Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-10-08 / 79. szám

iflgQ ofctótoer 8. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Ighavi részletre * vehet tnmiiennema. BÁDIÓ­bÁszüléket jjgngszbxót, anódpötlói ér egyenirányitót. SOUlMtR BÉLA nrectumttaMál Szekszárd, Garay-tér. Telefon 51. LEGJOBB GYEKMEKÄPOLÖ5ZEREKKEL GONDOZZAK. Hőfer gs^rjne&hivbtpfi&y- gpyctfmek áx<*fi.px*rv LE5ZARITJA A KI-UTÉSEKET.MeG52ÚNTETr A BŐR VÖRÖSsáGÉT. PATIKÁBAN , DROGÉRI ABAN,I LLATSZE RTAR BAN KAPHATÓ. jegyző, és. a falu egymásra vannak utalva, egyiknek a boldogulása a másiknak, fejlődését jelenti. A szere­tet érzése legyen az uralkodó közöt-, tünk, — úgymond — mart ezzel nagyi és hatalmas feladatokat lehet kedvezően megoldani. Lernyei Ákos lelkes szavaira való utalással a fiatal jegyzői nemzedékre üritette poharát, A nagy tetszéssel fogadott felszóra» lássál a-felköszöntők sora befejeződött.. Vasárnap délelőtt tartotta az OMKE szekszárdi csoportja rendkívüli köz gyűlését, melyen* nemcsak a tagok összességét láttuk együtt, hanem Jankó Ágoston főispánnal a? élén szép számmal megjelentek a társa­dalmi élet vezetői is. Mülfer Albert rövid elnöki meg nyitóját követő talpraesett titkári je­lentés után dr Balkányi Kálmán, az OMKE országos ügyvezető igazga­tója tartott tanulságos előadást a mai szomorú helyzetről és a bajok fész­kéről, azok orvoslási lehetőségéről és mielőbbi szükségességéről. — Nagy szerűen felépített előadását egy a nagy­világban észlelt jelenséggel kezdte, mely élénk tanúbizonysága annak, hagy világszerte katasztrófába gaz­dasági eltolódások vannak. Kínában — mondotta — meghalt éhen 2 millió ember, ugyanekkor azon­ban Délamerikában elégettek any nyi élelmiszert, hogy az a 2 mil­lió ember nyugodtan megélhetett volna belőle. Nem kell azonban Amerikába; vagy egyáltalán külföldre mennünk.. Itt van szegény hazánk, ahol ha nem is oly nagy* arányokban, de ugyancsak meg­van ez az eltolódás^ Eklatáns példáját mutatta be en nek a- szomorú helyzetnek egy levél­lel, melyet csak a közelmúltban ka­pott. A levél írója elpanaszolj«, kegy 36 mázsa gabonája termett. Ez a mennyiség rendes körülmények kői- zött födözné életszükségletét. Az ára azonban oly alacsony, hogyha a gé­pészt, szolgái stb. kifizeti , nem ma­rad semmije. Tengerije és egyék ter­ményei nem termett. De úgyse tudna belőlük, pénzt csinálni. Pénzkereset; nincs, a búza ára semmi, a ruha­nemű megfizethetetlen. A mi közgazdaságunk katasztro­fális állapotának okait nemcsak az áru; hanem a pénz oldalán is kell keresni. A világháború alatt az óriási tömegtermelésből — nagymennyiségű többlet mutatkozott. Ez lett egyik oldalú eltolódása közgazdasági hely­zetünknek. A másik- o'dal a pénz, az arany-: nem tudott lépést tartani. Nem tudtak annyit produkálni, hogy elég lett volna az árufőlösleg ki­egyensúlyozására. Egy másik tapasztalatot említ dr Balkányi. Közigazgatási tisztviselők beszélgették a vonaton, hogy o’y embereknek; akiknek öt év óta nem tudták az adójukat behajtani, most behajtják^ Egy verseny, egy nagyon szomorú verseny támadt itt az adó­behajtások keresztülvitelére. Ha boncolgatjuk, hogy a világ hogyan jutott oda, ahol van, hogy ez a borzalmas háború, hogy fektette le egymás mellé úgy a győzőket, mint a legyőzőiteket, láthatjuk, hogy Anglia fogcsikorgatva észleli, mily óriási, pengő értékben ki nem fejezhető ősz- ezeggel kell' a háborús költségeit fe­dezni és ez alól nincs menekvése Francia- és Olaszországnak sem. Ha az említett panaszokon végig­tekintünk, teljesen beigazolva látjuk Sándor Pálnak, az OMKE elnöké-, nek évekkel ezelőtt tett azt a kijelen­tését, hogy nem szabad több terhet raknunk a parasztságra az ipari vámvédLelem behozásával, mert ez előidézi a. katasztrófát. A mező­gazdák elmaradását és nyomasztó helyzetét legjobban kézműiparunk sínyli. Azt mondják, hogy a kereskedők szállítsák le az árakat, hisz a nyers anyagok olcsóbbodtak. Ne az uto’só kezet