Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-01-15 / 4. szám
XII. évfolyam. Egyes szám ára 16 fillér. Szekszárdi 1930 január 15. 4. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tel efon szóm 85 és 102. Előfizetési díj: Félévre _______6 pengő. | Egész évre----------12 pengő. Sz erkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szerdán íi szombaton* Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir* detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hú' rovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Tíszfujifás a szekszárdi városházán. Nagy érdeklődés kísérte Sseksaárd megyei város újonnan alakult képviselőtestületének ssombaton délután tartott utolsó általános tisatujitását, mert a közigazgatás rendezéséről szóló törvény szerint a polgármester megbízatása tiz évig, a többi tisztviselőé pedig életfogytiglan szólván: ezután csak egyes állások megürese dése (nyugdíjazás, stb.) esetén tartanak majd választást. A képviselőtestület majdnem teljes egészében megjelent a városnak ezen a nevezetes közgyűlésén, amely jóformán mind az eddigi tisztviselőket erősítette meg állásukban. Változás csupán az ügyész és a közgyám állásnál lett. Négy órakor vonult be Szévald Oszkár alispán a városi tanács élén a közgyűlési terembe, ahol elfoglalva az elnöki helyet, hatásoB, szép beszéddel nyitotta meg az általa összehívott széket. Ebben a tisztujitásnak a közigazgatási törvényből folyó előfeltételeit és feladatait vázolva a többek között az alábbiakat mondotta: A tisztviselőválasztás az önkormányzat gyakorlásának egyik legfontosabb megnyilatkozása. Mert amilyen a város tisztviselője, olyan az admiofsztrációja és olyan értékű a hivatalos élete. lói tudjuk, hogy a folytonos haladás, fejlődés, fokozottabb igényeket támaszt a tisztviselőkkel szemben, mert ezeken fordul meg a város nyugalma, békéje, ami nélkül nincs haladás, nincs boldogulás. Mindezekre figyelemmel arra kérem a képviselőtestület tagjait, tegyenek félre minden rokon- vagy ellenszenvet, személyes vonatkozásokat, egyedül a városnak és saját maguknak jól felfogott érdekeit tekintsék és szavazatukat olyan pályázókra adják, akik rátermettségük, eddigi munkásságuk, vagy közéleti szereplésük által arra minden tekintetben érdemesek és hivatottak. Mivel a közvélemény a választók személyére már teljesen kialakult, nem lesz semmi akadálya annak, hogy a választás rendben, simán, minden illetéktelen befolyástól mentesen teljes szabadsággal történjék, melyet biztosítani eltökélt szándékom és kötelességem. A tisztújító szák funkcionárusaí. Végül a képviselőtestület tagjait Üdvösölve megnyitottnak jelentette- ki a tisztújító széket, amelynek tartamára ügyésznek kijelölte dr. Zsig- mond Ferencet, jegyzőitek pedig Ma- lonyay Elemért. Vitéz Vendel polgármester állott fel ezután szólásra és a tisst- ujitás e határkövénél megállva» a maga, valamint tisstviselőtársai nevében köszönetét mondott az alispánnak, a képviselőtestület és a bizottságok tagjainak, akik nehéz időben kívánt súlyos feladataik megoldásánál őket támogatták. Majd igy folytatta : A képviselőtestület minden egyes tagja I szemtanúja volt a nemzeti létünket is meg* I rázkódtató borzalmas időknek, látta ezt a ! várost a pusztulás után, abban az időben, | amidőn annak vezetését reánk bízta. Épen I ezért a teljes nyugalom szállja meg telkemet, amidőn tisztviselőtársaimmal a képviselőtestület előtt állva várjuk a bírálatot, hogy érdemesek voltunk-e az eddigi bizalomra és hogy megfeleltünk-e azon követelményeknek, amelyeket a város kulturális és gazdasági érdekei előbbre vitele szempontjából tőlünk joggal elvártak. A munkás ember lelki nyugalma uralja egész valónkat, hogy a képviselőtestület független bírálata «kellőén értékelni is fogja a válságos időkben megtántorodás nélkül, nemes igyekezettel végzett munkánkat és párhuzamot vonva a város fejlődésében a múlt és a ma felett, hozza meg igazságos ítéletét. A polgármester végül megköszönve a képviselőtestületnek a tanácsba helyezett bizalmát, a maga és tisztviselőtársai mandátumát a közgyűlés rendelkezésére bocsájtotta. A vármegye köszöneté a tisztikarnak. A polgármesternek a lemondó tisztikar munkáját és az elmúlt időszak rendkívüli nehézségeit vázoló beszéde után Szévald Oszkár alispán méltatta a tanács működését és a távozó polgármesternek és tisztikarnak a vármegye nevében őszinte köszönetét nyilvánította azért az önzetlen, buzgó és becsületes munkásságért, amelyet az elmúlt időben a város érdekében kifejtettek és amelyhez annyi siker és eredmény fűződött. Az alispán éljenzéssel fogadott beszéde után felolvasták a pályázók névsorát, majd megalakult a tisztviselői állásokra a pályázókat kijelölő választmány, amelybe az alispán dr. Leopold Kornélt és Prajmajer József Pollermannt, a képviselőtestület pedig dr. Zsig- mond Ferencet és Tóth Lajost küldötte ki. A választmány az alispán vezetésével visszavonulván, legelőször a csupán vitéz Vendel István által megpályázott polgármesteri állásra vonatkozóan döntött és a közgyűlésen rövid idő múlva megjelenve kihirdette, hogy a polgármesteri állásra egyhangúan vitéz Vendel Istvánt jelölte. Szévald alispánnak ezt a bejelentését hosszantartó lelkes éljenzés és taps követte, melynek lecsiílapultával az alispán eképen deklarálta polgármesternek vitéz Vendel Istvánt: Az alispán a polgármesterről. Nagy örömmel és megnyugvással állapítom meg azon egyöntetű elhatározást, hogy a város polgármesterének újból vitéz Vendel István polgármestert akarja, akinek ernyedetlen munkásságához» erős akaraterejéhez és semmi akadálytól vissza nem rettenő buzgóságáboz fűződik Szekszárd varosának az elmaradt állapotából való gyors kiemelkedése sőt, mondhatom, újjászületése. Ez a haladás, ez a fejlődés, habár szerves összefüggésben van is a háború romjainak eltakarítására irányuló törekvésekkel, mégsem írható egészben a természetes fejlődés javára, mert ez nem mutatná fel azokat a na_ ütemeket, a nagy és gyors lépéseket, melye! a városfejlesztési programút végrehajtásinál jelentkeztek. Ebben nagy része van Önnek, Polgármester Ur, és nagy része van a város vezetőségének, akik teljes erővel összefogtak a város névtelen hőseivel, az adózó polgársággal, amely együttműködésnek tulajdoníthatók e nagy eredmények, Mikor ezeken a nagy eredményeken örvendve elmélkedünk, komolyan kelt gondolnunk arra is, hogy egyelőre, amig a város nagy terheitől meg nem szabadul, vagy a pénzügyi viszonyok nem enyhülnek, a fejlesztési programmban megálljunk s a már meglévő üzemek és intézmények fenntartására és rentabilitására törekedjünk, anélkül azonban, hogy az adózó közönség terhét emeljük. Végül a polgármester ós a tisztikar munkásságához Isten áldását kérve, kijelentette, hogy a vármegye nevében minden közérdekű igyekezetében készséggel fogja támogatni. Az alispán szavait követő lelkes ünneplés zajának lecsiílapultával vitéz Vendel István, most már mint ismét megválasztott polgármester .újból elfoglalta helyét a tanács asztalánál és megköszönve az alispán üdvözletét,*a képviselőtestület bizalmát, meghatottsággal küzdve, többek közt ezeket mondotta: Vitéz Vendel István programmja. Bár az imént megnyilvánult bizalom folytán a polgármester személyében változás nem történt és a már megkezdetett városfejlesztő munkám folytatása önként adódik, mégis egy-két dolgot megemlítek, amelyek vezérelvei, rugói lesznek jövőbeli tevékenységemnek. A világháború és az ezt követő gyászos idők vér- és vagyonvesztesége Szekszárdot sem kerülte el. A terhek súlya alatt götnye- dezve, mélységes fájdalommal érezzük, hogy Trianon a földre sújtott minket is. Az élet, a nagy mester tanítja, hogy a veszteséget csak ritkán pótolja a szerencse, azt biztos eredménnyel csak a kitartó, nehézségtől vissza nem riadó munka képes kiegyenlíteni. Minden erőmmel, tudásommal és szivem lelkesedésével továbbra is első munkása fogok lenni városunk igazgatásának, polgárai érdekeinek. Polgármesteri hitvallásom legelső és legfőbb tétele tehát a munka és a Gondviselés segítsége mellett annak eredményével kivánom pótolni polgártársaim veszteségeit, akarom enyhíteni mostoha sorsát és kielégíteni kulturális szükségleteit. Súlyos áldozatok árán szerencsés eredménnyel raktuk le a városias fejlődés biztos fundamentumát. És amig kérkedés nélkül állítom, hogy ez az alap tervszerű és erős, minden igényhez a szükségeset magában rejti, addig — különösen a mai gazdasági viszonyok igen vérszegény erőforrásai figyelembe -vétele mellett — kijelentem azt is, hogy a nagy költséggel elhelyezett fundamentumra kerülő városbáetya falait különös vigyázattal és a polgárok zsebelt kímélő legnagyobb takarékosság' gal kell felepiteni, hogy azon belül ne kiuzsorázott, hanem számban folyton növekvő, jólétnek örvendő, megelégedett emberek legyenek. Az eddig sokat hánytorgatott amerikai gyorstempót azonban nem csigalassúság fogja felváltani és én nem fogom ölhetett kezekkel szemlélni a világ folyását. Nyitott szemmel, éber figyelemmel fogok őrt állani és minden kínálkozó alkalmat megragadok, hogy köz- intézmények létesítésével felsőbb támogatásban részesüljünk. Hiszen Szekszárd város, amely a mega zsebére a közegészségügy, a kultúra érdekében igen sokat áldozott, ezt valóban megérdemli. A háború után elénk tárult gazdasági állapotokban tapasztalhatjuk, hogy tisztán mezőgazdaságra utalt városunk háztartása nem bírja azokat az igényeket kielégíteni, terheket elviselni, amelyek a korral való lépéstartás szempontjából feltétlen jogosak, illetve előállanak. És mivel városfejlesztés pótadó terhére egyenesen lehetetlenség, egyik fő feladatomnak tartom az adózó polgároktól mentes jövedelemszaporítást, olyan bevételi forrásoknak a teremtését, amelyekre a beruházások alkalmával bizton számíthatunk. A haladás utján való céltudatos előbbremenetelünk azonban nem egyik, vagy másik társadalmi osztály rovására történik. Tudatában vagyok én annak, hogy a polgárságunk zömét mely foglalkozási ág adja és amint hivatali ténykedéseim alatt mindenki láthatta, hogy az összlakosság érdekeit mindenkor egyformán viseltem a szivemen, úgy állítom, hogy eddigi alkotásainknál a főszempont mindig a földmives- osztály kívánságainak a méltánylása volt. Erről a jövőben sem fogok megfeledkezni, mert a földmives polgárság kulturális és anyagi szükségleteinek az alátámasztásával az ipar és kereskedelem érdekeit is egyformán mozdítom elő. A bortermelés ügyét állandóan napirenden tartom, mert tudom, hogy a szőlőtermelők súlyos gondjain feltétlen könnyíteni kell és minden alkalmat megragadok, hogy a gazdák e téren a legmesszebbmenő támogatásban részesüljenek. Addig is, amig kézzel fogható eredményeket sikerül elérnünk, a munkaalkalmak teremtésével fogok a munkásság sorsán könnyiteni. Közlekedési viszonyaink javításának szorgalmazásával, az idegenforgalom élénkítésével akarom a kereskedők és iparosok érdekelt szolgálni. Ha megfelelő fogyasztó közönség keresi fel a kereskedőket, ha az iparos munkáját biztos számítással továbbadhatja, úgy a kultur- városi élet épülete erős pillérekkel gazdagodik, a megkezdett épitő munka pedig hálás támogatókra talál. Az elmondottakkal csak tág körvonalakban rajzoltam meg jövő polgármesteri munkásságom képét, amelynek formát adó színeit majd a mindennapi élet szükségleteinek a megfelelő kielégítése adja meg. Egészséges levegővel telített» pezsgő városi élstet akarok teremteni Szekszárdon, Tolnavármegye székhelyén, ahova, — me., a gazdasági és kulturális igények kivánalom szerint kielégíthetők lesznek, — szívesen fog jönni a vidéki polgár, az idegen. Történelmi szép emlékekkel bíró városunk büszke arra, hogy a vármegye székhelye, városias jellegének a fejlesztésével oda törekszik tehát, hogy e vármegyének közismert jóhirnevét öregbítse. Éppen ezért e helyütt és ezen alkalommal is szépen kérem közszeretetben és tiszteletben álló Alispán ur Öméltóságát, hogy nemes szándéktól vezérelt jóindulatával továbbra is ajándékozzon meg bennünket. A választás. A képviselőtestület épugy, mint a városnak a közgyűlési teremben egybegyült egyéb lakossága nagy figyelemmel hallgatta a polgármester programmbeszédét és megértő melegséggel vette tudomásul az elveket, amelyek szerint vitéz Vendel István j az adófizetők terheit könnyíteni és I a várost továbbfejleszteni kívánja.
