Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-05-07 / 35. szám
■ 35. szám. XII. évfolyam. Szekszárdi 1930 május 7. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dlj: Félévre _______6 peng5. | Egész évre______12 peng5. Sze rkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden eaerdán ée szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Akikkel senki sem törődik. Egy évtizede már, hogy Szekszárdion a lakások szabad forgalma megköttetett. Nem vitatják, volt idő, amikor e megkötöttségre szükség volt, mert a pénzbőségben duskál- kodók elbizakodottságukban ha nem is lakták, de nem adták ki lakásaikat, nem törődtek a vagónban lakókkal s mig azok a téli idő zordságától ott künn szenvedtek a vasúti állomásokon, addig az úgynevezett „ünneplő szobák“ száma szokatlan nagymértékben szaporodott. Ezen abnormis viszonyokon lakás- rekvirálásokkal óhajtott a kormányhatalom segíteni, a túlméretezett lakásbérek ellen pedig a lakások felmondhatatlanságával és a bérek emelésének korlátozásával kívánt védekezni. Ámde 10 esztendő óta óriási változások állottak be. Ott, ahol a nagy jólét dölyfös büszkeséget ébresztett, ma az általános gazdasági nehézségek évek óta otthonosak. A megélhetés nehéz gondja a lakások értékesítésére utalta azokat, akik valamikor hallani sem akartak a lakókról. Megszűntek tehát azok az indokok, amelyek az évtized első felében talán indokolttá tették a háztulajdonosoktól a lakások feletti szabad rendelkezés megvonását. Most azonban lépten- nyomon kiadó lakások hirdetésével találkozunk és így városunkban ép úgy nem indokolt a lakások feletti szabad rendelkezés korlátozása, mint a legtöbb városban nem volt, ahol már évekkel ezelőtt meg is szüntettetek az. Amily jogtalan és embertelen volt egykor a házigazdák egy részének magatartása, ép oly indokolatlan és jogtalan, hogy egyes lakók még ma is 1917. évi alapon, nevetségesen csekély bérfizetés ellenében uralkodjanak az egyes lakásokban.- 10 év alatt a vízvezetéknek és csatornázásnak elkészítése, a házbéradónak emelése városunkban is nagy terheket rótt a háztulajdonosokra. A házak ma a legimproduktivabb befektetést jelentenek. Sok száz háztulajdonos van, aki nyomorban tengeti életét, mert a házára háramló kis adósságnak kamatát, a háznak adóját és egyéb közüzemi terheit a házbér nem tudja fedezni, úgyhogy házára végeredményében, ha a tatarozást nem is veszi számításba, ráfizet. Ezeknek a nyomorúságával szemben áll azoknak a háztulajdonosoknak jóléte, akik valami szerencsés körülmény folytán megszabadultak régi lakóiktól és lakásukat a megkötöttség idejében, szabad tetszésük szerint és le nem fokozott igények mellett értékesítették. Amíg tehát a lakás megkötöttség egyik oldalon nyomorúságot teremtett, addig a másik oldalon indokolatlan jólétet biztosított. Többször irtunk, hogy városunk vezetősége az igazság tudatában erélyesen emelje fel szavát, hogy a mi városunk is, mint a legtöbb város, szabadittasBék fel a lakás megkötöttség immár teljesen indokolatlan járma alól. Pár hónappal ezelőtt városunk polgármestere a nyílt képviselőtestületi ülésen megígérte a szükséges lépéseknek megtételét. Úgy tudjuk, hogy el is járt ezen ügyben, de a népjóléti minisztérium úgy látszik nem tartotta még mindig szükségesnek eme fontos ügyben intézkedni. Most, amikor minden indok megvan már arra, hogy városunkban a lakások felszabadithatók legyenek, amikor nem kell attól félni, hogy a lakók nagy tömege lakás nélkül marad, mert elegendő lakás áll rendelkezésre és attól sem, hogy a ház- tulajdonosok indokolatlanul magas béreket kívánnak lakásaik után, mert örülnek, ha azokat értékesíthetik, a szekszárdi háztulajdonosok jogos sérelmére felhívjuk vármegyénk főispánjának figyelmét és felkérjük, hogy e város lakóinak érdekében vesse latba az ő tekintélyének súlyát és támogassa a város vezetőségének ezirányu komoly előterjesztését. Hisszük, hogy ezen közbenjárás megteremti a gyors és méltányos intézkedést, mert tudjuk, hogy a kormányhatalomnak szeme előtt mindig az egyetemes érdek és az általános igazság lebeg, nem pedig egyeseknek önző magánérdeke és semmi esetre sem nyújthat a kormányhatalom segédkezet ahhoz, hogy egyesek nyomorúságából mások indokolatlan hasznokat húzzanak. H gazdasági nevelés fontossága. Talán soha még egyetlen nemzetnél sem volt ez a kérdés annyira aktuális és fontos, mint nálunk por- basujtott magyaroknál. Ha végigtekintünk ezeréves történetünkön és tiszta szemmel nézzük nemzetünk nevelő törekvéseit, meg kell állapítanunk, hogy mikép az ókor népeinél, úgy nálunk is a nevelés inkább egyoldalú volt éB ez főkép a harcikészséget igyekezett minél inkább fokozni. Akaratlanul is a nagy nevelő Jahn mondása jut eszünkbe: „Erős testben erős ész, edszed tehát b erős lész“, ha a lovagkori tornákra gondolunk, mert a reneszánsz felléptéig még a többi nyugati népek is inkább a fizikai erőre alapozták jövendő nagyságukat, amit a kor általános háborús szelleme tesz érthetővé. Amikor az általános harcizaj kezdett csillapulni, erős iramot vett a szellem művelése, amely téren soksok időnek kellett elmúlni fölöttünk, mig mai kulturnivónkra bírtunk emelkedni. Hogy a nyugati népek ebben megelőztek, az az ő szerencséjük, de hogy mi sem maradtunk sokban mögöttük, ez népünk életrevalóságát bizonyítja. A népoktatási törvény jövendő fejlődésünket a kötelező iskoláztatással biztos alapra fektette. — Hogy az elhintett mag milyen terebélyes fává nőtt, láttuk az elmúlt világzivatarban. Egyetlen nép sem mutatta azt az energikus ellenállást, mint mi magyarok s hogy annyi szép és nemes erény egyesülhetett, a nevelés következménye. A világ minden nemzetének van speciális, faji nevelési metódusa, mely részben gyakorlatiasságával, részben tágabb szellemi műveltség nyújtásával igyekszik fiai látókörét szólesbi- teni, de hogy az a nevelési rendszer, amit Amerika az ő szabadiskoláival kultivál mit eredményez, nem kell több név, mint annyi sok világhírű nagyság közül Edisoné. A mi nevelési rendszerünk nem volt elég gyakorlati, inkább az elvont tudományok érvényesültek a katedrákon, az elemi oktatás pedig sokáig nélkülözte a napjainkban immár létkérdéssé vált gazdasági oktatás alapelemeit. Ha le is sújtott reánk a sors, ez nem ok a kétségbeesésre, ha van bizalmunk jövendő gerenációnkban. A természet imádása — függetlenül a nagy foncia Rousseau társadalmi felfogásától — első lépés ahoz, hogy gyermekeink nevelése a jövendő idők kívánalmait kielégiteni tudja. A zárt, kaszárnyaszerü iskolák helyett, minden arra alkalmas időt a szabadban oktatva töltsünk, csepegtessük be gyermekeink leikébe a természet imádatát, hol igyekezzünk velük azt is megértetni, hogy nagy- gyá bennünket csak a föld szeretető tehet. így nevelve fejlesztjük a testet, a miben bízvást erős lélek is fog lakni. Mi felnőttek a jövő nagy küzdelmeiben aktive részt már alig vehetünk. A nagy, integer Magyar- ország visszaszerzésének súlya gyermekeink vállára fog nehezedni. Neveljük őket e nagy kérdés örökös szemelőtt tartásával úgy, hogy méltók lehessenek a dicső elődökhöz. Ha a nevelés szakit a sokáig életben volt bürokratikus felfogással s a gyakorlati életet tartja szemelőtt, hisszük, hogy leszünk. Nevelésünk az első iskolától végig ne csak nemzeti és magyar legyen, hanem főképen gazdasági ismeretekkel legyen az átitatva. A természet, a föld szeretető általánossá téve, tetterőre serkenti az összes szunnyadó erőket, de hogy ily irányú nevelésünk sikerrel is járjon, a felnőttek oktatásánál is legyenek a gazdasági ismeretek kötelezővé téve. Túltengett hivatalnok ország voltunk agrár mivoltunk mellett. Paragrafus tudás képesített nálunk minden életpályára. Ha beláttuk, hogy ez helytelen és roBsz volt, szakítsunk a múlttal; kevesebb paragrafust, de több gyakorlati tudást és ezek között is gazdasági ismereteket az elemitől föl az egyetemig. Bízzunk a magyar őserőben és a gazdasági irányban nevelendő jövő nemzedékben. Kozáry Jenő. A Szekszárdi Állatni Bábaképző és Szülészeti Intézet bemutatása. A vármegyei uj kórház megépítése folytán a régi kórház épületében egyes helyiségek felszabadultak. Ezeket a vármegye az Állami Bábaképző és Szülészeti Intézet céljaira engedte át jóakaró megértéssel. A helyiségek átalakítása befejeztetvén, f. hó 4-én folyt le azok ünnepélyes bemutatása. Ezen alkalommal az intézet helyiségében megjelent a vármegye részéről: Szévald Oszkár alispán, dr Hagy- mássy Zoltán vármegyei főjegyző, dr Kramolin Gyula vármegyei tiszti főorvos, dr őrffy Gyula vármegyei tiszti főügyész, Szongott Edvin főszolgabíró, dr Főrdős Dezső vármegyei járásorvos, a város részéről Vitéz Vendel István polgármester, a vármegyei kórház részéről dr Treer István kórházi igazgató-főorvos, dr Novák Miklós egyetemi magántanár sebéBz- főorvos, dr Sztanó Sándor, dr Szüle Dénes kórházi főorvosok, az állam- építészeti hivatal részéről Körössy Károly mérnök, a kórházi lelkészi kar részéről Gábor Pál és Kálózi Nagy Sándor lelkészek, a Társadalombiztosító részéről dr Leszler Alajos főorvos, a Bábaképző Intézet részéről dr órffy Lajos tanár, igazgató-főorvos és az I intézet segédorvosai. Az alispánt dr őrffy tanár, igazgató- I főorvos üdvözölte és meleg szavakkal köszönte meg azt a jóakaratot, mely- lyel az alispán ezen intézet elhelyezési kérdését mindenkor kezelte és azt a sseretetet, amellyel a vármegye közönsége ezen intézményt megfelelő helyiséghez juttatta. Igyekezni fog úgymond, a vezetése alatt álló intézmény ezen nobilis és megértő eljárást azzal viszonozni, aminek eddigi szekszárdi működése alatt már számtalanszor tanujelét is adta, hogy az anyák és az újszülöttek egészségének védelme szempontjából minél szakképzettebb egyénekkel lássa el egyrészt a vármegyét, másrészt, hogy a szülő otthon hygiénikus és modern berendezésének áldásaiban minél több anya nyerhessen szakszerű kezelést és gyógyulást. Köszönetét mondott továbbá az államépitészeti hivatal vezetőjének, László Aladárnak az átalakítással járó munkálatok nagy gonddal és lelkiismeretességgel való el- láttatásáért. Az üdvözlésre Szévald Oszkár alispán válaszolt és a vármegye 'nevében köszönetét mondott dr őrffy Lajos tanárnak azért a lankadatlan buzgalomért, amellyel az intézetnek minden ügyét vitte és viszi, — azon reményének adva kifejezést, hogy az átalakítással járó anyagi kiadások bőségesen megtérülnek azon erkölcsi
