Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-01-08 / 2. szám
X|I. évfolyam. Egyes szám ára 16 fillér. Szekszárd, 1830 Január 8. 2. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szorkesztfeég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési díj: Félévre _______6 pengő. | Egész évre — — 12 pengd. Sz erkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden ezerdán <■ szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetO közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengi. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Külkereskedelmi kilátásaink javulnak. Magyarország a háború előtt sárt földrajzi egységet képesett. A Kárpátoktól övesett magyar hon önálló gazdasági életre volt alkotva: bérceink megtermették bensőjükben a vasat, petróleumot, sót, hátukon a fenyőt. A gazdasági egység as ipar terén volt csak megssakitva. Ausztria —• rovásunkra — saját iparát fejlesstette, a bécsit, prágait; talán asért, hogy a történelmi igasság kedvéért a keblén melengetett cseheknek később legyen erejük a császárváros megfojtására. A monarchikus viszony megssün- tével módunk lett volna pótolni elmaradásunkat as iparfejlesztés terén. Egységes lett volna akkor Magyar- ország földrajzilag, gazdaságilag, szellemileg egyaránt, még a nemzetiségek dacára is, mert a jólétben élő, kultúrában haladó ország boldog lakóit közös szellem hatotta volna át: a megelégedés. Csak ez a Magyarország lett volna képes megvédeni a mögötte felsorakozó szomszédait a török-tatár veszedelem után bolsevizmustól s minden támadástól, mert ezt a Magyarországot egy örököB védőháborura hívta el a sors: hadserege félelmes, mert éléskamrája nem egykönnyen merülhet ki s minden katonájának helyén van a szive. Szomorú, hogy ez a Magyarország nem jöhetett létre. A háborúban kifáradt országot megrohanta minden ellensége. Ki jóvátételt követelt, ki területeket kapott, vagy mind a kettőt. S ha közeledő kimúlás tüneteit észlelték a meg- szipolyozott nemzeten, gyorsan talpra rántották az állam nyikorgó gépezetét. Egy modern vámpír szemében annyit jelent az áldozat, amennyi vért ki lehet szívni belőle. Nálunk ezért van szegénység, munkanélküliség, nem amiatt, hogy mindez világ- jelenség. Bizton állítom, hogy Európa sinylődése dacára minden magyar állampolgár boldog volna az Isten áldotta Nagymagyarországban! Nem volna nélkülözés, dacára annak az igazságnak, hogy a modern államok mai életében egy-egy állam helyzete az összes többi államban érezhető. Rossz közgazdasági viszonyainkban vannak olyan jelek, amik javulással biztatnak, de sajnoB olyanok is, amik a viszonyok további romlásának hírnökei. 1930 január 3 án ült össze a hágai konferencia, ahol az eddigieken felül további jóvátételi kötelezettségeket akartak Magyarországra rÓm. Jlemél- jük, sikerült kormányunknak diadalra juttatni azt az álláspontját, hogy további terheket már nem vállalhatunk. Közgazdasági életünkbe^ az, eredmény nem hoz közvetlen javulást, de a balsiker még nagyobb bajokat rejtene magában. A Tolnamegyei Újsághoz. (Abból az alkalomból, hogy elsSizben kopogtat hetenkint kétszer az olvasók ajtajáz.) Irta: Dabay Géza. Öröm s bánat hű hírhordozója, Kit olvasók csapatja vár, Hetenkint kétszer jössz kopogva Magyar hajlékok ajtaján. Fokozottabb munkára hívott Immár az újabb évtized, Melyben még forróbb lángra szítod A már felgyújtott szent tüzet. Lépést tartasz a gyors idővel Ez új tizednek kezdetén, Mikor már napról-napra bőven Terem temérdek esemény. Mozgalmasabb az élet immár Megyénkben is, mint hajdanán, Hetenkint róla kétszer is vár Hírt olvasóid hada már. Mióta vármegyénk' szolgálod S közóhajunk életre hitt, Lelkűnkben ringó magyar álmok Melódiáját zenged itt. E bánatos magyar világba’ Nincs ennél áldottabb zene, Mely, hisszük, nem zendül hiába, Míg él az ősök szelleme. Nem árt a kétséget szívünkben Hetenkint kétszer űzni szét Hirdetve egyre lelkesülten Feltámadásunk szent hitét. S jó lesz lelkűnknek, mit elégszer Általszorítva tart a kín, Ha elringat hetenkint kétszer Költészet^áldott karjain ... Melyen megindultál tíz éve, Maradj megkezdett útadón Még akkor is, ha megkisértne Balról jövö lágy fuvalom. Légy zászlónk, mely hetenkint kétszer Kitűzve büszkén leng elül Hirdetve az arany középszer Bölcs voltát rendületlenül! Hetenkint hát kétszer kopogva \ Légy hírhozónk továbbra itt S az olvasókkal fűzd szorosbra A hű barátság szálait. Jutalmadat majd megtalálod, Ha testet ölt a szép rege S bezengi a magyar világot Feltámadásunk éneke... Egy másik szomorú jelenség nem uj s egyelőre nem is fog megszűnni: a bennünket körülvevő szláv tenger nyomasztó hatása közgazdasági életünkre. A körülöttünk levő szláv országok nem fogadnak be tőlünk semmiféle mezőgazdasági terméket s magukon se igen bocsájtják keresztül távolabbi országok részére, bár a fejlett cseh ipar termékeinek hatalmas fogyasztói vagyunk. Ennek következménye a többieken felül az a hir, ami dec. 27-én terjedt el: a Borsod-Miskolci Gőzmalom Rt. igazgatósága malomüzemének ideiglenes szüneteltetését határozta el. Az igazgatóság a malmot, jobb idők be* köszönéséig, gabonatárolás céljára fogja használni. Nagyságra második malmunk. Részben Ausztriába és a Balkánra, részben észak felé egész Finnországig exportálta őrleményeit. A napokban egy neves francia lap, a „Journal des Débats“ vezércikkében a francia külpolitikával foglalkozott s megállapítja, hogy Csehország egy 70 milliós államszövetség tagja, amelynek gyűrűjében Magyar- országot és Ausztriát tartja blokád alatt a kisántánt. Azonban a franciák még mást is észrevesznek; a „République“ cimü lapban G. Roux hosszan foglalkozik azzal, hogy Csehország mesterséges alakulat, hiányzik a földrajzi egysége ; feltámasztásakor egyéb területeken kívül hozzácsatolták a Kár- pátok vidékét, amely az egységes Dunamedencéhez tartozik: az itt élő tőtok nehezen melegednek össze a csehekkel s a magyarok és rutének egyáltalán nem békülnek meg a helyzettel. A franciák tigrise, az erélyes Clémenceau korán halt meg. Oroszlán része volt mai határaink megvonásában. (Honfitársai szerint nagy j egyéniség volt, tele erényekkel és tévedésekkel.) Elégtételül szolgálhatott volna a sokat szenvedett magyar nemzetnek, ha ezt a tévedését még életében felismerte volna. Azonban a történelem utjai csodálatosak. Az elhalt George Clémenceau tévedését majd talán unokája ismeri fel. Az ifjú George Clémenceau ereiben magyar vér is csergedez. Talán nem feledkezik meg rólunk végkép a sors. Közgazdasági életünkben néha egy-egy reménysugár is felcsillan. Fő kiviteli cikkünkben, a gabonában hatalmas veszteséget szenved mezőgazdaságunk, de eredménnyel biztató művelési ágak felkarolása némi jövedelemmel kárpótolja a szenvedett veszteségekét. Az utóbbi időben többfelé volt lókivitelünk : Törökországba (tenyész- juh is), Egyptomba s Vilma holland királynő udvara számára decemberben itt szerzett 6 darab gyönyörű állatot Hollandiának első lószakértője, teljes megelégedéssel, ami nagy mértékben emeli az amúgy is páratlan magyar lótenyésztés hírnevét. Jelentős kivitelünk van baromfiban, tojásban; tojáskivitelünk, sajnos, erősen CBÖkken, de bizonyos elvek érvényesítése mellett tojástermelésünk újból versenyképessé válik. Jó kivitelünk van vadban. Karácsonyra 50 vaggon élővadat vittek ki, főleg Német- és Franciaországba. Ugyanennyi lőtt vad került kivitelre december folyamán. (Szakemberek véleménye szerint az idén 10—15°/o*kal jobbak az árak a tavalyiaknál: vérfrissítésre alkalmas élőnyul darabja 20—25, fácán törzsenkint 70—75 pengős áron kelt el!) December folyamán jó kivitelünk volt hizott sertésben Európa több államába'. A kivitelt kormányunk elősegíti: hizlalóknak (korlátolt keretek közt) jelentős hitelt nyújtott. Magyar kérelemre a sveici ható- I ságok a hizott sertés beviteli tilalmát I január hő 30-ig meghosszabbították. Gyenge burgonyakivitelünk javuL A görög kormány kesében előkészítés alatt van a burgonya bevitelének szabályozása. Érdekes jelenség, hogy még Indiából is érdeklődnek magyar burgonya iránt: Bombayból egy dunántúli céget hívtak fel ajánlattételre és minta küldésére, különböző fajtájú rózsa- burgonyában. Ezek a javulás kétségtelen jelei, a többi fel nem sorolt kedvező tünetekkel együtt. Az eddigi eredményeket gondos és kitartó munkával fokozhatjuk. Azon* ban a termelés ma uj utakon halad: a legtöbb cikkben nem a mennyiség a legfontosabb, hanem a minőség kérdése került homloktérbe. A világ millió métermázsákban rendelkezik busafölösleggel, — még gyenge termés mellett is. Kis országunk parányi tételeit csak akkor fogják elkapkodni a piacokon a hatalmas tartalékmennyiségek dacára is, ha a jó minőségű magyar búza továbbra is alkalmas lesz nagy meny- nyiségü külföldi liszt feljavítására. Tehát ebben az irányban előre a kitűzött cél felé, egész Nagymagyar- országig. Ez a föld a mi egyetlen hazánk, nekünk itt élnünk, halnunk kell. S az életre csak egy mód van: a minden áron való érvényesülés. Ez kell ahhoz, hogy a szláv gyűrű darabokra törjön s felvirradjon a magyar hajnal a Kárpátok koszorújától övezett Magyarország fölött, amihez egy évvel újból közelebb jutottunk. Nimeth Istvái. H Szekszárdi Dalárda hangversenye. Negyven-ötven évvel ezelőtt két nagy híressége volt Szekszárdnak: Európaszerte híres vörösbora és az országos versenyeken is első dijakat nyert dalárdája. A hetvenes-nyolcvanas évek itteni jó módja, amelynek a bor volt a forrása, a filloxérával elapadt és a kedvderitő szekszárdi nektár után lassan-lassan elsorvadt a szekszárdi dalárda is. Vagyonát: diadaljelvényeit, győzedelmes zászlaját, gazdag hangjegygyüjteményét a szekszárdi polgári iskola őrizte. Legnagyobb kincse azonban a forradalmi időkben megsemmisült: hangjegyei tűzvész martalékává lettek. Ez a veszteség rázta fel közönyösségükből a dal szekszárdi barátait és közel egy évtizede életrehivták a dalárdát, amely a tavalyi debreceni országos dalos versenyen dijat is nyert. A rajongó ideálizmussal dolgozó dalosok kottatáruk pótlására szombaton délután 6 órakor nagy sikerű hangversenyt rendeztek a vármegye- háza nagytermében, ahol ismét együtt láttuk a zenekedvelő közönséget. A J hangverseny előtt dr. Zsigmond Fe- j renc a dalárda elnöke jelent meg a