üssék, hisz az magával hozná a tönkremenetelt, hanem kezdjék el az árleszállítást a gyáriparnál és a termelésnél. A kibontakozást sürgő­sen meg kell találnunk a vámok csökkentésével, a kartellkér dós elinté­zésével és az adók szinte verseny szerű behajtásának mellőzésével. Az óriási mezőgazdasági krizis mindenütt megvan. Külföldül is. Vannak azonban nálunk oly jelen­ségek is; amelyeket nem lehet a világ- krízis köpenye alá vonni, amiket itthon kellene rendbehozni. Sokat lehetne és kellene a bajokból javi tani, ba gazdasági politikánk, jobb volna. Hogy csak egyet említsünk, úgy­mond de Balkányi, külkereskedelmi képviselőink, nagy propagandát fej­tettek ki a > közelmúltban megbukott Hecticultura nevű mezőgazdasági tár­saság. érdekébem. Itt az állami is érdekelve volt, mint üzletrészes, tehát au éveken keresztül mutatkozó defi­citet a kereskedelmi törvény érteimé • ben viselnie kellett, ami óriási rá­fizetéseket eredményezett. Miért nem. szubvencióval, vagy egyéb formában támogatta az állam, ha már szüksé­gesnek. látta ezt a szövetkezetét,, miért akart tizletréBzes lenni? Éveken át sirt a kereskedő- és iparosvilág a forgalmiadó ellen. Nem az összeg miatt, hanem azért, hogy miért nem rójják le a forrásnál. Ebben a kérdésben megértő és jó akaratú támogatóra akadt ez a tár sadalom dr őrffy Imrében, a szek­szárdi kerület országgyűlési képvise­lőjében. Sokat jelent a Magyar Hét. Sándor Pál kérése az, hogy Szekszárd is vegyen ebben a munkában részt. Tiltakozik a gyárosok azon töret- j Ifijének vése ellen, hogy a házaló ügynökök működését engedélyezzék. A keres­kedőnek adót, Uzletbért stb. kell fizetni, tehát ne vegyék el a vásárló- küzönségét. A nagy tetszést kiváltott beszéd után. Schneider János elnök köszönte meg. rövid, hatásos szavakban a szép előadást. Oly szomorú a mai gazda­sági helyzet. és így a kereskedők sorsa is — kezdé beszédét Schneider, — hogy jól esik, ha ezekbe a sötét képekbe egy kis fény, a reménység fénye kerül. Ebben az országban nem szabad társadalmi széttagoltságot teremteni. A kormányhatalomnak és mindenkinek összefogó munkájával oda kell hatnia, hogy mig vágyaink vágyát, a régi országot megépíthet­jük, addig a megmaradt csonka or szág el ne pusztuljon. A tetszéssel fogadott záróbeszéddel az OMKE ülése befejeződött. M. Tiízoltóünnepélv Szekszárdim. A Szekszárdi önkéntes Tűzoltó Egylet vasárnap, folyó hó 5-én tar­totta a; városházán a központi járási, valamint a faddi és bonyhádi tűzoltók részvételével díszközgyűlését, amelyen megjelentek: Szévald Oszkár alispán, a szekszárdi tüzoltótestület elnöke, dr Cs. Papp Jenő helyettes polgár- mester, .B erényi Bála csendőrőrnagy, Köruyey Ferenc csendőrszázados és Lakner Sándor m. királyi rendőr- felügyelő; mint a hivatalos testületek képviselői, továbbá nagyon sok érdek­lődő a társadalom minden rétegéből. A díszközgyűlést a lelkes éljen­zéssel fogadott Szévald Oszkár al­ispán, elnök nyitotta meg, majd az önfeláldozó tűzoltómunkát meleg han­gon aposztrofáló tartalmas üdvözlő beszédének elhangzása után felkérte Birner István árvaszéki ülnököt, a szekszárdi testület parancsnokát, hogy ismertesse a közgyűlés összehívásá­nak célját. Birner parancsok lelkes szavakkal üdvözölte bejtársait, majd az önkén­tes tüzoltóteatületnek az elmúlt idők­ben támadt nehéz helyzetről szólva rámutatott az utolsó három négy év fejlődésére, amelynek során a leg­kisebb községekben is megindult az. önfeláldozó munkára való szervezke dés és egymásután alakultak a nem­zet egyetemleges vagyonáért dolgozni mindig kész tűzoltó testületek. A szétszórtan élő egyesületek — úgy­mond Birner— járásonként tömörit- tettek és Szévald Oszkár alispán megértő, támogató intézkedésével já­rási tűírendászeti felügyelőségek lé­tesültek. Az igy előállott egyöntetű irányítás és vezetés lehetővé tette az egymást támogató közös, bajtárias- ságban összeforró munkát. Az al­ispánnak ez az intézkedése évtizedes mulasztást hozott helyre és úgyszól­ván & semmiből teremtette meg a ma már erőteljes fejlődésben levő köaségenkénti tűzoltóságot. Szévald alispánnak esen életbe vágó munká ját, atyai jóindulatú gondoskodását — végzé beszédét Birner — elsősor ban és legjobban az eddig elhanya­golt önkéntes tűzoltóság érezte meg és az^itt egybegyült testületek névé* ben őszinte köszönetét kell nyilvá­nítania a vármegye első tisztvise­Tanonc fefrwétetBIc Tóth János sütődéjében Seeks z á r d o n, A többszáz főnyi tűzoltóság ösainte éljenzése volt a beszéd visszhangja és ez a sok tűzoLtó az ő meleg, őszinte háláját olyan viharon éljen­zéssel fejezte ki az* alispán iránt; hogy ilyen ünneplést keveset látott még a városháza nagyterme. A Szekszárdi önkéntes Tűzoltó Egylet felhasználta az alkalmat arra, hogy hosszú szolgálatot teljesített baj­társai részére az Országos Tűzoltó Szövetség által kiadott emlékérmek­kel az illetőket feldíszítsél Az el­nöklő alispán elismerő, lelkes szavak kíséretében adta át az* érmeket és megemlékezett azokról a tűzoltókról, akik közül többen' csaknem egy em­beröltőt töltöttek el önzetlenül Szek­szárd város polgárságának szolgála­tában. önkéntes, önzetlen testi épsé­güket, életüket veszélyeztető mun- — végzó beszédét az alispán — hozzájárulnak a porba sújtott haza újjáépítéséhez, annak az épületnek a felemeléséhez, amelynek a homlokzatára van írva „Nagy- magyarorazág“. A kitüntettek a következők; Birner István főparancsnok & éves szolgála­táért bronzérmet, Mautner Gyula h. főparancsnok 25 éves szolgálatáért ezüstérmet,, dr Kelemen József 10 évért bronz. Termel Ferenc alparancs nők 30 évért ezüst, Körmöcz Károly szertáros 30 évért ezüst, Vigb János szakaszparancsnok 30 évért ezüst, Handinger Gyula szakaszparancsnok 5 évért bronz, Horváth Márton őrs parancsnok 15 évért ezüst, Weisz József őrsparancsnok 15 évért ezüst, Stader János őrsparancsnok 15 évért ezüst, Pravda János raj vezető 5 évért bronz, Végh Lajos, Takler István és Körmöcz József tűzoltók. 5—5 évi szolgálatért broozérmet kaptak. Pesthy Pál ny. igazságttgyminiszter, tb. főparancsnok 15 éves szolgálatért ezüstérmet kapott, amit, mivel nem. volt itt, megküld neki az egyesület. Az érmek kiosztása után a dísz­közgyűlés az. alispán éltetésével lel­kes hangulatban ért véget. Az „Iparosszékház “ -ban elköltött közebéd után a testületek a, sport­pályára vonultak, ahol a nagyobb és idősebb testületek mutattak be iskolai ési gyors, szereléseket. A: kisebb tes­tületek részére bemutatott oktató- gyakorlatok a fejlődésnek már erő­sebb fokáról tesznek tanúságot és erősen feltűnő volt az a. szabatos munka, amellyel minden bemutató testület dolgozott. Az idő előrehaladottsága miatt rö­vidre fogott és a selyemgyárban meg­tartott támadási gyakorlat azt mutatta, hogy az igy összeszoktatott testületek, ha netán szükség leune reá, erőteljes védekező munkát tudnak kifejtem. A gyakorlatokat megelégedettség­gel nézte végig Szongott Edvin, az érdekelt járás főszolgabírója, aki községeit a tűzoltóság terén is állan­dóan szemmel tartja és mindenben támogatja az ő testületéit. Nagy nézőközönsége volt a kiasz szikusaa szép és érdekes tüzoltógya korlatoknak és az érdeklődők öröm.-, mel állapították meg,, hogy az. önzet-r I lenség igénytelen katonái, a tűzoltók I a legnagyobb szeretettel és ambíció val ■ tökéletesítik tudásukat, amellyel rög- I tön a véss színhelyén teremnek, ha menteni kell a javakat. vezetőinek^ jelenlegi mostoha sorsát felismerték és azon kitartó munká val segíteni igyekeznek. — Lernyei Ákos lendületes szavakban a magyar faltp jobb jövendőjének mielőbbi el­érkeztél ürített poharat. — Dr Érr járton az összetartozás érzésének szükségességét hangoztatta, mert a ■ mi rb<nrriWiiVVinnriv>iYi riniwnftr>v"ii‘ Kereskedőgyűlés Szekszárdon. Vannak bajoké amik nem világjelenségek. Mondotta dr B&lfcányl Kálmán az OMKE vasárnapi közgyűlésén.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom