Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-05-17 / 38. szám
XII. évfolyam. Szekszárdi 1930 május 17. 38. szám. TOLNANEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szám 85 és 102. Előfizetés! dij: Félévre ____— 6 pengő. | Egész évre_____12 pengő. Sz erkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden sserdin és asombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A magyar nép természetesen hálával fogadja a volt nemes ellenfélnek s elsőként megtért barátnak irántunk megnyilvánuló jóindulatát. A magyar nép sohasem volt hálát* lan pártfogói iránt. De most százszorosán érzi Olaszország felénk irányuló szeretetét, mert egy olyan orBzág”és nép felé áramlik ez, amelyet a trianoni békeszerződés rettenetes megalázásba és szenvedésbe döntött. Azt sohasem felejthetjük el, hogy amikor nagy politikai ügyességgel megszervezett ellenséges propaganda fojtogató levegőjében éltünk s barátok után kutattunk a megpróbáltatások éjszakájában, az uj renaÍBsance-ra ébredt Olaszország volt éppen az, amely meghallotta a szenvedések jaját és meglátta sebeinket. De nemcsak meglátta és meghallotta, hanem olyan mértékben gyógyítani is igyekezett, amennyire ezt csak a külpolitikai körülmények megengedték. Amióta megkezdte, Olaszország folytatja is a gyógyítás müvét s ennek egyik ékes bizonyítéka épen Grandi leg- ■ utóbbi intervenciója Marinkovicsnál. Dr. Őrffy Imre nagy előadói beszéde a párisi egyezmény becikkelyezéséről. Grandi mellettünk. Pár nappal ezelőtt kezdődött meg a népszövetségi tanács ülése és a lapok híradása szerint égy esti tanácskozás során már egy, Magyarországot is közelről érdeklő kérdés került szóba: a fiumei kikötő kérdése. Grandi olasz külügyminiszter Marin- kovics jugoszláv külügyminiszterrel beszélgetést folytatott a fiumei magyar szabad kikötőről. A híradás szerint Grandi különböző engedményeket kért Marinkovicstól a Fiúméba irányuló magyar exportkereskedelem számára. Elsősorban kedvezményes jugoszláv árutarifáról van szó. Ez a rövid hiradás ismét felszínre hozza a fiumei szabad kikötő kérdését, amelynek használatát az Olaszországgal megkötött baráti és döntőbírósági szerződés keretében biztosítottuk a magunk számára. Szükségtelen fejtegetnünk, hogy milyen előnyt jelentene a külföldre irányuló magyar kivitelnek a fiumei kikötő, mint a tengeri világforgalomba való bekapcsolódás egyik kapuja. A fiumei kikötő azonban mindaddig használhatatlan marad számunkra, amíg Jugoszláviával meg nem oldottuk a szállítási tarifa kérdését, hiszen Fiume a legkényelmesebben, Magyarország Bzámára, csak Jugoszlávia területén át közelíthető meg. Nem tudjuk, hogy a két állam delegátusai diplomáciai utón, tehát nem nyílt konferencia keretében tárgyaltak-e egymással, de Grandi barátságos intervenciója arra látszik mutatni, hogy a kérdés talán megoldásra érik. A barátságos megoldás mindkét országnak csak hasznára lehetne. Magyarország ha nem várna előnyö két Fiume szabad kikötő használatából, akkor nem is kérte volna Olaszország beleegyezését ahhoz, hogy a kikötő egy részét megkapjuk. Nekünk tehát érdekünk a megegyezés. A józan ész szerint azonban érdekük a jugoszlávoknak is, mert a jugoszláv területen lebonyolított nagyarányú szállitásokból a jugoszláv államvasutaknak s ezzel Jugoszláviának jelentékeny haszna lenne. Mi tehát érdeklődéssel várjuk, hogy ez a tanácskozás milyen eredményeket hoz. Egyet azonban már most is leszögezhetünk, akármi is lesz az eredmény: ez pedig Olaszországnak irányunkban ismételten megnyilvánuló jóindulata. Nem titok, hogy a miniszterelnök rövid római utjának az volt a célja, hogy megköszönje azt a támogatást, amelyben bennünket a hágai és párisi tanácskozásokon Olaszország részesített. Grandinak Marinkovicscsal folytatott megbeszélése arra látszik mutatni, hogy Olaszország szerves külpolitikai programm- pontjává tette a magyar érdekek támogatását. Minden egyes esetben, amikor barátságos érzelmeinek kimutatására alkalom üyilik, Olaszországot az oldalunk mellett találjuk. A képviselőház keddi ülésén dr őrffy Imre, a szekszárdi kerület országgyűlési képviselője, mint a párisi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat parlamenti előadója, hatalmas beszédben ismertette a tárgyat. A sokfelé ágazó külpolitikai vonatkozásainál és rendkívül komplikált pénzügyi rendelkezéseinél fogva oly nagy fontosságú javaslat minden részletére kitért őrffy Imre és rámutatott az előnyökre, amelyek az egyezményből az országra háram- lanak. őrffy képességeinek sikerült a rendkívül bonyolult egyezmény- anyagot annyira leegyszerűsíteni, hogy előadói beszéde alapján azok a képviselők is tiszta képet nyertek a hága—párisi tárgyalásokról, akik nem merülhettek bele a fontos ügynek rendkívül hosszú időt igénybe vevő alapos tanulmányozásába. Hatalmas beszéde végeztével a miniszterek és képviselőtársai lelkesen ünnepelték őrffy Imrét, akihez óriási parlamenti sikere alkalmából a ház minden oldaláról tömegesen tódult a gratulálók nagy tábora. A részletekre is teljesen kiterjeszkedő beszéd ezzel a bevezetéssel kezdődött : T. Ház! Súlyt kell fektetnem arra, — most komoly, szakszerű tárgyalást folytatunk és nem ünnepelünk — hogy nem az érzelmi, hanem az értelmi hatás fegyvereivel kell ebben a pillanatban küzdenünk (Úgy van t Úgy van! a jobboldalon és a középen]) és arra kérem az igen t. baloldalt is, méltóztassanak előadmányo- mat nyugodtan meghallgatni; abszolút tárgyilagos leszek s annak a vitának ismertetésében is, amely a baloldal részéről a bizottságban elhangzott, iparkodom hü képet, fotográfiát adni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Az anyag megismertetésének első és legfontosabb feladatát úgy képzelem megoldani, hogy először egy rövid történeti ismertetést nyújtok, mert a legjobb szisztéma mindig egy adott fázis megértéséhez az, hogy antiak előzményeit lássuk. Ennek a kérdésnek tudvalevőleg igen nagy töfté- I nelme van s azt hiszem, hogy ez is j fontos szempont. A történelmi ismer- ■ tetés után meg kell kisérelnem, hogy egy általános rendszert alkossak, egy szisztémát állítsak fel, mely alkalmas lesz arra, hogy harmadik feladatomat, a részletes ismertetést a t. Képviselő- ház már úgy hallgassa meg, hogy beletudja azt illeszteni egy általános rendszerbe, amely az áttekithetőség elengedhetetlen korolláriuma. (Úgy van ! Úgy van ! a jobboldalon és a középen.) A háború likvidálása. Dr. őrffy Imre ezután a bevezetés után történelmi visszapillantást vetett az egyezmény megkötése előtti időkre, arra a bizonytalanságra, amelyet a trianoni békeszerződés gazdasági és politikai téren teremtett. A háború likvidálására kiindult nagy mozgalom elől, amelynek fontosabb állomásai: a Dawea-terv, Locarno és a Young- terv, Magyarországnak kitérnie nem lehetett, egy ilyen kitérni akarás nemcsak eredménytelen, de politikai szempontból is helytelen cselekedet lett volna. Általános volt a vélemény, hogy az 1924. évben elvállalt jóvá* téteíi kötelezettségeken túlmenően uj jóvátételi fizetést az ország magára nem vállalhat. Már most előre kell bocsátanunk, hogy az összes szempontokat sikerült az egész vonalon keresztül vinni. Az optánskérdés. Részletesen foglalkozik az optáns- kérdéssel, melynek tárgyalásai során erős oktrojjal állottunk szemben, de meg kell állapítani, hogy ha összehasonlítjuk a velünk szemben az első tárgyalásokon jelentkezett igényeket és azokat, amelyeket most támasztottak, akkor óriási a különbség és sokszorosan nagyobb eredményt értünk el, mint remélni lehetett. Az optánskérdés kikapcsolása a tárgyalásokból jogi és politikai lehetetlenség volt. Bizonyos sikert azonban, ha objektive foglalkozunk a kérdéssel, meg kell állapítani a kisántánt részére is. Az ország becsülete. Ami azt a kérdést illeti, hogy a magyar állampolgároknak kártérítési igénye nem befolyásolta-e hátrányunkra a fizetendő évi annuitásos összeg nagyságát, úgy tény az, hogy a magyar irányadó tényezők magatartása, amellyel a békeszerződésen alapuló jogaikban sérelmet szenvedett állampolgároknak védelmét magukévá tették és azért a nemzetközi fórumok előtt éveken át nehéz tárgyalások során eréllyel helytállónak, nemcsak hogy nem járt országos érdekek sérelmével, hanem ellenkezőleg hazánknak az államok között erkölcsi megbeosülést szerzett és Magyarország iránt az államok együttesében megnyilvánuló légkört kedvezőbbé tette. Nem lehet tehát arról szó, mintha az állampolgáraink jogainak védelmében folytatott küzdelem Magyar- ország pénzügyi kötelezettségeinek rendezésére kedvezőtlen befolyást gyakorolt volna. A megegyezés mérlege. Azt kell nézni az ítélet megalkotásánál, hogy milyen terhektől szabadultunk meg ? Ez a kritika egyetlen lényeges kelléke, ez ad döntő súlyt a mérlegnek és ha ilyen szempontból vizsgáljuk a kérdést, arra az eredményre kell jutnunk, hogy a mérleg kedvező. Felmerülhet az a kérdés, hogy okozott-e erkölcsi szempontból kárt Magyarország számára az optánsügy. Itt őrffy egy igen előkelő, nem többségi oldalról elhangzott véleményre hivatkozott, amely szerint az a tény, hogy mi nem zárkóztunk el, lehetővé tette a nemzetközi atmoszféra javulását, ami nem egyszer döntő momentumként szerepelt a hatalmak előtt. Magyarország a müveit világ elítélő ítéletét érdemelte volna ki, ha az optánsokat magára hagyta volna. Végeredményében tehát meg lehet állapítani, hogy az optánsperek ily módon való elintézése semmiképen sem okozott kárt. Mi van az egyezményekben? Ezután áttért a javaslat ismertetésére, majd az életbeléptetési rendelkezésekkel foglalkozott, rámutatva arra, hogy ennek az egyezménynek a megkötésével minden a trianoni szerződésből származó fizetési kötelezettségünk megszűnik. NagyfontOB- ságu az egyezménynek az a jelentősége, hogy az egyezmény ratifikálásának időpontjában megszünteti működését az ellenőrző bizottság és ezzel Magyarország végleg visszanyeri pénzügyi szuverénitását. Fennmarad a döntőbíráskodás elve. Az egyezményben jut kifejezésre az a tény, hogy a vegyes döntőbírósági elv a maga teljes érintetlenségében fennmarad. Ezután részletesen ismertette az egyezményt, kifejtve, hogy sem kötelezettség, sem jogok nem származnak ebből a magyar államra. Foglalkozik ezután az ellenzék által benyújtott határozati javaslattal, amelyet a bizottság elvetett. Sándor Pál és társai huszonöt száza-
