Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)

1931-04-04 / 27. szám

4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1931 április 4. Item reklám FELVILÁGOSÍTÁS Fach és Csepel motorkerékpárok, Írógépek, kerékpárok, rádiók, varrógépek eladásában, szakszerű villanyszerelésben, autó-, motor- kerékpár*, rádió-, varrógép-, iró­• Telefon gép- és más gépjavításban SOMMER sí. Szekszárd, Garay-tér vezet rar 278 sorsdöntő időket élünk, minőket Mohács óta nem és ezek jelentősé­géhez képest Trianon békeparancsa is csak epizódszámba jő. Mert, hogy a gazdasági „Anschluss0 min­den tagadás ellenére is csupán elő- fhtáija a politikainak és hogy a vám­uniónak sikere, ha ea essmét az egyesttlt Európa meg nem buktatja, előbb-utóbb megszüli a németek által a háború alatt népsserQsitett Mittel- európa létrejöttét, — nyilvánvaló. Mit hős a jövő nekünk ? — aat ma még csak a jó Isten tudja. Talán, akár igy, akár úgy fordul a dolgok rendje, —- a mielőbbi revíziót 1 Húsvéti fohász. Jézus, ki születtél E hideg világra, Örökszent vigaszod Számunkra kitárva, Kinek rásugárzott Bűnök tengerében Elmerült lelklinkre Isteni lényednek Nagy, égi szerelme: Te légy a vezérünk, Élet fejedelme! Jézus, ki ezer kínt Szenvedtél el, aztán Meghaltál érettünk A magas keresztfán, Téged keres lelkünk, Bánatóceánnak Tarajos hullámok Tetején csapongó, Vijjogó sirálya: Te légy a vezérünk, Mártírok királyai Jézus, ki hajdanán A halál völgyéből Új élet ormára Ragyogva törtél föl, Hozzád száll repesve Remegő ajkunkról Az egek kárpitját Örökké ostromló, Magasztos himnuszunk: Te légy a vezérünk, Megváltó Krisztusunk! Babay Géza. Feltámadunk! A húsvéti harangok ünnepi zúgá­sában, a szivek áhitatos dobbanásá­ban érzitek-e magyar testvérek a szabaditó, megváltó krisztusi igét: Feltámadunk! Érzitek-e, mit jelent nekünk, ma­gyaroknak a föltámadás fenséges gondolata, amely szárnyakat ad a léleknek és uj reményt a csüggedők- nek? Érzitek-e testetekben az élet­erő húsvéti lobogását, látjátok-e, amint a feltámadás ünnepének öröm­mámorában lehajtja torz fejét és szégyenkezik a halál? Mert bármit akarjanak is elleneink, mi csak azért is feltámadunk! A feltámadásban hinni egyéni szem­pontból megnyugtató. Erőt ad a to­vábbi munkához, célokat tűz elénk, bebizonyítja, hogy nem hiábavaló a becsületes munkában eltöltött élet. De magyar nemzeti szempontból nézve valóságos létkérdés, hogy ez a hit szilárdan álljon a magyarság lelkében, hisz nekünk csak ez lehet fegyverünk a védtelenségben, hűsítő orvosság súlyos szenvedéseinkben. Ez e keresztre feszitett, megkínzott, agyongyötört nemzet, amely nemcsak a saját múltját és jövőjét bünhődte meg, hanem másokért is harcolt és szenvedett egy évezreden keresztül, csak úgy menekülhet meg a neki szánt pusztulástól, ha egy emberként hiszi és vallja a nagy magyar fel­támadás eszméjét, amelyet politikai nyelven Revizió-nak mondunk. Igen, a revízió, Rothermere lord akciója, amit ma már mindennapi imádságunkba foglalunk, csak ez lehet útmutató és vezető gondolat a jövőre. Ezen az utón pedig csak úgy haladhatunk, ha az egész nemzet és a nemzet mindenik fia erősen akarja a feltámadást, ha félre teszünk pár­toskodást, egyéni érdekeket és a vezérek után megyünk a revízió ut­ján, ha szorgalmasan, kitartással dol­gozunk, kiki a maga hivatásában, egy célért: Nagy-Magyarországért. Szűnjön meg az ősi, turáni átok, a pártoskodás vad szenvedélye! Lássa Vidám epizódok a Szekszárdi Dalárda életéből.