Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-05-23 / 40. szám
Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" XIII. évfolyam. Szekszárd, 1931 május 23. 40. szám. TOLNMGYEÜJJSÄG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és térsatfalml lap. Szerkesztősig és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dl): Félévre _______6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Ffis zerkeaztO: SCHNEIDER 7ÄN08. Felelte uerkeutO: DLAZSIK FERENC Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként A lap megjelenik minden eaerdAn ée aiombnton. 110 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír* Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részétI r°vstban elhelyezett reklám-, elje|Qfzési, családi nir, valamint illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I *■ nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. PÜNKÖSDI ÉNEK. Pünkösdi gondolatok. A születés, a halál, a feltámadás megkoronázó Ünnepe a pünkösd. A természet megerősödve, eltakarítván a tél dermedésének utolsó maradványait is, fenséges virágzásban pom- pázik. A nagy ünnepeknek eme leg- szebbikén, — amikor a megváltás istenien nagy müvének befejeztével, a vezető nélkül maradt apostoloknak az isteni gondviselés a bátorság érzését ültette szivükbe és agyukba, az egyszerű halászmesterek és földművesek agyában a fenséges gondolatoknak világosságát gyújtotta fel és az egyszerű érzések kifejezésére is gyenge ajkakra az ékesszólás csodás hatalmát varázsolta, — a 2000 év után élő ember lelkében felélednek a vallástörténetem fenséges jelenései és a rettenetesen dúló harc korában, a meghasonlás, az elkeseredés, a nyomorúság érzései helyébe odalép a megbékélés, a reménység, a hitben való bátorság és az Isten hatalma előtt való megaláskodáB és a kételkedők, a félénkek, a szűkszavúak ajka is megnyílik, hogy bátran, lelkesedéssel, ékesszólással hirdessék az Isten véghetetlen nagyságát és dicsőségét. Valóban a mai korban, amikor az álpróféták, a népboldogitók és az emberi gondolkozás felszabadítóinak oly óriási tömege jár-kel e földön, hogy az emberi agyakban kitermelt gyenge és csak az önzést szolgáló eszméknek legyen hirdetője, szüksége van az emberiségnek, hogy visszatekintve Kizöldült róna, völgy, bérek, Lelkünk gyönyörbe szendereg. Az Úr szentlelke jár e földön, Boruljatok le, emberek! A kettős tüzes nyelvek itt Az Ö beszédét hirdetik. Zárjátok árva szivetekbe Magasztos égi kincseit. S az Eszme, mely ma megjelen Zendülve tüzes nyelveken, Világló fáklyaként lobogjon S előttünk holtig szent legyen. a 2000 év történetének csodálatos nagyságába, megfürÖBsze lelkét a megújhodást jelentő tiszta érzésekben, agyában felgyújtsa az emberi gyengeségtől és a föld salakjától mentes gondolatok mécsesét és odakiáltsa: Mit akartok ti gyengék, földhöz tapadtak, miért akarjátok ti megváltoztatni ezt a világrendet, amit az Örökkévaló kifürkészhetetlen és meg akadályozhatatlan nagyhatalom teremtett meg és amelybe az utolsó porszem is úgy van beállítva, amint arra szükség van ? És amikor a viharok zúgásából, a leggyengébb szellő muzsikájából, a magasan szálló madár énekéből a valahol a tó szélén álló imbolygó nád zizzenéséből, minden virág bimbózásából a természet j fenséges összhangjának hangja száll I a végtelenségbe, akkor eme megnyi- | latkozások előtt az embernek csak Szivünk gyönyörrel érzi át: Nem vált üressé e világ, Hogy elvivé az Űr magához Földünkről az ö szent fiát. Szentleikét adta