Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-11-15 / 90. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1930 november 15. Istálló szellőztetésére, víz ős hulladék elvezetésére használjon ETERNIT lefolyó* csövet. — Nem rozsdásodik, elpusztíthatatlan és o I o s ó I Kérjen díjmentes prospektust , ETERNIT MŰVEK Budapest, VI., Andr688y*út 33 Elárusító helyek: Engel Frigyes fia Szekszárd, Fleischer Ödön és fia Szek- szárd, Reich Ármin Szekszárd, Stern Adolf fiai Tolna, Adler Simon Tolna, Engel Frigyes Kölesd, Schwarz Salamon Paks, Schwarz S. Sándor Dunaföldvár, Braun József Dunaföldvár. 911 A Fábián Sándor rádió«• elektrotechnikol vdllolotntl Szék szár don, a nagytrafik mellett. — Telefon 139. hassák. Ámde a fokozódó és mindenütt mind erősebben fellépő gazdasági válság közepette a kormány — legjobb szándéka mellett is —- elkerülhetetlenül rá van utalva a tár sadalom hathatós támogatására ugy- annyire, hogy ennek a támogatásnak erejétől függ nagy mértékben az egész mozgalom sikere. Meg vagyok győződve arról, hogy ha számosán küzdenek is hazánkban a rájuk nehezedő, vagy őket fenyegető Ínséggel, még mindig sokalta nagyobb azoknak a száma, akik OBak némi önmegtagadással és megszokott életmódjukkal járó igényeiknek csak valamelyes csökkentésével már segíteni tudnának a nyomasztó helyzetben levőkön A haza joggal elvárhatja, hogy egyik polgára, a másik ínségét és pusztulását közönnyel és érzéketlenséggel ne tűrje. A magyar sajtó, amely sohasem zárkózott el az ily irányú kezdeményezés és mozgalom támogatásától, most kétszeresen fogja te'jesiteni erkölcsi hivatását, ha a Kormányzó Ur ő Főméltósága által nemes elhatáro zással kezdeményezett mozgalmat a maga erejével és befolyásával támogatja, mert kétségtelenül képes arra, hogy felrázza közönyükből azokat is, akik az ilyen társadalmi kötelesség iránt még teljes megértést nem mutattak. Az országos inségenyhitő mozgalom érdekeben kibocsátott gyűjtő- ivekre vezetett adakozási felhívásom szövegét mellékelem. A mozgalom céljaira decemberhavi miniszteri illetményeimet felajánlottam és rendelkezésre bocsátom. Ezek után bizalommal fordulok a magyar sajtóhoz és tisztelettel kérem Főszerkesztő urat, hogy a Kormányzó Ur ő Főméltósága által rám bízott feladatnak minél sikeresebb megoldása érdekében engem támogatni szíveskedjék. Kiváló tisztelettel: Ernszt Sándor Jankó ÁgOBton főispán, mint a törvényhatósági segi tő bizottság elnöke, a vármegye minden községében ki- plakatirozott következő szövegű kérelemmel fordult a közönséghez: A főispán felhívásai «Magyarország Kormányzója e nehéz és ínséges időben összefogásra és jó szívvel való adakozásra hiv fel minden igaz magyart, hogy ne legyen a tél folyamán éhező ember az országban. A Kormányzó ur látja, hogy a súlyos gazdasági helyzet folytán a munkanélküli családok ezrei kétségbeesetten néznek a rideg tél elébe, — látja a nyomort és ezen kiván segíteni, mert tudja, hogy a kenyértelen haza, a kenyértelen szülőföld sivár pusztasággá válik az éhezők szemében. « Van Magyarországon —■ mondta Prohászka, ez az apostoli lelkű főpapunk — még sok sok hideg kincs, mellyel az Ínség nagyböjtiében az elcsigázott nemzedékbe életet, reményt, bizalmat és bátorságot önthetnénk.» Hallgassuk meg hát érző lélekkel az apostol intelmét és ezeket a parlagon heverő sok-sok hideg kincseinket áldozzuk fel aranyszivvel a Haza oltárán. Ezzel a kéréssel fordulok én is Tolna vármegye közönségéhez, amely a nehéz időkben mindig nemes lélekkel tudott áldozatot hozni a köz érdekében, — és én hiszem, hogy akik értik a szeretet nyelvét, akik együtt tudnak érezni a szenvedőkkel és éhe zőkkel, azok most is szivükbe fogad ják a kérő szót és segíteni fognak, Ma, amikor az elkeseredett emberek lelkében felelősség nélkül rombol a nemzetközi destrukció szelleme, ma különösképp m er kell mutatnia é« tényekkel kell bizonyítania a po’gári társadalomnak azt, hogy ebben a hazában nincs mostoha gyermek, hogy ebben az országban csak egymást megértő, egymást segítő édes magyar testvérek laknak. Legyen ez az inségmozgalom nyert csata a forradalmak nyomában járó belföldi ellenséggel szemben! Jankó Ágoston s. k. főispán, elnök.» Az inségakciő megszervezése. A főispán már szétküldte a főszolga- biráknak a népjóléti miniszter által kibocsájtott gyüjtőiveket, hogy azok felhasználásával a vármegyei inség- akció számára a gyűjtés meginduljon. A főispán álláspontja a segélyezés tekintetében az, hogy pénzbeli segít Béget senkinek sem, — vagy csak nagyon indokolt esetben —- szándékoznak kiutalni. A befolyó pénzekből ruhaneműt és cipőt fog beszerezni és ezeket bocsájtja kiosztás céljából a segítő bizottság rendelkezésére. A természetbeni adományokat (élelmiszerek, tüzelőanyag) az illető községek elsősorban saját szegényeik szükségleteinek a kielégítésére fordítják és csak a feleslegek felett kiván a vármegyei segítő bizottság rendelkezni. Általánosságban a fő elv az, hogy minden község igyekezzék önmaga megoldani az inségenyhités kérdését. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a megyeszer te gyűjtött összeg gél vásárolt ruházati cikkekből a megyei segítő bizottság az illető községnek nem juttatna. Ez a mozgalom egyáltalán nem érinti a városok, községek azon kötelezettségeit, ami őket a munka és keresetképtelen szpgénvek eltartására utasítja. If®" Ufsdgirébongresszus. A Magyarországi Vidéki Lapok Országos Egyesülete november hó 9-én Kecskeméten, ebben a gyönyö rüen fejlődő alfö'di városban tartotta országos kongresszusát és évi közgyűlését, amely utóbbinak különös nevezetességet adott, hogy ezen ülésen dr Klebelsberg Kunó grófo*, vallás- és közoktatásügyi minisztert, az egyesület diszelnökévé választotta meg. Ez a választás nem a hatalmon lévő férfiú iránti alázatos behódolást jelentette, hanem mert a csonkaország újságírói az ő éles szemükkel meg látták, hogy Klebelsberg gróf és a vidéki újságírók egy utón haladnak és egy óéiért küzdenek. Klebelsberg, a nagykoncepcióju kultuszminiszter, teljes erejével azon dolgozott, hogy a vidék kultúráját emelje, kultur- gócpontokat teremtsen, ezzel az ország különböző részeit függetlenítse és erősítse a budapesti befolyásoktól. A vidéki újságírásnak ugyanez a célja. Ebben a nehéz, de végeredményében az ország nagyvonalú fejlődését jelentő kérdésben összetalálkozott tehát a kulturmunkának apostola és a vidéki újságírók hatalmas tábora. Ennek az összetalálkozásnak, ennek az egy utón való haladásnak és egy nagy célnak megvalósítása forrasztotta őket együvé és ennek csak természetes következménye volt a kecskeméti közgyűlés lelkes han gulatu megnyilatkozása. A kiváló férfiak azok, akiket az emberek egy tömege lelkesen dicsőit és egy másik része gyűlöl. Azokat, ^kika ma köddel- borított horizontján túl tekinteni nem tudnak és igy nem érthetik meg Klebe!sbergnek jövőtjelentő és biztosító kulturmunkáját, e férfiú ellenségeinek táborában találjuk. — De azok, akik a ma nyomorúságát a jövő boldogulásáért zokszó nélkül viselik és történelmi távlatból nézik a kultuszminiszter heroikus munkáját, azok, mint a Kecskeméten megjelent újságírók, a mélységes tisztelet és nagyrabecsülés lelkes érzésével állnak Klebelsberg gróf mögött. A vidéki újságírás talán külön-külön nem jelent hatalmat. A vidéki újságírók önfeláldozó hálátlan és nehéz munkát végeznek, anyagi nehézségekkel küzdenek és lenéző megnemértéssel harcolnak. Ámde az egész vidéki újságírás összeállása, ennek a sok száz lelkes férfiúnak kézfogása erőt jelentés ennek az erőképviseletnek, őszinte megnyilatkozásnak erkölcsi súlya van. Nem lehet lebecsülni tehát a kecskeméti gyűlés határozatát és miként a Magyar- országi Vidéki Lapok Országos Egyesületének valóban díszt jelent Klebelsberg Kunó gróf elnöksége, úgy e válasstás fényes dokumentum lehet arra nézve is, hogy Klebelsberg Kuné gróf kultúrpolitikája felé bizalommal, nemzeti reménykedéssel és hálával tekint a vidék. * A kecskeméti közgyűlésen a vidék hírlapiról és újságkiadói tekintélyes számmal vettek részt Frühwirth Mátyás elnök és Gallovich Jenő ügyvezető alelnök vezetésével. A vendérheumalikus fájdalmaknál és meghűléseknél geket a vasútállomáson Kecskemét városa nevében Szabó Jenő dr tiszteletbeli tanácsnok üdvözölte, amelyre Frühwirth Mátyás válaszolt. Az álló. másról kocsikkal a Beretvás szállóba hajtattak, ahonnét a kecskeméti temetőbe mentek Katona József diszes síremlékéhez, ahol Franki Pál dr társelnök mondott magas szár- nyalásu beszédet és helyezte el az újságírók koszorúját. A temetőből visszatérve a Borszövetkezet pincéjét és pezsgőgyárát tekintették meg, ahol őket igaz magyaros vendégszeretettel fogadták Vitéz Héjjas Tibor igazgató és Kabay István titkár. A 700 hektóliteres Rákóczi bordó, a kitűnő borok és a „Mon ami“ pezsgő igen megnyerték az újságírók és kiadók tetszését. Este a Beretvás szálló éttermében magyaros vacsora volt, amelyen több felköszöntő hangzott el, különösen nagy hatást ért el pompás felszólalásává! dr Rákóczi Imre osztálytanácsos, a miniszterelnökség sajtó- osztályának h. főnöke. * Vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődött a gyönyörű városházán a Magyarországi Vidéki Lapok Országos Egyesületének közgyűlése, — amelyen Frühwirth Mátyás elnök indítványára nagy lelkesedéssel megválasztották diszelnökké Klebelsberg Kunó grófot, tiszteletbeli elnökké Ugrón Gábort, Kállay Tibor volt minisztereket és Rubinek Istvánt, az egységes párt alelnökét. A tisztikar és az igazgatóság megválasztása, a költségvetés és zárszámadás letárgyalásával a közgyűlés véget ért. A kongresszus délelőtt 11 órakor volt a városháza remekbe készült közgyűlési termében. A kongresszuson Kecskemét vezető emberei úgyszólván teljes számban megjelentek Fáy István főispán, Szabó István dr és Horváth Mihály dr képviselők vezetésével. A kecskeméti dalárda „Hiszekegye“ után Frühwirth Mátyás elnök hatalmas beszédben adózott Kecskemét városának érdemei előtt, majd kifejtette azt, hogy a magyar közéletet nem szabad egy városra helyezni, hanem sok oly kulturális gócpontot kell teremteni, mint Kecskemét. Ennek az ideának munkálkodói a vidéki újságírók és kiadók és nsgytekinté^ü előbarcosa Klebels berg Kunó gróf, akit az egyesület ma diszelnökévé választott meg. Dicsérőleg emlékezett a Kecskeméten uralkodó gyönyörű felekezeti összefogásról és azzal fejezte be beszédét, hogy — hálából a szives vendéglátásért — a vidéki újságírók Kecskemét problémáit országos kérdéssé fogják tenni. Fáy István főispán klasszikusan szép beszéddel üdvözölte a vendégeket. Idézte Kecskemét jelmondatát: „Sem magasság, sem mélység nem rettenti“ Mi, mondotta, most a mélységekben járunk, de hisszük, bízunk abban, hogy elérjük ismét a magasságot. A gyengélkedő polgármester nevében Kiss Sándor dr főügyész üdvözölte az újságírókat és Kecskemét történetét r-jzolta meg nagy vo* Srzsébeí Királyné Szálló HKÍ 6gyefem»ufca 5. — (fl Belnáros központjában) 60 éve a fővárosi és vidéki nrl középosztály találkozó helye. — 100 modern kényelmes szoba. Az étterem- és kávóházban cigányzene. Az Erzsébetpince a főváros legszebb sörözője. Egypincér-rendszer. Polgári árak l 35 > Szabó Imre, tulajdonos. H vármegyei nyomorenyhiíő akció.