Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-01-03 / 1. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1931 január 3. H ■ b b gd ei bibi is n 09 ami sí mami mai Bj n g Valóban művészies porcaitokat, py< f-, mek-, csoport*, inteneur*, architektu jerttura felvételeket készít rr ÍNŐGER B 51 El a a a a a B főhercegi udvari fényképész. g| I Vidéki meghívásokra — kintazom. ® Amateurmunkákat vállalok. B 0 ® Szekszárd, Széchenyi-u. 28 g (Molnár-féle ház) 45 gj B B B B B 09 B El B B El El B Bl OB B SI B 01 a a távozó lelkipásztortól, akiknek szivében mindig élni fog a szeretet és tisztelet jó papjnk iránt. Dr Jozgits praelátns meghatott szavakban mondott köszönetét a szeretetnek ily tiszteletteljes módon való megnyilvánulásáért, Isten bőséges áldását kérve az egyházközség minden tagjára, akik áldozatkész munkáikkal váltották valóra az ő elgondolásait. Az Ünnepély a dalkar búcsú- énekével ért véget. Este félnyolckor a bonyhádi leventék zenekara, valamint a bonyhádi legény- és leány egylet tagjai lampionos fáklyás menetben vonultak a plébánia elé és szerenáddal bu csuztak dr Jozgitstól. A vegyeskarnak Schnell József karnagy veaény lete mellett előadott éneke után Fe- hérváry Lajos levente állott a praelá- tus elé és átadta a bonyhádi leventék hófehér rózsacsokrát. Dr Jozgits megindultan köszönte az ifjúság figyelmességét és kérte, hogy e csokor le gyen mindenkor tökre, jelképe lelkűknek, melynek hófehérségét hitben és hazaszeretetben egyaránt őrizzék meg. Majd a zenekar hangjai és a fáklyák között, előkelő kísérőitől körül véve levonult az Ünnepelt a katolikus körbe, melynek feldiszitett nagytér mében 250 terítékes lakoma volt a tiszteletére. A vacsora alatt, amelyen Bonyhád társadalmának minden rétege valláskülönbség nélkül résztvett, dr Peresei Bála felsőházi tag méltatta dr Jozgits érdemeit és Isten áldását kérte hátralevő életére. Dr Eibach Kornél a távozó praelátustól, mint Bonyhád legtiszteltebb polgárától, pátriarohájától Bonyhád nagyközség nevében búcsúzott, külön kiemelve izzó hazafiságát. Genersich Tivadar a protestáns egyházak üdvözletét tolmácsolta ígérve, hogy a másvaliásu hivek is buzgón fognak imádkozni Isten igaz szolgájáért, a nyugalomba vonuló praelá- tusért, akinek minden tettét a szeretet vezérelte. Végül Fáik Henrik reálgimnáziumi igazgató intézete nevében búcsúzott, megköszönve Joz- gitsnak az elismerést, amellyel az erkölcsnek, a magyar szellemnek és a hazafiasságnak a várát, a bonyhádi gimnáziumot mindig aposztrofálta. Dr Jozgits János emelkedett ezután szólásra és áhitatos csendben hallgatott köszönő szavai után a Him nusz eléneklésével ért véget a bonyhádi katolikusok számára oly felejthetetlen est. Dr Jozgits a szilveszteri hálaadással végezte be Bonyhádon egyházi működését. A templomból, ahol 34 évig hirdette az emberiség Megváltójának igéit, a tűzoltók sorfala közt vonult ki, átadva a kulcsokat Kránitz Lajos hittanárnak és Schmidt György segédlelkésznek, akiket V i- r á g Ferenc pécsi megyéspüspök a bonyhádi plébánia adminisztrátoraivá | FABIAh RÁDIÓ • MIHDKa ]Ó • FABIAN RÁDIÓ FABIAü RÁDIÓ • MiriDiq JÓ • FABIAN rAdió CÁDIÁM fiAlinflD rádiósiaküzlete (Dunántúlon a Idbelső) ■ fiDlllW 9HIÍUUÍ1 SZEKSZÁRD. W—► Telefon 139 nevezett ki. Majd még egyszer bu csut intve és híveit megáldva a pápai himnusz hangjai mellett lépett az autóba, amely elvitte őt uj hajlékába, Pécsre. Dr Jozgitsot 12 bonyhádi autó kisérte Püspöknádasdig, ahol az agg főpap csókkal búcsúzott kísérőitől, akik közül Schmidt György és Schlenker Mihály maradtak vele és ők kisérték őt le a püspöki városba. Olévl üdvözlések. Mint minden évben, az idén is testületileg fejezte ki a közigazgatási tisztviselői kar újévi jókívánságait a főispán, az