Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)

1931-06-24 / 49. szám

XIII. évfolyam. , Szekszárdi 1931 junius 24. 49. szám. LNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megfelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épflletében. I FflmrkowW: I Feleld, szerkesztő: I Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengd. A hir­Telefonszám 85 és 102. I SCHNEIDER JÁNOS, i DLÁZSIK FERENC Idetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként . ... I A lap megjelenik minden aaardán éa szombaton. 110 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hir­Eloflaeteal Oil: leisfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi I rovatban elhelyezett reklám-, eljeCTzési családii hír, valamint Félévre-----------6 pengi, j Egész évre 12 pengő. I ület6 közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I__________a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül.____________ Le lklsmeretes mérlegelés. Aa ajánlások benyajtásával a kor­teskedés ideje lejárt. Az alatt aa idő alatt, amely aa urnákhoz való járu­lásig eltelik, módjában áll aa orsaág választóközönségének alaposan mér­legre vetni elhatározását, hogy sza­vazatát kire adja le. Aa ajánlások alkalmával már a választások kérdése is eldőlt, mert csak nagyon kis szá- zalékban történik meg, hogy az aján­lattevő válasstőpolgár másra adja le szavazatát, mint akit meg választásra ajánlott. Ea aa utolsó hét, amely dönteni fog az összeülő parlament kérdésében, kívánatos, hogy a leg­nagyobb nyugalomban, komoly el­mélyedésben és az állampolgári jog gyakorlása körül tanúsítandó leg­nagyobb bölcsességben teljen el. Nagy kérdések forognak most koc­kán, amelyeket csakis a magyar nép összességének köaös erőkifejtésével lehet dűlőre vinni. Tudnia kell min den szavazó polgárnak, de azoknak akik még ezidŐBzerint a választói jegyzékek névsorában nem szerepel­nek, hogy a magyar nemzet sorsát ma külpolitikai kérdések befolyá­solják. Ezek a külpolitikai szálak szorosan összefüggnek a nemzet belpolitikai magatartásával. Semmi kétség aziránt, hogy a magyar nép saját jobb sorsa érdekében tudni fogja kötelességét, amikor követét beküldi az ország hálába, mégis ha akadnak ingadozók, vagy alkotmányos jogokat | kevéssé értékelők, azok felé meg kell S mondanunk, hogy ma az országos | érdek és a nemzeti jövő jobb sorsa pzrancsolóan követeli, hogy minden polgár álljon hivatása ób kötelessége magaslatán. Semmi körülmények között sem következhet be az a teljes lehetetlen­ség, hogy gróf Bethlen István pártja a választások során egyetlen mandá­tum elvesztésével is meggyengüljön/* Ellenben közös érdek kívánja, hogy a miniszterelnök héroszi munkáját megkönnyítsük azáltal, hogy a vezetése alatt működő párt programmját valló képviselőjelöltek támogatására sies­sünk. Sok esetben nagy fontosság­gal bir a képviselőjelölt személye, sőt elsősorban fontos, hogy ala­posan ismerjük meg azt a férfiút, aki mandátum viselésére vállal­kozik. A mai időkben azt kell mondanunk, hogy a főcél mégiB a gróf Bethlen István irányelveit valló pírt kormány­zóképességének biztosítása. Bár nj ciklusa nyílik meg törvényhozásunk­nak pár hét mnlva, mégsem lehet ezt a most összeülő országgyűlést funda­mentumoké, most meginduló meg­mozdulásnak tartani. Azok a felada tok, amelyek erre az országgyűlésre várnak, azok csupán folytatását je­lentik az eddig elvégzett munkának. Főbenjáró hiba volna uj irányelveket kutatni, amikor az eddig kitaposott ut helyesnek bizonyait, amelyen to váhb haladva látni lehet már a nagy célok elérését. A közelgő idők tör vényhozói munkája elsősorban köz- gazdasági és szociális irányban fog megnyilatkozni. Magyarország roskadozó mezőgazdasági helyzetét üdvös intézkedésekkel állandó résen* létben úgy kell alátámasztani, hogy biatositsuk ennek aa egzisztenciánkat jelentő termelési ágnak jövedelmező­ségét. Nem lehet megfeledkezni az ipar és kereskedelem felkarolásánál, de a munkástársadalom és a tisatviselő- réteg szociális problémáinál sem. Az összeülő parlament programmja már a nemzet előtt van. Gróf Bethlen István nagyjelentőségű debreceni be­szédében részletesen vázolta annak Bármennyire erőlködik is az ellen* zék a dombóvári kerületben, a válasz­tók óriási tömege bizalommal és szeretettel sorakozik Kállay Miklós kereskedelemügyi miniszteri állam­titkár zászlaja alá. Községről-köz- ségre látogatván a kerületet, a lakos­ság megismerte a nagynevű jelölt fényes képességeit ób mindenki be­látta, hogy Kállay képviselőségével nemcsak befolyásos és jóicdalatn pártfogót szerez magának Dombivár és környéke, hanem önmagát is meg tiszteli akkor, amikor őt küldi be az országgyűlésbe. Mindennek a hangulatváltozásnak pedig az a leg­nagyobb értéke, hogy az teljesen spontán és a nép lelke mélyéből fakad. Még az ellenzéki újságok is kény- I telenek megállapítani, hogy a ható minden fázisát, amiből látható, hogy továbbra iz a tervszerű előrehaladás, a nyugodtan mérlegelt reálpolitika fogja irányítani a kormányzat tényeit. A nemrégmult idők megtanították nemzetünket, hogy az elhamarkodott cselekedetek, a husiérvágások lehet­tek ugyan zneidig tények, de nem mindig szolgálták a zavartalan fej­lődés útját. Ezeket a szempontokat kívánatos, hogy mérlegelje az ország választó közönsége, mielőtt állam- polgári jogának gyakorlása cóljából megjelenik a választási urnáknál. ségok a legelőzékenyebben teljesitik az összes pártoknak a gyűlés tartá­sára irányuló kívánságait. Ennek tu­lajdonítható, hogy az ajánlások be­nyújtása után egyformán mondhatott programmbeszédet Kállay Miklós államtitkár és ellenfele őrgróf Palla- vicini György. De amíg Kállay gyű­lésén impozáns tömegek vettek részt, addig Pallavicini néhány fanatikusán kívül csak olyanokat láttunk, akiket érdekek vezettek az ő táborába. Kállay programmbeszéde vasárnap volt Dombóváron és ez alkalommal oda érkeztek: Scitovszky Béla belügyminiszter, Samarjay Lajos, a M. A. V. igazgatóságának elnöke, Patacsy Dénes volt állam­titkár, dr Urs Aladár a M. A. V. Diadalmasan sorakoznak a választők KAllay államtitkár mellő. Riport a szekszárdi kórházból. lila: dabolezi Fekete Lászliné. Nem jó érzés az, mikor az ember szeretné a saját fejét jól megrázni, úgyhogy kirepüljön belőle minden felesleges gondolat. Én is így voltam a közelmúltban, mikor agyam min­den atomja tele volt aggódással és szomorúsággal és ezen az aggódáson és szomorúságon keresztül is, mint egy őrttletesen pergő gép, magába szedett mindent, amit akkor nem tar­tottam odavalónak. Az iróember Átka, hogy sohasem lehet önmagával egye­dül, hozzászegődik a sok impresszió, ami kéretlenül jön s nem nyugszik, mig oda nem fekszik a fehér papírra. Akkor békét hagy. Édesanyámat kisértem műtétre a szekszárdi kórházba, egy napot s egy éjszakát ott töltöttem mellette s erről a kórházban töltött napról szeretnék most pár szót elmondani. Azokat az impressziókat, amelyeket az aggódás pillanataiban ki akartam űzni a fejem­ből, de később, anyám javulásával, már nem haragudtam rájuk. Májusi virulásban gördült velünk az autó a kórház elé, izgalmamban zavaros káosszá sűrűsödött előttem minden, ahogy a speciális kórházszag rásimult az arcomra. Lépcsők, világos üvegfalak, a mokányképü portás, márványtábla, amely az alapítást jelzi, fehér ajtók, fekete írások és végül egy hallszerü helyiség, ahol leültünk s ahol mások is ültek s akik bizonyéra éppen olyan fékezbetetleo gondolatokkal rémültek bele a közeli érák várásába, mint én. Valahonnan füttyszó hallatszott fel. Összerezzen­tem. Buta kis melódia tépte az ide­geimet, hogy „jaj Sári rosszul lett“, stb. tovább, háromszor, négyszer újra­kezdve. Már nem a cinizmus fájt, amivel azt a keservesen együgyű nótácskát a folyosókra is behozta az a fütyörősző ember, hanem elfogult­ságomban fájt az, hogy az emberek vígak tüdnak lenni akkor . . . Lein­tettem magam, az ablakhoz mentem és eszembe jutott, hogy május van, gyönyörű, napsütéses tavaszi reggel. Megenyhültem és magamban meg- bocsájtottam a fütyörészőnek, csu­pán a nótát nem tudtam megbo- CBájtani a — szerzőnek. A tanár derűs szeme csillogott, te­kintete oldalt siklott a sima zománcu falakon, aggódásokon, embereken, mindenen át, kérdezett, felelt, ren delkezett. A megtestesült energia volt. A sok nyughatatlan szem megpihent a látására, pedig alig pár percet idó zött köztük. Valahányszor ilyen lebiliccselően határozott egyéniséget látok, azt gon­i i do'.om, valami rendkívüli erőkkel le­het közösségben, melyek a saját sor­sát elébe tárták és az a sors biztos és akadálytalan. Beszéltünk beteg­ségről, műtétről, kórházi szobáról és én a kérdések és feleletek között, mig néztem, mégis azt az embert kerestem, aki kint a várószobában egy szánalmasan lefogyott embernek simogatóan hátára tette a kesét. Tu­datosan, vagy csak megszokott moz dulattal, mindegy. Az a csontig le­fogyott ember mosolygott, olyan hit­te), bizakodással, mint talán gyerek­korában egy régi karácsonyfa előtt. A kedves Felicia nővér kalauzo­lása mellett, alkalmam volt megnézni a kórházat, konyhát, fertőtlenítőt, mo Bodát, kertészetet. Körülbelül féltizenegy lehetett dél­előtt, mikor végigmentünk a bosszú, fehér folyosón. A falba épített fali­szekrények váltakozva sorakoznak a kórtermek és szobák ajtaival, úgy­hogy szükség esetén pillanatok alatt késnél van bármely kötszer vagy orvosság, ami példás rendben van berakva minden szekrénybe. Hatal­mas pólyakötegek fekszenek a fió­kokban, felcsavart kész tekercsek, minden készen, minden pillanatban fennakadás nélkül. A közös férfi körterembe Dyitot tunk be. Hallgatag, gyötrött arcú emberek néznek ránk az ágyakról. Egy szó sem esik, de még csak sóhajtás sem. A nyitott ablakon egy ezüstös szárnyú bogár libben be, az zümmög a csendességbe, mintha me­sét hozna kintről. A kedves nővér halkan mondja mellettem, kinek mi baja. — Zuzódás, szúrás, rák, vakbél... S ők csak néznek bennünket lázas szemükkel, melynek mindegyikében ott vibrál a békesség és a lázadozás nélkül való megnyugvás. A szenvedésekben kristálytisztára változó élet barázdát vont a gyötrött arcokra, de a lelkűket olyan simává tette, mintha egy gyermeké lett volna mindegyik. A tivornyás, korcsmáé dnhajkodások, az engesztelhetetlen gyűlölködések, a vagyon után való kapkodó hajszák, ób, hogy fel tadnak oldódni abban a csendes kórházi szobában. Minden másodrendű kér­dés lesz ott. Egy fontos csak, as Isten és az a parányi emberélet, ami az ö kezében van. Jobbról virágillatot hozott be a szellő és a falközépen álló kis Mária- oltáron megbőlintották csengetyüs fe­jüket a gyöngyvirágok. A pompás nyitott terraszról élveztük a szép ki­látást. Az éles délelőtti világításban tisztán látható volt a tolnai templom. Amerre a szem ellátott, fehér faluk villantak fel a messzeségben és kar­Egyes szám ára 24 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom