Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-06-24 / 49. szám
XIII. évfolyam. , Szekszárdi 1931 junius 24. 49. szám. LNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megfelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épflletében. I FflmrkowW: I Feleld, szerkesztő: I Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengd. A hirTelefonszám 85 és 102. I SCHNEIDER JÁNOS, i DLÁZSIK FERENC Idetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként . ... I A lap megjelenik minden aaardán éa szombaton. 110 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hirEloflaeteal Oil: leisfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi I rovatban elhelyezett reklám-, eljeCTzési családii hír, valamint Félévre-----------6 pengi, j Egész évre 12 pengő. I ület6 közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I__________a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül.____________ Le lklsmeretes mérlegelés. Aa ajánlások benyajtásával a korteskedés ideje lejárt. Az alatt aa idő alatt, amely aa urnákhoz való járulásig eltelik, módjában áll aa orsaág választóközönségének alaposan mérlegre vetni elhatározását, hogy szavazatát kire adja le. Aa ajánlások alkalmával már a választások kérdése is eldőlt, mert csak nagyon kis szá- zalékban történik meg, hogy az ajánlattevő válasstőpolgár másra adja le szavazatát, mint akit meg választásra ajánlott. Ea aa utolsó hét, amely dönteni fog az összeülő parlament kérdésében, kívánatos, hogy a legnagyobb nyugalomban, komoly elmélyedésben és az állampolgári jog gyakorlása körül tanúsítandó legnagyobb bölcsességben teljen el. Nagy kérdések forognak most kockán, amelyeket csakis a magyar nép összességének köaös erőkifejtésével lehet dűlőre vinni. Tudnia kell min den szavazó polgárnak, de azoknak akik még ezidŐBzerint a választói jegyzékek névsorában nem szerepelnek, hogy a magyar nemzet sorsát ma külpolitikai kérdések befolyásolják. Ezek a külpolitikai szálak szorosan összefüggnek a nemzet belpolitikai magatartásával. Semmi kétség aziránt, hogy a magyar nép saját jobb sorsa érdekében tudni fogja kötelességét, amikor követét beküldi az ország hálába, mégis ha akadnak ingadozók, vagy alkotmányos jogokat | kevéssé értékelők, azok felé meg kell S mondanunk, hogy ma az országos | érdek és a nemzeti jövő jobb sorsa pzrancsolóan követeli, hogy minden polgár álljon hivatása ób kötelessége magaslatán. Semmi körülmények között sem következhet be az a teljes lehetetlenség, hogy gróf Bethlen István pártja a választások során egyetlen mandátum elvesztésével is meggyengüljön/* Ellenben közös érdek kívánja, hogy a miniszterelnök héroszi munkáját megkönnyítsük azáltal, hogy a vezetése alatt működő párt programmját valló képviselőjelöltek támogatására siessünk. Sok esetben nagy fontossággal bir a képviselőjelölt személye, sőt elsősorban fontos, hogy alaposan ismerjük meg azt a férfiút, aki mandátum viselésére vállalkozik. A mai időkben azt kell mondanunk, hogy a főcél mégiB a gróf Bethlen István irányelveit valló pírt kormányzóképességének biztosítása. Bár nj ciklusa nyílik meg törvényhozásunknak pár hét mnlva, mégsem lehet ezt a most összeülő országgyűlést fundamentumoké, most meginduló megmozdulásnak tartani. Azok a felada tok, amelyek erre az országgyűlésre várnak, azok csupán folytatását jelentik az eddig elvégzett munkának. Főbenjáró hiba volna uj irányelveket kutatni, amikor az eddig kitaposott ut helyesnek bizonyait, amelyen to váhb haladva látni lehet már a nagy célok elérését. A közelgő idők tör vényhozói munkája elsősorban köz- gazdasági és szociális irányban fog megnyilatkozni. Magyarország roskadozó mezőgazdasági helyzetét üdvös intézkedésekkel állandó résen* létben úgy kell alátámasztani, hogy biatositsuk ennek aa egzisztenciánkat jelentő termelési ágnak jövedelmezőségét. Nem lehet megfeledkezni az ipar és kereskedelem felkarolásánál, de a munkástársadalom és a tisatviselő- réteg szociális problémáinál sem. Az összeülő parlament programmja már a nemzet előtt van. Gróf Bethlen István nagyjelentőségű debreceni beszédében részletesen vázolta annak Bármennyire erőlködik is az ellen* zék a dombóvári kerületben, a választók óriási tömege bizalommal és szeretettel sorakozik Kállay Miklós kereskedelemügyi miniszteri államtitkár zászlaja alá. Községről-köz- ségre látogatván a kerületet, a lakosság megismerte a nagynevű jelölt fényes képességeit ób mindenki belátta, hogy Kállay képviselőségével nemcsak befolyásos és jóicdalatn pártfogót szerez magának Dombivár és környéke, hanem önmagát is meg tiszteli akkor, amikor őt küldi be az országgyűlésbe. Mindennek a hangulatváltozásnak pedig az a legnagyobb értéke, hogy az teljesen spontán és a nép lelke mélyéből fakad. Még az ellenzéki újságok is kény- I telenek megállapítani, hogy a ható minden fázisát, amiből látható, hogy továbbra iz a tervszerű előrehaladás, a nyugodtan mérlegelt reálpolitika fogja irányítani a kormányzat tényeit. A nemrégmult idők megtanították nemzetünket, hogy az elhamarkodott cselekedetek, a husiérvágások lehettek ugyan zneidig tények, de nem mindig szolgálták a zavartalan fejlődés útját. Ezeket a szempontokat kívánatos, hogy mérlegelje az ország választó közönsége, mielőtt állam- polgári jogának gyakorlása cóljából megjelenik a választási urnáknál. ségok a legelőzékenyebben teljesitik az összes pártoknak a gyűlés tartására irányuló kívánságait. Ennek tulajdonítható, hogy az ajánlások benyújtása után egyformán mondhatott programmbeszédet Kállay Miklós államtitkár és ellenfele őrgróf Palla- vicini György. De amíg Kállay gyűlésén impozáns tömegek vettek részt, addig Pallavicini néhány fanatikusán kívül csak olyanokat láttunk, akiket érdekek vezettek az ő táborába. Kállay programmbeszéde vasárnap volt Dombóváron és ez alkalommal oda érkeztek: Scitovszky Béla belügyminiszter, Samarjay Lajos, a M. A. V. igazgatóságának elnöke, Patacsy Dénes volt államtitkár, dr Urs Aladár a M. A. V. Diadalmasan sorakoznak a választők KAllay államtitkár mellő. Riport a szekszárdi kórházból. lila: dabolezi Fekete Lászliné. Nem jó érzés az, mikor az ember szeretné a saját fejét jól megrázni, úgyhogy kirepüljön belőle minden felesleges gondolat. Én is így voltam a közelmúltban, mikor agyam minden atomja tele volt aggódással és szomorúsággal és ezen az aggódáson és szomorúságon keresztül is, mint egy őrttletesen pergő gép, magába szedett mindent, amit akkor nem tartottam odavalónak. Az iróember Átka, hogy sohasem lehet önmagával egyedül, hozzászegődik a sok impresszió, ami kéretlenül jön s nem nyugszik, mig oda nem fekszik a fehér papírra. Akkor békét hagy. Édesanyámat kisértem műtétre a szekszárdi kórházba, egy napot s egy éjszakát ott töltöttem mellette s erről a kórházban töltött napról szeretnék most pár szót elmondani. Azokat az impressziókat, amelyeket az aggódás pillanataiban ki akartam űzni a fejemből, de később, anyám javulásával, már nem haragudtam rájuk. Májusi virulásban gördült velünk az autó a kórház elé, izgalmamban zavaros káosszá sűrűsödött előttem minden, ahogy a speciális kórházszag rásimult az arcomra. Lépcsők, világos üvegfalak, a mokányképü portás, márványtábla, amely az alapítást jelzi, fehér ajtók, fekete írások és végül egy hallszerü helyiség, ahol leültünk s ahol mások is ültek s akik bizonyéra éppen olyan fékezbetetleo gondolatokkal rémültek bele a közeli érák várásába, mint én. Valahonnan füttyszó hallatszott fel. Összerezzentem. Buta kis melódia tépte az idegeimet, hogy „jaj Sári rosszul lett“, stb. tovább, háromszor, négyszer újrakezdve. Már nem a cinizmus fájt, amivel azt a keservesen együgyű nótácskát a folyosókra is behozta az a fütyörősző ember, hanem elfogultságomban fájt az, hogy az emberek vígak tüdnak lenni akkor . . . Leintettem magam, az ablakhoz mentem és eszembe jutott, hogy május van, gyönyörű, napsütéses tavaszi reggel. Megenyhültem és magamban meg- bocsájtottam a fütyörészőnek, csupán a nótát nem tudtam megbo- CBájtani a — szerzőnek. A tanár derűs szeme csillogott, tekintete oldalt siklott a sima zománcu falakon, aggódásokon, embereken, mindenen át, kérdezett, felelt, ren delkezett. A megtestesült energia volt. A sok nyughatatlan szem megpihent a látására, pedig alig pár percet idó zött köztük. Valahányszor ilyen lebiliccselően határozott egyéniséget látok, azt goni i do'.om, valami rendkívüli erőkkel lehet közösségben, melyek a saját sorsát elébe tárták és az a sors biztos és akadálytalan. Beszéltünk betegségről, műtétről, kórházi szobáról és én a kérdések és feleletek között, mig néztem, mégis azt az embert kerestem, aki kint a várószobában egy szánalmasan lefogyott embernek simogatóan hátára tette a kesét. Tudatosan, vagy csak megszokott moz dulattal, mindegy. Az a csontig lefogyott ember mosolygott, olyan hitte), bizakodással, mint talán gyerekkorában egy régi karácsonyfa előtt. A kedves Felicia nővér kalauzolása mellett, alkalmam volt megnézni a kórházat, konyhát, fertőtlenítőt, mo Bodát, kertészetet. Körülbelül féltizenegy lehetett délelőtt, mikor végigmentünk a bosszú, fehér folyosón. A falba épített faliszekrények váltakozva sorakoznak a kórtermek és szobák ajtaival, úgyhogy szükség esetén pillanatok alatt késnél van bármely kötszer vagy orvosság, ami példás rendben van berakva minden szekrénybe. Hatalmas pólyakötegek fekszenek a fiókokban, felcsavart kész tekercsek, minden készen, minden pillanatban fennakadás nélkül. A közös férfi körterembe Dyitot tunk be. Hallgatag, gyötrött arcú emberek néznek ránk az ágyakról. Egy szó sem esik, de még csak sóhajtás sem. A nyitott ablakon egy ezüstös szárnyú bogár libben be, az zümmög a csendességbe, mintha mesét hozna kintről. A kedves nővér halkan mondja mellettem, kinek mi baja. — Zuzódás, szúrás, rák, vakbél... S ők csak néznek bennünket lázas szemükkel, melynek mindegyikében ott vibrál a békesség és a lázadozás nélkül való megnyugvás. A szenvedésekben kristálytisztára változó élet barázdát vont a gyötrött arcokra, de a lelkűket olyan simává tette, mintha egy gyermeké lett volna mindegyik. A tivornyás, korcsmáé dnhajkodások, az engesztelhetetlen gyűlölködések, a vagyon után való kapkodó hajszák, ób, hogy fel tadnak oldódni abban a csendes kórházi szobában. Minden másodrendű kérdés lesz ott. Egy fontos csak, as Isten és az a parányi emberélet, ami az ö kezében van. Jobbról virágillatot hozott be a szellő és a falközépen álló kis Mária- oltáron megbőlintották csengetyüs fejüket a gyöngyvirágok. A pompás nyitott terraszról élveztük a szép kilátást. Az éles délelőtti világításban tisztán látható volt a tolnai templom. Amerre a szem ellátott, fehér faluk villantak fel a messzeségben és karEgyes szám ára 24 fillér.