Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-05-21 / 39. szám
XII. évfolyam. Egyes szám ára 16 fiilép Szekszárdi 1930 május 21. 39. szám. Szerkesztfeég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szám 85 és 102. Előfizetési dl]: Félévre-----------6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Sz erkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden eterdAn ée asombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Magyar vetések. Irta: Jánosi György. Ilyenkor, májusban olyan a magyar róna, mintha tündérkert volna. Hogy bírja el a föld azt a tenger áldást, amelyet Isten jósága ráhelyesett ? Hogy nem roskad össze a kalász rengeteg súlya alatt? Amerre szem lát, amerre képzelet jár, mindenütt kenyér, olyan felbecsülhetetlen érték* ben, amilyennel nem sok nemzet dicsekedhet. Ilyenkor lehet látni, hogy milyen mérhetetlenül gazdagok va* gyünk és ilyenkor lehet megérteni a magyar gazda földszeretetét. A világteremtés szép gondolata nyer kifejezést a remek tájban s a lelkűnkkel, kezünkkel simogatjuk végig azt a nemzeti vagyont, amellyel Isten jósága megjutalmazta a gazda fáradságos, hűséges munkáját. Egy szép ének ezt mondja: >A feltámadás és az élet Látszik minden vészen, Óh Isten, szivünk benned éled, Elhisszük egészen, Hogy ez a jóltevő hatalom Porunkat felkölti Majd, ha a hosszas nyugalom Idejét kitölti.c A mi mindennapi kenyerünk indul már, késiül már, suhog már. Simán hajladozó, araszos rozskalász, buzo- gányos búza, lágy árpa ringó játéka fut végig sikon, halmon, mint va* lami élő festmény, vagy mint a művészkén simítására idomuló agyag. Igaza van a költőnek: »Ha a föld Isten kalapja, Úgy hazánk bokréta rajta. Oly szép ország I.. ,« Mikor végig nézünk e remek művön, ne felejtsük el, hogy ez áldástenger Isten után két nagyszerű té- nyezőnek köszönhető, a magyar földnek és a magyar gazdának. Ez a két, egymást megértő tényező alkotta e tengernyi vetés kincset. És a kettő közül is inkább a jó gazda, aki tudja, hogy tudással, tapasztalattal, a mai nagyszerű eszközökkel a legrosszabb földdel is csodát lehet művelni, kenyeret lehet varázsolni a homokból, a szikes földből, még az útfélről is, tudja, hogy az egész nemzet jövője, boldogsága, vagyona, megélhetése az ő vetésétől függ, tudja, hogy nincs rossz föld, csak rossz gazda. Azért a mai korban a gazda emberfeletti munkát végez, hogy a magyar nemzet történelmének itálő- széke elé úgy álljoD, hogy elmondhassa: „Amitrámbiztak, hűséggel vé* geztem el.“ Van is kenyér és olcsóság a kenyérben. Nem fáj ez a magyar gazdának, mert tudja, hogy egy ország akkor boldog, ha mindenki boldogul, ha mindenki megél. Ám nem lehet elhallgatni azt, hogy a magyar gazdát sokszor mosolyra kényszeríti az, ami a közvéleményben a mezőgazdaság felől él. — Valóságos divattá lett az, hogy mindenki gazdasági szakember akar lenni. Még olyanok is felemelik véleményüket, akik nem tudják megmondani, hogy mit mikor és hogyan kell elvetni, akik csak papíron látnak búzát. Ezért van az, hogy a világot teleharsogták minősíthetetlen rágalmakkal és azt kürtölik, hogy a magyar búza színvonal nélküli, mert ezerféle. Már pedig a magyar búza csak kétféle. Az egyik az, amelyik 80 on felüli, a másik az, amelyik 80 on aluli fajsúlyú, amelyre döntő a talaj minősége és csak másodsorban a vetőmag. A gazda tudja, hogy van föld, amely a legnagyobb gondozás, legjobb kezelés mellett sem fog soha jó fajsúlyú búzát teremni, azért a tudománynak az a feladata, hogy minden föld elsőosztályuvá tételében segítse a gazdát, hogy megoldja a fajsuly kérdésót a talajon keresztül. Mindnyájan érezzük e kérdés nagy fontosságát. Mindnyájan tudjuk, hogy ez a nemzet a maga szomorú sorsának enyhülését a magvetőtől várja. Az ő gondosságától függ az egész nemzet évi kenyere, közel sorsa. Az a mienk, amit a föld ad. Tudással, szeretettel segítsük a föld népét, a kenyéradó sereget, a mi testvéreinket, mert csak úgy lesz nagy ez a nemzet, ha lesz elég kenyere, hite, összetartása, ha itt mindnyájan vetünk a jobb jövőnek: a megelégedett nemzetnek — Nagy- magyarországért. nyelnek és tagjai gyönyörű működésének. Szongott Edvinné alelnök, a tanácsadó iroda vezetője ennek a szakosztálynak a működéséről számolt be, jelentvén, hogy egy évnél rövidebb idő alatt 390 kérelmet intéztek el, közel 1000 P gyorssegélyt adtak ki, 50 egyénnek szereztek állást, három egyénnek ingyen élelmezést és soknak ruhát, tüzelőt és élelmiszert. özv. Haidekker Károlyné Borosa Ilona, a szegényügyi szakosztály vezetője a nyomor borzalmas képét tárta elénk. Az ő szakosztálya havi 145 szegényt segélyezett állandó pénzbeli segítséggel, mert vitéz Vendel István polgármester a missziónak erre a szervére bízta a szegényügy ellátását. Ez a szakosztály szerzett boldog karácsonyt is a szegényeknek. Erre a célra városi gyűjtésből befolyt 438 P, Szévald Oszkérnénak a vidékre is kiterjesztett gyűjtéséből 1519 P, 560 kg liszt, 650 kg burgonya, 200 kg bab, 200 kg borsó, 130 kg lencse, 53 kg cukor, 18 kg szalonna, 25 db szappan, 98 db tojás, 12 kenyér, melyből 244 szegény részesült. Készpénzben 1355 pengő segélyt adtak kb 300 szegénynek és 100 pengőt szegény iskolás gyerme- kék felruházására. Tűzifát 100 szegénynek Kiss Annuska osztott ki. A polgármester 150 mázsa szenet is adott karácsonyra a missziónak, a melyből 138 szegény részesült. A nagy csütörtöki szeretetreggelin 80 szegényt bőségesen megvendégeltek, száztizenkettőnek pénzbeli segélyt is adtak. Nagyszombaton azonkívül 145 szegénynek adtak 2—2 pengőt. Ugyanakkor osztották szét a közalapítványi uradalom ajándékát, nyolc ürméter fát, amelyet a polgármester vágatott fel. Szívhez szóló melegségü volt Glöckler Györgynónek, a Anya és Csecsemővédő szakosztály ügyvezetőigazgatójának beszámolója. Ennek a munkáját ugyanis 356 anya, 619 csecsemő és 278 gyermek vette igénybe. A szakosztály védőnői gyermekágyas nőket 1469 esetben, csecsemőt pedig 1574 esetben látogattak meg. Segély gyanánt kiadtak: 1002 db szappant, 83 kg darát, 83 kg cukrot 334 utalványra. Azonkívül 89 személynek 267 kg lisztet és 8—10 személynek a szükséges tejet. Gyermektápszert 459 pengő értékben osztottak ki. Kiadtak 28 babakelengyét és 10 esetben átmeneti kelengyét. A kelengyék pótlásául vásároltak : 2 kg tollat, 27 méter ruhaanyagot, 6 db flanel paplant, 5 vég pelenkavásznat, 1 vég pólyahuzat siffont, 41 méter ingecske siffont, 37 db gummi pelenkát, 35 méter pelenka flanelt, 24 db kabátkát, 24 pár harisnyát. Panaszkodva említette Gockler Györgyné, hogy a szakosztály helyiségeit meg kellene változtatni, mert egészségtelenek és a falai annyira I nedvesek, hogy a babakelengyék • megpenészednek. A gyermeknap 715 | pengőt tövedéi mezett. A Szociális Misszió Társulat szekszárdi szervezetének közgyűlése. Szegények segélyezése, a kórházban sínylődök szenvedéseinek enyhítése, a társadalom elesettjeinek, a börtönök lakóinak megvigasztalása, a jövő reménységének istápolása az anya- és csecsemővédelem révén, a gyámoltalanoknak tanáccsal való ellátása az a hatalmas munkakör, amelyet a Szociális Misszió Társulat kékkeresztes fehér zászlaja alá tömörült hölgyek magukra vállaltak. Tiz éve működik'már Szekszárdon ez az altruisztikus intézmény, boldogemlékü Prohászka püspök gyönyörű elgondolásának itteni szerve és máris kötetekre menne annak a sok-sok jótettnek a felsorolása, amellyel Szék- szárd angyalai, jószivü asszonyai siettek szenvedő embertársaik gyámok- tására. Szévald Oszkárné elnöklete alatt vasárnap tartotta ez a jótékonykodó hadsereg rendes évi közgyűlését, amely egyúttal jubiláris beszámoló is volt az elmúlt tiz év eseményeiről. Az alispánné pompás szervezőképességével irányított női tábor különösen az utóbbi években valóságos csodákat müveit. És akik szinte elhülve hallgattuk a szenvedés és a nyomor végtelennek tetsző statisztikáját, megkönnyebbülten vettünk tudomást a találékony női lélek jóságának kiapadhatatlan energiájáról, amellyel sikerült a könnyek nagy részét letörölni és a CBÜggedőkbe bizalmat önteni. A Szociális Misszió központja Mócsy Gabriella S. M. nővérrel -képviseltette magát a közgyűlésen és az ő mindenkit magával ragadó hazafias felszólalása egyúttal rámutat arra az útra is, amelyen haladva, a magyar keresztény asszonyi tábor megszüntethetné ennek a csonka országnak a munkanélküliségből fakadó anyagi nyomorúságát. Hazánk nagy szociális nyomorát — úgymond a kékfátyolos apáca — kétszázezer magyar testvérünk nagy munkanélkülisége idézi elő. Ez a nyomor lényegesen kisebb volna, ha • itt munkaalkalmakat tudnánk terem- I teni, olyan munkaalkalmakat, amelyek úgyszólván a magyar asszonyok elhatározásától, egyöntetű fellépésétől függenek. Ha mi mindenütt csak magyar iparcikket vásárolnánk, nem kellene becsukni háromnegyed részét a szépen indult és pompás gyártmányokat előállító posztó-, csipke-, vászon-, zománcedény- és egyéb gyáraknak. Nem szomorú-e, hogy a magyar gyárnak nincs magyar megrendelése, a magyar búza és a magyar tojás eladatlan, a magyar főzelékeket száz vágón számra kell a Dunába dobálni akkor, amikor naponta 30— 40.000 pengő ára angol paradicsom stb. konzerv jön az országba. Ha mi a megvásárolt siffon mögött azt néznénk, hogy a mi magyar testvérünk kérges keze nyújtja-e, vagy a velünk szemben ellenségesen viselkedő cseh és francia munkás, akkor bizonyára sokkal kisebb volna itt a nyomor és kevesebb a szenvedés. A skandináv asszonyok példáját kell követői. Azoknak az egyöntetű állásfoglalása elérte azt, hogy ott a szociális nyomor ismeretlen fogalom. A skandináv asszonyok azt mondták, ám jő, vigyenek be a gyárosok az ő országukba idegen árut, amennyit csak akarnak, ők azonban nem veszik meg, hadd penészedjenek meg azok a raktárakban. így aztán elérték azt, hogy ma már abban az országban nincB munkanélküli. Minden ember megkeresi a maga és a családja ellátásához szükséges anyagi eszközöket. Sokáig zúgott a taps, amikor Mócsy Gabriella nővér azzal végezte a felszólítását, hogy a magyar nők makacs elhatározással váltsák valóra azt a tervet, amely magyar kenyeret ad magyar testvéreinknek. A közgyűlés egyébként Szévald Oszkárné rövidre fogott, igen hangulatos elnöki megnyitójával kezdődött, megköszönve azt a sok-sok jót, amelyet Szekszárd és a vármegye közönségének áldozatkészsége juttatott a nyomor enyhítésére. — Utána Vinkovits Kata olvasta fel titkári jelentését, amely pontos és időrendi foglalata a társulat múlt évi esemé-
