Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)

1931-01-03 / 1. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1931 január 3. H ■ b b gd ei bibi is n 09 ami sí mami mai Bj n g Valóban művészies porcaitokat, py< f-, mek-, csoport*, inteneur*, architektu jer­ttura felvételeket készít rr ÍNŐGER B 51 El a a a a a B főhercegi udvari fényképész. g| I Vidéki meghívásokra — kintazom. ® Amateurmunkákat vállalok. B 0 ® Szekszárd, Széchenyi-u. 28 g (Molnár-féle ház) 45 gj B B B B B 09 B El B B El El B Bl OB B SI B 01 a a távozó lelkipásztortól, akiknek szivé­ben mindig élni fog a szeretet és tisztelet jó papjnk iránt. Dr Jozgits praelátns meghatott szavakban mondott köszönetét a sze­retetnek ily tiszteletteljes módon való megnyilvánulásáért, Isten bőséges áldását kérve az egyházközség min­den tagjára, akik áldozatkész mun­káikkal váltották valóra az ő elgon­dolásait. Az Ünnepély a dalkar búcsú- énekével ért véget. Este félnyolckor a bonyhádi le­venték zenekara, valamint a bony­hádi legény- és leány egylet tagjai lampionos fáklyás menetben vonul­tak a plébánia elé és szerenáddal bu csuztak dr Jozgitstól. A vegyeskar­nak Schnell József karnagy veaény lete mellett előadott éneke után Fe- hérváry Lajos levente állott a praelá- tus elé és átadta a bonyhádi leven­ték hófehér rózsacsokrát. Dr Jozgits megindultan köszönte az ifjúság figyel­mességét és kérte, hogy e csokor le gyen mindenkor tökre, jelképe lel­kűknek, melynek hófehérségét hit­ben és hazaszeretetben egyaránt őriz­zék meg. Majd a zenekar hangjai és a fák­lyák között, előkelő kísérőitől körül véve levonult az Ünnepelt a katolikus körbe, melynek feldiszitett nagytér mében 250 terítékes lakoma volt a tiszteletére. A vacsora alatt, amelyen Bonyhád társadalmának minden ré­tege valláskülönbség nélkül résztvett, dr Peresei Bála felsőházi tag mél­tatta dr Jozgits érdemeit és Isten áldását kérte hátralevő életére. Dr Eibach Kornél a távozó praelátustól, mint Bonyhád legtiszteltebb polgárá­tól, pátriarohájától Bonyhád nagy­község nevében búcsúzott, külön ki­emelve izzó hazafiságát. Genersich Tivadar a protestáns egy­házak üdvözletét tolmácsolta ígérve, hogy a másvaliásu hivek is buzgón fognak imádkozni Isten igaz szolgá­jáért, a nyugalomba vonuló praelá- tusért, akinek minden tettét a sze­retet vezérelte. Végül Fáik Henrik reálgimnáziumi igazgató intézete ne­vében búcsúzott, megköszönve Joz- gitsnak az elismerést, amellyel az er­kölcsnek, a magyar szellemnek és a hazafiasságnak a várát, a bonyhádi gimnáziumot mindig aposztrofálta. Dr Jozgits János emelkedett ez­után szólásra és áhitatos csendben hallgatott köszönő szavai után a Him nusz eléneklésével ért véget a bony­hádi katolikusok számára oly felejt­hetetlen est. Dr Jozgits a szilveszteri hálaadás­sal végezte be Bonyhádon egyházi működését. A templomból, ahol 34 évig hirdette az emberiség Meg­váltójának igéit, a tűzoltók sorfala közt vonult ki, átadva a kulcsokat Kránitz Lajos hittanárnak és Schmidt György segédlelkésznek, akiket V i- r á g Ferenc pécsi megyéspüspök a bonyhádi plébánia adminisztrátoraivá | FABIAh RÁDIÓ • MIHDKa ]Ó • FABIAN RÁDIÓ FABIAü RÁDIÓ • MiriDiq JÓ • FABIAN rAdió CÁDIÁM fiAlinflD rádiósiaküzlete (Dunántúlon a Idbelső) ■ fiDlllW 9HIÍUUÍ1 SZEKSZÁRD. W—► Telefon 139 nevezett ki. Majd még egyszer bu csut intve és híveit megáldva a pápai himnusz hangjai mellett lépett az autóba, amely elvitte őt uj hajlé­kába, Pécsre. Dr Jozgitsot 12 bony­hádi autó kisérte Püspöknádasdig, ahol az agg főpap csókkal búcsúzott kísérőitől, akik közül Schmidt György és Schlenker Mihály maradtak vele és ők kisérték őt le a püspöki vá­rosba. Olévl üdvözlések. Mint minden évben, az idén is testületileg fejezte ki a közigazgatási tisztviselői kar újévi jókívánságait a főispán, az alispán és a polgármester előtt, akik hosszabb beszédben fog lalkozván a helyzettel, irányítást adtak a jövőre vonatkozólag. A polgármester fogadótermében féltizkor gyűlt ősz sze a város tisztviselői kara, mely­nek élén dr Cs. Papp Jenő tanácsos mondott az általános európai válságra is rámutató üdvözlő beszédet. Vitéz Vendel István polgármester válaszá­ban kitért az elmúlt év sivár esemé­nyeire és az azokból levont tanulsá gok alapján kitartásra buzdította munkatársait. Az alispán féltizenegykor fogadta a vármegye és a vároa tisztviselőit, valamint a Horthy Miklós közkórház orosait, akiknek a nevében dr Hagymásay Zoltán fő­jegyző üdvözölte az ősi vármegye első tisztviselőjét és rámutatott arra a nehéz helyzetre, amely gazdasági életünket már-már összeroppanással fenyegette, azt a reményét fejezve ki, hogy az újév az elmúltnál boldogabb lese. Szévald Oszkár alispán melegen megköszönte a tisztviselői kar ragasz­kodását és üdvözlését. Reflektált az elhangzott beszéd komoly megállapí­tásaira és felhívta munkatársainak a figyelmét mindazokra az elvekre, amelyek szem előtt tartásával a hely­zet javításán az újévben munkálkodni lehet. Az alispán üdvözlése után Jankó főispán hivatali szalonjában gyülekezett a vármegye, a város, a kórház tiszti- és orvosi kara, valamint a megye- székhelyen levő állami hivatalok veze­tősége és a nagy küldöttség élén Szévald Oszkár alispán üdvözölte a főispánt, a királyi kormány képvise­lőjét, aki nagy bölcseségével bizto­sítja a vármegye békés munkáját és akit arra kért, hogy ebben a haza­fias építő munkában a közigazgatást hatalmas tudásával a jövőben támo­gatni szíveskedjék. A főispán a be­szédre adott válaszában többek kö­zött a következőket mondotta: — Bár én magam optimista va­gyok, vérmes reménységek helyett mégis aggodalommal nézek az uj- esztendő elé. Elszomorító ugyanis, hogy minél inkább közeledik a revízió | reménye, annál erőteljesebben üti fel j a fejét a gazdasági betegségek sok j jele. Mikor minden tudásnak, lelke- j sedésnek, munkának a legnagyobb I rugékonyságra volna szüksége, nagy baj az általános elszegényedés, mert a nélkülözés csüggeBzti a testi és a lelki erőt, amely könnyen hajlik az eltévelyedésre. Ezt azután ki is hasz nálják a konkolyhintők. Ilyenkor van szüksége a népnek rátermett vezetőkre, akik arra van­nak hivatva, hogy a nép lelkét és reménységét megerősítsék, hogy az a konkolyhintők kísértéseinek ellene tudjon állani. A tisztviselői kar en­nek a feladatának azonban csak ak­kor tud megfelelni, ha szorosan össze­tartva támogatja egymás munkáját és a saját érdekeit a haza érdekei­nek alárendelve, ereje végső meg­feszítésével dolgozik. Sötét ugyan a jövő, de mert tu­dom, hogy a böjt után mindig a fel­támadás következik, hízom a hazafias munka végső sikerében. Az üdvözlés után a tisztikar a fő- ispánnénak, az alispánnénak és a fő­jegyződnek is kifejezte újévi jó kívánságait. A Levente Egyesület nevében Schneider János társelnök az oktatói kar élén köszöntötte az egyesület érdemes elnökét, Ulrik József szekszárdi gyógyszerészt, akit a leventezenekar zenével üdvözölt. A a. ét kir. népköltő. Komáromi János jnbilenmára. A költő ur, aki mellesleg ennek a roskadozó félben lévő Monarchiának egyik „dinszttáglik“ alattvalója is, egy szép napon kis cédulát talált hónapos szobájának asztalán: s ezen a cédulán valamilyen olvashatatlan aláirásu, de bizonyára igen barátságos szándékú ur szívesen beinvitálja, hogy most már szálljon le a pegazusról és jöjjön egy esztendőre a császár őfelsége vendégének éspedig a tirolisi Bozenbe, a császárvadászok nemeshirü testületébe, amely minden tirolisi, vadászi és császári elnevezése ellenére is ősi hagyományok szerint mindenkor hemzsegett a magyar fiuktól, akiknek egyébként igen kevés közük