* Irta: Bodnár István. A dal, a lélek, vagyis inkább a szív beszéde. S nyelve a — szere­lemnek is. A madár énekkel csalo­gatja a párját. De csak a — him. Ott csattog, trillázik tavasszal a fán. S aránylag nem is sokáig. Mert a madárvilágban is rosszak lehetnek ma már a férjhezmenési viszonyok, igy hamar akad a szárnyasok közt is nőcske, asszonyka, — magyaro­san : vájbi, amely már az első kínál­kozó alkalomra elcsipogja a boldo­gító igent Hajdan bizony nagy szerepe volt a dalnak, nótának az akkori fiatalok életében. Nem is volt gavallér, aki bál után el nem huzattá valamelyik szép leány ablaka alatt, hogy Sze­retlek én egyetlen egy virágom ... Afféle halk, előzetes kopogtatás volt ez a szivek ajtaján. Ha felsercent a kénes gyufa kékes lángja, rend­ben volt a dolog. Csak a papának nem volt szabad említeni se, a zenés trubadúr nevét, öt pengő a cigány­be már végre mindenki a meddő viszálykodások eredménytelenségét és ébredjen mindenki annak tudatára, hogy a demagógia, asztalcsapkodás, rágalom és gyűlölködés még soha­sem vitték előbbre a nemzetek sorsát! A féktelen politikai szenvedélyek ördögeit ki kell kergetnünk a szivünk­ből, hogy a testvéri szeretet, meg értés, megbocsátás és jóindulat lépje­nek a helyükbe. Tízmillió raboskodó magyar test ' vérünk várja ezt tőlünk, akik éjsza­kánként a magyar zászlóról álmodoz nak és most — Husvétkor — is ve­lünk együtt imádkoznak az egek Urához a nagy magyar feltámadásért. Amikor majd ismét szabad lesz a magyar szó a behavazott Kárpátok | között s a Bánság és Bánát rónáin j fölcsendül a magyar nóta és sok I millió magyar ajkáról száll az égi magasságok felé a hálaadó ima. —s — r. nak! ? — már házassági akadály is lehetett volna, mert ez már — pa­zarlás. Manapság azonban meg­gondolják az éjjeli zenét a mostani gavallérok. Mert a cigánnyal még csak ki lehetne egyezni, hónap vé­gén, hozómra — elsejéig, hanem a csendháborító éjjeli zene engedélyé­hez — készpénz kell. S ki fizet ma — készpénzzel! ? Csak aki — lopja a pénzt! A dalnak, nótának azért ma is megvan a házasságszerző szerepe. Hangja révén nem egy tenorista jutott már gazdag feleség­hez? De e téren inkább a nők vezetnek ... Az utolsó években is hány primadonna fogott magának a hangjával, szirén énekével gimplit, akarom mondani, jámbor — férjet. S még csak nem is közönséges halandót, hanem eleven grófot, her­ceget, vagy lordot. Legtöbbször azonban elég volt a dolláros, a fontos is, ha legalább a milliónál kezdődött... Nem szabad tehát kicsinyelni a dalnak erejét, értékét és nagy ha­talmát. Az éneknek, a dalnak sok ezredéves múltja van. Nem tudom ugyan, hogy Ádám apánk egyátalán énekelt-e már?! De hogy akkor sem a — prímet fújhatta, az egé­szen bizonyos, mert a rossz nyelvek * Felolvasta a szerző a Szekszárdi Dalárda már­cius 7-i hangversenyén. 244 Az úi XXVI. osztálysorsláttk Legnagyobb nyeremény szerencsés esetben pengő 500.000 pengő Jutalom és nyeremények: 300.000, 200 000, 100 000, 50.000, 40.000, 30.000, 25.000, 20.000, 15.000 stb. pengő, Összesen közel |8 millió pengő készpénzben 'VB 84.000 sorsjegy kösül 42.000 kihusatik, tehát minden második sorsjegyi Az I. osztályú sorsjegyek hivatalos ára: Fél Negyed 12 P 6 P A* első osztály húzása 1931 április 17. és 20-án Nyolcad 3 P Egész 24 P szerint ez, a házaséletben soha nem illeti a—férjet A történetírás beszél a magyar táltosok énekéről, sőt már az olasz származású Szent Gellértet is elandalitja a- búzát darálgató szolgálóleánynak méla- bus danája. Ott tüzel az ének Tinódy Sebestyén ajkán is, kivált a nagyobb győzelmek után. S ami derék magyar bakáinkat éppen a — győzelmek előtt szép magyar nó­tákkal tüzelték harcra, — hátulról, persze a — cseh trombitások. De most ezeknek még a rádiójukat is a hideg rázza a magyar himnusz hallatára! S talán már Éva anyánk is dallal altatta el apró csemetéit. Hiszen ma sincsen olyan anya, még ha egy csipetnyi hangja, vagy zeneérzéke sincs is, aki altatódalt ne dudorászna kicsikéjének fülébe, bárha talán az, veleszületett fej­lettebb zeneérzékénél fogva, kézzel és lábbal protestál ellene s még- kevésbé akar elaludni... A bölcső­dal az anyáknak, bizonyára még az őskorból nemzedékről-nemzedékre átplántálódott ösztönös szokása. — Persze Éva anyánknak énekében nem lehetett még annyi élvezet sem, mint például a minapában póruljárt Galli Curci duplahelyáras, meg­kopott hangjában. Mert annyi bizo­nyos, hogy sok ezer esztendőnek kellett addig elmúlni, mig az ártikulá- latlan állati hangból melódia és zenei ritmus lett, amíg eljutottunk az összhangzatos énekléshez, a kvartetthez, a karokhoz, a dalár­dákhoz __ No , csakhogy már a dalárdáknál vagyunk. Nem is megyek egy lé­péssel sem tovább. Ez az eddigi szófecsérlés is csak azért volt, mert ennek a derék egyesületnek elnöke, az én igen tisztelt Zsigmond Ferenc dr. barátom, azt tette kötelessé­gemmé, hogyha törik, szakad, ki- töltsem azt a huszonöt, harminc percet, amíg a dalárda egy néhány széphangu tagjának az influenza által megviselt s az előbb pompá­san kivágott Cékben némileg meg­erőltetett hangját — megköszörül- teti s a hangszálaknak esetleg gik- szert okozható apró bincsóit, elvál­tozásait egy kicsit simára borotvál- tatja. Már szappanoznak a szomszéd teremben. Vagy inkább, akarom mondani, ide is behallik a — hangköszörülés... Méltóztassanak tehát addig felcsigázott várakozá­sukat egy kicsit — lecsigázni s ásí­tásukat velem szemben is kegyele- tesen felfüggeszteni. Higyjék meg, nemcsak önök itt ma az — áldo­zatok, hanem én is. Mert nekem még irtózatos nagy utat kell meg­tennem készületlen gyalogszerrel a távoli Németországig. A dalos moz­galomnak ott van ősi hazája. É az igazi dalművészet megteremtésében, a dalegyesületek megalakításában s céltudatos nemzeti művelődési eszközzé tömörítésében ismét csak a szorgalmas német alaposságé az elsőség. Greiffenbergben már 1673-ban van dalegyesület De mű­vészeti értelemben mégis csak Goethe hires barátja, Zelter Károly, a berlini Sing-Verein, vagyis ének­akadémia igazgatója teremti meg az első dalegyesületet, amely aztán mintája lesz a már 1841 előtt, Bu­dán, Pesten s általában a német kultúra hatása alatt állott nagyobb városainkban létesült ily intézmé­nyeknek. De a magyar szellemi és művészeti élet fellendítésére Havi Mihály tette meg az első határozott lépést, amikor jól szervezett férfi­karával itthon és külföldön elisme­rést és nagy tetszést szerez a ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom