Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-11-01 / 86. szám
1930 november 1. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG IMF* Legnagyobb választék! — Legolcsóbb ái*ak! ■W Bún dík Télikul iátok Szám nék Pirnitzer József és Fiai áruháza. Szekszárdon! Visszaemlékezések Hpponyi Sándor grőira. Irta: Krónikás. Apponyi Sándor grófné elhalálozása után talán nem lesz kegyeletsértő, ha néhány eseményt megmentünk az elfeledéstől, mert ezek egyike fontos kihatással volt a nemes gróf egész élete folyására. Az 1867. évi kiegyezés után a fiatal gróf hazajött Párisból, hol édesapja nagykövet volt és itt akarta- megkezdeni pályafutását, amely célból felléptették a kölesdi kerületben Deák ■ párti programmal. Nagy apparátussal dolgozott minden tényező, de a fanatizált nép a balpárti Perczel Istvánt, ki később főispán lett, választotta meg 60 szótöbbséggel. Az első alkotmányos választás lévén, a nép oly izgatott hangulatú volt, hogy Kölesden nemcsak nagy verekedések voltak, hanem még emberhalál is esett. A balsikerhez hozzájárult az is, hogy a grófon nagyon meglátszott az idegenben való nevelés és hosszas tartózko dás, idegen akceiitussal ejtette ki a magyar szavakat, mig ellenfele a nép nyelvén szólva, nagyon is tudta a kedélye két felizgatni s magának megnyerni. Az első balsiker még nem vette el az ambiciózus nemes gróf kedvét a politikai pályától, hanem a főrendi házba ment s ott — mint legfiatalabb tag — a jegyzőségen kezdette. Ekkor építették a bátaszék—dombóvár— zákány! vasutat, azaz tárgyalták az engedélyezésről és állami hozzájárulásról szóló törvényszakaszt, melyet a képviselőház el is fogadott és hozzájárulás végett áttette a szomszédos múzeumi épületben ülésező felsőházhoz. Az iratok oda és visszavitele a legfiatalabb jegyzők kötelessége lévén, a főrendektől akkor Apponyi Sándor gróf vitte személyesen át a megszavazott törvényjavaslatot, hogy letegye a Ház asztalára. Amint disz- magyarban, kardosán megjelenik, kissé ideges volt s alig kezdte a bevezető szavakat elmondani, hogy: »van szerencsém a felsőház által megszavazott bátaszék—domb... zák... szavaknál akadozni kezdett, majd újra belefogott s evvel a zavarával az egész házat derült hangulatra kel tette. Látva a visszás helyzetet, ke mény elhatározással az iratcsomót a jegyzői asztalra dobta, az elnök felé meghajtotta magát és ezzel örökre búcsút mondott a politikai szereplésnek. így lett Apponyi Sándor gróf előtt gyűlöletes a politikai küzdőtér és ezen kis esetnek köszönhetjük, hogy a történeti kutatás terére lépve, mint tudós és mecénás egyedülálló örökbecsű könyvtárt és nagy vagyont ajándékozott a nemzetnek. Első hazatérés a nász után. Mikor ezelőtt több, mint 50 évvel gróf Apponyi Sándor szép fiatal feleségét hazahozta Lengyelbe, nagyon kedves és bensőséges fogadtatást rendeztek részére a közvetlen alkalmazottjai. Volt cserlombokkal és virág- koszorúkkal ékes diadalkapu a park bejáratánál, fehérruhás kis leányok sorfala, lovas bandérium és ami a legfőbb, az összes volt jobbágy községek népes küldöttsége jegyzőikkel és bírókkal élükön, uradalmi tisztikar, kegyúri templomok plébánosai, kik közül a lengyeli (Wosinsky elődje) volt az ünnepi szónok. Megállapodtak abban, hogy a templom tornyában őrként figyelő harangozó azonnal jelt ad a nagyharanggal, amint feltűnik a závodi templomnál bekanyarodó négyes fogat, hogy a depu - táció akkor elhelyezkedjék, mert a nagy forróság miatt célszerűnek vél ték a várakozást a közel levő fő- erdészlakban tarokkozás és quaterká- zással eltölteni. — De ember tervez, Isten végez! Nem számítottak a lovak gyors iramára, sem a harangozó lassúságára és a midőn a harangszóra az utolsó quaterkát hirtelen felhörpintvén, a kártyákat összedobták kisiettek az udvarból, ott látták a tőlük 150 lépésnyire fekvő park kapuja előtt a négylovas hintót körülállva a deputációs polgársággal. Rohanvást siettek oda, hogy megmentsék a becsületet és kárba ne vesszen a betanult beszéd és szerencséjükre a kocsi csak állott, mintha reájuk várt volna; pedig más volt annak az oka. Akadt egy polgártárs, az akkori sár- szentlőrinci bíró Benkő János sze - mélyében, ki akkor már a 12 ik évet töltötte a hivatalában és versatus okos, értelmes ember létére átlátta a helyzet veszedelmét, oda állott a hintó mellé és olyan ékes dikciót vágott ki a régi igazi urak jóindulatáról, a jobbágyok hűségéről és ragaszkodásáról, mely a későbbi ivadékokban is tovább él, —T- a főur szépséges élete párjáról, a boldog jövendőről, stb., hogy a grófi párt igen meghatotta és legjavában paroláztak vele, mikorra a hivatalos szónok rendbehozta magát.és elmondhatta a be tanult beszédet. De bizony a Benkő Jánosé jobban tetszett az uraknak. Gróf Mercy tábornok arcképe. ügy 50 évvel ezelőtt Apponyi Sándor gróf egy Ízben a závodi templomban hallgatta a misét és a sekrestyében egy sarokban meglátott egy olajfes tésü nagyobb képet, mely porlepetten hevert a lomok között; s közelebb ről nézve, benne Mercy tábornokot ismerte fel. Kérdésére, hogy miért van igy elhanyagolva, azt a választ kapta, hogy nagyon szomorú emlékek fűzik a závodiakat gróf Mercy személyéhez s ezért veszett ki belőlük a kegyelet és hála a falu alapítója iránt. A telepítés után néhány évre történt, hogy a tábornok meglátogatván az ő népeit, meghagyta a závodiaknak is, hogy már megépíthetik a templo mot, ki is jelölte helyét az akkori faluval szemközti dombon, hol az most is áll és ígért fát, téglát stb., csak a napszámot és fuvart kellett nekik adni. Próbáltak volna más véleményt is kockáztatni, hogy jobb lenne a falu keleti végére tenni a | temető mellé, mert akkor nem kel I lene az árkon át a hegyre mászniok, | de a gróf hajthatatlan maradt és megparancsolta, hogy egy év alatt | tető legyen a templomon. Eltellik az | egy év és amikor újra meglátogatja őket az uraság, hogy gyönyörködjék hűséges népe szorgalmában, látja ám, hogy még egy ásónyomnyit sem emeltek a fundamentumból. Felelősségre vonatván a bíró és elöljárók, csak vállukat vonogatták, hogy igy, meg amúgy, mégis szebb volna a temetőnél építeni fel a templomot. Megbosszankodott ézen a gróf és statarialiter ítélt renitenskedő hívei felett. Egész nyilvánosan, a falu szemeláttára .hajdúival lekapatta a bírót és 12 pálcát veretett rá, majd sorban az elöljárók vagyis esküdtekre 6—6 botokat adatott, ezután szigorúan meghagyta, hogyha jövő évre a templom tető alatt nem lesz, a mai büntetésnek duplája jár ki nekik. De bizony azt nem várták be a jámbor svábok, hanem derekasan hozzáláttak a munkához és szépen felépítették az urnák hajlékát, mely most is hirdeti Mercy tábornok ítéletének okosságát. Azóta sem felejtették el eme szi" goruságot és ennek hatása alatt köny- nyen megváltak a gróf arcképétől és szívesen átengedték Apponyi Sándor grófnak, ki azt 100 frttal viszonozta — majd kitisztítva, javítva a teljesen szép képet gyűjteményébe sorozta. Uióhangok a tanítói közgyűléshez. Ä vármegyei tanítói közgyűlésnek e hó 23 án tartott közgyűlésén azt az indítványt tette az előadó ur, hogy a rettenes hátralékokra tekintettel, a 2000 P-t meghaladó hátralékos tagdíjak töröltessenek. Ezt az indítványt szavazásra bocsátotta az elnökség és 17 tanító „nem“ szavazásával ellenezte, a többi tanító ur pedig helyben hagyólag helyeselte. Álljunk csak meg emellett a kérdés mellett és egy kis utóhangot fűzzünk hozzá. A vármegyei tanítóegyesületnek kötelezett tagjai az állami, községi, izr., magán, társulati iskolák tanítói és az óvodai tanszemélyzet. Á felekezeti tanítók és tanítónők megalakították az egyházmegyei tanítóegyesületet, amelynek rendes tagdíjait fizetik és tartják is a maguk évi közgyűlései két és teljesítik kulturmunkájukat, fenntartják az országos jóléti intéz ményeiket szerény fizetésükből. — Emellett tanügyi buzgóságból a vármegyei tanítóegyesületnek is tagjaiul akarják magukat ismerni, igy annak is fizetik a tagdijait. Meg is jelennek a vármegyei tantestület évi gyűlésein és ott rémülettel kell hallani, hogy csak ők fizetik legnagyobb arányban az egyesületi tagdijakat, mig az állami és más viszonylatu tanítók nagy része 10—15, sőt 20 évi tagdíjakkal is hátralékban vannak 1 És mert hátralékosok, a hátralék nagy mennyiségére tekintettel, azok töröltessenek. Véleményem szerint ezzel a szomorú indítvánnyal nem is lett volna szabad előállani. Hanem azt kellett volna kötelezőleg kimondani, hogy a tanitói járulékok valami utón módon végrehajtandók, csak a végrehajtás módozatúira vonatkozó indítvány hangozhatott volna el. Minden hátralék a jövő esztendőben havi részletekben okvetlen befizetendő lenne, mert ba most nem kell a múltra befizetni, akkor hova lesz az erkölcsi kötelezés a jövőre nézve ? Hiszen igy a kötelességteljesitésre vonatkozó felfogás alapja rendül meg és írott malaszt marad a kötelezettség a nem felekezeti tanítókra nézve. Hát annyira felesleges a tagdíj, hogy nincs is szükség ekként reá, mert im csak nem kell fizetni, hogy megnövekedvén elengedtessék ? Tisztelettel kérem, nincsen a tanítóegyesületnek felettes hatósága? Han van, akkor ne nézze tétlenül ezt a rettenetes kötelességmulasztást, hanem álljon ellene, ha pedig nincsen felet- tes hatósága, csak privát passzió, akkor minek mondják ki a kötelezettséget a vármegyei tanítóegyesület tagságára nézve. De gyerünk csak tovább 1 Hát nincsen-e a tanitói karnak olyan szociális intézménye, amelynek javára lehetne ezt a nagyösszegü hátralékot fordítani és segíteni vele a hires és áldásos Eötvös-alapot, Országos tanitói árvaházat stb. Ha tehát a tanítóegyesület tolnai ágának nincsen szociális missziója, akkor létesítsen belőle ágyalapot a szekszárdi kárházban, működő tanító részére, akit valami csapás a kórházba kényszerit. Tanító urak 1 Nem jól van ez igy ! Méltóztassanak csak megfizetni ennek a határozatnak ellenére a jövő évben önként, 12 havi részletben a 10—20 évi hátralékokat az egyesület pénztárába, a pénztáros ur pedig ajánlja fel szolgálatát arra, hogy Bzivesen elkönyveli a havonként beérkező tagdíjakat, amiket a tanitótársai szívesen fizetnek és a jövő évben hadd halljuk kellemesén, hogy minden hátralék bejött önkéntes szívességből és a hátralékokat nyilvántartva, ne kelljen azt hallani, hogy „csak a református tanítók fizettek a legpontosabban, akik még nem is kötelezett tagjai egyesületünknek 1“ Nyíljanak meg a szivek és megnyílnak a zsebek is, vegyék figyelembe Jézus szavát: „Ha mindeneket megtesztek, amivel tartoztok, azt mondjátok, hogy haszontalan szolgák vagyunk, mert csak azt tettük, amivel tartoztunk 1“ — Hát ha még azt se tesszük meg 1 6 Kájel István. * Midőn e cikknek helyt adunk, úgy érezzük, hogy vármegyénk tanítóinak teszünk szolgálatot. Igaz ugyan, hogy a vármegyei általános tanítóegyesület autonóm szervezet s a vármegye minden tanítójának és óvónőjének hivatalos egyesülete is és ma, mikor minden társadalmi réteg tömörül, mikor a vármegye törvény- hatóságában e tanítóegyesület révén nyertek népoktatóink képviseletet, mikor ez az egyesület van hivatva és teljesíti is a tanügyi munkások
