Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-04-09 / 28. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1930 április 9 Köztudomású igazság, hogy Rádiót • Villanyt • Fábiánnál szereltessen, akkor 5r5me lesz benne! BnsOÉtl űfönilflul köttesse be szerettei könyveit a Dunántúl legmodernebb könyvkötészetében Szekszárd Telefon: 11. MOLNÁR-féle Rt. Gróf Apponyi Antal, aki szegény* ségi bizonyítvány alapján bélyeg- mentesen pöröl, a birtok fele részé­nek értékét kétmillió aranykoronára becsttli és azt állítja, hogy a gazda­ságba félmillió aranykoronát a saját vagyonából fektetett bele. A mostani tárgyaláson egyébként a keresetét felemelte másfélmillió arany koroná­val, mert szerinte a nemzetnek aján­dékozott Bibliotheca Apponyiana há­rom millió arany koronát ér. Állí­tólag Rosenthal Jaqaes müncheni antiquarius három millió arany koro­nát ígért a gyűjteményért. A kere­set végösszege tehát négy mii ló arany korona. A Nemzeti Muzeum és özv. gróf Apponyi Sándorné viszontkeresetet indítottak a felperes ellen, aki a mű­ködésével félmillió aranykorona kárt okozott a lengyeli uradalomnak. A vallás- és közoktatásügyi miniszté­rium egyébként megbecsültette a len­gyeli birtokot, amelynek értékét a szakértők egy millió 200.000 koro- nára teszik. Ennek fele illetné meg köteles rész címén gróf Apponyi An­talt, de ebből levonandók azok a károk, amelyek az ő működésének tulajdoníthatók. A Bibliotheca Appo- nyiana felére irányuló igény elutasítá­sát kérik az alperesek, mert az örökbefogadott gróf az örökbefogadás előtt már tudta, hogy gróf Apponyi Sándor a világhíres gyűjteményt a magyar i^emzetnek ajándékozta. Ezt nemcsak ifj. gróf Apponyi Antal tudta, hanem édesatyja id. gróf Ap- ponyi Antal is, akiknek erre vonat­kozó levelezését és egyéb írásos bi­zonyítékaikat alperesek a bíróság elé terjesztették. Dr. Koncz Jenő kir. törvényszéki bíró a perben uj tárgyalást tűzött ki és ennek a tárgyalásnak a során fog majd dönteni a szakértők kihallga­tásáról, akik hivatva lesznek a birtok becsértékére vonatkozóan nyilatkozni. A birtokot jól ismerő szakemberek azt állítják, hogy az az összeg, amelyet gróf Apponyi Antal köteles rész címén kér, felér a lengyeli ura­dalom egész értékével, sőt a mai lehetetlen pénzviszonyok közt annál magasabb is. E$y szekszárdi tanárnő borzalmas tűzhalála. Jobb sorsra érdemes, értékes nő lett ma hajnalban saját vigyázatlan­ságának a tragikus áldozatává. — M. Zsámár Rózsának, a szekszárdi áll. felsőkereskedelmi iskola francia nyelvtanárának a hálószobájában volt sezlonja egy eldobott cigarettavégtől meggyulladt és a szerencsétlen asz- szony a lassú tűz következtében ke­letkezett füsttől megfulladt. Az eset­ről egyébként a következőket sike­rült megtudnunk. Szigeti Ödöa szállító, akinek gróf Tisza István uccai 28. bz. házában lakott M. Zsámár Rózsa, kedden hajnalban öt óra felé észrevette, hogy a tanárnő lakása felöl bűzös füstszag áramlik szét az udvarban. Odament az előszoba ablakához és látta, hogy a felső osztás egyik nyitva maradt szárnyán sötét füst szivárog a szabad levegőre. Benézett a szobák ablakán is és amint villanyos zseblámpájával bevilágított, megállapította, hogy a fehér csipkefüggönyök teljesen söté­tek és hogy a szobákban, ahöl valami parázslik is, sürü füst kóvályog. Bezörgetett az ablakokon, de semmi választ nem kapván, kocsisával együtt felfeBzitette az előszoba ajtaját. Be akartak menni a szobába is, de ott olyan rettenetesen fojtó volt a füst, hogy vissza kellett fordulniok. Szigeti ekkor átszaladt a szomszé­dos vasúti állomásra és onnan akart a tűzoltóságnak telefonálni. Össze­köttetést nem kapván, felküldte a kocsisát a városházán lévő tüzőrségre, hogy értesítse az esetről a tűzoltókat. Néhány önkéntes tűzoltó Birner Ist­ván árvaszéki ülnök, tüzoltófőparancs • nők vezetésével azonnal meg is jelent a helyszínén, ahol olyan nagy volt a füst, hogy csak gázálarccal tud­tak behatolni a szobákba. A máso­dik szoba ajtaja előtt belebotlottak a földön eszméletlenül fekvő, telje­sen felöltözött tanárnő testébe, akit — Tűzveszélyes padlás vil- rögtön kivittek a szabad levegőre. ! lanyvezetékét szereltesse át Fábián Mivel M. Zsámár Rózsa pulzusa még | céggel. vert, a tűzoltóparancsnok elrendelte a kórházba szállítását. Mire azonban odaértek vele, már nem volt benne élet. Az orvosi vizsgálat után ki vit­ték a temető hullaházába. A tűzoltók ezalatt a lakásba be­hatolva látták, hogy a hálószoba sez­lonja parázszsal ég, sőt parazsas a padló is. A tüzet hamarosan eloltot­ták és mikor dr Fazakas Péter rendőr­fogalmazó megejtette a hatósági vizs­gálatot, a lakást lezárták. A hely­színi szemle impressziói szerint M. Zsámár Rózsa, aki naponta 40—50 cigarettát is elszívott, este a sezlon- jára leheveredve elszunnyadt és a parázsló cigarettavéget kezéből ki­ejtve felgyújtotta a sezlon takaróját, majd msgát a sezlont is, amelyen fekve égési sebeket is szenvedett. Valószínű, hogy az elzárt helyiség­ben láng nélkül égő tűz füstje el- kábitotta a gyönge szervezetű nőt, aki a karján szenvedett égési sebek okozta fájdalom folytán magához tért és menekülni próbált, de a sötétben a bűzös füstben összeesett és meg­fulladt. Dr Kelemen József városi főorvos ugyanis a hullavizsgálat alap­ján szénmonoxydmérgezés folytán be­állott halált konstatált. A 33 évet élt kiváló képzettségű szerencsétlen asszony néhai atyja reáliskolai igazgató volt és testvérei is mind előkelő pozíciókat töltenek be. ő maga másfél évvel ezelőtt férj­hez ment unokafívéréhez, Maksay László oki. gépészmérnökhöz és életé­nek egyik tragikuma, hogy férjének a harctéren szerzett súlyos betegsége kiújulván, hosszabb tartamú gyógy­kezelés végett Gyomára kellett szál­líttatni a szüleihez. M. Zsámár Rózsa temetése iránt lapunk zártáig hozzátartozói még nem intézkedtek. Fedák-est Szekszárdon. Igazi művészi élvezetben volt ré­szük azoknak, akik szombaton este megtöltötték a Szekszárd Szálló nagy­termét. Fedák Sári csillogtatta meg Istenadta nagy művészetét és dr. Szi­lágyi Imre a magyar muzsikának nagy mestere ragadta el a hallgató­ságot gyönyörű muzsikájával a mai élet küzdelmeiből és vitte el az 500 éves magyar dal szárnyain a dicső­séges magyar múltnak romantikus RÁDIÓ Sem Fedák, sem dr. Szilágyi Imre művészetének méltatására nem tart­juk magunkat illetékeseknek, mert az előtt meghajtották a kritika zászlóját már az arra hivatottak. Mi csak pár sor­ban azt óhajtjuk kifejezni, hogy mi ként tudta magával vinni, ragadni ez a két művészlélek, különösen azokat, akik először látták és hal­lották őket és azokat, akik a ma­gyar mussikában és dalbaü rejlő megkapó megérzéseket és az azok­ból kicsengő igazi értéket élvezni és megbecsülni tudják. Kár, hogy ezt az estét igen keve­sen hallgatták végig a magyar jö­vendő letéteményesei, az ifjúság kö­zül, akik fülébe ma mindenfelé a jazz band hangjai ütődnek és akik­nek érzésvilágát a mai modern kor hamis érzései teszik beteggé, mert valóban irredentább volt a szombati est minden hangosan hirdetett ilyen estnél, fehérebb, tisztább volt min­den érzésnek megnyilatkozása és an­nak művészi tökéllyel való inter­pretálása, mint a legfehérebbnek ki­kiáltott darab. Felemelkedett az embernek lelke a régi magyar dicsőség, a régi ma­gyar élet romantikus légkörébe és érzésvilágába, belekapcsolódott a ma­gyar bánat, a dac, a reménykedés, a hit és a szeretet gyönyörűséges harmóniája, amikor Fedák Sári korhű jelmezében a XVI. századbeli regős- hű, a XVII. századbeli várkisasz- szony, a tépett kuruc vitéz, a kri- nolinos Mária Terézia korabeli ud­varhölgy személyesitésében, —- Szi­lágyi Imre leheletszerű finom kísére­tével, — elmondotta abban a kor­ban született dalokat és az ő mesé­sen kedves hangjával belemuzsikálta a telkekbe abban a korban fogant érzéseknek tisztaságát. Minden szám után viharos tetszés zúgott fel a te­remben. Minden mozdulata a kiváló művésznőnek, amellyel énekszámait kísérte egy-egy gyönyörűséges ki­egészítése volt az elmondott dalnak a mindenik ilyen megnyilatkozás még inkább magával ragadta a há­lás közönséget. Szűztiszta fehér volt az est. Fehér volt a művésznőnek átnyújtott szegfű- csokor és a művészet iránti őszinte és tiszta érzésnek viharos kifejezése volt, amellyel köszöntötte Fedák Sárit és Szilágyi Imrét szekszárdi hallga­tósága minden számuknál, de külö­nösen akkor, amidőn utolsó muzsi­kájukkal a magyar reménykedésnek, az Istenbe való bizakodásnak érzé­seit korbácsolták fel lelkűnkben s mindannyiónk szivében ott égett s ott viharzott a múlt szülte, de a mai korban oly annyira aktuális dal, amely­ben arról szól a költő, hogy most akarják kiirtani ezt az 1000 éves I magyar nemzetet ősi földjéről, de az 1 Isten, a nagy Isten nem engedi. Eb- | KÉSZÜLÉKEK kedvezi részletfizetésre ^ BUDAI FERENCNÉL I I Szekacárd, Széchenyi-utca 28. az. alatt ■ ben az imádságos hangulatban feje­ződött be a Fedák est és ennek gyönyörűséges szépségétől eltelve tá­voztak el azok, akik szerencsések voltak városunkban eme két művész- léteknek gyönyörűséges megnyilvánu­lását végig élvezni. Örömmel hallottuk, hogy Fedák Sári és dr. Szilágyi Imre az ősszel is- mét ellátogatnak Szekszárdra, hogy a magyar dal történetének második részét is bemutassák. Nemcsak mi szekszárdiak szerettük meg tehát őket, hanem — mint Fedák mon­dotta — ők is a szekszárdiakat, akik­nek szivében él a magyar dal és a magyar művészet iránti rajongás. hírek. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország I Keli emlékeztető. Április 9. — Konrád. — 1564-ben a nagyenyedi zsinaton — mely Dá­vid Ferencet püspökké választja — szakadnak véglegesen két részre a reformátusok és evangélikusok. 1855-ben született Reviczky Gyula költő. Április 10. — Ezekiel. — Zsolt. 1191-ben Oroszlánszívű Richárd an­gol király 250 hajóval útnak indult a szentföldre. 1416 ban a konstanci zsinat véget vet az egyház ketté­szakadásának, megszűntetvén az avi- gnoni pápaságot s megválasztván V. Mártont római pápává. — 1739 ben született Báró ti Szabó Dávid költő. 1848-ban feloszlik a bécsi helytartó­tanács. — 1928-ban Benes cseh kül­ügyminiszter az amsterdami De Tele- graafben közölt interjúban elismeri a magyar békerevizió szükségességét. Április 11. — Leo. — 1241-ben a muhi-csata első napja. — 1807-ben meghalt Révai Miklós iró és nyelvész. 1898-ben elindult gróf Zichy Jenő ázsiai expedíciója Mongolországba. Április 12. — Gyula. — 1450-ben V. Miklós pápa bullájában Magyar- országot a kereszténység paizsának nevezi. — 1782-ben meghalt Metas- tasio olasz költő. — Közigazgatási bizottsági Olás. Tolnavármegye közigazgatási bizott­sága folyó hó 8 án délelőtt 9 órakor tartotta havi rendeB Ülését Jankó Ágoston főispán elnöklete alatt. Az előadókon kívül megjelentek az ülésen a választott tagok közül Döry Fri­gyes, Döry László, báró Fiáth Tibor, Kátay Endre, Schneider Gábor és Schneider János bizottsági tagok. Az egyes előadók jelentései tudomásul vétettek. Az áliamépitészeti hivatal főnökének jelentéséhez Döry Frigyes szólott és helyteleníti, hogy az útadó emelését a minisztérium nem hagyta jóvá. A költségvetési reduk­ciótól az utak teljes leromlását félti, ezen ügyben a kereskedelmi minisz­terhez való feliráBi joggal való élést javasolja. —Száváid Oszkár alispán azonosítja magát Döry bizottsági tag aggályaival. A napokban a kereske­delmi minisztériumban tanácskozás

Next

/
Oldalképek
Tartalom