ő nekünk, Hogy megszentelje életünk. Áldott vagy oh, pünkösdi ünnep, Melyen üdvünkre ébredünk. Kizöldült róna, völgy, berek, Lelkünk gyönyörbe szendereg. Az Úr szentlelke jár e földön, Boruljatok le, emberek I alázatos lélekkel szabad meghajolni, imádva és dioaőitve azt, akiből mindez fakad! A ma embere a természeti erők leigázásával, akaratába való beállításával csodás dolgokat mutat fel és ez a felmutatás, agyának kitermelő képessége, önteltté teszi, a világ urának képzeli magát, mert a levegőbe tud szállani, mert le tud hatolni a tengerek mélyébe, mert hangját ezer kilométerekre tudja elküldeni és mert szemével el tud látni a messzeségbe. De vájjon mindezek a képességek, mindezek a kitermelések fölérnek-e azzal a minden porszem megmozdulásából, minden fü, virág sarjadzá- sából és a parányi bogárkák életre- keléséből évről évre, napról-napra, óráról órára megnyilatkozó nagy csodákkal? És elég erős lehet-e a föld szolgájától, az embertől származó ember arra, hogy elvakult büszkeséggel szembe tudjon, szembe merjen helyezkedni az istenség örökké élő fenséges hatalmával? A pünkösd gyönyörűséges ünnepén, az Isten kegyelme és szeretető megnyilatkozásának ezen végső magasztos napján ezek a gondolatok támadnak fel az ember agyában és alázatos, de mély és tiszta érzések tódulnak ajkára azoknak, akik aa elnyomott népek és nemzetek még mindig meg nem nyitott sir ja mellett állnak, akik remegő lélekkel váiják a husvétnak, a feltámadásnak ünnepét, akik, mint egykor a Szentlélek- tói megihletett apostolok, bátran kiáltják oda a győző népek elbisako- dott vezéreinek az igazságot és oda harsogják az egész világnak, hogy meddig tűritek az emberi jogok és népek szabadságát megcsufoló békeszerződéseknek embertelen fenntartását. S mintha az emberi elbizakodottság megtorpanna pár pillanatra. — Mintha a szenvedő milliók kétségbeesett kiáltása működésbe hozná ismét az emberiség szivét, amit az Úristen az ő mindenható böloseségével azért plántált az ember szervezetébe, hogy tökéletesebb legyen a földön mászó bogárnál, a kősziklán nőtt fenyőnél. Apostolokat látunk feltűnni, akik bátran, a Szentlélek tűsétől felgyújtott lélekkel kiáltják oda nemzetüknek éa az egész világnak, hogy emberek, meddig akartok még menni ? Nem tanultátok e meg a történelemből, hogy az elnyomók nem kerülhetik ki végzetüket ? BABAY GÉZA Pasztell. Irta: dabolci Fekete Lásziőné. A pusztai házra lenézett a hold és sárga fénye szétfolyt a fenyők között. Glédában álltak a széles falak mellett, mint figyelő őrök, nem zizegtek minden kis szellőre piety kázva. A többi fák suttogva hajoltak össze mély sötétü éjszakákon és biztosan beszélgetni szoktak azokról a kemény derekú legényekről, akik még egyszer sem hajoltak le hozzájuk. Pedig mennyi mindent láthattak a tükrös fényű ablakok mögött. Egy szederinda az ablak felé kúszott egyszer hirhozás végett, ottkapták s azóta guzsbakötve ott sínylődik egy vén fenyő alatt. Kiváncsi fák, kiváncsi öreg hold, nem rejt titkot a széles falú, szürke ház, a napok évekbe fűződnek ott bent a fehér ablak mögött s ezek az évek úgy nyomják annak a hó fejű kis öregasszonynak a vállát, mintha márványból esztergályozták volna valamennyit. Mindig több, minden tél után egy gondolatnyival lejjebb törik tőlük a hajlós nyak. Minden a régi ott különben. Az asztal, a székek, az ovális képkeretek, patyolat térítők, sárgára lesikált ajtók, a sánta cica, a máj amit mindennap neki adnak, a húsleves a barna cserépfazékban, az óra és a levegő. Az óra ugyan botlik néha egy kicsit, egy egész kicsit el-elcsipeget az időből. Köhögős, asztmás gavallér, aki most is udvariaskodik — pedig éjféltájakon rettentő jól esik neki kilihegni magát és megnyujtóztatni két hosszú póklábát. A levegőt kicsukják reggel, napközben visszaszökdösik ajtón, ablakon és lámpagyujtáskor már tele van vele újra a ház. És a fenyők őrködnek, mintha a mesebeli hercegkisasszony palotája előtt állnának. A hófejü kis öregasszony pedig bibliás kezével a pápaszemét teszi fel. A régi Zsuzsi, az örök cseléd ott érett el előtte a zsámolyon. így es- ténkint szöszmötöl valami varroga- táson. Mint egy mesebeli öreg gomba, meghervadt, elfonnyadt, — a piros kedvű, viháncoló törpék elköltöztek belőle régen. Két elkopott élet, ott a pusztai házban. Jó simára megcsiszolódva, hogy már a sors nem tud beléjük kapaszkodni. A lámpafény rávetődik az öreg arcocskára. Kis halvány rózsaszín dereng át a barázdás bőrön és hangja muzsikás reszketéssel tölti meg a szobát. — Hallottátok, hogy megmonda- I tott: «Szemet szemért, fogat fogért». ■ «Én pedig mondom néktek, hogy ne } szegülj ellene a gonosznak, hanem I aki téged jobb felül arcul ütend, for ditsd neki a másikat is; és aki veled pereskedni akarna és alsó ruhádat el akarná venni, engedd át neki a felső ruhádat is.» Zsuzsi cseléd arca áhítatra vált és munkája felett összekulcsolta fáradt kezeit. Az óra kerek tányérja csodálkozva nézett a hófejü kis asszonyra és mintha megállt volna egy picit a sietős lába is. Talán mondani akart valamit. Egyet kattant benne valami és erre ismét szaporább lett a tikk-takk. Mi köze is lehet régi dolgokhoz egy órának ? . . . A sudár fenyő kint az ablak alatt feszesebbre húzta ki magát s emelt fejjel végig nézett katonáin. És ott kint a szürke ház előtt ezeken a bibliás órákon egy vezényszó riadt az őrségre fenyőnyelven: — Tisztelegj! Minden este tisztelegtek az ablak alatt. — Zsuzsi, küldtél vacsorát Var- gánénak? A kávéjába ne tedd bele ezután a cukrot csak a tányérja szélére, ő maga akarja megédesiteni, azt mondja úgy jobb, mert biztosan tudja mennyi van benne. |! Zsuzsi úgy perdült meg a zsámolyon, mint egy fiatal leány és hervadt arca haragos lett, csak keze maradt imára kulcsolódva. — Nagyasszonyom, velem ne tessen megcsináltatni többet annak a kávéját. A cukrot mind, az utolsó szemig beletettem a csészéjébe mindig és mégis azt hiszi, hogy elvettem én . . . Azt meri hinni az a . . . személy .. . ? — Zsuzsi, micsoda beszéd ez, — riadt a nagyasszony tekintete öreg Zsuzsi felé a pápaszem felett, — meg ne halljam, hogy igy szólsz róla, nézze meg az emberi A vén cseléd szipogva nyögdécselt és köténye sarkát emelgette a szája felé. — Bár nézné instállom akárki és tudná bebeszélni nagyasszonyomnak az igazságot. Mert igy maholnap idejön és ő ül az asztal mellé, ő teszi a nagyasszony elé olvasva a cukrot, ő lesz itt az ur, ha . . . — Zsuzsi, vén Zsuzsi ne zsörtölődj. Nem jön az a szerencsétlen soha többet ide. De csak nem hagyhatom elpusztulni az árokszélen, mikor szegény jó uram hagyta rám a gyámolitását.. . A guzsbakötött szederinda ott a fenyő alatt felpislogott és csendesen átsuttogott egy virágzó japánbirsnek. A hold is grimaszt vágott és fintorgó arcát beletakarta egy szép pelyhes felhővánkósba. — Régi dolgok, régi dolgok, de I azért a Vargánét el kellett volna küldeni negyven esztendővel ezelőtt, I akkor még nem volt baj... A baj | csak azután jött. Egyes szám ára 30 fillér*
