Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-06-07 / 44. szám
XII. évfolyam. 44. szám. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárdi 1930 junius 7. ^__ TOLNAMÉGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dij: Félévre-----------6 pengő. | Egész évre----------12 pengő. Sz erkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden Burdán éa szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő: A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Jövel Szentlélek Isten! Irta: Bábay Géza. Magyar pünkösd. Irta: Jánosi György. Lehet-e már besaélni a magyar lélekkel, meggyógyult e már a magyar lólek? V»gy még mindig ott, vergő dik, ahol évekkel eselőtt volt: saját törpeségének, meghasonlásának, súlyos sebének lázában? Szentlélek ünnepe van. Pünkösd. Irhatunk-e magyar pünkösdről, olyan időről és állapotról, amelyben ég a magyar lélek honszer etetőnek olt ári lángja és megvilágítja a jobb jövendőt ? Az idők vasvesszője kegyetlenül végigverte vállunkat és olyan leckét adott, amelyből eleget tanulhattunk, amelyből ráeszmélhettünk valameny- nyien arra, hogy a nép, amely földjét, faját nem becsüli, nem méltó arra, hogy Isten ege alatt, a nemzetek között helyet foglaljon. A meg- hasonlás átka szétszórja a legerősebbet is; gyűlölet, irigység, beteg, szél Bőséges politikai nézetek lezüllesztik a tekintélyes és hatalmas nemzeteket és másodrendű, alantas szerepre utalják azokkal szemben, akiknél ezek ellenkezője van. Az élet útja a lélek. A lélek áldása az egység. A magyar pünkösd a magyar nemzeti egység. Két nagy gondolat terheli még mindig a magyar közvéleményt, az egyik az, hogy kevesen vagyunk, a másik az, hogy nincs fegyverünk. Azt mondják, hogy ez a 8 milliós nemzet olyan csepp a népek nagy tengerében, hogy számba se jő és a világpolitikai mérlegen van, vagy nincs. Elfelejtik, hogy az erőnek és a népesség nagyságának mások a jellegei. Hogy itt áll az egész világ előtt a nagy Oroszország és a kicsiny Észtország mellett jelentéktelenül eltörpül. A füves réten, ha térdig ér is a fű, átmegyünk. A sürü gomolyban egybefonódó vadrózsabokron nincs ember, aki átmenjen. így van ez a nemzetek életében is. Az egyiket elsöpri saját puhasága, a másikat jelentőssé teszi keménysége. Az egyik meghal, mert puhává, hitvánnyá teszi gyávasága, a másik érchomlokkal töri át magát a tatárdulás és mohácsi vész, világháború és Trianon jégfalán s ifjú, napsugáros arcát a hajnalban fürdeti meg. Ma még réveteg az ütéstől, amely orvul éri. Ma még nyílt sebét kétségbeesetten takargatja és fedezék után néz az irgalom tájain. Ma még az égre felhőt vergődő lelkek sóhaja fest. Ma még ijedten, rémülten próbálnak vezetni, irányítani a kicsinyesek. De már a holnap viharát jelzi a levegő, a hősi vágy s Lehel kürtjének rivalására várnak a hősi mezők fűszálai. S ha zeng a dal és rivall a kürt, ha alázott, szégyen- teljes élet helyett vállalja a kockázatát, akkor, akkor fogjátok meglátni, hogy mily sok az a 8 és fél millió, amelyet Isten a világ gyöngyszeméül meghagyott. Akkor fogjátok bámulva elismerni, hogy van nemzet, amely kisebb és árvább minden más nemzetnél, többet szenvedett, mint valamennyi együttvéve Új hitre ajzik lelkek húrja, Száll diadalmas ének. S átrezgi a világot újra Üdvöt sugárzó égi melege A Szentlélek tüzének. Lángsugarát csak ránk nem ontja, Baljós, fekete éjben Szepegő árva magyarokra, Akik egymásra nézünk kétkedőn Mind halkulóbb reménnyel.. . Kik itt e bús, borús világba' Régóta kínban élünk, Áldott Szentlélek égi lángja, Gyötrő kétségek zuzmarás telén Be kellenéi ma nékünk. és ennek a nemzetnek országa és neve van ezerév óta már s ez az ország és név fennmarad sokáig még. Ne féljünk éB ne legyünk kicsinyesek. A magyar hősiesség utjai változhatatlanok, de a lélek is, amely a hősiesség utjain a világ szeme előtt elvonul, mint valami égi látomás, hogy megcsodálják és rettegjék. A magyar egység a jelen feladata. Sohasem volt a nemzeten katasztrófa véletlenségből. A nagy bukásokat nagy lelki meghasonlás előzi meg. Az ellentét elforgácsolja és semlegesíti azt a nemzeti erőt, amelynek kifelé egynek, foglalkoztatottnak kell lennie. Meghasonlott ország napjai meg vannak számlálva. 20 bátor hős is roppant tömeg. Karthágó elvész, | mert a hadizajt felülmúlja a civódás. J Leonidász 300 hőse megtöri az ellen i tengernyi erejét. Valahol van egy vár- ■ rom: Kőszeg. Egy név: Jurisich I Pünkösd. Irta: Nagy Kálozi Sándor. Szelid, gyermeki a pünkösdi hit. Olyan egyszerű, olyan fenségesen nyugodt, mint egy gyermeki lélek, amely a maga tiszta, nyugodt egyszerűségében is valami végtelen nagy erőt rejt magában: egy drága Ígéretekkel teljes életnek eredményeit, munkáját, verejtékezését és diadalát. Olyan egyszerű, felségesen nyugodt a pünkösdi történet is, amely mégis a maga csodálatos nyugalmában és felséges egyszerűségében is évezredek változó nemzedékeinek lett az ereje, botorsága, békessége, a drága meleget adó tűzhelye, amely mellé az élet küzdelmeiben megfáradva odahuzódtak, amely mellett megpihenve uj erőt gyűjtöttek. Mi is történt? Nagyon egyszerű dolog. Tizenkét félénk ember bezárkózik egy házba. A tizenkét tanítvány. Még nem felejtették el, hogy Azt, Akit drágábbnak éB szentebb- nek tartottak mindennél, Aki több volt, mint a szemük fénye, mint az életük, hogy megostorozták, hogy megköpdösték és kínos kereazthalálra ítélték. Be keltenél, hogy tört szivünkben A fojtott ősi vágyak Égő tüzedtől áthevülten Dicső tettekké érlelődjenek ölén e zord világnak. óh mert tüzünk kialszik lassan, Alig pislákol immár S hű véreinktől elszakadtan Reménység nélkül, árván gyászolunk Tűnt álmok néma sírján. Kik bús romok kiégett üszkén Vergődünk kínban itten, Lelkűnkbe törni égi fűzként S húnyó hitünket lángra gyújtani: Jövel Szentlélek Isten! MikiÓB. Vau egy másik: Eger. Más névvel: Dobó István. És a térképnek ugyanazon a részén van igen sok hely és név, mely az egység nagyszerű eredményeiről beszél. És vannak a széthúzásnak nevei: Világos, Mohács, Mohi, Trianon. Az nem egység, ha alkotni nem lehet, mert jönnek a kiváltságok, kisded jogok, személyes igények. Építeni képtelenség, ha félni kell az érdekek sérelmétől. Megújulni nem lehet, ha az egy, örök, parancsoló nemzeti eszmét bárki ki akarja sajátítani. Magyar egység a magyar nemzeti eszme egyeduralmának ápolásában, szolgálatában áll. Isten erre adja nekünk az ő áldó, vigasztaló szentlelkét. Erre: a magyar nemzeti egység tökéletes megoldására, hogy elérhessük végre a magyar reménység teljesedését: Nagymagyar- országot, ezt az egyedül igaz magyar pünkösdöt. Féltek, hiszen amikor visszajött is közéjük, csak alig hogy megsimogathatták ruháját, alig nézhettek bele mélyen izzó tiszta szép szemébe, máris elment. — összerezzentek, ha zúgó szél ereje zörgette meg a bezárt ajtót, vagy ha suhanó szellő halk fuvallatára megrezzent a bokor lombja az ablak alatt. Égette lelkűket a kérdés: mi lesz velük, hiszen nincs többé közöttük a Mester, aki bátorítaná, erősítené, vigasztalná őket. És pünkösd napján csoda történik. Sebes szélnek zúgása hallik, amely egyre erŐBÖdik, egyre közelebb jő. Tüzes nyelvek villannak a bezárt szobában, kettősek „éB üle mindenikre azok közül“ . . . Milyen egyszerű történet. Gyermeki hittel teljes, egyszerű történet, de eredményeiben csodálatos. A bezárt ajtó megnyílik és azok, akik félelemmel eltelve várták a napok múlását, kijönnek és odamennek, ahol a legtöbb az ember, a legtöbb az ellenség. Tudták, hogy egy ellenséges világ közepén élnek és mégiB odamennek a mindenünnen összesereglett ellen- j séges tömegbe, hogy életüket áldoz- zák, ha kell, de mindenesetre hogy I bizonyságot tegyenek Arról, Akinek a lelke ott izzott a lelkűkben: a Názáretiről, a Jézusról, a Krisztusról. És fokozódik a csoda. Makacs térdek hajolnak meg; dacosan, büszkén felemelt fejek ereszkednek lassan a föld felé ; követ szorító ujjak nyílnak szét, hogy amint a kő kihullik köztt- lök, kenyeret emeljenek fel és átok helyett áldást osszanak. Káromló szavak imádságba fúlnak, gyűlölettől elhomályosult szemekben gyűl ki az Isten meglátásának csodálatos világossága. Mindenünnen összesereglett, egymásra gyűlölettel vagy hideg közönnyel néző emberek szive dobban össze egymást megértő forró dobbanásban s mint egy szem, úgy néz ezer és ezer tekintet az égre, amely mintha megnyílt volna, mintha drága és szent megbékélésben nézne alá az egymást megértőkre, az Istent meg- találtakra. Csodákkal teljes a pünkösd ünnepe, az erőnek az ünnepe. Örök ígéretek szerint kitöltetett a Szentlélek. Ezer és ezer szív ujjong fel boldog örömben: „Nem vagyunk egyedül, nem vagyunk magunkban, velünk van Az, Aki itt járt közöttünk, Aki a miénk volt, hogy az övéi lehessünk.“ Ez a pünkösdi hit évezredek óta. Boldog gyermeki hit, ragyogó kristálytiszta hit. Tűz lángjában megtisztult, erővel teljes hit. Szomorú kálváriajárásunkban reánk köszöntött a püskösd ünnepe. Sza- bad-e beszélnünk erőről, boldog ünnepről ? Hiszen a vergődés, a nyomorúság, az ínség otthonos nálunk. Nem fogyunk ki a szomorú emlékezésekből, ajkunkon nem tud megszűnni a sóhaj. Annyi az ellentét, a széthúzás közöttünk. De mint sebesen zugó szél zendülése, úgy jő hozzánk a pünkösdi lélek, akkor, amikor a legnagyobb a félelmünk a jövendő felől, akkor, amikor a legsúlyosabb a gazdasági helyzetünk. Jő a pünkösdi lélek, hogy megérintse a lelkünket. Jő, hogy aggodalmainkat és félelmünket bátorsággá változtassa, jő, hogy csüggedezésünk- ből fölrázzon, hogy széthúzásunkból eggyé forrasszon. Hatása alatt feszüljön meg jobban az izmunk, kemé- nyedjen meg a tekintetünk. A sok küzdelemmel és fáradsággal megjárt ezer éves ut után a Szentlélek ttizé- ben ott fénylik előttünk a jövendő útja. A dicsőségnek, az erőnek az útja. Átokra emelkedő kezünk ereszkedjen alá, nagy, egymást megértő összefogásra, szivünk dobbanjon ösz- sze mélységesen nagy megértésben, hiszen a Lélek szól hozzánk a pünkösdi tűsből. Semmi más nem enyhíti bajainkat, semmi máB nem veszi le rólunk boldogtalanságunkat, mint a kitöltetett Szentlélek. Bárcsak úgy áradna ki reánk, hogy valamennyien, mint egy, úgy néznénk közös célunkra és úgy mennénk közös utunkon, nagy összefogásban, mélységes megértésben közös sorsunk boldogabbá tételére, azon felül pedig Isten dicsőségének szolgálatára.