alispán és a polgármester előtt, akik hosszabb beszédben fog lalkozván a helyzettel, irányítást adtak a jövőre vonatkozólag. A polgármester fogadótermében féltizkor gyűlt ősz sze a város tisztviselői kara, melynek élén dr Cs. Papp Jenő tanácsos mondott az általános európai válságra is rámutató üdvözlő beszédet. Vitéz Vendel István polgármester válaszában kitért az elmúlt év sivár eseményeire és az azokból levont tanulsá gok alapján kitartásra buzdította munkatársait. Az alispán féltizenegykor fogadta a vármegye és a vároa tisztviselőit, valamint a Horthy Miklós közkórház orosait, akiknek a nevében dr Hagymásay Zoltán főjegyző üdvözölte az ősi vármegye első tisztviselőjét és rámutatott arra a nehéz helyzetre, amely gazdasági életünket már-már összeroppanással fenyegette, azt a reményét fejezve ki, hogy az újév az elmúltnál boldogabb lese. Szévald Oszkár alispán melegen megköszönte a tisztviselői kar ragaszkodását és üdvözlését. Reflektált az elhangzott beszéd komoly megállapításaira és felhívta munkatársainak a figyelmét mindazokra az elvekre, amelyek szem előtt tartásával a helyzet javításán az újévben munkálkodni lehet. Az alispán üdvözlése után Jankó főispán hivatali szalonjában gyülekezett a vármegye, a város, a kórház tiszti- és orvosi kara, valamint a megye- székhelyen levő állami hivatalok vezetősége és a nagy küldöttség élén Szévald Oszkár alispán üdvözölte a főispánt, a királyi kormány képviselőjét, aki nagy bölcseségével biztosítja a vármegye békés munkáját és akit arra kért, hogy ebben a hazafias építő munkában a közigazgatást hatalmas tudásával a jövőben támogatni szíveskedjék. A főispán a beszédre adott válaszában többek között a következőket mondotta: — Bár én magam optimista vagyok, vérmes reménységek helyett mégis aggodalommal nézek az uj- esztendő elé. Elszomorító ugyanis, hogy minél inkább közeledik a revízió | reménye, annál erőteljesebben üti fel j a fejét a gazdasági betegségek sok j jele. Mikor minden tudásnak, lelke- j sedésnek, munkának a legnagyobb I rugékonyságra volna szüksége, nagy baj az általános elszegényedés, mert a nélkülözés csüggeBzti a testi és a lelki erőt, amely könnyen hajlik az eltévelyedésre. Ezt azután ki is hasz nálják a konkolyhintők. Ilyenkor van szüksége a népnek rátermett vezetőkre, akik arra vannak hivatva, hogy a nép lelkét és reménységét megerősítsék, hogy az a konkolyhintők kísértéseinek ellene tudjon állani. A tisztviselői kar ennek a feladatának azonban csak akkor tud megfelelni, ha szorosan összetartva támogatja egymás munkáját és a saját érdekeit a haza érdekeinek alárendelve, ereje végső megfeszítésével dolgozik. Sötét ugyan a jövő, de mert tudom, hogy a böjt után mindig a feltámadás következik, hízom a hazafias munka végső sikerében. Az üdvözlés után a tisztikar a fő- ispánnénak, az alispánnénak és a főjegyződnek is kifejezte újévi jó kívánságait. A Levente Egyesület nevében Schneider János társelnök az oktatói kar élén köszöntötte az egyesület érdemes elnökét, Ulrik József szekszárdi gyógyszerészt, akit a leventezenekar zenével üdvözölt. A a. ét kir. népköltő. Komáromi János jnbilenmára. A költő ur, aki mellesleg ennek a roskadozó félben lévő Monarchiának egyik „dinszttáglik“ alattvalója is, egy szép napon kis cédulát talált hónapos szobájának asztalán: s ezen a cédulán valamilyen olvashatatlan aláirásu, de bizonyára igen barátságos szándékú ur szívesen beinvitálja, hogy most már szálljon le a pegazusról és jöjjön egy esztendőre a császár őfelsége vendégének éspedig a tirolisi Bozenbe, a császárvadászok nemeshirü testületébe, amely minden tirolisi, vadászi és császári elnevezése ellenére is ősi hagyományok szerint mindenkor hemzsegett a magyar fiuktól, akiknek