Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-09-13 / 72. szám
Egyes szám ára 24 fiilép Szekszárdi 1930 szeptember 13. 72. szám. i XII. évfolyam. gzerkesztöség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszára 85 és 102. Előfizetési dif: Félévre-----------6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Fő szerkesztő: II Felelős szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. || BLÁZSIK FERENC. A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerQl. Ipari hitel. Wekerle Sándor pénzügyminiszter a legutóbbi minisztertanácson a kis* ipar és a középipar súlyos gondjainak megoldása tekintetében nagyjelentőségű bejelentést tett. Mik azok a gondok, amelyek ezt a nemzeti és közgazdasági szempontból fontos foglalkozási ágat oly erősen nyomják? Azt hisszük, rögtön fején találjuk a szöget, ha a hitelkérdésre mutatunk rá. Pénz után sóvárog úgy a kisipar, mint középipar, amely igény kielégítése érdeke a nagyiparnak is. A kisipar viheti be ugyanis az ország népébe azt a kultúrát, amelyre mindennél nagyobb szükségünk van, de ( köztudomású az a tény is, hogy a nagyipar maga is igen tekintélyes részben épen a kisiparra van utalva, mert ez hivatott arra, hogy nyers* termékeit iparcikkekké dolgozza fel. Felesleges dolgot cselekednénk, ha azt kezdenénk fejtegetni, hogy a kis és középipar részére nyújtandó hitel mennyire szükséges. Azt azonban mégis fel kell hoznunk, hogy szociális szempontból, különösen munkaalkalmak teremtése céljából elsőrendű fontosságú tény az, hogy ne pangjanak s ne záródjanak be azok a kisiparos üzlethelyiségek, amelyekben a múltban szorgalmas s nyugodt munka folyt. Korántsem lehet ezt a kérdést tisztán osztályszempontból felfogni, mert nagy nemzetgazdasági és szociális jelentősége van annak, hogy azt a nemzeti réteget, amelyik minden időben megállta helyét, ne engedjük a romlás utján oda jutni, hogy vére elfolyjon. Bizonyára széles körökben támaszt megelégedést és örömet a pénzügyminiszter bejelentése, mely szerint már most rendelkezésre áll egy nagyobb összeg, amelyet olcsó kamat mellett (7 Vs%) leket juttatni a kis- és középiparhoz. Körülbelül 26 millió pengőt teBZ ki az az összeg, melynek háromnegyed részét a kisipar s egynegyedrészét a középipar számára szánták. A kormány bölcs intézkedése annál megnyugtatóbb, mert miközben a mezőgazdaság nagy válságával állunk szemben s ez a probléma nagy feladatok elé állilja a kormányzatot, ugyanakkor a helyzettel való vias- kodás során gyógyító és segítő erő mutatkozik más foglalkozási ágak felé is. A kis- és középipar számára nyújtandó hitelt a kormány nem úgy fogja fel, mint amellyel nyerészkedési szándéka van, hanem altruista alapon kopogtat a kisegzisztenciák ajtaján, jelezve, hogy jó időben, amikor még nem késő, segítséget visz számukra. A kormánynak legfontosabb feladatai között szerepel az iparos társadalom zavartalan munkájának biztosítása. Ennek a foglalkozási ágnak nyugodt munkamenete nemzeti szempontból sokkalta fontosabb, mint sok más kérdés intézése, mert ha az a kisiparos, aki feldolgozásra váró áruit eddig a nagykereskedőtől apró tételekben vette meg, ezt a jövőben nem tudja eszközölni, ezzel súlyos csapás éri a gyárakat s nagyobb ipari köröket. A kormányzat jól fogja meg a dolgokat, amikor a gyengébbek segítségére siet, mert ugyanakkor pezsdülő vérkeringést tud támasztani egész ipari életünkben. Ez a szerencsés körülmény viszont kihatással lesz egész közgazdasági életünkre, melynek áldását érezni fogják a többi foglalkozási ágak is, de leginkább az az ipari munkásréteg, amelyik A hétköznapi közgyűlések szürke ködéből ünnepi magaslatra emelte ezt a közgyűlést Benedek Sándor közigazgatási bírósági másodelnöknek, az egyházmegye fögondnokának magas szárnyalásu megnyitó beszéde, amelyhez nagyszerűen simult hozzá Szakács Imre esperesnek esperesi jelentése arról az égető kérdésről, amely minden magyar lelkének legfőbb gondja: a felekezeti békesség. Benedek Sándor remek történelmi mozaikot nyújt a felekezeti békének nagyszerű példáiról, mondván: a felekezeti béke minden állam helyes kormányzásának egyik lényeges feltétele, de jelentősége a legfelsőbb fokra emelkedett a mi szegény, meg csonkított hazánkban, különösen két olyan okból, amelyek országunk határán kivül nem forognak fenn. Az egyik az, hogy a magyar nép vallásfelekezet szempontjából egészen heterogén. A magyar társadalom jóformán a vegyes házasságokra van felépítve. Alig akad család, amelynek rokoni kötelékébe különböző val- lásu családtagok ne tartoznának. Innét van az, hogy nálunk a felekezet- közi béke egyértelmű a társadalmi békével. Aki a felekezetközi békét feldúlja, a társadalmi békének is sirt ás. Másik ok az, hogy a trianoni békeszerződés kegyetlen kézzel darabolta szét az ezeréves Magyarországot s a magyar szent korona területének 68% a, népességének 59°/o-a idegen uralom járma alá jutott. A magyar nép ebbe a megcsonkitásba nem nyugodhatik meg soha s az igazság és a történelmi jog alapján kívánja a revíziót. Nemzeti törekvésünk záloga az, hogy a revizió kérdésében egységes legyen a nemzeti közvélemény és hogy ennek a közvéleménynek a kialakulását és megerősödését ne zavarja meg sem a társadalmi állás, sem a politikai pártállás, sem a valláskülönbség. Életünk és fennmaradásunk függ attól, hogy a nemzeti egységet felekezeti torzsalkodások, vagy egyenetlenségek ne zavarják. munkaalkalmát kockán forogni látva, kenyérért kopogtat az ajtókon. Nem kell nagy gazdasági érzék ahhoz, hogy mindenki, aki az élet ütemét figyeli, észre ne vegye, hogy a kormány ilyen intézkedései a legcélravezetőbbek, amelyek még nem is kritizálhatók, egyedül helyeslést érdemelnek. Az aktuális hitelnyújtással kapcsolatban most már a kisiparosokon múlik, hogy azt az eleven erőt, amit a kormány kezükbe ad, abban a szellemben és főként abban a tempóban használják ki, amint a helyzet megkívánja s amint tőlük joggal elvárni lehet. A múlt példái Bethlen és Pázmány, Csernoch és Tisza, Petri Elek és Zsilinszky Mihály. Ezek közül Csernoch, Petri és Zsilinszky az Országos Széchenyi Szövetség Széchenyi ünnepének vezérszónokai, akik a magyar testvériségnek, a magyar egységnek, a magyar összetartozandóságnak nagyszerű példáit mutatták saját fennkölt szerepükben. Benedek Sándor idézett mindhárom szónok szavaiból, amelyek hitvallások a felekezeti béke mellett. Csernoch János — úgymond Benedek — a háború után egész haláláig buzgó apostola volt a felekezetközi békének. Röviddel halála előtt a szentendrei harangszentelésen ajkáról a következő erélyes szavak hangzottak el: „Nem fogom megengedni, hogy a felekezetek között az esetleg itt■ ott fellobbanó békétlenség csóvái erőre kapjanak. Felekezetek tagjai teljesítsék kötelességüket a templomban, de a társadalmi életben kezeket összefogva munkálkodjanak a háza érdekében. Mindnyájunknak egyformán, teljes lélekkel kell szeretni ezt a csonka hazát, amelynek érdekeit nem szabad, hogy a vallási gyűlölködés lángjai veszélyeztessék. Amig én élek, hiszem, hogy ez nem is fog bekövetkezni, mert én nem változom és mint eddig is tettem, továbbra is a vallási béke szellemében akarok munkálkodni és így is akarok meghalni." Az egyházmegye lelkészi kara tüntetőén ünnepelte ezen nagyszerű megnyitójáért a főgondnokot, dokumentálva azt, hogy minden gondolatával teljes mértékben azonosította magát. Nagy várakozással tekintettek az első esperesi jelentés felé, amely a főgondnok által megkezdett utón vitte az elragadt lelkeket tovább. Rámutatott arra, hogy az egyházak szorongattatásai közepette kell, hogy lássák azt a célt, amely felé töre- kedniök kell. Ezen cél felől nem vagyunk kétségben. Az egyik az, hogy a magyarnak legyen igéretföld e hon. Ez a hon mindene ennek a nemzetnek, amely felé igy hangzik az esperesi intés : felekezetek szeressétek, mert hiszen körülöttünk lángtengerben izzanak olyan világnézetek, amelyek elsöpörnek bennünket, ha nem tartunk össze, ha nem szolgáljuk közösen a Megváltó Jézus ügyét. E szolgálatban örvendetes jelenség az, hogy e nép hü és kitartó. De igazán lángoló csak akkor lesz, ha az intelligencia felhagy közönyével és az ügy teljes megértésével áll élére e népnek lélekkel is. Legyenek urvacBorázók. A nagy politikus az ő kapusával együtt járuljon mindnyájunk közös Királyához, a Megváltó Jézushoz. Példákat hoz fel arra, hogy az áldozatkészség nem szűnik az egyházban, mert a keresztény egyházak fundamentuma mindig az áldozatkészség volt. Szekszárdon hat hold földet adott Darin Lidia, Dunaszentgyör- gyön Kátay Endre éB neje Somogyi Teréz, ugyanott Ferenczy Sándor tettek nagyobb alapitványt. A halottakról szólva Arany Antal, Koroknay István, Molnár Sándor és Szabó Károly nevét említette. Uj lelkészek lettek: Kájel István, Radics József, dr Kincses Endre, Nagy Kálozi Sándor és Palcsó László. Uj tanítók: Kovács Margit, Ozsvald József, Császár János és Müller János. Végül örömmel üdvözli dr Szabó Aladárt és Kovács Sebestény Endrét kitüntetésük alkalmával, velük együtt Fülep Lajos zengővárkonyi lelkészt, aki irodalmi munkásságáért a Baum- garten dijat nyerte meg. Következőkben a rendes programmja pergett le az egyházmegyei közgyűlésnek, délután pedig bírósági gyűlésekre került a sor, Az emelkedett szinvonalu egyházmegyei közgyűlés a délutáni órákban ért véget. A dombóvári evangélikus templom felavatása. Jeleztük, hogy folyó hó 7-ére nagy ünnepet tervezett a dombóvári evangélikus gyülekezet. Ekkorra tűzte ki templomának és harangjainak felszentelését, hősi halottai emléktáblájának leleplezését és dr Nádosy Imre volt országos főkapitánynak a dombóvári egyházközség felügyelői székébe való beiktatását. Kapi Béla, a dunántúli evangélikus egyházkerület püspöke ezt az eseményt még emlékezetesebbé tette azáltal, hogy az uj templomban két végzett teológust lelkésszé avatott. A Győrből érkezett püspököt az ujdombóvári vasúti állomáson szombaton délután a hatszáz lelket számláló dombóvári gyülekezet impozáns küldöttsége fogadta, melynek élén Kenézy László járási főszolgabíró, Takáts József és Hollóssy Andor, 0- és Uj dombóvár községi főjegyzői, Schöll Lajos evangélikus főesperes, Müller Róbert alespsres, Berger Lajos dombóvári ev. lelkész, Rothermel Henrik másodfelügyelő, Eőri Szabó Dezső v. nemzetgyűlési képviselő, A Tolnai Ref. Egyházmegye közgyűlése Szekszárdon a vármegyeház dísztermében.
