Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-08-16 / 64. szám
64. szám. Egyes szám ára 24 fillér. XII. évfolyam. _________ Szekszárd, 1030 augusztus 16. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dij: Félévre---------6 pengő. | Egész évre_____12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC. A lap megjelenik minden sserdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kflldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir* detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hir* rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kérdi. H törődés gondossága. Az egységes párt folyó hó 11 én dr Pesthy Pál elnöklésével Balaton- földváron értekezletet tartott, amelyen több, mint száz országgyűlési képviselő, sok felsőházi tag és több főispán is résztvett. Megyebeli kép viselőink úgyszólván valamennyien ott voltak és köztük dr őrffy Imre, a szekszárdi kerület képviselője a kisiparosság érdekében nagy beszédet is mondott. Az értekezleten megjelentek dr Vess József helyettes miniszterelnök, Scitovszky Béla bel- ügy-, Mayer János földmivelési és gróf Klebelsberg Eunó vallásügyi mi • niszterek politikai államtitkáraik kíséretében. Számos felszólalás hangzott el ezen a nagyjelentőségű összejövetelen, amelyen a képviselők többnyire a mező- gazdasági válságot és az ezzel összefüggő kérdéseket tették szóvá. A kormány nevében dr Vass József helyettes miniszterelnök válaszolt a képviselők előterjesztéseire. Beszéde elején arról szólt, hogy a pártnak és a kormánynak tiszta képet kell adni az ország gazdasági politikájáról, a társadalom helyzetéről, felfogásáról és panaszairól. De fel kell tárni egyrészt a hibákat, másrészt az igényeket is, amelyek sürgetőbb módon jelentkeznek, valamint az eszközöket, amelyek a kormány rendelkezésére állanak. A legnagyobb fontosságú — úgymond — ma a gazdasági krízis. — Azzal a gazdasági pesszimizmussal szemben, amely a lelkeket meglehetős nagy mértékben elfogta, úgy a gazdasági szakértők, mint a gazdasági miniszterek teljesen azonos véleményével megállapítom, hogy nincsen ok arra, hogy a gazdasági defetizmus vegyen erőt a társadalom lelkén. Baj van, nehézségek vannak, ezt a gondolkodó ember tagadásba nem veheti, de ha a gazdasági élet ténye zőit nézzük, akkor tárgyilagosan arra a megállapításra kell jutni, hogy gazdasági életünk egységes és lehetőségeket rejt magában, amelyek megadják egyrészt az egészséges irány- han való fejlődés feltételeit, másrészt okos és ügyes külpolitikával le tudjuk küzdeni azokat a nehézségeket, amelyeket mások idéztek elő, nem pedig mi magunk. Ezután a szomszédos államok gazdasági konferenciájáról beszélt dr Vass József. Tárgyalás alatt lévő kérdésekről részletes nyilatkozat hiányában csupán annyit jelentett ki, hogy a csorbatói konferenciának kétségkívül az volt a rejtett célja, hogy a külpolitikai szempontból immár régi erejében érvényesülni nem tudó politikai kisántántot megerősíteni próbálták egy gazdasági alappal. Ez nem volt barátságos gondolat felénk. Ha azonban szembe nézünk vele, kétféle formáját látjuk a csorbatói konferenciának és a sinajai konferencián felvetett gazdasági törekvéseknek. Az egyik a három kisántánt állam gazdasági vámuniójának a gondolata, a másik a déli kisántánt államok agrárgazdasági egyesülése abból a szempontból, hogy a gabona- kereslet ób kínálat terén lehetőleg egységesen lépjenek fel, másrészt, hogy a harmadik kisántánt állam fogyasztópiac&t miként tudják maguknak biztosítani. Beszéde végén a tisztviselői visszaélésekre reflektálva, arról szólt a helyettes miniszterelnök, hogy senki sem gondol a bűnök eltussolására, mert aki bűnt követett el, az nem bujhatik ki a büntetés alól. Hangsúlyozta azonban, hogy általánosítani nem lehet, mert a magyar tisztviselői kar nehéz és kitűnő munkát végez A Szokszárd Borvidéki Bortermelők Állami Ellenőrzés alatt álló Pinceszövetkezete augusztus hó 11-én tartotta első évi rendes közgyűlését a városháza nagytermében, igen sok szövetkezeti tag részvételével. A közgyűlés elnökéül Jankó Ágoston főispán akadályoztatása miatt dr Albersz Rezső választatván meg, konstatálta a közgyűlés alapazabályszerű összehívását és határozatképességét, a jegyzőkönyv vezetésére dr. Knncier Jenő szövetkezeti ügyészt, a hitelesítésre pedig Dorogi János és Hayt Ferenc szövetkezeti tagokat kérte fel. A tervezett alapszabály módosításokat a közgyűlés dr, Kunczer Jenő indítványára egyhangúlag elfogadván, az 1929—30. (első) üzleti évre vonatkozó igazgatósági jelentést Boés ezért az odaadó lelkes munkáért a legnagyobb tisztelet illeti meg. Azok a képviselők, akik az országot járják — fejezte be beszédét Vass József — de én magam íb tanúságot tehetek arról, hogy a józan magyar nép bizalma nem ingott meg e párt iránt és e kormány iránt, melynek élén Bethlen István gróf áll és a tett intézkedésekből látja, hogy a kormány és a párt méltó letéteményese annak a bizalomnak, amelyet beléje vetettek, hisz a nép érzi a vele való törődés gondosságát. ross Zoltán ügyvezető-igazgató az alábbiakban ismertette: Az igazgatósás jelentése. Midőn első üzleti évünkről beszámolunk, elsősorban azon nehézségekre kell rámutatnunk, melyek szövetkezetünk megalapításával jártak. Az általános pénztelenséggel és az újabb alakulások iránti bizalmatlansággal kellett megküzdeni. Működésünket minőségileg jó, de évtizedek óta elő nem fordult téli fagykárok miatt, igen kis terméssel kezdtük meg és nagyrészben ez az oka, hogy a tervezett 5000 hl. helyett csak 2174 hl. bort és mustot vett be tagjaitól a Szövetkezet értékesítésre. A Szövetkezet megalakulásával eddig három célt szolgált. Közhírré tett hirdetményével késői szüretre, vörös- és sillerborok készítésére hívta fel a szőlősgazdákat és ezzel termésüket jobbá és igy értékesebbé tette. Ugyanezen hirdetményével az előleges becsárak köztudomásra hozatván, a borok árát szabályozta, végül a kiadott 60 százalékos TÁRCA. Nehéz a bánat. Egyedül járok örvénylő vizen S a bánatot viszem. Nehéz a bánat, — alig is bírom, Lenyom. — S im a hidon Közéig egy ifjú, délceg, szép legény, — Talán a jó Remény. — Feléje tárom esdeklőn karom S elérni akarom. — S im ő nevetve most felém siet. — Segits, ha van szived 1 — Kiáltok — s szól kacagva: — Na hiszen, Ha volna tán szivem, így járnék én is, mint te jó magad. S vig füttyel elhalad. B. Frey Melánia. H veszélyes cifra szűr. Anno 1824. Metternich herceg, I. Ferenc erőszakos kancellárjának minden törekvése az egységes ausztriai birodalom, a „Gesammt-Monarchie“ megteremtése volt. Önkényuralma alatt nyögött országunk; nemzeti közéletünkben pangás állott be. Valami kóros álom nehezedett a szivekre, mely szinte örökösnek tetszett a jövőbeni ébredésről való teljes lemondásával. Csak | egy-két iró akadt, akik ápolták a nemzeti érzést s ezzel élesztették a | parázs alatt szunnyadó nemzeti öntudatot.. Az ébredés először ugyan a magyar nyelv mívelésében nyilvánult meg, de lassanként a ruházatban is kezdett érvényesülni. Divatba jött a cifra szűr viselete. Vásárokon, a bús magyarok névnapi lakomáin, búcsú kon stb. összejöveteleken egyszerre csak feltűntek a magyar motivumos, élénk színekkel hímzett cifra szűrök. Nem egy szűrön ott díszlett a tulipán mellett a magyar címer is jó arasznyi nagyságban, ami aztán szemet szúrt a lekenyerezett „Bezirkler“ eknek. Nosza ment a titkos jelentés Bécsbe, hogy a rebellis magyarok, ha szóban nem is, de cifra szűrrel tüntetnek, melyet „nemes és nemtelen“ egyaránt hord. A cifra szűr készítés mesterei Veszprémben laktak s onnan vitték szét az egész Dunántúlra. A nóta is azt mondta: »Cifra szűröm Veszprémbe vettem.< A Metternich-had tehát először Veszprémben iparkodott „gutgesinnt“ híveket toborozni e viselet kiküszöbölésére. Talán pénzzel, ígéretekkel, avagy fenyegetésekkel végre sikerült rávenni a „Tekintetes és Nemes Karokat és Rendeket“, hogy az 1824 ik év augusztus 2-án Veszprémben tartott közgyűlésén „tilalmazó rende- | letet“ szavaztak meg. A „Currens I Protocollum pro anno 1824 in oppido | Bonyhád* ezen rendeletet, miután Veszprém a szomszédos vármegyéknek is megküldötte, szószerint közli. Bevezetésében ezt mondja: „A Tttes Karok és Rendek a cifra szűröknek készittését és viselését mint lopásokra, rablásokra és egyéb erkölcstelenségekre ingerlő s csábittó költséges ruházott Nemnek viselését egyáltalján minden különbség nélkül Nemes, vagy Nemtelen személyekre nézve legszorosabban eltiltja.“ A rendelet 4. pontjában kilátásba helyezett büntetései a következők: „Ezen rendelésnek megszegői és általhágói, minekutána evégből meg intettettek, ha Nemtelenek 24 páltza ütései büntessenek, ha pedig NemeB- sek, ellenek mint Ns. Vármegyei végzések megszegői ellen fenyittő per tetessen folyamatban.“ A tiltó rendelet kiadásának megindokolása nagyon is sántít. Nem a költekezés fájt az osztrákoknak, hanem általában minden, aminek valami magyar nemzeti színezete volt. Ehhez talán valami félelemféle is járult A szűr ugyanis nagyon praktikus ruhadarab volt fokos, bicska s egyéb ütő- és szurószerszám elrejtésére. Talán bőrükön is tapasztalták ezt a járőr vasasnémetek. Nem hiába járta a nóta: >Be van az én szűröm ujja kötve, Kis angyalom ne kotorássz benne. Az egyikben acél, kova, tapló, A másikban százforintos bankó.« A betiltásnak lehetett végül harmadik oka is, még pedig az, hogy kizárólag magyar anyagból készítették az ugyancsak magyar szűr- szabók. Már most nem akadt vevő a bécsi piros és kék posztóra, elveszett az „ Absatzgebiet Valami ilyea félét mond ez a nóta: >Nem kell nekem köpönyeg, Mert az engem nem illet. Szép cifra szűr kell nekem, Az melegít föl engem.« A tiltó rendelet is a posztóköpönyeg (bécsi posztóból) viselését szeretné bevezetni, midőn 2. pontjában azt mondja: „A szegés mind a gallér körül, mind elől a szűrköpönyeg szélein, fellyülről az alljáig akármi, de egyforma színű posztóból légyen.“ — Dicséretére szolgál vármegyénknek, hogy a veszprémi szűrrendeletet a maga területén nem hajtotta végre. Az 1824. esztendei Mindszent hava 4 én tartott kisgyülésböl Bezerédj aljegyző csak arra hívta fel a fő- szolgabirákat, hogy közöljék a letiltást a megyebeli mesteremberekkel, nehogy „annak nemtudásából a Na. Veszprém vármegyében kárt valljanak“, ha oda mennek vásárokra! Ma, sajnos, letűnt már a cifra szűr. Az egyszerű pásztorembereknek nincsen rá pénzük, a módos gazdák meg inkább esőköpenyt, avagy városi bundát vásárolnak, mert hát az — urasabb. Knábel Vilmos. A szekszárdi bortermelő szövetkezet közgyűlése.
