Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-10-11 / 80. szám
1930 október 11. TOLNAMEGYEI UJSÄG 3 l9~Az őszi és téli évadra beérkezett iiIdonsAsalnk *98 Hölgy és lányka Tweed Férfipuha- és kabátNyúlszőrLichtman iélikabátok Coslumekelinék szövetek kalapok cipők >■ Legújabb női, férfi. Hu és leányka kSlSlt Pulloverek, mellények, Sweatterek < PIRNITZER JÓZSEF ts FIAI Srnhiza, SZEKSZARDOH zászlóanyának. Helyes, hogy a bök* ráta, bár egyszerű volt, de helybeli virágokból készült, valahogyan igazibb az ilyeD, mint a kertésztől származó. Innen a zászlóanya Reich Oszkár főszolgabíró vezetésével felment a hegyen fekvő és gyönyörű kilátást nyújtó templomhoz, nyomában számos előkelőség és igen sok vidéki. Magából Gyönkból egy autóbusz és három autó hozta a résztvevőket. De nagy számmal volt képviselve Kötesd, Varsád, Uzdboijád stb. intelligenciája is. A templom előtt tábori oltár volt felállítva, vele szemben díszsátor, melytől jobbra a kistormási, kölesdi, sárszentlőrinci, uzdborjádi és felső- nánai leventeszakaszok álltak fel oszlopban, mig a baloldalon a közönség ülőhelyei voltak elhelyezve, az egészet a nép vette körül dús és színes tömegben. A díszsátorban elhelyezkedett a zászlóanya kíséreté vei, a hivatalos személyiségek és több előkelőség, két oldalt pedig a magyarruhás leányok képeztek festői keretet. Az oltár körül felállitott dalárda a himnusszal nyitotta meg az ünnepélyt, majd Grósz János ev. lelkész tartott tartalmas magyar prédikációt, melynek végén rövid német beszédet is mondott. Ezután Isten szolgája a nehéz fehér selyemlobogot lelkes, szivhezszóló szavakban megáldotta, majd a zászlóanya rákötötte szalag ját a dárdára és a zászlót átadta a leventeegyesület elnökének, Schäfer Mihály kántortanitónak, aki emelkedett hangú, formás beszéd kisére tében átvette azt. A zászlótartó a Indiában a fejedelmek kocsijai valóságos mozgó paloták. A kocsik világításában eljutottunk a kezdetleges stearin gyertyától a poggyász kocsiban elhelyezett villamos centráléhoz. A kocsik fűtésénél a melegítő palackoktól a mai gőzfűtésig. Ma már 1,300.000 kilométer vasút hálózza be a világot. A régi jó időkben hosszabb utazás előtt végrendeletet készített az ember; az első óceánjáró hajókra még azzal adták ki a jegyet, hogy ha az utas az ut első felében hal meg, a jegy árát visszafizetik. Ma hatalmas viaduktokon, szédítő magasságokban zúgó sebességgel és tökéletes biztonsággal száguldó gyorsvonaton annak előtte 2 napi utat 1 óra alatt teszünk meg és ennek ellenére ma már senki sem gondol esetleges veszedelemre. Az utas, aki megváltja jegyét s nyugodtan bízza magát a vasutintézmény szolgálatára, nem is tudja, hogy utazásának kezdőpontjától amíg végállomására nem jut, az emberek ezreinek szeme őrködik felette. Mint az óramű szerkezetnél, az egyes fogak egymásba kapcsolódva, végeredményben a pontos időt jelzik, úgy a vasutaknál az egyes szolgálati ágak egymást támogatva s kiegészítve a vonatok biztos közlekedését eredményezik. Ez a biztonsági érzés a tudománynak, a tudományos technikának legfényesebb diadala. I csapat jobbszárnyára lépett, magasra emelte a zászlót és miközben a hegyen átvonuló friss szellő pattogva mozgatta annak selymét, a dalárda megszólalt: „Lobogj, lobogj háromszinü zászló !u A programm következő száma a jegyző kisleányának, Bucsky Ibolykának nemzeti viseletben előadott kitűnő hazafias szavalata volt, majd következett a zászlószögek beverése, a következő sorrendben : Dr Pestby Pálné zászlóanya, dr PeBthy Pál ny. miniszter, a kerület képviselője, aki ez alkalommal a díszsátorból rövid beszédet is tartott, Szévald Oszkár alispán nevében a főszolgabíró, herceg Sulkowski Viktor és neje helyett Sulkowski Mária hercegnő (aki egyszersmind igen magas összeget adott át a zászló céljaira), Titze Oszkár vármegyei testnevelési felügyelő, Reich Oszkár főszolgabíró,özv. Sass Lászlóné és még számos előkelő magánszemély. A „Magyar Hiszekegy“ eléneklése után a zászlóanya környezetével éB a hivatali személyiségek ismét lementek a diadalkapuhoz, ahol az időközben más utón már felsorakozott öt községbeli leventék csapata zenével feszeB diszmenetben elvonult előttük. Dr Pesthy Pál és neje azután meglátogatták Grósz János lelkészt, Schäfer Mihály kántor- tanítót és Bucsky János jegyzőt ott honában, mindenütt dicsérettel nyilatkozván a nehéz idők dacára ily ki tűnőén sikerült lelkes, hazafias és vallásos ünnepélyről. Délben a vendégleventék ebédet kaptak a nagyvendéglőben, amelynek külön szobájában 25 terítékű, intim ebéd volt az előkelőségek számára, akik a fáradalmuk után szívesen élvezték a „járási főzőnő“ művészetének termékeit. Ebéd felett dr Illgen Aurél kerületi pártelnök a zászlóanyára, Grósz János lelkész dr Pesthy Pálra, Reich Oszkár főszolgabíró pedig Bucsky János jegyzőre mondott pjhár- köszöntőt. Pesthy Pál a maga és felesége nevében válaszolt, poharát ürítve a három vezető tényező, a pap, a jegyző és a tanító lelkes és eredményes együttműködésére, végül Bucsky János jegyző köszönte meg a fŐBzolgabiró elismerő szavait. Délután körzeti verseny volt kint a réten, amelyben öt község leventéi vettek részt. Ennek befejezése után dr PeBthy Pálné emléktárgyakat adott át a legjobb kistormási leventéknek : Dörr Henrik zászlótartó ezüst cigarettatárcát, Müller Konrád órát, Wascher Konrád és Benkő Lajos hadizsebkést, Fauszt Konrád, Engel Henrik, Wittmayer János, Szameth Henrik, Ganglof Henrik, Schindler Fülöp tábori poharat és evőeszközt kapott. Az egész nap programmja ezen szép jelenettel befejeződvén, a szakaszok mégegyszer kemény disz- lépésben elvonultak a díszsátor előtt, zenével bevonultak a községbe, mig dr Pesthy Pál környezetével Kölesdre ment, ahol beszámolót tartott. A szekszárdi felső kereskedelmi Iskola tanulmányi kirándulása. A most folyó hónap negyedik nap jának a reggelén: verőfény esen felvirradt, szép őszi reggelen indultunk el a szekszárdi vasútállomásra, hogy dr deési Daday Dezső igazgató, Hunyadi Károly, Kovács Győző, vitéz Molnár József és Sorger József tanárok vezetésével iskolánk ifjúságát a máza- szászvári középponti villanyáramfej lesztő telep, meg a szászvári szénbánya megtekintésére vezessük. Ennek a kirándulásnak kettős célja volt: az egyik, hogy a szén feldolgozásának és energiává való átalakításának a | megismerésével és a gyakorlati életben való látásával diákjaink az iskolában szerzett elméleti tudásukat kibővítsék ; a másik, hogy hazánk földjét ne csak az iskolai könyvek leírásából és a térképek ábrázolásából ismerjék meg, hanem a maga eredetiségében, természetes szépségében is lássák, — a látottakat pedig emlékezetükbe mélyebben belevéssék és szivükben, lelkűkben tartósabban megőrizzék. A Máv. pécsi üzletvezetőségének részéről a rendelkezésünkre bocsátott három kocsiban 7 óra 35 perckor indultunk el és Bátaszéken keresztül a 9 óra 50 perces személyvonattal érkeztünk meg Máza-Szászvár állomásra, ahol a bányatelep és az elektromos üzem vezetőinek élén Erdős Jenő bányafőfelügyelő fogadott bennünket. Diákjaink poggyászaikat a bányaigazgatóság figyelme folytán kirendelt szekérre rakták, maguk pedig öt csoportra osztva a vasútállomás közelében lévő villanytelepnek a megtekintésére indultak. Itt Vály Ferenc főmérnök és Vigváry László villanytelepi főfelügyelő irányítása mellett láthatták és szakszerű magyarázatok ismertetésében hallhatták azt, hogy a szén milyen módon alakul át azzá a hatalmas energiává, amely messzefekvő vidékek falvainak és városainak, ezek között a mi városunknak a világítására is képes. A villanytelep megtekintése után Bukovszky János bányafőmérnök vezetésével a bánya iparvasút jának a mentén a bányatelep megtekintésére indultunk — előbb a Máv. vonalával párhuzamosan haladva, utóbb attól mindinkább eltérve. Kis darabon Szászvárt is érintettük, azután pedig erdőkoronázta, magas hegyek között természeti szépségekben gazdag úton a bányatelepre, az aknák elé értünk. Közben ránk köszöntött a dél. Ezért a bányászok társaskörének helyiségeibe vonultunk, ahol a bányaigazgatóság vendégszeretetének újabb, beszédes jeleiben volt részünk. Ebéd után a bányát néztük meg. Láttuk a Szentháromság aknát meg az új aknát; a bánya belső rendszerét és
