Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-12-24 / 101-102. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG •

3

l$30„ ^e.cember M.

Idei imrlleuml karácsonyi vásár un hal e ml éh szelessé

' ’ , 25 pengőt meghaladó készpénz vásárlásnál

írnék lián aHimb -f Affe A mam A JE értéké boleseHilztosllási kétvénpt és ezenkívül mfiulen

ingyen aUUIlK lUUll pengő készpénzvasArlásötén ok&vetkezokBlénengedménpt

50 pengénél 5°ío too pengőnél 10%

WT Maradékokat önköltségi árakon alul boosájtjuk piacra. "PB r

Pirnitzer József és Fiai áruházai Szekszárdon

örökké' érthetetétlen marad. Ez a harcos, fegyelmet és hazáját forrón szefető hős nép az önvédelem magasztos pillanatában saját magának ásta -meg sírját. Mások is hazementek. De úgy, mint mi? . . . Megtörtént. Emlékül itt van ez a mai szerenesétlen helyzet. És ez a tizenharmadik karácsony Trianon óta, amikor a nemzet a maga tépett fenyőfája alatt csodára vár s amig ez a csoda meg nem történik, addig e házban nincs állandó nemzeti öröm.

\De a történelem óraütései nem csalna);. Az idők csodája alakulóban. Ködös a táj. Csak a magyar visszafizetés pásztortüzei villognak — a magyar karácsony soha ki nem alvó gyertyái — s a magyar fenyő tűlevelei fenyegetően himbálóznak a csillagta- lan, -téli éjszakában s egy boldogtalan nemzet egy hajnali riadóra vár. Elő: kerülnek a régi, régi, békebeli játékszerek és úgy gondoljuk, hogy ha körülöttünk, Robinzon szigete körül, ezek a modern emberevők haditáncba fognak, ha ennek a revánstól égő nemzetnek a kezébe kényszerítik a fegyvert, lesz itt olyan világégés, apaUyen csak egyszer veit, akkor, amikor ezer évvel ezelőtt a szittya Ipvasok rávetődtek a délibábos tájra. Nem kell félni! Az igazság és Isten a mi részünkön van. Ma már semmi okunk sincs arra, hogy ép mi rész* késsünk a gyalázatos békéért, amely biztosabban halálunkat okozza* mint a harcmező. ^ \ :m

E csodahordozó időket nem várhatjuk meg tétlenül. Minden nemzet történelme akkor éri el értéke tető. pontját, amikor az egész nemzet megérti és eléri a nemzeti érzés leg

nagyobb magasságát. Nekünk sokat kell munkálkodnunk, nagyon sok lelket kiengesztelnünk,, amig megszület hét az a magyar egység, amelyért igen sokat lehet nyerni. Nem titok és nem lehet titok, hogy fel felvetőd nek a világnézeti ellentétek hullámai, amelyek forrása a mai nyomasztó gazdasági helyzet és a velejáró elégedetlenség. A túlzók szava megjött és újra kevergetik kártyáikat. A nép figyel és egyre jobban engedi elszé- dittetni magát olyanoktól, akik üres lármánál, a maguk személyi érdekének szolgálatánál, érvényesülésüknél egyebet nem tudnak. S; mikor a hatalom a kezükbe került, -akkor — mert azt hitték és elhitették, hogy a hivatal csak arra jó, hogy reprezen táljának — valósággal kirabolták a, nemzetet a maguk elvtársi kényelméért. Magyarország örökre el fog bukni, ha itt az 1919. évi események megismétlődhetnek. Ennek megakadályozására csak egy mód vap: politikailag éretté tenni a népet, hogy az maga tudja megitélni a nemzetre nézve hasznos, vagy haszontalan irá nyokat, hogy az sohase felejtse el, hogy a haza veszte a meghasonlás, ereje az összetartás és a haza veszte az ő veszte is.

Ha valamikor, karácsony ünnepén hangzik felénk a történelem intő szava, Magyarok, fogjatok össze, legyetek egyek hazátok megszabadni íásáért való harcotok mai súlyos idején. .Ebben van a mi megváltásunk; Ebben van a mi igazig olyan karácsonyunk, amelyről angyali éneket honszerető szivünk dobbanása zeng. A magyar karácsony a magyar testvériség, a magyar egység.

, Ka.mpos Péter, amikor mán félig megbicskázta az egész.falut, egy? szép papon ,árra gondolt, hogy zsebre- jvjágja'.ipár kiszolgált bicskáját és megnősül. Éz az elhatározás hamar ment Péter fejében, de . nehezen ment- a valóságban. Nem akadt leányzó; az eg<$sz,faluban, aki Péterre merte yplna bizni szerelmének édes álmát. így történt azután az, hogy Péter csak az (ötödik határban tehetett szert ’asszonyra. Szilvás József derék hat rangozó, csendes kis leánykája Rozika felejtette szemét Péter fekete, ipákrancos fején. Péter nem kis büszr keséggel hozta haza falujába takaros feleségét. Egy-két hónapig boldogan is éltqk, de azután Péterben ismét felágaskodott az ördög, kocs más, részeges, duhaj ember lett. — Dolgozni nem járt. Égész nap a csárdákban ült, ivott, kiabált és veszer kedett. Hamar elitta kis földjét, szőlejét, házát. Pedig a jó Isten gondoskodott a megtérésen. Három éven keresztül minden nyáron megjelent .házuk felett a gólya és egy-egy szép , kis egészséges babát dobott az ágyukba. De hiába volt minden. Pé tér i csak nem változott meg. Éjszaka járt haza, tört-zuzott s nagyon sok szpr megverte a feleségét is. Pedig Rozika ezt ugyancsak nem érdemelte meg. Kitartott hűségesen gyermekei mellett, eljárt dolgozni s nem szűnt

meg soha imádkozni. A falu határában volt egy szobor, Szűz Máriát ábrázolta a gyermek Jézussal; > Itt szeretett a legtöbbször imádkozni Rozika. És nagyon szépen tudott imádkozni. Édesapjától tanulta, aki harangozó volt. A plébános ur pedig megtanította arra, hogy a keresztény embernek tűrni-és szenvedni is kell* de; Istenben bizni, Istenben remény? kedni az alapja a földi boldogságnak.

Karácsony este volt. Az édesanyák leikébe: bujt angyalkák már díszítették a karácsonyfákat. A meleg szivek dobbanásától olvadni kezdett a hó is, úgyhogy a földeken nagy fel kete foltok keletkeztek, az országutat pedig nagy sártenger borította. Kamposné kis leányával igyekezett hazafelé. Kezében kis kosárka, hátán nagy kendőbe burkolva a kis Évike, legkisebb leánya. Az uraságnál volt* ahol már harmadik napja segitett a nagytakarításban. Már az egész határra sötétség borult Az égen mint angyalszemek csillogtak a csillagok; Nagyon sietett. Odahaza ő is. karácsonyfát gyújt, — alá teszi majd az ajándékokat; Rozikának uj ruhát, Jancsikának kis csizmát, Évikének uj topánkát. Lesz még dió és mogyoró is, lesz füge és friss kalács, így rakosgatta; nagy boldogan gon dolatait, mikor elérte a falu halárát, ahol a Szűz Mária a kisded Jézussal

Rorate coeli.

Még földön a harmatos éjjeli csend ül És száll a szivekre, miként üde csók.

S már hajnali fürge harang szava csendül; Lelket fel imára, ti földi lakók 1

Még égi homályba merengnek a tájak

t

már hajnali'fényeket öntöz a regg.

s éji sötétnek, e lomha vak árnynak ') Bús szárnya a. messzibe szökve lebeg.

Már hajnali szentmise bontja a szárnyit ' S adventi rorate dalol, muzsikál.

S megnyílik im áldva a mennyei kárpit S tömjénes imáknak az illata száll.

Mély orgona búgva köszöntget az égre.

S adventét üzenget a földre alá:

Szent isteni várakozó hit im égve —

És újra leszáll, ki az éltit adá.

Száll, száll az ígéret: az Isteni-gyermek;

Ég drága csodája, kit áhit a föld.

És újra halált im alázata szenved,

Hogy durva keresztet a vállira ölt,

S e drága karácsonyi álom a szívre Csókolgat ezernyi bohóka mesét.

És édeni üdvöket áldva lehintve: Gyermekkori kedveket oszt ime szét.

S mi fájva vérzik a szívbe, — feledve Messzire száll el a bánat, a bú:

Ránk áldva köszönt a karácsonyi este S eltfln menekülve a kába ború.

B. Frey Melanie.

Szegények karácsonya, a karácsony szegénye.

Irta: dr Magyarász Ferenc.

Szegények karácsonya virradt most reánk. Szegény a mécses, mely bevilágít az örömtelen éjszakába. Sze gény a fa, mely töredezett, gyér ágaival mintha - visszakivánkoznék a sötét erdő sűrűjébe. Szegény az ajánállt őrt, Kamposné letérdelt és imád kozott. Az égen hirtelen kialudtak a csillagok és nagy sötét fellegek tornyosultak. Kamposné megsajnálta a kopott Szűz Máriát és egyszerű, de nemes lelkének szeretetével elhatározta, hogy felruházza. Levette felső szoknyáját és feladta neki.- Évike-kis ruháját pedig Jézuskára öltötte.’ Előkereste táskájából zsebkendőjét és az abban levő öt tallérból kettőt Jézuska ölébe tett. Igen így tanulta ő ezt, hogy aki a Jézuskának ad, annak a jó Isten tízszeresen fizet majd vissza. Amikor- hazatért,' feldíszítette a kis karácsonyfát, meggyujtotta a gyertyákat és alája telepedett a gyermekeivel, felhangzott az ének: „Mennyből az angyal ..." A kis Rozika az uj ruhával, Jancsika az uj csizmával, Évike az uj topánkával álmodott, Kamposnénak pedig megjelent álmában az angyalok serege és tiz szeresen, százszorosán adták neki vissza a Jézuskának adott két tallért Megsúgták neki, hogy Péter jó ember lesz* dolgozni fog, lesz megint házuk, földjük és szöllejük.

Karácsony este Pétert is hamaro san kizárták a . csárdából. Káromkodva, szitkozódva csapkodta lába alatt a sarat. Mikor a Szűz Mária és a kis: Jézus szobrához ért* hirtelen megállt. Megdörzsölte álmos és részeg szemét és a vállán lévő nagy fokodék, nem tud őrömet kelteni, de nem is csoda, hisz annak, aki adta, fáj, hogy többet nem adhatott, annak meg, aki kapta, csak csalódást okozott. V

Az a legnagyobb szegénység, mi* kor a karácsony is szegény. Mert a karácsony szegénységé nem a fá- nak kicsi méretében és nem az ajándéknak csekélységében és nem a szoba szűk voltában áll. Láttam én már boldog karácsonyt, tehát gazdag karácsonyt, pedig a karácsonyfa csak egy ágból állott, azt is a karácsonyfapiac után szedték össze egy szekér alatt. Az ajándék egy alma volt, pár dió, kis színes papiros* kettétört gyertya, hogy több legyen belőle. .. de a karácsony gazdag volt,’mert a szivek boldogok voltak.

És mostan? T

Ki tud most igazán örülni ? S ha tudnánk is, nem zavarja e meg önkéntelenül is, védhetetlenül is a mi örömünket az a tudat, hogy ezrek vannak, kik most sem tudnak örülni ? Oly kevés kell ahhoz, hogy karácsonykor örvendeni tudjunk és mégis oly sokan vannak, kik még azt a keveset sem: tudják megtalálni. Ési ha volnának is, akik örülnek, csak öntudatlanul örülhetnének, az pedig nem igazi1 öröm, nem igazi■> boldogság.. > : . i : : • ;

Szegényék karácsonya ez a mostani karácsony, Félénk pásztorok ka- rácsonya, de nem betlehemi pásztoroké ; azok' a .világosságtól ijedtek meg* a mi lelkűnkön a sötétség félelme üh Mi lesz még miVefünk, .toí lesz még belőlünk...!? .

De ime, biztatóan int felénk a leg. szegényebb karácsony, a szegény Jósával hatalmas ütést mért a:kőszoborra. Az omladozó Szűz. Máriáról egy darab kőomladék hullott a sárba, utána csörömpölve esett lé a két fényes ezüst tallér. Péter móhon kapott a pénz ütáh, nagy, csodálkozó szemeket kieresztett a megcsonkított Mária ’szoborrá. Nézett és nézett, A vörös szoknyából hagy vörös cseppek ereszkedtek alá. ;(A megolvadt hó ugyanis a szoknyán keresztül cse pegett le-.) Péter reszkető kezekkel tette zsebre a két tallért s amint észrevette a vérnek vélt cseppeket, lefejtette fokosát és szaladni kezdett. Mikör hazatért, csendben, lábujj- hegyen lépett a szobába s gyorsak lefeküdt. -Nem sokat pihent. Mindig a fokosa volt eszében, mellyel megcsonkította, megvérezte Szűz Máriát, aki pedig még ezután is két tallért adott neki. Reggel elment a boltba. Vett cukrot, diót, mogyorót és odatette a karácsonyfa alá. Amikor pedig az elsőt harangozták, már indult a templomba. Az ünnepek után munkába ment. Dolgozott szorgalmasan. Vett házat, földet és szőlőt. Szerette á Rozikát*: szerette a feleségét és szorgalmasan járt a templomba;

Mindenki csodálkozott Kampos Péter megtérésén. Ha kérdezték* csak immegett-ümmögött, de a nagyi titkot nem árulta el soha.