejött Gyünkre és személyesen meghívta a csoportot. A gyermekek harmadnapra autóbusiokon át is men­tek Hőgyészre a felügyelónók veze­tése alatt éa elkísérte őket Gyünkről az akciónak több lelkes barátja is. Mivel a herceg kertje még fiatal, gróf Apponyi Károly engedélyével az ősi kastély gyönyörű parkjában rögtönöztek egy kis bensőséges ün­nepélyt. A bejáratnál Liechtenstein herceg, Éberhardt József plébános, Hopp Viooe bíró és vitéz Ugray György jegyző fogadták a gyerme­keket és etkalausolták őket a pálma­ligetben terített és sok sötétvörös szekfüvel díszített hosszú asztalhoz. A gyermekeket annyira meghatotta az előkelő környezet, a fehérkesztytts inasok és fehérbóbitás szobalányok, akik nagy tálcákon nyomban málna­szörppel kínálták meg őket, hogy az első félórában szinte megnémultak, ami pedig nagy szó náluk. Miután a hosszú meleg antóut után az üdítő ital kissé felfrissítette Őket, megnézték a lakatlan, ds berendezett kastély muzeális érdekességü termeit és különösen tetszettek a gyermekek­nek a könyvtárban az immár 50 év körüli grófok itt Őrzött gyermekkori könyvei. A folyosón a kitömött nyes­tek, nyusztők ős vidrák száma kje a se beszéd, kapja magát s a boríték külső bal sarkába, alul, apró, lányos, gyöngybetlikkel ráleheli a levélre, de éppen igy ám: 1000 esi — Mi az az 1000 cs!? — kérdez­tük tőle. — Szamarak! Hát eier csók! — vágta ki Palink. — De aztán el ne áruljatok 1 O.'y igaz, mint az, hogy szegény jó, bolondos Palink mir azóta vala­melyik pesti temetőben alussza örök álmát, hogy Miskával ezen a neve­zetes estén zlig bírtunk, olyán széle­sen szaladt a jókedve. Engem örö­mében agyonölelgetett (valószínűleg a váci kislány helyett) és sttrü ölel­get és után megkérdezte tőlem bizal­masan : — Mondd, én is .visszaírj am, hogy ezer csó ? — Ezt már te tudod, fiam, — ad­tam meg az óvatos választ — de mégis talán várj a következő levélig. Ne higyje az a kislány, hogy olyan könnyen dűlő alak vagy. Ez Miska szót fogadott nekem. Mi vártunk csendesen, figyelve a következendőket. No, mondanom sem kell, hogy a második számú levélkét is hamarosan ki kézbesítette a postás bácsi és Palink ismét rálehelte pók­háló vékonysága betűkkel azt az ezer csó t. Esuttat azonban hiába vártuk Miskáok arcáról a boldogság derüjé nek sugárzását, ahelyett valami ko­Egyes szám ára 16 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom