Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-08-13 / 63. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1930 augusztus 13. Aprított száraz tűzifa bükk-, cser-, akácfából q-ként 4'50 P-ért 2 éves száraz slavoniai príma bflkkhasáb- ból 5‘20 pengőért házhoz szállítva kapható Székely! Sándornál Szekszárd, Báró Augusz ucca 36. szám. Telefon: 1-51. (767) áldotta a jubiláló párt s egyúttal felolvasta XL Pius pápának francia nyelvű sürgönyét, mely magyarra fordítva a következő: „A keresztény hitvestársak házasságának hatvanadik évfordu- 1 lója alkalmából őszentsége apostoli áldását szívből küldi a boldogság zálogául: Pacelli bibornoku. Az áldás elhangzása után a megjelentek sorban üdvözölték a meghatott jubilánsokat, akik magyaros vendégszeretettel viszonozták az elhangzott sok jókivánatot. Csapó Vilmos kir. kamarás, sok értékes adattal és dolgozattal támogatta a tolnamegyei sajtót s lapunkat is. így a magunk részéről is a legőszintébb tisztelettel üdvözöljük őt, jóságos, szelíd lelkű hitvestársával együtt. Isten áldása legyen rajtuk még sok ideig 1 Hogyan tették tönkre a kákoru alatt a szekszárdi Pirnitzer Gyula amerikai bankját ? Három évtizedes történet már, hogy a ma is élő agg Pirnitzer Antal tekintélyes szekszárdi kereskedő Gyula fia milyen tüneményes közgazdasági kar- riért futott meg. A kiváló képességű szekszárdi fiatal ember kitüntetéssel végezte Budapesten a Keleti Akadémiát és bámulatos nyelvkészségén kívül olyan imponáló volt a közgazdasági tudása, hogy hamarosan feléje fordult a hivatalos kereskedelmi körök figyelme. Az egyébként hazulról is vagyonos Pirnitzer Gyula tekintélyes állami ösztöndíjakat kapott, a kormány kinevezte őt a kereskedelmi minisztérium kötelékébe és külföldi tanulmányutakra küldte. Bejárta a nyugat és a kelet metropolisait, továbbá Oroszország jelentős kereskedelmi empóriumait és még nem volt 26 éves, mikor a kereskedelmi miniszter a búr háború után különleges közgazdasági megbízatással leküldte Délafrikába. Feladatait sikeresen megoldva tért haza és mint miniszteri titkár résztvett Bécsben az osztrák-magyar kiegyezés tárgyalásaiban, ahol mint vámügyi referens szerepelt. A tárgyalások befejezése után hosszabb útra küldték Ázsiába, ahol bejárta Indiát, Cbinát és Japánt. Keleti missziója végeztével Budapestre visszatérve kinevezték a kereskedelmi Muzeum igazgatójának és tényleges szolgálattételre beosztották a kereskedelmi minisztériumba. Ebben az állásában érte a Wiener Bankverein ajánlata, mellyel meghívta budapesti intézete vezetőjéül. Pirnitzer Gyula ekkor lemondott az államnál viselt állásáról és elfoglalta tekintélyes bankpozicióját. Ez időtájt történt, bogy a magyar lapok mindinkább foglalkoztak az amerikai pénzküldő zugbankok machinációival. — Ezek a piócák hazatovábbitás végett átvették az amerikai kivándorlók véres verejtékkel szerzett pénzét, amelyet sorra elloptak. A magyar kormány végre megunta, hogy a gombamódra elszaporodott magyar bankárok egyre-másra fosztogassák a szegény kivándorlókat, megszökdössenek pénzükkel, becsapják részvényekkel. A Kereskedelmi Bank és Hitelbank alapításaként becsületes, hatalmas magyar bankot szervezett Amerikában, a „Transatlantic Trust Compagnie"t és ennek élére Pirnitzert állította. Pirnitzer értékes múltja után mindenképen alkalmas volt arra, bogy amerikai bankja élén megtisztogassa az Újvilág magyar bankárdzsungeljét. Harminckétéves korában lett az amerikai bank elnökigazgatója, amelyet teljesen ő szervezett meg. El lehet képzelni, hogy mi mindent elkövettek a megriadt magyar bankárok a Transatlantic és Pirnitzer ellen. Nem tudták azonban letörni, sőt Pirnitzer mindinkább elhatalmasodott és már monopolizálta az amerika1 magyar bankpiacot. A háború kitörése után még fokozottabban indult meg az ostrom Pirnitzer ellen. Minthogy a Transatlantic akkor is közölte a szolid valutaárfolyamokat, amikor Magyarországgal megszakadt az összeköttetés, több magyar bankár összefogott ellene, mert lehetetlenné tette nekik, hogy a zavarosban halászva, uzsoraárfolyamok mellett válthassák át koronára a dollárt az átutalásokkor. A háború alatt Pirnitzer szikratáviratot kapott a magyar kormánytól, hogy a „Deutschland“ tengeralattjáró Amerikába érkezik és leveleket, valamint pénzbeli támogatást visz az arra rászoruló amerikai magyaroknak, akiktől leveleket is fog visszahozni. Mivel abban az időben Amerikával már nem lehetett máskép érintkezni, Pirnitzer Gyula közvetítette az Amerikában lakó magyarok, németek, osztrákok, bolgárok és törököknek a Deutschland szállítmányaival és postájával összefüggő kéréseit. Mikor azután Amerika megüzente a háborút a központi hatalmaknak, megindult a hajsza Pirnitzer ellen, akiről a zughankárok azt hireBztel- ték, hogy titkos tengeralattjáró bázist teremtett a német hadsereg számára Amerikában. — Később azt a vádat emelték ellene, hogy bankja az osztrákmagyar monarchia titkos bankja, hogy azon keresztül folynak át a német és osztrák-magyar propaganda, kémkedési pénzek és hogy az ő emberei robbantják fel egymásután sorjában az akkor légberöpült amerikai municiógy árakat. Egy szép napon az amerikai hatóságok le is tartóztatták Pirnitzert és rátették kezüket a „Transatlantic“ bankra. Pirnitzer gyönyörű lakását, amely tele volt műkincsekkel, feldúlták a hatóságok, műtárgyait összetörték, megsemmisitették még ruhatárát is. őt magát előbb tolvajok és gyilkosok közé börtönbe zárták, majd hat hónap múlva elvitték Newyorktól 1000 kilométernyire fekvő Oglethorpe erődbe, ahol a lehető legnyomorusá- gosabb körülmények között internálták. Ottani helyzetéről tudomást szerzett a szekszárdi származású Gerenday László, néhai Gerenday szekszárdi főszolgabíró fia, Oglethorpe közelében lakó magyar református lelkész, aki lekötelezettje és keresztkomája volt Pirnitzernek és az internáló tábor parancsnokának engedélyével többször szállított élelmiszereket, cseme géket Pirnitzernek, aki az ő kisleányának a keresztapja volt, Pirnitzer Gyula a háború végéig szenvedett Oglethorpe erőd kazamatáiban. Mikor kiszabadult és megtudta, hogy a magyar bankárpiócák tönkretették a Transatlantic Trust Compagniet, elkeseredésében még a nevét is „Perrya-re változtatta. Egy ideig ottani dolgait likvidálta. Azonban egész életére megcsömörlött az amerikai magyar bankárkodástól. Annyira, hogy még csak hosszút sem állott azokon, akik a bankot tönkretették és őt börtönre juttatták. Hazajött Európába és vagyona roncsaival Bécsben teremtett magának pozíciót: ő most a wieni Mercur- bank nagytekintélyű igazgatója. Minderről Pirnitzer Gyula a nyilvánosság előtt sohasem panaszkodott és a Reggeli Újság hétfői számából tudjuk meg, hogy azt az üzletkört, amelyet a Transatlantic Trust Comp, teremtett meg, a most Amerikában hirtelen elhalt Kiss Emil bankár ragadta magához és ezen a réven hihetetlenül meggazdagodott. Mikor Amerikába került, kis bankházat nyitott Newyorkban. Mint ungmegyei embernek, első komittensei az ungi magyarok voltak, akik igen nagy tömegekben vándoroltak ebben az időben Amerikába. Bankháza azonban jelentéktelen kis „intézet“ volt. Első feltörését Braun Márkus támogatásának köszönhette. Braun Márkus érdekes figurája volt az amerikai magyarságnak. Mint magyar bádogos legény Bukarestben dolgozott és onnan indult Amerikába. Hamarosan pompásan megtanult angolul és ő, akinek Magyarországon a rendőrséggel is baja volt, egyszerre csak rendőri riporter lett. Roosewalt, akkori newyorki rendőrkapitány ' bizalmát is megnyerte. Ahogy Roose- welt emelkedett, úgy emelkedett vele együtt Braun Márkus is. Amikor pedig a vakvéletlen a köztársasági elnöki állásba emelte Roo3eweltet, Braun Márkust kinevezte bevándorlási kormánybiztossá. Ebben a minőségében Braun Márkus minden magyar barátját állásba juttatta és az ő támogatásának köszönhette Kiss Emil is, hogy kis bankja mind nagyobb és nagyobb lett. A Kiss Emil bankháza, amely köz ben előkelőbb helyre költözött, igazi fellendülését a háborúnak köszönheti Amikor már biztos volt, hogy Ame rika háborúba megy, a magyar ban károk nagy mozgalmat indítottak hogy minden magyar mennél több pénzt küldjön haza családjának, amíg a háború ki nem tör, részben, hogy Magyarországra mentse át pénzét, részben, hogy bőségesen elláthassa az Isten tudja még mennyi ideig tartó háború idejére hozzátartozóit. Sok millió dollárt adtak ekkor át ameBérbeadó Kölesden, a község közepén és legforgalmasabb részén, a hetivásártér mellett, ÖZV. Diósyné tulajdonát képező, eddig a Hangya által bérelt Q z I e helyisé9| teljes belső berendezéssel, 1931 január 1-től számított 3 évre. Az üzlethez tartozik 3 lakószoba, konyha és mosókonyha, padlás és pince, egy nagy vas- és koporsóraktár, egy kisebb raktár és 2 zárt szénraktár. — Felkérem a bérelni szándékozókat, hogy árajánlataikat hozzám Felső- Rácsgres, U. p. Simontornya, folyó hó végéig nyújtsák be. (802) Diósy Endre. rikai magyarok magyar bankároknak, hogy utalják azt át az óhazába. A Transatlantic bankot a hatóéi! gok megszüntették, Pirnitzert becsukták, a legnagyobb és legveazedelme- sebb konkurens kiesvén, a legtöbb átutalást a Kiss Emil bankház kapta. A háború után egyes bankárok azt igazolták, hogy azokat a dollárokat, amiket az amerikai magyarok rájuk bíztak, ők holland bankokban nem dollárban, hanem az akkori árfolyamnak megfelelő számú magyar koronákban helyezték el. A háború után tehát ezeket az összegeket nem dollárban fizették a bankárok vissza, hanem elértéktelenedett magyar koronákban. Ezek az átutalások tehát ilyenformán elvesztették 50—70, sőt nem egyszer még ennél is magasabb százalékú értéküket. Próbaperek is indultak, a bankárok azonban, köztük Kiss Emil is, megnyerték ezeket. Nagy támadások érték emiatt a magyar sajtóban Kiss Emilt, de a próbaperek folyamán a bíróságok ité- letileg a Kiss Emil igazságát állapították meg és így e vádakat birói erővel döntötték meg. Különösen éle sek lettek e támadások és bevitték azokat a parlamentbe is, amikor Kíbb Emil megkapta a magyar Postatakarékpénztár amerikai képviseletét, ami különben természetes volt, hiszen a Kiss Emil bankháza ekkorra már oly nagyra nőtt, hogy valósággal uralkodott magyar Amerikában és szolidsága, jóhire ellen sem lehetett semmi kifogást emelni. Másfél évvel ezelőtt a Kiss Emil bankház „Harbor State Bank" néven részvénytársasággá alakult át és állami bank lett, ami körülbelül annyit jelent, mintha itt valamelyik bank a Pénzintézeti Központ körébe tartozik. Állítólag ezt azért is meg kellett tenni, mert a Postatakarékpénztár kikötötte, hogy bizonyos idő múltán ilyenné kell átalakulni a bankháznak, ha tovább is a P. K. amerikai képviselője akar maradni. Kiss Emil hihetetlenül meggazdagodott, elsőként szerepelt a jótékony- sági mozgalmakban és a bajbajutott jobb emberek támogatásért legelőször mindig hozzáfordultak. Minden amerikai magyar piktortól vásárolt képet, így lakása valóságos muzeum lett. Vagyonát több millió dollárra becsülik. HÍREK. — A közigazgatási bizottság kedden délelőtt 9 órakor tartotta Jankó Ágoston főispán elnöklete alatt ülését, melyen megjelentek : dr Hagy- mássy Zoltán vm. főjegyző, mint az alispán helyettese, dr Künsztler Kálmán árvaszéki ülnök, dr Zsigmond Ferenc tb. várm. főügyész, Jakab László min. tanácsos, pénzügyigazgató, dr Gaál Dezső kir. ügyész, dr Halmos Andor királyi tanfelügyelő, Lakos Adolf műszaki tanácsos, Spats Mór állategészségügyi felügyelő, Eör- deögh Zoltán kir. gazdasági felügyelő, Döry Frigyes, Döry László, báró Fiáth Tibor, Kátay Endre, Kíbs Lajos, Kováts Sebestény Endre és Schneider Gábor bizottsági tagok. A közigazgatási bizottság féléves jelentésének letárgyalása után Schneider Gábor kúriai bíró meginterpellálta a főispánt a szekszárdi vasútállomás indóházának lehetetlen állapotát illetően. Az indóház, amelynek a szűkre fogott kibővítése is több mint egy negyedszázaddal ezelőtt történt, ma már, amikor a forgalmi viszonyok lényegesen megváltoztak, a megnövekedett forgalommal szemben nem felel meg {a szükségleteknek és a megye székhelynek valóságos szégyene. Botrányos az indóház előosar-