volt e három fogalom bármelyikéhez is. így történt, hogy Komáromi János költő és újságíró ur fal vette a császár mundérját, amelyet csupán rövid időre vetett le újra, mert alighogy kivetkőzött volna az angyalbőrből, máris megharsantak a Monarchia minden végében a rezes trombiták s hirül adták a világnak, hogy Ferencz József mindent meggondolt és mindent megfontolt s szóval, hogy ránk köszöntött a nagy világzengés. És Komáromi János költő cs. és kir. vadászhadnagy ur ezután végig- verekedte a tomasovi, komarovi, ravaruszkai, szanmonti és krakkói csatákat s ezenközben egyszer nyúl­hatott csak a pennához, hogy levelet Írjon haza a szerkesztőségébe. A levelet az óvatlan szerkesztőség, amely eddig csupán a hivatalos haditudó­sítóknak gondosan körülteremtettézett helyzetjelentéseit szokta volna közölni, amelyekből csak az derült ki, hogy mi folyton nyerünk, az ellenség SINGER varrógépek rég bevált jó minőségben ( JiedveiS , , fiiétési feltételek SINGER VAStRÓGÉP RÉS 2VÉNYTARSASAO Szekszárd Nagyszálló Garay-tér 3. Bonyhádon: Zárda-utca. Tolnán: Szekszárdi-utca 14. Dunafdldváron: Erzsébet-tér 6. szám. 49 pedig folyton vészit ezernyi halottakat és foglyokat, — a szerkesztőség kiadta ezt a levelet s címnek ezt irta fölébe: „Északon ősz van...0 Erre a tárcára figyelt fel először a magyar nyilvánosság, hogy tán még sem igen lehet az úgy, hogy mi folyton csak nyerünk, egyetlen ember­veszteség nélkül, hanem hogy úgy- látszik, ott a harctéren sem minden fenékig tejföl. Ugyanis Komáromi János elszólta magát ebben a cikkében, mondván, hogy alig van már életben egy-két önkéntespajtása, akikkel együtt indult a nagy vívódásba. A végzet nyomban rá is csapott Komáromi hadnagy urra, mert Krakkó alatt szuronyrohamban úgy megsebe­sült, hogy tizenhárom hónapig nyomta a különböző kórházakat. A sors büntető keze azonban még csak azután sújtotta az uniformisba bujta­tott költő urat, mert beosztották BécBbe, a cs. és kir. hadügyminisz­térium sajtóosztályába magyar »tő­adónak. Komáromi azóta már egy rendkívül mulatságos, de valahogy mégis keser­nyés szájizü regényben megírta életé­nek ezt a korszakát. Megírta s sajtóirodát rettentő katonai copfjaival, nevetséges és szánalmas bürokráciájá­val, lógósaival, szimulánsaival, ál- nélkülözhetetlenjeivel, óriási élősdi- tenyészetének minden fajtájával, kis és nagy panamistáival, drückebergjei; vei, az egész osztrák Schlampereit s maga torz kinézer-figuráival, hadtáp hőseivel, frontmögötti vitézeivel, kávé­házi Conradjaival s ezeknek javít­hatatlan közjogi csodabogaraival, rögeszméivel és bolondgombáival. Megelevenedik előttünk Komáromi mesteri pennája alatt a tizennégy- nyelvü frontujság, gránátokkal csukló- gyakorlatokra kommandírozott egy­éves önkéntes munkatársaival; látjuk az öreg harmonika- és furulyanadrá* gos generálisokat, akik régkiérdemeli nyugdijukból vonultak fel, mint egy régmúlt kor szellemei, a nagy, vérei ünnepségre. Ebben a bárok miliőben ismerjük meg igazában a cs. és kir. népköltó urnák, Komáromi Jánosnak ragyogó talentumát, amellyel egy egész ország népét úgy megtudta kacagtatni, mint Jókai óta még senki. Egy-egy könny- csep is belévegyül ugyan a homéroszi kacajba — a vérbeli humorista páratlan tehetsége ez, — de végül mégis valami csöndes nosztalgia, meg- békttlés költözik a lelkűnkbe: ezért olyan nagy iró Komáromi János és ezért zárta őt szivébe az egész ma­gyar köztudat. Srzsébef Királyné Szálló Budapest, HL, egyetem-utca 5. — (H Belváros központjában) 60 éve a fővárosi és vidéki nri középosztály találkozó helye. — 100 modem kényelmes szoba. Az étterem- és kávéházban cigányzene. Az Erzsébetpince a főváros legszebb sörözője. Egypincér-rendszer. Polgári árak! 35 Szabó Imre, tulajdonos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom