Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)

1931-04-18 / 30. szám

Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" XIII. évfolyam. __________ Szekszárd, 1931 április 18. 30. szám. TO LNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megfelenö keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. F6szerkeszt6: SCHNEIDER JANOS. Felelős szerkesztő: BLÄZSIK FERENC Félévre _ ___ El őfizetési díj; 6 pengő. | Egész évre____12 pengő. A lap megjelenik minden szerdán ée szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija I pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A ollúsiojtó Bethlen lstoűnrúl Bethlen gróf elhárított magától minden ünneplést, miniszterelnöksé­gének tízesztendős évfordulója alkal­mából. fis mégis nemcsak Magyar- ország figyelme és tisztelete száll feléje ezen az évfordulón, hanem az egész világsajtó szinte történelmi ese­mény gyanánt méltatja az évfordulót. Nem lehet ez csupán annak a tény­nek a visszhangja, hogy Bethlen István a világon ma a legrégibb miniszterelnök. Ha a nagy amerikai, angol és egyéb külföldi lapok ebből az alkalomból hosszú cikkeket és elismerő méltatásokat közölnek Ma­gyarország miniszterelnökéről, ez az ő eredményes működésének, az ő müvének súlyát és jelentőségét fém­jelzi a nemzetközi politikai helyzet­ben. Személyén keresztül az egész világ érdeklődése a megcsonkított Magyarország felé irányul, amelynek jogtalan megcsonkítását ma minden­felé a külföldön Európa végleges paci­fikálásának legnagyobb akadályául ismerik el. Ha a nagy világlapok kiváncsiak Bethlen István vélemé­nyére, úgy ennek magyarázata az, hogy valamennyi aktiv európai állam­férfin között őt tartják a legérdeke­sebb egyéniségnek. A nagy világ­lapok Borában a Chicago Tribune Bethlen István gróf nyilatkozatát közli nemcsak Magyarország helyzetéről, hanem a legnagyobb világproblé­mákról. Ebben a nyilatkozatában Bethlen István gróf őszintén kijelenti, hogy sohasem kereste a hatalmat és annak megtartását sohasem tekintette öncél­nak. Mi Magyarországon mindnyájan tudjuk és érezzük, bogy Bethlen Ist­vánt nehéz posztján a kötelesség és a hazájáért való aggódás tartja vissza. Az amerikai újságíró Bethlen Ist­ván véleményét kérte az Európai Egyesült Államok tervéről. A magyar miniszterelnök megismételte kormá­nyának azt az álláspontját, amely szerint egy ilyen államközi egyesülés­nek feltétlen előfeltétele, hogy mind­azok a jogegyenlőtlenségek, amelyek az egyes államokat teljes sauveréni- tásuk gyakorlásában akadályozzák, megszűnjenek. Magyarország semmi- esetre sem járulna hozzá egy olyan megoldáshoz, amely a békeszerződé­sek által teremtett jelenlegi helyzetet a jövőben megváltoztaihatatlanná tenné. Szerinte először a gazdasági kérdések megoldása alapján kell köze­ledésnek létrejönnie és csak azután látszanék célszerűnek a politikai kér­désekkel foglalkozni. Magyarország belső politikájáról azt mondotta a miniszterelnök, hogy a belső erősítés politikáját kell követni: igyekeznünk kell pótolni azt, amit ezer év alkotó munkája teremtett meg itt s amit önhibánkon kívül veszítettünk el. — Magyarország békés szándékainak hangsúlyozása mellett kiemelte Both len gróf, hogy mi nem akarunk egyebet, csak egyenlő elbánást és szabad utat nemzeti erőink kifejlesz­téséhez. Magyarország békét akar, de akarja a tőle elszakított magyar­ságnak a békéjét is. Ami Magyarország államformáját illeti, Bethlen gróf szabatosan meg állapítja, hogy Magyarország a jövő­ben is királyság lesz. A megürese­dett trón betöltésének kérdésében azonban csak akkor történik majd döntés, ha a nemzet szuverénitása minden külső befolyástól mentesen, a függetlenség és szabadság összes attribútumaival nyilatkozhatik meg ebben a kérdésben is. Ezzel kapcso latosan őszintén feltárta a miniszter­elnök azt a véleményét is, hogy a páriskörnyéki békéknek káros hatá­sát úgy gazdasági, mint politikai téren mindjobban érzi az egész világ. Épen ezért a békesserzódések reví­ziója elementáris erővel fog érvénye­sülni, mert még sohasem volt eset arra, hogy a haladó életet bosszú időn át erőszakkal már elavult for­mákba sikerült volna szorítani. A revízió békés eszközök segítségével nem is látszik túlnehéz feladatnak, mert a világ közvéleményének támo­gatásával lehetséges lesz a mai hely­zeten változtatásokat keresztülvinni akként, hogy ez ne vonjon maga után megrázkódtatásokat. A gazdasági világválságból való ki­bontakozásra Bethlen István gróf úgy a regionális szerződéseket, valamint a preferenciába szerződések nemzet­közi elismerését alkalmasnak tartja. A leghathatósabb megoldás szerinte persze az volna, ha a világ összes államai, tehát az Amerikai Egyesült Államok is összefognának az általános gasdasági válság megoldása érdeké­ben. Tolna odmesye üdvözölte a miniszterelnököt. A kedden délelőtt tartott törvény­hatósági kisgyülésen Jankó Ágoston főispán a következő meleghangú be­szédben emlékezett meg gróf Bethlen István tízéves miniszterelnöki műkö­déséről : Mielőtt a kisgyülés tárgyalásait megkezdené, engedjék meg, hogy megemlékezsem a mai napnak külö­nös jelentőségéről. 1921 április 14 én, tehát ezelőtt éppen tíz esztendővel történt, hogy kormányzó ur öfőméltósága Bethlen István grófot miniszterelnökké ki­nevezte. Ezzel Magyarorsság életé­nek uj korszaka kesdődött. Hogy Bethlen István gróf ezalatt a nehéz tizesztendő alatt mily mun­kát végzett a romokban heverő Ma­gyarország újjáépítése körül, — azt e gyülekezetben fölösleges volna fel­sorolnom, mert jól ismerjük azt a testet és lelket őrlő történelmi jelen­tőségű herkulesi munkát, — hiszen mi íb azok közül valók vagyunk, I akik hűségesen követtük öoagymél­Vidám epizódok a Szekszárdi Dalárda éleiéből.* Irta: Bodnár István. (Folytatás és vége.) S két évre rá, 1882-ben jött a debreceni ut. De addig itt is tör­tént valami. Ez év nyarán nagy országos ünnepség keretében lelep­lezték Garay János szülőházán az emléktáblát. Ugyanekkor avatták fel ünnepélyesen a tüzoltóegylet és a Szekszárdi Dalárda zászlaját. A dalárda a nemrég elhunyt nagy­asszonyt, Apponyi Sándorné, Ester­házy Alexandra grófnőt kérte fel védnökül. S nemsokára ki is ment Lengyelre, hogy szerenáddal tisz­telje meg. A grófi pár a lengyeli fürdőháznál látta őket dűs lakomán. A dalárda augusztus 14-én indult Debrecenbe. Útközben Tolna és Dunaföldvár nagy ovációban része­sítette. A fővárosban a Hungária- szálló dísztermében versenypróbát tartottak. Erkel „Ébresztőjét“, Them „Dalünnepen“ cimü darabját és En- gesser „Szerettelek ...“ cimü mű­vét adták elő. Az utóbbi tetszett legjobban. Debrecenben nagy ünne­pélyességgel fogadták őket. A vá­rosházán Simonffy Imre polgármes­* Felolvasta a szerző a Szekszárdi Dalárda már- •ins 7-i hangversenyén. tér tartott szép beszédet. Este ismer­kedés volt az Aranybika vendéglő­ben. Pompásan ment minden. Csak két dalárda énekelt itt, a hírneves pécsi és a szekszárdi. Hoffer pécsi tenorista azonban a — mieink őrö­mére gikszert adott. A szekszárdiak igy a „Mi zengi túl a bérceket“ cimü darabjukkal óriási sikert arat­tak. A debreceni dalárdisták leol- dozták kalapjukról a piros szalagot s a szekszárdiak kalapjára kötözték. A hatást csak fokozta Adler N. Já­nosnak száz üveg szekszárdi pompás vörösbora, amelyet félve, a bünte­téstől, Simonffy polgármester fele­lősségére mertek csak az asztalra rakatni. Mert, hogy egy akkori hű negyvennyolcas, száz üveg szek­szárdi bort adjon ajándékba, az semmi. De hogy — akcist fizessen, a — fináncnak, ez már valami,* vagyis — szégyen lett volna! Másnap, 17-én kezdődött a ver­seny, amelyen 41 dalárda vett részt 879 taggal. A szekszárdi már a kö­tött versenyen is az elsők között volt. Harmadnap azonban még na­gyobb diadalt aratott Engesser „Sze­rettelek“ cimü darabjával. Kilenc­szer tapsolták ki a páholyban ült szerzővel együtt. A bírálók döntése azonban nagy meglepetést keltett. A zsűri nem tudta, mit csináljon a kétségtelenül legjobb pécsi dalár­dával. A kolozsvári Ellenzék azt írja, hogy mindjárt versenyen kívül állónak kellett volna nyilvánítani. E helyett az első dijat adták neki. A második, az erősen favorizált losonci dalárda lett s a harmadik dijat, mi­vel két évre Miskolcra készültek dalversenyre, az odavaló dalárdá­nak illett juttatni. így az Ellenzék szerint Kolozsvár elesett az első csoportban a jól megérdemelt má­sodik, Szekszárd pedig a harmadik jutalomtól. A szabad versenyen azonban mégis a szekszárdiaké lett a diadal, elnyerték a debreceni höl­gyek versenydiját, az ezüst serle­get. Voltaképen tehát igy lettek csak igazán — elsők. S ráadásul még egy gyönyörű babérkoszorút is küldtek utánuk az ottani előkelő hölgyek, Márk Endre ügyvéd, a Ké­sőbbi polgármester nejének buzgól- kodása folytán. Viszonzásul aztán a szekszárdiak meghívták szüretre a debreceni dalárdát. Valami 15-en el is jöttek, Márk Endre vezetésével. Már az utón nagy ovációval fogta el őket Dunaföldvár és Tolna. Mozsár dur- rogott, szónoklatok itt is, ott is. Es­tére részt vettek a Szekszárdi Dalár­dának, épp aznap Tolnán rendezett dalestjén. Másnap délfelé aztán Szek­szárd lobogódisze várta őket s a hölgyek részéről virágeső, amelyből ki se látszottak, ahogy haditudósí­tójuk, Ciffer Nándor a „Debrecen­ben“ megírta. Délben a kaszinóban volt ebéd. A kaszinó részéről Totth Ödön köszöntötte őket. Este fényes hangverseny a nagyteremben. S másnap szüretiebéd Boda Vilmos szőlejében. S a hosszú asztal tele borral. Később szűk lett a hely s a debreceniek közül ‘jónéhányan : 25-öd magukkal meg a cigánnyal beugráltak a nagy kádba és ott táncoltak. A szekszárdiak már ép­pen azon mesterkedtek, hogy vala- mennyiüket beterelik oda, azután elveszik a létrát s lekésetik őket a hajóról. Éberszemü vezetőjük, Márk Endre azonban megakadályozta a — merényletet. Kedves epizód, hogy a debrece­niek sem jöttek üres kézzel. Bánky bácsitól, az ottani leghíresebb hen­tes-vendéglőstől hoztak magukkal egy icurka picurka darab debreceni kolbászt. Ez a kis darabocska kol­bász azonban olyan hosszú volt, hogy amikor összeállt a dalárda, körülérte mindnyájukat. S mikor a Kaszinóban megsüttették, kellett reá annyi bor, hogyha minekünk ma egy nehány pár — ekkora kolbászunk lenne, félig-meddig meg volna oldva az itteni borkrizis... A miskolci dalversenyen aztán újra diadalt aratott a dalárda, amely ekkor már oly népszerű volt az or­szágban, hogy a legjobbnevü zene­szerzők ajánlották neki műveiket, így Pap Dezső, miskolci karnagy, Lányi Ernő műnégyesüket, Engesser „Ott a bokor közepén“, Huber Ká* Egyes szám ára 30 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom