Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-02-05 / 10. szám
4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG ldSO'tjefafUár 5. legideálisabb demokrata intézmény, ahol mindenki jól éreaheti magát, ha akarja, de viszont saját egyóniségóböl is fel kell áldoani valamit, hogy má* sok is jól érethessék magukat. Az ily testületben ai egyeseknek, de leg kivált a vezetőségnek, nem lehet más fontosabb feladatuk, mint a lelki harmónia ápolása, a lelki együttélés minél kellemesebbé tétele. Az élet nagy sivatagjában megteremtése annak a parányi kis oázisnak, ahol az élet nehés igájában megfáradt ember testi és lelki üdülést, szórakozást, de egyúttal a további úthoz — felfrissítő erőt is talál.“ Ezen bevezetés után részletesen foglalkozott a tagok kényelme szem pontjából véghezvitt intézkedésekről, majd a Kaszinó szellemi munkásságára tért át és erről a következőkben számolt be. „Igyekeztünk itt is telj esi teni, betölteni a kaszinó hivatását. Országosan, sőt világszerte ismert férfiak voltak ebben segítségünkre. A múlt év április hó 21-én, meghívásunkra a Magyar Külügyi Társaság illuszt ris kiküldöttei: dr. Lukács Oyörgy, volt miniszter, országgyűlési képvi seid a Külügyi Társaság alelnöke, Eöttevényi Olivér dr. kir. udvari tanácsos, nyug. főispán, ügyvezető alelnök, dr. Zichy Ernő gróf, a m. külügyi Társaság kisebbségi osztályának előadója tartottak itt értékes előadásokat Magyarország külpolitikai helyzetéről, a Magyar Külügyi Társaság hivatásáról itthon és kttl földön s a nemzeti kisebbség problémájáról. Kíséretükben volt még dr. Eöttevényi Olivérné és Radisics Elemér, a Magyar Külügy szerkesztője. Hozzám intézett köszönő levelükben nagy elragadtatással szólanak itteni meleg fogadtatásukról. De mi is há lásak lehetünk, mert tanulságos, magasan szárnyaló előadásaikban rávilágítottak a magyar jövő göröngyös útjára s mintegy védeni akarva bennünket minden meggondolatlan sötétbe ugrástól^ megmutatták az el nyeléssel fenyegető mélységeket, nagy szakadékokat, de egyúttal megcsillantották előttünk a magyar jövő és kibontakozás mesterségesen véka alá nem rejthető fényét és reménységét is. A múlt évi december hó 14 én pedig ugyancsak meghívásunkra dr. Hodinka Antal pécsi Erzsébet egyetemi nyilvános, rendes tanár, a szláv ügyek legalaposabb magyar ismerője tartott nálunk előadást a cári család meggyilkolásáról. Belevilágított a nagy orosz éjszakába s kétségtelenül érdekes előadását még értékessebbé tette a helyszínén készült, eddig még csak kevesek által ismert fénykép felvételek bemutatásával is Ezeken kívül az elmúlt év március hó 23 án, hagyományos szokás ként a kegyelet mécsét is felgyújtottuk a kaszinó falai között. Az 1848 iki márciusi nagy napok emlékére, felkérésünkre Jankó Ágoston főispán ur Öméltósága tartott itt, szokásos balvacsoránk keretében ma- gasszárnyalásu, tartalmas és tanulságos ünnepi beszédet. Eleget tettünk a múlt februári közgyűlés megbízásának is. Beszereztük a kívánt zongorát. Ezen uj zongorának itteni első megszólaltatását aztán kegyeletes emlék- ünnepséggel kapcsoltuk össze. Liszt Ferenc, a halhatatlan nagy magyar zongoraművész, történelmileg is ne vezetéssé .tette ezt a mi mostani haj lékunkat. Mint az akkori tulajdonos,, Augusz Antalnak vendége; sok jeles müvésztársával gyakran tartózkodott itt, e falak között. Felhasználva tehát! az ő száz éves születésének most országszerte ünnepelt évfordulóját, műsoros esttel tiszteltük mi is az ő halhatatlan emlékét. Ez alkalomból csekélységem ismert és még ismeretlen adatokból összeszedte, felújította az ő itt időzésének emlékeit b dr. őrffy Lfcjosné, Polgár Margit, Molnár Jó zsefné Boldus Magda Liszt müveiből zongora, Pirnitzer Edéné úrnők ének számokkal gyönyörködtették a nagy számmal megjelent közönséget. — Blázsik Ilus pedig Vörösmarty remek Liszt költeményét szavalta el nagy hatással. S hogy a nagy szellem iránt való hódolatunk maradandóbban is teljes legyen, dr. Kramolin Gyula tagtársunk indítványára már elhatározta múlt évi közgyűlésünk e háznak emléktáblával megjelölését is, amely a közel jövő egyik szép feladata lesz. A már említetteken kívül még két társasösszejövetelt rendezett Kasai nónk. Az egyik táncestély volt, a másik tánccal összekötött műsoros est most Szilveszterkor, amelyen dr. őrffy Lajosné úrnő, Polgár Margit urhölgy zongora-, Kovács György énekszámokkal, Bodnár István pedig humoros felolvasással működött közre.“ Az egyesület vagyoni helyzetéről szólván, bejelentette, hogy a Kaszinó nak 300 helybeli és 57 vidéki, tehát 357 tagja van. A könyvtár 4988 kötet. Kegyeletes részvéttel emlékezett meg a jelentés a halottakról, a tra gikus végű Bicskey Szilveszter főgimnáziumi tanárról, dr. Lipovszky Ferenc Társadalombiztosító Intézeti főorvosról, Mikula Dezső polgári iskolai tanárról, JWeber János volt országgyűlési képviselőnek, felsőházi tagnak korai elhunytáról és a kaszinó közbecsülésnek örvendett öreg tagjának, Dörnyei Ferencnek elhunytáról. Meleg elismeréssel nyilatkozott a jelentés arról az emberbaráti cselekedetről, amelyet tizenhat szegény gyermek felruházásával a Kaszinó egy asztaltársasága évről évre megismétel. Ennek hatása alatt indítványozta, hogy jövőben ezen felruházáshoz a Kaszinó is járuljon hozzá. Ezen indítványt a közgyűlés nagy helyesléssel el is fogadta. Köszöne tét mondott még a jelentés Tolna vármegye alispánjának, hogy a Kaszinó nyilvános előadásainak megtartására a vármegyeház nagytermét átengedni szives volt, valamint az Újvárosi Katholikus Kör elnökségének, hogy a vetített képű előadások hoz a vetítőgépét átengedte. A nagy tetszést kiváltó igazgatói évi jelentés után a közgyűlés az abban foglalt indítványokat egyhangúlag elfogadta. Ugyancsak Schwirián József pénztáros jelentése után el fogadta a Kaszinó múlt évi számadását és 1930. évi költségvetését. Ezután a tisztujitás ejtetett meg, amelynek idejére, délután 5-ig, az elnök az ülést felfüggesztette. A megejtett választás eredményét dr. Kramolin Gyula elnök délután 5 órakor hirdette ki. Megválasztalak újból az igazgatóság tagjaiul: Bodnár István igazgató, Szabó János h. igazgató, Forster Zoltán vidéki igazgató ; a tisztviselői karba: Polgár István háznagy, dr. Kunczer Jenő ügyész, Polgár Alajos könyvtáros, Schvirián József pénztáros, Morvay László jegyző, Holub János helyet tes könyvtáros. Ellenőr: Háry Béla. Ezen kívül választottak 26 rendes és 4 választmányi póttagot és vidéki választmányi tagokat. Számvizsgáló bizottság tagjai lettek ismét Reichl Sándor, Stein sdörfer József, Debulay Imre. — Villamossági és erőátviteli berendezések szakszerű szerelését vállaljak Title Testvérek, Szekszárd. Telefon: 91. ! Mécs László estélye Szekszárdion. Aki annak idején Szekszárd kultúrtörténetét meg fogja írni, meg kell állapítania, hogy a háború utáni évtizednek ebben a városban lefolyt legkiemelkedőbb kulturális eseményei Jankó Ágostonné nevéhez fűződnek. A főispánné, a nyilvánosság elől elvonuló láthatatlan jóság, a legtisztábban kifinomodott tiszteletreméltó egyszerűség, akiről jótettei annyit beszélnek: az ő kivételesen nagy intelligenciájával szerzett hatalmas kul turális összeköttetéseit ittléte alatt folyton Szekszárd javára hasznosítja. A tudomány, művészet és irodalom legkiválóbb reprezentánsai siettek az ő meghívásának eleget tenni és az ország legfényesebb neveit találjuk azok közt, akik az ő kezdeményezésére Szekszárd nyilvánossága előtt szerepeltek. Az ő hivó szavára jött le ide Don Antonio Sancho, a ten geren túl is oly ismert író, pálmái nagyprépost, akinek hazánkról szóló cikkeit több száz európai és spanyol lap közli és ugyancsak a főispánné nak köszönhetjük Szekszárd mostani értelmiségének legfelejthetetlenebb, legnagyobbszerü élményét: Mécs Lászlónak, a ma élő magyar költő- generáció legkimagaslóbb képviselőjének hétfői estélyét. Lapunk utján szerzett a közönség tudomást a kiváló papköltő idejőve teléről és a mi hiradásunk olyan ér deklődést váltott ki a publikumból, hogy szerkesztőségünket aprogramm közzétételéig a kérdezőködések özönével ostromolták. A megyeháza nagyterme zsúfolva várta az ország határain túl is oly ismert nevű premontrei kanonokot, aki a hófehér szerzetesi talárjába öltözötten Jankó főispán társaságában érkezett. Hosszantartó dörgő tapsvihar kisérte helyére és ez csak akkor csitult el, mikor Antony Károly hegedűművész és Némethy Ferenc zongoraművész megjelentek a pódiumon és megkezdték hangversenyüket. Schumann „Esti dalá“ val kezdődött a koncert és ezt a darabot „Si berius Valse triste“*je követte, majd Gaál „Andante religioso“ ja. A kö zönség lélegzetvisszafojtva figyelte a zeneszámokat és alig győzött betelni Antony Károly leheltetfinoman kidolgozott piánóival és a tökéletes művész szédületes biztonságával meg játszott boszorkányos trilláivá], to vábbá Némethy Ferenc csodaszép és megkapóan bravúros zongorakisére tével. Tapsorkán kísérte minden számukat és a közönség ráadást is követelt. Utánuk lépett a pódiumra Mécs László és amint szemtől szembe látta a közönség a mosolygós arcú szép szőke poétát, fellángolt az extáais és hosszasan tomboló tapsvihar fogadta. Megelőzte hire s mégis elszéditett, felemelt, megtérített, kiragadott a mindennapiasság sarából, elült bennünk néhány pillanatra szélet rohanása, elfeledtük, hogy egymást tépő emberek vagyunk, szent , áhitat, rózsaszínű érzés viharzott át szivünkön és agyunkon egyaránt, amikor az emberi agynak csodaszép gondolatait gordonkás gyönyörű hangjával belemuzsikálta a lelkűnkbe. A szeretetnek, a fenséges áhitatnak, a viharok utáni megnyugvásnak, a bűnök utáni megtisztulásnak, a letiport nemzet bánatos reménykedésének gyönyörű muzsikáját dalolta ez a kiváló költő, aki rabkenyér után eljött ebbe a csonka megmaradt hazába, hogy hitet, reménységet daloljon belénk és kisöpörje lelkűnkből a múltat és beöltöz- tease a tisztaság, a hit és a remény- * kedés jövendőjét. Amint egyik gyönyö| rüen előadott versében óhajtotta, nem i gyenge világu mécs, hanem magasan ragyogó nap lett ő nekünk, aki fényt melegséget, felemelőt hintett síit z verselő és előadó nagy művészetével és hatalmas fény kévéjét vitte be hall. gatósága szivébe annak, miként kell Istent, hazát és embert szeretni. Jól irta a Budapesti Hírlap, amikor Mécs Lászlónak budapesti szerepléséről em- lékezett, hogy jfnehóz eldönteni, mi nagyobb Mécs Lászlóban, a költő e, vagy az előadó művész ? Lebet, hogy azok a gyönyörű gondolatok, az ér zésvilágnak mesés készei való megszólaltatása az olvasott betűkből csak pillanatokig ragadta volna meg agyunkat és szivünket, de amikor ugyanezek a gondolatok az ő gyönyörű hangjával és muzsikálta képességével besúgtak a hallgatóságba, akkor mindezek, nem pillanatnyi hatást, hanem egy hosszú időre kiterjedő gyönyörűséges és mélységes benyomást idéznek elő. Mécs László hatalmas, nagy ős mélységes költő és olyan előadó művész, aki a gondolatokat éB órzéseket^ugy be tudja súgni hallgatói énjébe, begy onnan kitépni nem lehet soha. Emberek vagyunk, Kóborló elődöm, Rózsaszínű hold, Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld, Királyfi hárem bánata, Rohanás a tavaszba és Alázat voltak aaok a versek, amelyekkel ‘magánál ragadta hallgatóságát. A tetszésnyilvánítás egész orkánja zúgott 'fel, valahányszor egy-egy mesteri művét előadta, a a máskor türelmetlen hallgatóság összezsúfolva a meleg, párás levegőben elfeledte fáz idő rohanását és egyre csak hallgatni vágyott a hangnak gyönyörű muzsikáját, a gondolatok mesés összecsilingelését. Ezután ismét Antony és Némethy következtek. Saint-Saéns „Prelude“- jával kezdték és a hegedüverseny- szerü, széles dallamveietésü darab után Vecsey „Szomorú dal“-a, Markier „Bölcsődal“-a éa Hubay „Fonóban“ cimü ábrándja került sorra. Csodás mutatókat kapott a közönség a nagy művészet óriási területének egy-egy részletéből és a tetssés megnyilvánulása oly impozáns volt, hogy ráadásul el kellett játszaniok Reményi Edének világhíres mesterdarabját, a „Repülj fecském“-et, amely után valósággal tombolt a fiatalság. Gyönyörű volt, amit a második részben Némethy Ferenc ós Antony Károly nyújtottak, mégis mintha Mécs László nagy elragadásának hatása alatt állt volna még az ő alatt is a kulturdélután nagyszámú közönsége, amely az elragadtatás nagy örömével köszöntötte a daliás szép fiatal papot, aki mégegyszer odaállt az emelvényre, hogy három, „Vers a gyermekről,“ „A kirándulás elmaradt“, „A kamaszok“ gyönyörű versének művészi előadásával mégegyszer megremegtesse szivét a hallgatóságnak és a gyermekvilág gondatlan gyönyörűségében megfttrössse az élet viharában fáradt és bizony- bizony sokszor el i^ fásult lelkünket. A célt mesésen oldotta meg. Boldog, életvidám gyermekek lettünk újra néhány percre és kínos volt a felébredés, amikor elszállt a muzsika és vele elrepült a boldog gyermeki vágy. Mielőtt a Mansz ezen kulturdélutánjának legkiemelkedőbb részétől búcsút veszünk, a legmélyebb hálánknak adunk kifejezést a Mansz elnöke, Jankó Ágostonná Öméltóságának és a Mansz veséiéinek, hogy Mécs László nyújtotta nagy művészi élvezetben bennünket részeltetni szívesek voltak.