egyébként igen kevés közük volt e három fogalom bármelyikéhez is. így történt, hogy Komáromi János költő és újságíró ur fal vette a császár mundérját, amelyet csupán rövid időre vetett le újra, mert alighogy kivetkőzött volna az angyalbőrből, máris megharsantak a Monarchia minden végében a rezes trombiták s hirül adták a világnak, hogy Ferencz József mindent meggondolt és mindent megfontolt s szóval, hogy ránk köszöntött a nagy világzengés. És Komáromi János költő cs. és kir. vadászhadnagy ur ezután végig- verekedte a tomasovi, komarovi, ravaruszkai, szanmonti és krakkói csatákat s ezenközben egyszer nyúlhatott csak a pennához, hogy levelet Írjon haza a szerkesztőségébe. A levelet az óvatlan szerkesztőség, amely eddig csupán a hivatalos haditudósítóknak gondosan körülteremtettézett helyzetjelentéseit szokta volna közölni, amelyekből csak az derült ki, hogy mi folyton nyerünk, az ellenség SINGER varrógépek rég bevált jó minőségben ( JiedveiS , , fiiétési feltételek SINGER VAStRÓGÉP RÉS 2VÉNYTARSASAO Szekszárd Nagyszálló Garay-tér 3. Bonyhádon: Zárda-utca. Tolnán: Szekszárdi-utca 14. Dunafdldváron: Erzsébet-tér 6. szám. 49 pedig folyton vészit ezernyi halottakat és foglyokat, — a szerkesztőség kiadta ezt a levelet s címnek ezt irta fölébe: „Északon ősz van...0 Erre a tárcára figyelt fel először a magyar nyilvánosság, hogy tán még sem igen lehet az úgy, hogy mi folyton csak nyerünk, egyetlen emberveszteség nélkül, hanem hogy úgy- látszik, ott a harctéren sem minden fenékig tejföl. Ugyanis Komáromi János elszólta magát ebben a cikkében, mondván, hogy alig van már életben egy-két önkéntespajtása, akikkel együtt indult a nagy vívódásba. A végzet nyomban rá is csapott Komáromi hadnagy urra, mert Krakkó alatt szuronyrohamban úgy megsebesült, hogy tizenhárom hónapig nyomta a különböző kórházakat. A sors büntető keze azonban még csak azután sújtotta az uniformisba bujtatott költő urat, mert beosztották BécBbe, a cs. és kir. hadügyminisztérium sajtóosztályába magyar »tőadónak. Komáromi azóta már egy rendkívül mulatságos, de valahogy mégis kesernyés szájizü regényben megírta életének ezt a korszakát. Megírta s sajtóirodát rettentő katonai copfjaival, nevetséges és szánalmas bürokráciájával, lógósaival, szimulánsaival, ál- nélkülözhetetlenjeivel, óriási élősdi- tenyészetének minden fajtájával, kis és nagy panamistáival, drückebergjei; vei, az egész osztrák Schlampereit s maga torz kinézer-figuráival, hadtáp hőseivel, frontmögötti vitézeivel, kávéházi Conradjaival s ezeknek javíthatatlan közjogi csodabogaraival, rögeszméivel és bolondgombáival. Megelevenedik előttünk Komáromi mesteri pennája alatt a tizennégy- nyelvü frontujság, gránátokkal csukló- gyakorlatokra kommandírozott egyéves önkéntes munkatársaival; látjuk az öreg harmonika- és furulyanadrá* gos generálisokat, akik régkiérdemeli nyugdijukból vonultak fel, mint egy régmúlt kor szellemei, a nagy, vérei ünnepségre. Ebben a bárok miliőben ismerjük meg igazában a cs. és kir. népköltó urnák, Komáromi Jánosnak ragyogó talentumát, amellyel egy egész ország népét úgy megtudta kacagtatni, mint Jókai óta még senki. Egy-egy könny- csep is belévegyül ugyan a homéroszi kacajba — a vérbeli humorista páratlan tehetsége ez, — de végül mégis valami csöndes nosztalgia, meg- békttlés költözik a lelkűnkbe: ezért olyan nagy iró Komáromi János és ezért zárta őt szivébe az egész magyar köztudat. Srzsébef Királyné Szálló Budapest, HL, egyetem-utca 5. — (H Belváros központjában) 60 éve a fővárosi és vidéki nri középosztály találkozó helye. — 100 modem kényelmes szoba. Az étterem- és kávéházban cigányzene. Az Erzsébetpince a főváros legszebb sörözője. Egypincér-rendszer. Polgári árak! 35 Szabó Imre, tulajdonos.
