Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-05-10 / 36. szám

2 TOLNAMEGYEI UJSÄG 1930 május 10 Minden Aspirin- csomagoláson látható az a jel, amely a valódiságért és jóságért szavatol.—Kérjen mindig Aspirin-tablettákat az eredeti BAYER- kereszttel ellátott csoma­golásban. Csak gyógyszertárban kaphatók. Aspirin felülmúlhatatlan. jedt ki. Tolna vármegye múzeumát nemcsak A par vidékérél szármáié kelta korabeli rész tette világhírűvé, de néprajzi részének összegyűjtése és rendezése olyan tökéletes volt, hogy arról a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoztak mindazok a tü­dősök, akik a vármegye nagy büsz­keségét, a múzeumot megtekintették. Tolna vármegye múzeumát néhai gróf Apponyi Sándor nagylelkűsége, Wo- sinsky Mór világhírű tudományos­sága és To'na vármegye áldozatkész­sége teremtette meg. — Ámde Wob insky Mór korai halála után nemcsak arra nem állottak anyagi eszközök rendelkezésre, hogy a mú­zeumot tovább lehessen fejleszteni és rendezni, hanem arra is hiányoztak az anyagi lehetőségek, hogy egy állandó fizetéses tudós vezesse a mú­zeum ügyeit. %. Eovách Aladár, aki egész életében igénytelenül, szerény anyagi viszo­nyok között élt, ezúttal sem törődött az anyagi előnyökkel, hanem tudo- mányszomjától vezettetve, készség­gel vállalkozott 1908-ban a várme­gyei muzeum ingyenes vezetésére és irányítására, ahol már előzőleg mint titkár és később mint a néprajzi osztály őre tevékenykedett. Már ezen elhatározásával is méltán kiérdemelte az utókor elismerését, de azzal a nagy munkával, amelyet a muzeum szakszerű rendezésébe és a néprajzi OBitály teljes kiépítésébe fektetett, olyan érdemeket szerzett, amelyek előtt Tolna vármegye egész közön­ségének méltán a legnagyobb tiszte­lettel kell meghajolnia. Ébben a mun­kában szerezte betegségét is. A nagy, be nem fűthető, hideg termekben való dolgozás közben meghűlt, tüdő- és mellhártyagyulladáBt kapott. Ezen betegségét ugyan szívós életereje le küzdötte, de régi egészségét többé víbbss szerezni nem tudta. Évek hosszú során át betegeskedve tengette életét, de a tudományosság iránti lelkesedés ifjú tllze ott égett szivében és lelké­ben és e sorok Írójának többször mesélte el terveit és azokat az elő­munkálatokat, amelyeket egy tudo­mányos munkája kiadása ügyében végzett. Pár nappal ezelőtt találkoztunk vele ufoljára. Mintha egészsége jobb­nak mutatkozott volna s maga is dicsekedett, hogy a tavasz nemcsak életkedvét és munkavágyát hozta vissza, de egészségét is. Annyira jól érezte magát, hogy a múlt hó utolsó napjaiban kutatás céljából Sióagárdra utazott ki. Itt meghűlt, tüdőgyulla­Sodronykerités • Ágybetét • Kapuk • Ajtók Rotkaynál a legolcsóbban készülnek Szekszárdim 313 Árjegyzék ingyen és bérmentve. dást kapott és pár napi betegség után megtért óseihez. Immár nem kutatja a múltat, nem mutat rá a magyar dicsőség, a ma­gyar küzdelem, a magyar tudás és művészet nagyszerűségeire, hogy biz­tassa, reménnyel töltse el a mai kor embereit. Elment azok közé az izzó- lelkű emberek közé, akiknek itt a földi életben minden vágyuk az volt, hogy szolgálják a magyar tudomá­nyosságot. A múzeumi kis lakás lakói köny- nyezve állják körül a szerető hitve­séért és gyermekeiért minden áldó zatra kész férj és apa ravatalát, de az ő gyászukba belevegyül a vármegye közönségének, a tudományos élet ki választottjainak és a sajtónak gyásza is. Kovách Aladár testben elhagyott bennünket, de alkotásai és írásai meg fogják őrizni emlékét hosszú időkön keresztül, mint e vármegye tudomá­nyos életének mindig szerény, de . annál értékesebb munkásáét. S. I Haláláról mélyen sújtott családja a következő gyászjelentést adta ki: „Fájdalomtól megtört szívvel tudat­juk, hogy Kovách Aladár ny. vm. fő* levéltárnok, Tolna vármegye Muzeum- igazgatója, a Néprajzi Társaság vá­lasztmányi tagja, a Természettudo­mányi Társulat rendes tagja, a Hadi Muzeum levelező tagja stb., hosszas szenvedés után, életének 71 ik, boldog házasságának 41-ik évében, május hó 7-én délután fél 4 érakor visszaadta nemes és szerető lelkét Teremtőjé­nek. Megboldogult drága halottunk földi maradványait május hó 9-én délután 4 órakor fogjuk az ev. ref. egyház szertartásai szerint az alsó- városi temetőbe örök nyugalomra kísérni.0 A megboldogultat neje szül. Feuer- staller Irma, leányai: vitéz Szabó Gá- borné, sárosfai Bittó Zoltánná, fiai: Levente, Lehel és Aladár, két veje, bárom unokája és kiterjedt rokonság gyászolja. Egy-hét kiragadott példa Tolnából. Tolnamegyei Újság húsvéti számá­ban Vas Gereben harmadik temetésé­ről olvastam. Jóleső érzés éledt fel bennem, mert ebből a kis megemlé­kezésből a nagyok megbecsülésének szelleme szállt felém, amelynek gon­dos és szakadatlan ébrentartására különösen napjainkban oly mérhetet­lenül szükség van. Magam diákkoromban valósággal bújtam Vas Gereben könyveit. Több­ször is végig olvastam valamennyit és felkutattam a legapróbb Írását is, csakhogy gyönyörködhessem benne. Irodalomtörténeti megállapítás, hogy a magyar nyelvnek természetesebb, zamatosabb, képekben és fordulatok­ban gazdag megnyilatkozása nincs az övénél. Engem is ennek a művé­sziesen egyszerű, csodálatos nyelvnek a varázsa kapott meg, amelyben benne égett az iré honszerelmes magyar szive és büszke fajszeretete is. Amikor úgy többszőrönként vissza­gondoltam rá, hogy mi lehetett ennek az erős vonzódásnak az oka, mind­annyiszor arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon sokban az ő tolnamegyei származása s az én tolnamegyei diákságom. Már diák­fejjel is úgy éreztem, hogy arra csak büszke lehetek, hogy az én vármegyém oly országhires embereket termelt, mint akár ő, akár Garay János, akár Bezerédj István, gróf Apponyi Sándor, vagy valamikor Béri Balog Adám. Csodálkoztam azonban, hogy ezeknek a nagyságoknak a kultusza ott a vármegyében korántsem oly viruló, mint amilyennek lenni kéne, pedig a magyar öntudat és jeliem ezeknek a nagy példáknak a minél gyakoribb és minél gyakorlatiasabb ismertetésé vei erősíthető legjobban. Én ezt a magyar önérzet kialakí­tásához akkor is és most is elenged­hetetlen feltételnek tartottam. Az öntudatos fajiság a szülőföldhöz való rsgaszkodás, tehát végeredményében j a legnagyobb és legmagasztosabb | államalkotó és fenntartó erőnek, a nemzeti érzésnek a kifejlesztéséhez ezek a legközelebbi nagy példák kínálkoznak a leghathatósabb eszkö­zül. Ami azé a vármegyéé, tehát egy szttkebb nemzettesté, azt annak a vármegyének népe becsülje meg minden vonatkozásában, tehát beasüije meg a köz és magánéletében egyaránt. Aki arról ott hall, vagy tanul, az csalhatatlanul érezze, hogy ez első­sorban az övé. Ez az ő büszkesége, amely felemeli,, ba rágondol, vagy beszél róla s amelynek tudatából fokozatosan bontakozik ki az igazi nemzeti önérzet is. És pedig ugyan­annyira, hogy ez feltűnjék minden ideszakadt magyar testvérünknek, aki ennek a szüntelenül ápolt és meg­ismert kultusznak előbb-utóbb szintén öntudatos részesévé s hordozójává lesz. Megtörtént, hogy földiekkel utaz­tam együtt az uj dombó vár—sárbo­gárdi vasútvonalon. Ilyesféle dolgok­ról beszélgettünk. Bizony senki sem tudta a döbröközi váromladékról, hogy az valamikor Verbőczy István fészke volt s hogy a híres magyar Hármaskönyv részben itt készült. — Odébb valamivel Szakálytól keletre csinos kis kápolna áll a domboldal­ban. Ez Csicsó, amely élénk búcsúi­ról