Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-02-19 / 14. szám
XII. évfolyam 14. szám. Egyes szám ára 16 fillér. • Szekszárdi 1930 február 19. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dij: Félévre _gj_____6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Sz erkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szerdán is szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A Jövő költségvetés. Pt legutóbbi minisztertanács teljes egészében elfogadta a jövő esztendei költségvetési tervezetet. Természetes, hogy ebben a tervezetben érvényre jutott a kormányzat takarékossági intenciója, amely megfelel a köz hangulatnak s az adott helyzetnek. Azonban nem kell azt gondolni, hogy ennek a takarékossági programúinak a keresztülvitele olyan könnyű feladat volt, mert bármit beszéltek is az elmúlt esztendők túlméretezett költségvetéseiről, az igzság az, hogy ezek a költségvetések épen csak megfeleltek az ország közszükségleteinek^ Nem szabad elfeledni, hogy Magyar- ország speciális pénzügyi megkötöttsége folytán nagyon sok közmunka is a rendes állami budget keretében talált fedezet«^ holott normális időkben az ilyen közmunkákat mindenkor hosszúlejáratú kölcsönök segítségével oldották meg. A kormányzatnak mindamellett sikerült megvalósítania programmját, sót a restringált költségvetés mellett sikerült újabb nagyarányú beruházási összegeket is beállítani. Csak nemrég jutottak nyilvánosságra az útépítésre szánt hatalmas összegek s az államvasutak közel 30 milliós beruházási költségei. A munkanélküliség további enybitésére vonatkozólag most folynak a tanácskozások a miniszter- elnök és a szociáldemokraták között, amelynek eredinénye gyanánt minden valószínűség szerint egyéb intézkedések is történni fognak, hogy a keresetnélküli lakosság megélhetéshez jusson. A kormány tehát megvalósította azt, amit a közvélemény várt tőle, de csak a gyakorlat fogja megmutatni, hogy ennek a költségvetési redukciónak milyen eredményei lesznek. Természetesen a legnagyobb takarékosság elvének kell érvényesülni, kérdés azonban, hogy a takarékossági intézkedések által elvont nem jelentéktelen összegek hiánya nem fog-e károsan jelentkezni a köz- gazdasági életben? Az állam által kiadott pénz végeredményben mindig visszafolyik a közéletbe, azokhoz, akik adók és egyéb járulékok formájában beszolgáltatták. Divatos, de tüzetesebb megfontolás alapján komolynak nem minősíthető vád az, hogy a budget jó része a tisztviselők fizetésére megy el. Ezt taktikai és pártpolitikai szempontok szerint úgy szokták feltüntetni, mint improduktív befektetést, holott nyilvánvaló, hogy az élet körforgásának utján mindezek az összegek a gazdasági életbe tér-, nek vissza s táplálják az ipar, kereskedelem és a mezőgazdaság forrásait. Mindannyian érezzük és sejtjük, hogy a teljesen egészséges budget- viszonyok csak akkor fognak megvalósulni, ha a hágai egyezmény alapján visszanyert pénzügyi szuveré- nitásunk felhasználásával hosszabb lejáratú, nagyobb összegű külföldi kölcsönt veszünk fel. Minden kül- ! földi állam ezt teszi, ha a körűimé- | nyék megkívánják s például Németország a legutóbbi évek során igen jelentékeny módon vette igénybe a külföldi hitelt. A kormány minden ügyeskedése a költségvetési keret megszorítása körül tehát csak átmeneti gyógyszernek tekinthető s a végleges gyógyításra épen ez a fel veendő kölcsön fog szolgálni. Pesti levelek, r : Irta: Károssi "Pál. A mai nagy és súlyos társadalmi problémák között kétségtelenül a legnagyobb fontossággal a házasság intézményében beállott stagnálás bir s várja a gyors és eredményes megoldást. Az ide vonatkozó statisztikai adatok elszomorítók. — A házasságkötések száma évről-évre apad, a válások ezzel ellentétben mind nagyobb számban jelentkeznek, nincs meg a természetes szaporulat s dühöng az erkölcstelenség. Ennek a problémának megoldása évek óta foglalkoztatta Torday Vilmos nyugalmazott igazságügyi főtanácsost, ki elgondolásait nem régen négyszáz oldal terjedelemben nyújtotta be a szabadalmi bírósághoz, főcélja a házasságok megkönnyitése, melyet úgy gondol megoldani, hogy a társadalom az állammal karöltve házassági irodát szervez, mely ellentétben a hivatásos házasságközvetitő irodák lelki- ismeretlen, pusztán haszontleső szellemével, a legminimálisabb hozzájárulásért közvetítene házasságokat, még pedig pszichológusok, orvosok megfontolt véleménye alapján. Az iroda működését elősegítené sajtója, mely „Életszövetség, házasulandók folyóirata“ cimen állna rendelkező* sére a házassági gondolatokkal foglalkozó fiatalságnak. — Az iroda egy 93 kérdésből álló kórdőivet jut tatna el minden érdeklődőhöz, mely kérdések felölelnék az illetők testi, lelki, családi, anyagi állapotait s a kívánalmakat. Ezeket a természetesen őszinteségre alapított kérdőíveket tanulmányoznák át az iroda pszichológusai s orvosai s jól megfontolt vélemények alapján indulna meg az ismerkedés. Ez Torday főtanácsos hatalmas munkájának magva. Ha valaki végigolvassa ezt a szépen s önzetlen közérdek szolgálásból írott tanulmányt, feltétlenül meghajtja az elismerés zászlaját a munka szerzője előtt. De beletemetkezve a dolgok mélyébe, oly kérdések támadnak, melyre nagyon nehéz feleletet kapnunk. A házasságkötések számát nem pusztán az ismeretségek hiánya csökkentette, hanem elsősorban a házasság alapját képező anyagi feltételek hiánya, valamint a modern kor velejárója a felületes, léha, minden komolyságot nélkülöző gondolkodás. Egyáltalában nem célom az általánosítás, mert I tudom, hogy vaunak kivételek, különösen a vidéken, ahova nem tud úgy berontani ez a társadalmi métely, mint például itt Budapesten. De egyben nem tudnék lelkiismeretesen különbséget tenni s ítéletet mondani a bűnös felett, hogy ki a hibás a nő, avagy a férfi ? A mai viszonyok között a férfiaknak kilencvenszázaléka, a legnemesebb gondolatok mellett sincs anyagilag abban a helyzetben, hogy megnősüljön s családot alapítson. A háború után a nők, részint az egyenlőség alapján, réezint a női önállóság kivívására megrohanták a munka- alkalmakat. Befurakodtak a gyárakba, irodákba s lefoglalták azokat a helyeket, melyek a férfiakat illették volna s igy szülői voltak a férfi munkaerők felesleg szaporodásának s a féifiak családalapitási tehetetlenségének. Nagyon természetes tehát, hogy a reformokat itt kellene kezdeni s szigorú revízió alá venni a női munkavállalókat s az arra illetékteleneket megfosztani a munkaalkalmaktól. Én ismerek nőket hivatalokban, gyárakban, kiket nem a megélhetés gondja serkent a munkára, hanem csupán cégérnek használják állásukat, vagy pedig lulmagas igényeik kielégítésére. Ismerek nőket, kik többet keresnek, mint két családos ember. Ezen a ponton kellene tehát először meg- állani s apellálni a nők nemes gondolkozására, mely ha sikertelen volna, jöhetne az állami beavatkozás. A második s ugyancsak a nőket terhelő hiba az, hogy nőiességüket levetették b nem a gyengédség, szerénység már a főj ellem vonásuk, hanem a feltűnés, az önmaguk szépítése s bájaik minél hatásosabb érvényre juttatása. Itt pedig a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségére vár a feladat, hogy visszavezessék a fiatal leányokat szent hivatásuk nemes átérzéséhez. A legnagyobb és mindkét részről megnyilatkozó közös hibát pedig abban láttam, hogy a fejlődő és nap- ról-napra modernizálódó szellem már becsapott a házasság intézményébe is. Én magam egyik leglelkesebb hive vagyok a modern szellemnek, de csak addig, mig természetes fejlődés szülöttje, de a házasságban nem ismerek fejlődést, mert ott csak az igaz szereteten nyugvó megértésnek, kölcsönös fáradozásnak van létjogosultsága. A házaséletben nincsenek egyenjogú felek, hanem két egymást támogató és kiegészítő szív és lélek. Ézeken a pontokon kellene a gyógyítást megkezdeni s akkor jöhetne Torday főtanácsos az ő szabadalmá val, mint segédeszközzel. — Égető problémák ezek, melyek izzó belsejükben hordozzák a jövő Magyar- ország életét, fejlődését avagy halálát. Az erkölcsös élet, a nemes gondolkozás, az élet bölcs megismerése s a tiszta házasságok alapjai egy ország jövőjének, mely nélkül mi magyarok sem remélhetünk feltámadást, hirdessük tehát mindenütt, hogy aki ezek ellen vét, az hazájával szemben követ el megbocsájthatatian bűnt. Magyar parlagi baromfi fel- lavltfisa. Ma, mikor a gabona ára alacsony, a gazdasági viszonyok rosszak, mindjobban ráterelődik a figyelem a baromfitenyésztésre. Megfelelő hozzáértéssel a baromfitenyésztés mindaddig jövedelmező, mig a tojást megfelelő áron lehet értékesíteni. Erre pedig még bosszú ideig megvan a remény, mert külföldön a tojás értéke sitésnek tág tere kínálkozik. Jövedelmező baromfitenyésztést a legtöbben el sem tudják másként képzelni, mint úgy, hogy első do'guk drága pénzen beszerezni a ma annyira divatossá vált leghorn, vagy rhode island fajtákat. Távol legyen tőlem, hogy ezen két, igen sok jó tulajdonsággal bíró baromfifajta értékét kétségbe vonjam, vagy, hogy azokat birálat tárgyává tegyem. Célom cbu- pán az, hogy tenyésztőink figyelmét felhívjam a magyar parlagi tyúkjainkra. A magyar parlagi tyuk igénytelen, edzett, viszonyainkhoz teljesen aklimatizálódott, ízletes husu, jó kotló, kitűnő OBibenevelő. Ezen sok jó tulajdonsága mellett a legnagyobb hibája a kevés tojáshozam. A magyar tyuk ezen hibája azonban az alább említett tenyészkiválasztási módszerrel fokozatosan kiküszöbölhető. A rossz tojáshozam oka abban keresendő, hogy a magyar gazda a baromfitenyésztéssel úgyszólván semmit sem törődik, a baromfi nála az udvar mostohagyermeke. Nagy hiba az, hogy a gazda nem veszi figyelembe, hogy állományában már hosszú idő óta folyik az egyvértenyésztés, vérfelfrissitéaről nem gondoskodik. Nem gondol arra, hogy tenyészetének egyedei milyen idősek, azt meg éppen nem kiséri figyelemmel, hogy egy-egy tyuk mennyit tojik. Pedig, ha a mi magyar fajta tyúkjainkkal csák felényi annyi gonddal és szeretettel foglalkoznánk, mint a nemes baromfival, nem tndom, nem-e jobban jönnénk ki, mintha mindjárt a költséges fajbaromfi tenyésztésbe fognánk. Fentiek igazolására legyen szabad bemutatnom egy tolnamegyei tenyésztőnek két év alatt elért eredményét. Nevezett tenyésztő, ki csak úgy engedte meg az adatok közlését, ha nevét egyelőre nem viszem a nyilvánosság elé, — 1927 november hó 1-én 136 darab közönséges magyar parlagi tyúkját lábgyürüvel látta el, s azóta szorgalmasan jegyzi minden nap, hogy tyúkjai mennyit tojnak. Az eredmény a következő volt : 1928. évben a 136 tyúkból azokat, amelyek egy év alatt legalább 50 tojást nem tojtak, bármilyen szépek és nagy testüek is voltak, kérlelhetetlenül kiselejtezte. így 1928 november 1-re maradt 86 tyúkja. Ezek 12 havi átlagos tojástermelése 77 | drb lett. 86 drb tyuk közül 100-on j felüli tojást adott 13. Ezek átlagos ■ tojáshozama 113 drb volt. A legjobb
