Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-10-22 / 83. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1930 október 22. ▲ *18 havi részletre * A vehet mindennemű Philips ► RÁDIÓ- készüléket hangszórót, anódpótlót és egyenirónyitót* SOMMER BÉLA mechanikusnál Szekszárd, Oaray*tér. Telefon 51. dr Bátky Zsigmond, dr Jakubovics Emil éB Rédey Tivadar igazgatók vezették. Tolna vármegye képviseletében ott voltak : Jankó Ágoston főispán, Száváid Oszkár alispán, Perczel Béla felsőházi tag, dr Gratz Gusztáv ország gyűlési képviselő, ny. külügyminiszter, Reich Oszkár és Kurz István főszolgabirák, a törvényhatósági bizottság részéről dr Leopold Kornél kormányfótauácsos és dr Etbach Kornél bankigazgató. A rokonságot Borghese hercegnő, gróf Apponyi Antal, gróf Apponyi Lajos, gróf Apponyi Károly, gróf Apponyi Károiyné, gróf Apponyi Rezső, gróf Appooyi Gabriella, herceg Lichtenstein Alfréd és herceg Lichtenstein Alfrédné, gróf Teleky Sándorné, Hoyos Marietta grófnő, Hoyos Wenck- heim Fülöp gróf és Hoyos Wenck* heim Fttlöpné grófné képviselték. Megjelentek azonkivül Döry László, Döry Ilona, Döry Etelka, Döry Hu- góné, Döry Jenő, Döry Jenőné, Per czel Béláné, Percsel Irma, Perccel Ella, Percsel István, Sztankovánszky Tibor, Sztankovánszky Pál, Sztan- kovánssky Pál né, Sztankovánszky Gizella, dr Csapó Dánielné, Széchenyi Domookos gróf, özv. Bezerédj Pálné, Bezerédj István, özv. báró Schell Jó zBefné, Száváid Oszkárné, báró Mai- comes Gyuláné, báró Malcomes Gyula, báró Malcomes Albert, özv. báró Je szenszky Istoánné, báró Jeszenszky József, Bernrieder Józsefné, valamint a környék nagyszámú intelligenciája. A simái a kormány nevében dr Ssily Kálmán államtitkár mondott beszédet, kiemelve, hogy a nemzet | Dr Issum Adóm ar tozlfakereskedtte és fouprltótelepe Szekszárd, Keselyűs! ut. — Telefon 21* 918 Mindenféle kemény és lágy hasáb és dorong tűzifa (kétéves vágású száraz fa) legolcsóbb napi áron és kedvező fizetési feltételek mellett házhoz szállítva kapható. — Megrendelések Fekete GóZá — a telep vezetője — Wosinsky Mór ucca 26. szám alatti lakásán is eszközölhetök. csak legjobbjait szokta megtisztelni azzal, hogy háláját törvénybe iktatja, amint azt gróf Apponyi Sándor és felesége fejedelmi adománya alkalmával az 1926 évi I. te. tette. Az Apponyi könyvtár és az Apponyi alapítvány mindennél maradandóbban bizonyítja az utókornak, hogyan kell szépen élni és a nemzetért áldozatot hozni. Utána dr Hómann Bálint Apponyi Sándornénak, az áldozatos szivü özvegynek a képét rajzolta meg, akinek félje halála óta egyetlen életcélja volt minden rendelke zésére álló eszközzel gyarapítani férje hagyományát, hogy az ő tudományos céljai valóra válthatók legyenek. Dr Nemes József bonyhádi királyi közjegyző felbontotta gróf Apponyi Sándorné végrendeletét, amellyel va gyonának általános örökösévé a Magyar Nemzeti Múzeumot tette. Kincseket érő családi ékszereit szintén a múzeumnak hagyományozta. A családi képeket és a magánlakás szobaberendezéseit Hoyos Marietta grófnő örökölte. Harangszóra. Most jöttem meg a Fő utcáról, végigróttam a járdát széliében-hosz- szában és megálltam a szépen feldíszített és berendezett kirakatok előtt. Jól esett látnom, hogy mindez magyar kéz műve, mindez a magyar föld terméke, jól esett látnom, hogy a magyar élni akar és élni tud, hogy hiába akarták megásni Trianonban sírját, uj életre akar kelni, mert ehhez joga van. És most, hogy hazaértem telve f gondolatokkal, telve tervekkel, most, hogy íróasztalomhoz ültem le, megszólalt az estharang. Imára kulcsolom kezeimet és imádkozom a szebb, a jobb magyar jövőért, amelyet annyira megérdemeltünk. Imádkozom, hogy a magyar munkának meglegyen az értéke éB hogy azt mi magunk segítsük elé, mert csak igy érjük el nemzetünk boldogulásét. Imádkozom, hogy térítse jobb meggyőződésre azokat, akik a mi véreink munkáját nem értékelik és a külföldön szerzik be azt, amit itt a szép magyar hazá ban olcsóbban és jobb minőségben kaphatnak meg. A harangszó felkelti az áhitatot és érzem, hogy talán mégsem va gyünk annyira elhagyatva, hogy van nekünk, ami örömet, boldogulást hoz, ez a magyar termék, ez a magyar munka. Ez a mi kincsünk, ez a mi erőnk, amelyet féltő gonddal őrzünk. És ebben a tudatban bízunk benne, hogy nem tart örökké Trianon, hogy annak minden határozata érvénytelen lesz és győzni fog a magyar igazság, tudjuk, hogy Kassa utcáin hamaro san végighordják a magyar zász'ót és Rákóczi feléledve, mint Petőfi mondja, lelkesedéssel viszi a magyar ifjúságot az igaz ügy győzelmére. Az igazság ereje fog áthatni mindent és ez fog kivezérelni a már nem sokáig sötét magyar éjszakából. Mert már pirkad, mert már hajnalo- dik és hamar itt lesz Nagy magyar- ország várvavárt hajnala. Ehhez azonban önmagnak megbecsülése, önmagunk értékelése szükséges. Abban a magyar ruhadarabban egy szikráját lássuk a magyar erőnek, mikor toliunk a magyar papíron serceg, DEBULAY IMRE lakatosipar-üzlete .*. Szekszárdon Takaréktűzhely Vízvezeték Csatornázás H I Egy tanuló lelvétetik! égy-egy vonással megyünk előre, a szebb jövőbe, mikor a magyar föld terméke áll asztalunkon, jól tudjuk, hogy boldogabb idők előszelei fújnak. De laBsaukint elhal a harangszó, lassankint nyugovóra térünk és hazafias bánatunk kezd lelkesedéssé fajulni, érezzük, hogy egyre kitartóbbak leszünk, kitartóbbak nemzeti érzésben, mert nem csüggedünk, mert érezzük a magyar őserőt, tudjuk, hogy jön egy jobb jövő, amely után buzgó imádság epedez százezrek ajakáo. Álmunkban pedig feltűnnek a Magyar Hét tanulságaként a bácskai rónák, előtűnik Újvidék városa a hatalmas gótikus katolikus templomtoronnyal, előtűnik Aradnak helyreállított vára, a Szamosövezte magyar Kolozsvár és a szinpompában ragyogó pozsonyi vár, a régi magyar országgyűlések szinhelye. De ne ébredjünk holnap hiába! Tartsunk ki állhatatosan hitünk mellett, szeressük a mi magyar népünket és ne vigyük külföldre keservesen összekuporgatott filléreinket, mikor annak itt is megvan a helye és csak az életerőt emelik. Becsüljük meg a magyar munkát, amelynek nincsen párja és akkor hisszük, hogy nem lesz álom, amit elképzeltünk és szivünk vágya teljesedik, miénk lesz Nagymagyarország! P. Rádiót Fábián szakcéggel szereltesse, akkor csak öröme lehet belőle. Emlékezés a tisztaszipü Asszonyra. Szomorú szép életünk szép szomorú napjai megismétlődtek újra, az erdő- szélen már „Piroslik a kecskerágó...u, cifra villák s szerény házikók falán pedig a vadszőlő levele. Hegyeken, rónákon cadmiumra érik a nyárfák ékessége, a lekivánkozott levelekkel meg ördögtáncot járat a forgószél. ősz van, tagadhatatlanul. Megint ősz, mindig, mindig I Most volt, tegnap, tegnapelőtt, folytonosan s a közbeékelt kis vidámság, a tavasz, a nyár cseppnyi boldogsága a múlté, mintha nem is lett volna soha, vagy ha volt, hát nem volt valóság, csak álom. .. ősz van. Kis kertek, temetők illat- tálán kis bimbói feselnek megint s kínálkoznak utolsó örömül. Örömül? Odakerülnek, csokorba, koszorúba kötve a gránitszivü rém kamarájára, hogy — ékes legyen... Az Övé lesznek ezek is mind, az övé, aki nem kér, de adni, mindig csak adni kell neki, mert — ő az, akinek tartozunk, ő az, aki nem felejt s nem feledkezik el, ő az, aki nem kérdez, nem indokol s ő az, akiről mi sem felejtkez hetünk el, aki fogamzásunk pillanatától kezdve hátnak mögé áll, ő az el maradhatatlan fekete árnyék: a halál. Neki kell mindeD, ami él, az ember 8 a virág, melyre ott nem száll már színes pillangó, ezt rég elvitte, nincs, csak — könny csurran, ha van, mert j az is fogyóban már, mert nincs az I a sok, ami el ne fogyna, ha mindennap szükség van rá. És van, most is és mindig, mert megint temetünk, mert megint gyászolunk, mert — magyarok vagyunk . .. * Szemet kápráztatóan sziporkázott künn a nap, nyárutó szelíd délelőttjén a verbénák színes szirmain, bent pedig a hűvös folyosón halk neszü árnyék settenkedett körülöttünk. A hófehér asszony hófehér kezébe vette az enyémet s nesztelenül vezetett az ősi emlékek között a műterem felé. Szorongó érzés vett rajtam erőt, mikor leültetett a kerevetre s térdeinkre tette az albumot, melyben pastelljeit őrizgető. De a félelem hamar eltűnt ób besurrant telkembe a legélvezetesebb örömök egyike, mikor a művészettel van találkozásunk. Áhítattal, halkan tette meg megjegyzéseit alkotásaira, én Ugyanúgy felelgettem s társalgásunk olyan volt, mint egy —- pastell, mint egy hangszer lágy muzsikája, melynek húrjai a szívben vannak kifeszitve, lent mélyen, honnan álomzaneként hallszik csak fel a rezzenésük. Ha ezt az Asszonyt, aki a leiké Vei élte csodálatos tiszta életét, soha nem láttam VoIds, akkor is megtud tam volna rajzolni hibátlanul. — A pastellek — miknek anyag Neki való volt s mely anyagot azért is válasz tóttá, hisz nem való az érdes, durva lelkű ember kezébe — besséltek helyette, Ott volt ó bennük, mindegyikben, mert mindegyiket alkotó kedve szeot hevében teremtette. Meg sejtettem, hogy boldog volt, mert — nem kellett robotolnia. Ha jött a belső kényszer, ha találkozott a leikével rokon hangulatokkal, mosolyogva állt motívumai elé s az eredmény igy lett jó, azaz művészi. , Mikor bátortalanul, hogy meg ne sértsem, arra mertem kérni, hogy vigyük e kis remekeket a nyilvánosság elé, hadd neveljenek, hadd gyönyörködtessenek, hadd ösztönözzenek másokat is, szolid tekintetét elfordította más irányba, majd átnézett a képek felett, messze, túl a falakon, talán vissza a múltba s azt mondta: — Ezek az enyémek, az enyéim. A magam örömére készítettem őket. íme 1 Belenéztem én szomorú életembe, mely csak csekélységen múlt, hogy nem lett vidámabb, szebb, boldogabb, a legboldogabb, nótával, muzsikával teli, irigylendő, amilyen egy élet csak lehet. „ A magam örömére I“ Hova estem én ettől ? Akinek ki kell merészkednie a boltajtóba és csalogatni kell a vevőket, mert szükség van rájuk és vásárokra kell járni a magam örömeivel és összehadarni hetet-ha- vat az értékesítés érdekében. Itt cseng a fülemben, nem lehet elfelejteni ft BZavát. Én is szerettem volna csak a magam örömére doU gozni, bezárt ajtók mögött és nem lenni itthon soha senkinek. Egy külön világban élni, a magaméban és dolgozni, dolgozni, csak dolgozni, elmélyedve, álmodozva magamnak, magamnak. Nem tudtam megtörni a csendet, mely mint egy finom himzésü fátyol hullt reánk. Lehajoltam a fehér kézre s ő a másikkal megsimogatotté Most már — ha a képeit sem láttam volna, akkor is meg tndtam volna őt rajzolni, de biztosan hibátlanul... * ősz van 1 Takargatják már a színes levelek a lengyeli park pázsitjait, mint szemfedő a mosolyt, a fájdalom vonásait, mely alatt ugyan meghúzódik csendben minden, a szép és a csúnya egyaránt. . . És *é- fájdalom — csikordul már a kulcs egy zárban és nyílik már egy ajtó, csak pillanatra, melyen át belép a tiszta- szivü pastell-lelkü fehér árnyék, hogy találkozása legyen ott lelke felével. Halkan surran, mint a sóhaj, lágyan simul az örök homályba, miot a - pastell-színei egymásba, hogy létre* jöjjön a megbontott harmónia ... Ed kivántam mindig a harmóniát, én szerettem mindig a paatellt j.. . Most — jaj — szeretnék sirni, ha tudnék és szeretnék egy üzenetet küldeni Néki, hogy jöjjön el ide, hozzám, hogy fogja meg a kezemet s vezessen megint valahova, el innen abba a világba, melyben a kiváltságosak álmodják örök szent álmát a tiszta örömöknek . . Csókolom fehér, hideg kezedet, Te selymes lelkű, Te hófehér* Te tiszta- szivü Asszony! Miklósi M. Ödön.