nevezetes. De azt már alig tudja róla valaki, hogy benne van elte­metve Mercy gróf, volt Mária Terézia korabeli császári tábornok, aki a németeket Württemberg, Bajor-Pfalz, Hessen-Darmstadt és Hessen-Cissei­ből 200 évvel ezelőtt idetelepitette. Ezek hozták be akkoriban a tolna­megyei piros-tarka szarvasmarha őseit, amelyekből a mi sajátos rögünk és éghajlatunk s szakszerű irányítás foly­tán a ma már európai hirü bonyhádi tájfajta alakult ki. Ennek sikerei Tolnát mezőgazdaságilag szükebben állattenyósztósileg már a régi boldog világban is az ország legkiválóbb szarvasmarhatenyésztő vármegyéjévé avatták. Bonyhád és Hőgyész sok A májusi 45°/o »Mrtsrtalmu Hortobágyi juhturó viszonteladói ára 472 20%-kal olcsóbbodott. TelszOvetkezetl Központ Budapest, 4 postafiók 20. ban ennek köszönhetik eleven for­galmukat, a völgységi és aimontor- nyai járás számos községe pedig gaz- dagodását és általános mezőgazdasági megerősödését s kultúráját is. Hogy a szövetkezeti élet a múlt század utolsó tizedében az egész ország te­rületén ezen a vidéken kezdett leg­először lábra kapni, az ennek egé­szen természetes folyománya s épen ezért ma is itt vanoak a legrégibb és legbiztosabb alapokon nyugvó tej- szövetkezeteink. Hogy Garay itt született, hogy Petőfi itt diákoskodott, hogy Liszt és Vörösmarty itt éltek, azt még meg­lehetősen ismerjük. De vájjon hányán tudnak arról, hogy ki volt Béri Ba­logh Adám s hogy az a vén szilfa, amelynek közelében elfogták, ott a Csatáron még a mai napig is ki­hajt ?! A szekszárdi muzeum — gróf Apponyi Sándor és Wosinszky Mór nagyszerű alkotása — telve műkin­csekkel itt áll a szemünk előtt. S főkép a fiatalok közül ki tudja róla, hogy egyik-másik történelmi kor­szaknak már Nagy-Magyarországon is ez volt a leggazdagabb tárháza, amelynek tanulmányozására idegen tudósok jönnek hozzánk és amely ép oly bőségben őrzi a Sárköznek, ennek a különleges szinmagyar vi­déknek bámulatos néprajzi remekeit is ?! Hogy HuDyady Mátyás ellen Simontornya várában valamikor ősz- szeesküvést szőttek, hogy Tolna me­gye területe a középkorban a mainál jóval nagyobb volt, mert Somogynak igali és kaposvári járásai nagyrészük­ben idetartoztak, — hogy Regöly, Lengyel, Knrd nagy és gazdag kelta- korbeli letelepedések voltak, amelyek­nek kiásott leletei a legmegbízhatóbb, sőt talán egészen egyedülálló útmu­tatói ós magyarázói az akkori törté­nelemnek, — mindennek szinte ha­gyományosan ott kellene élni a vár­megye lakóinak köztndatában. Ezt gazdagítsa és fejlessze minden njabb és njabb arra alkalmas ismeret is. így például, hogy Regöly, Szakály, Nagyszokoly s még vagy 9- 10 tiszta magyar község manapság is díszei a vármegyének. Díszei pedig gazda­ságilag, mert lakói messze földön kiváló angol félvér lótenyésztést űz­nek és lovaikból a nemzeti hadsereg is évről évre sokat vásárol. Ezek­nek származása csaknem kivétel nél­kül visszavezethető néhai Dőry Jó­zsef tüneményes sütvényi ménesére, ahonnét ezelőtt 25—30 évvel az ak­kori világ leghatalmasabb uralkodója, a maszka cár válogatta össze a maga négyesét. Ki tad vájjon mindezekről ?! S ki tudja ismét, hogy ugyancsak az ő gazdasága termelte a legkitű­nőbb gyapjút is, amelyet éveken át Róbert Angnszt hires franciaországi sedáni gyáros vett meg, akinek a vóleméoye szerint az nemcsak egész Srzsébef Királyné Szálló Budapest IV*, 6gyefem»ufca 5. — (fl Belváros központjában) 60 éve a fővárosi és vidéki őri középosztály találkozó helye. — 100 modern kényelmes szoba. Az étterem- és kávéházban cigányzene. Az Erzsébetpince a főváros legszebb sörözőié. Egypincér-rendszer. Polgári árak! 35 Szabó lmret tulajdonos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom