Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-01-04 / 1. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1930 január ‘4. BBBBBBBBBBBBBBBBBBBB ® Valóban művészies portraitokat, gyér- § 5 mek-, csoport-, inteneur-, architektúra ~ n felvételeket készít B B B B NŐGER B B B 0 föhercegi udvari fényképész. B Vidéki meghivásokra — kiutazom. B Amateurmunkákat vállalok. B B b Szekszárd, Széchenyi* u. 28 g (Molnár-féle ház) 45 g| ®B B B B B B 0 B B B B B 0 B B B B ÜJB De készen azon kötelességek, áldo­zatok meghozására is, melyeket Isten minden pillanatban elvár mitólünk, FAMfin Sándor • műszaki szaküzlet és műhely Telefon 139 SZEKSZÁRDON (Korzó) 6—18 havi részletfizetésre Rádió- \ Villamos- j Porszívó- ! Villany­kereskedés és [ laboratórium [ I legelső Tolna C I megyében £ 3 vasaló } 3 fózó " kályha ^ r testmelegitő £ ^ orvosi műszerek £ j padlókefe [ 3 és tartozékai r 3 eladás és C 1 kölcsönzés £ 3 szerelés : csillárok : körték = csengÓk 3 zseblámpák hogy terve sikerüljön minden emberi gonoszság dacára is. Ezekkel a felemelő gondolatokkal nézzünk szembe az ajév ránk követ­kező napjaival. A wKhlnstonl kormány Franciaország tartozását követeli. Érdekes összejátszása a véletlen­nek, hogy ugyanakkor, mikor Hágába készülődnek az európai hatalmak, hogy a háborús jóvátétel kérdésében döntést hozzanak, ugyanakkor Wa­shingtonban háborús adósságokról tár­gyalnak, az amerikai államok kon­gresszusában, még pedig ugyanannak a Franciaországnak háborús adóssá­gairól, mely a legyőzött államokat, s közöttük Magyarországot, a háborús jóvátétel fizetésével, a romlásba akarja kergetni. A francia kormány hágai offenziváját egy párisi parlamenti színjáték előzte meg, ahol a Kamara kilencven százaléka bizalmat szava­zott a Hágába induló Tardieu-kor- mánynak. Európa diplomatái bizonyára el- érzékenyülve vesznek tudomást a francia kamara lelkes döntéséről s ha valakinek aggodalma volt még az európai diplomácia legújabb állás- foglalásáról, úgy a kételyeket elosz­latta most Briand és Tardieu győ­zelme. Az európai diplomaták elérzé- kenyülése azonban elszigetelt marad, mert Amerika nem lép ki rezervált- ságából s nem ragadtatja el magát, különösen, amikor látja azt a kérlel hetetlenséget, amely, a békekötés tizedik esztendejében, még mindig •’•szállva tartja Európa tömlöctar- .aik, lelkét. A 'washingtoni kon- ) jsseusban a Hawley-javaslat alap ján tárgyalták Franciaország háborús adósságának ügyét s e javaslat értel­mében Franciaországnak 62 éven belül 4 milliárd 25 millió dollár há­borús adósságot kell megfizetnie az Egyesült Államoknak. Ennyivel tartozik Franciaország hadiszerek és élelmiszerek árában Amerikának. Amikor három évvel ezelőtt már egyszer porondra került Franciaország háborús adóssága — emlékezhetünk — a francia frank mérhetetlen iram­ban történt zuhanására, emlékezhe­tünk, hogy a pánik hatása alatt a gazdag és hatalmas Franciaország bevallotta, hogy össze kell roppannia, ha Amerika kérlelhetetlenül ragasz­kodik a háborús adósság behajtá­sához. A hágai események előjátéka aligha hatotta meg Aqierikát, de a jóvá­tétellel kapcsolatos összes események sem alkalmasak arra, hogy Amerika szivét megmozgassák, megpuhitsák és belátásra bírják. Pedig Amerika minden üzleti számítása ellenére is gyakorta szokott szivére hallgatni. Szivére hallgatott akkor is, amikor előrelátott üzleti nehézségeinek tuda- an, beleavatkozott a háborúba, de a, sulikor Óágából a tönkretett nemzetek jajveszékelése hallatszik, amikor látja, hogy a jajveszékelés ellenére is az inquisitori eljárás folyik tovább, Amerika csak figyel, Wa­shington számol és dönt: de nem ér­zékenyül el a francia tiltakozásokra. Értheti mindenki, hogy Francia- ország . miért hajthatatlan. Francia- ország a kisantant hitelezője. A kis- antant Franciaország pénzén fegyver­kezett. Franciaország azért akarja Hágában jóvátételfizetésre kényszerí­teni Magyarországot és a többi le­győzött államot, hogy ezeknek véré­ből és verejtékéből amerikai számlá­ját fedezhesse. íme, mire vezetett a páriskörnyéki békék láncolata, íme mit eredménye­zett a vakság és a kérlelhetetlenség. Franciaország saját kárán tapasztal­hatja, hogy a páriskörnyéki békéket fel kell oldani és el kell törülni, mert a páriskörnyéki békék az egész em­beriség átkát jelentik. Hz új év küszöbén. Az ember egy-egy határkőnél meg­állva, számot vet magával, megkérdi önmagától, hogy megtette-e köteles­ségét s főiteszi önmagában, hogy ezentúl jobban fog elvégezni mindent. Az ó év letűnő perceiben a magyar kultúra munkásai is számot vetettek magukkal s ha körültekintünk a minket körülvevő államok életében, elmondhatjuk, hogy az elmúlt 1929. év sem tűnt el eredmény nélkül ré­szünkről. Tolna vármegye népoktatói és kul- turmunkásai sem maradhatnak az országos átlag mögött, sőt — büszkén mondhatjuk, hivatalos megállapitás szerint — hogy igenis, sok tekintet- i ben elől is járnak. KiBdedóvásunk a helyes mederben űző névvel illetik tudvalevőleg a ak azt a baját, amikor lógatja a ét s nem lehet sehogysem kormá- /ozm. Barátom, a doktor is lógatta a fejét. Bántotta a dolog a butacsirá­val. Nagy árat kapott a lováért, saj nálta visszaadni a pénzt. Egész nap telefonált a megyeszékhelyre az állat­egészségügyi felügyelőnek, de az nem volt otthon. Estig hagyták a „pác“-ban. Ekkor áz egész társaság elment hozzá teára és bevallotta, hogy tréfa az egész. A vasúti állomásra menet talál­kozik az állatorvossal és fölvette a kocsijára. Szembe jön velük a járás- orvos. —- Hová mentek? — kiált föl a kocsira: — Konziliumra — volt a hirtelen felelet. A világháborúban egy száztíz ágyas kisegítő katonai kórház állott a veze tése alatt. Az ápoltak között volt két önkéntes, az egyik helybeli fiú, a másik is a környékről, persze szerettek volna el eljárni vizitbe .. • magához a doktorékhoz is, hiszen az egyik önkéntes ott igen-igen érde­kelve volt. .. Barátom, a doktor azonban szigorú ember volt, nem adott kimenőt. Sót, hogy a lábba dozó fiatalurak az ő tudta és hire nélkül se tudjanak ki­szökni az ad hoy kórházból, egy­szerűen — elvette a nadrágjukat. No de az önkéntes nem azért ön­kéntes . . . Két öles bosnyáknak el­kérték a köpönyegét, azt fölvették és fehér magyar díszruhában, melyet azonban mélyen elfödőtt a cs. és kir. köpeny, vagy ahogy akkoriban mond­ták : köppeny, mégis naponként legalább egyszer eldefiiiroztak Sárika ablaka alatt. Mondanom sem kell, hogy bará­tommal, a doktorral, szintén sok tréfát, hol jobbat, hol ^rosszabbat csináltak az ismerősei. Egyszer a kaszinóban valaki rá­kezdi, hogy hallottuk-e, minő feno­menális, de mégis tragikus kimene telü kúrát talált fel a barátunk, a doktor. A vezetése alatt álló kórházba novemberben, veszettül csúf időben behoztak egy szegény tüdőbajos be­teget, akibe már csak hálni járt a lélek. — Főorvos ur, ha napkurát tud­nék tartani 1 — rebegte a szegény Lázár. — Napkurát I De honnan vegyünk napot, mikor hetek óta olyan az ég, mint az ólom.. Barátomnak, a doktornak azonban eszébe jutott a szuggesztiu therápia. Elvégre az se kutya. És milyen szép neve van I Az ipariskolai rajztanárral tehát | HOKTOBUTI JUHTDIt Mindenütt kaphatói Termeli ? Orsr Mazy. Tej szövetkezeti Központ Budapest, I., Horthy Mlklós-ut HZ—121. halad s fejlődik és ha. a gazdasági helyzet megengedi, nemsokára hatal­mas lendületet vbbz. Elemi iskoláink átlagban nemcsak megállják helyüket, de elismerésre méltóan működnek. Polgári és gazda­sági iskoláinkban szintén eredmé­nyes az oktatás. Iparostanoncisko­láink színvonala szép emelkedésben van. Középiskoláink munkájáról csak elismerést hallunk mindenfelé. E mel­lett az iskolánkivüli népművelés s a magyar dal- és zenekultúra oly hatal­mas lendületet vett, hogy büszke­séggel tölthet mindnyájunkat. S hogy e szép siker a letűnő éy végén megállapítható, az óvónőink, tanítóink és tanáraink érdeme, kik leküzdve minden nehézséget, igazán becsülettel állták meg helyüket és egymást támogatva, odaadó munkás­sággal emelik vármegyénk kultúrájá­nak színvonalát. S ha a múltról, a letűnt évről ezt állapíthatjuk meg, úgy az uj évben még nagyobb reménnyel nézhetünk e munka elé, mert mindenikük — a múltak tapasz­talataiból leszürődött eredmény alap­ján — még szebbet és jobbat akar és fog produkálni. E nemes törek­vésükben kisérje mindnyájukat a magyarok Istenének bő áldása s munkájuk eredményezze a régi, bol­dog hazát. festetett egy ragyogó napot. Öröm volt ránézni, ahogy ott lógott a kór­teremben. Mondta is a betegnek, csak nézzen rá, de sokszor, sőt üljön alája és képzelje, mintha a nap sütö­getné fejét, hátát. .. erős kánikulai nap . . . nocsak képzelje ... 39 fok árnyékban . .. hu, de meleg! Ugy-e jő meleg, mi ? És a beteg ráhagyta, hogy csak­ugyan nagyon melegen süt a nap. Fejét kiverte a verejték, bőre elkez­dett színesedni. .. egy hét múlva másfél kilót hízott... Az apácák, a többi betegek mind ennek az auto- szuggesztióaak a csodájára jártak. Sőt még az öreg Tirásznak, a kór ház B.-listás komondorának is ki­lógott a nyelve, ha abba a kórterembe engedték. Egy hónap múlva a beteg úgy nézett ki, mint az élet. Aztán jött a katasztrófa . .. Egyik nap jelenti az apáca, hogy a beteg meghalt I Hirtelen. Csak úgy lefordult a székről, el vágódott a padlózaton és azt sem mondta, hogy befellegzett. Ez volt épp a baja, hogy nem feliegzett be . . . Mert a tüzetes orvosi vizsgálat meg­állapította, hogy a szegény beteg — napssurást kapott... 11 Eszel a legendával öltük sokáig barátomat, a doktort. ÖlivArtz. Magyarbarát spanyol főpap, j Lapunk augusztusi számában hirt adtunk arról, hogy Szekszárdnak mily ritka és kiváló vendége volt Don Antonio Sancho személyében. Úgy látszik, a spanyol főpap emlékeze­tébe kellemesen vésődött be- a szek­szárdi látogatás, ezt bizonyítja az a 'ti, kedves hangú levél, amelyet újév I előtt Jankó AgoBton főispánunkhoz,- — akinek Szekszárdon való tartóz- / kodása alkalmával vendége volt, — I intézett. A spanyol főpap értesülvén arról az I ' igazságtalan szétdarabolásról, amely- 1 lyel az elvakult győzők az 1000 éves I Magyarországot sújtották, érdeklődni kezdett Magyarország iránt. Átolvasta történetét, amelyből meggyőződött, hogy ezzel a nemzettel szemben, amely évszázadokon keresztül óriási vér és j érték feláldozásával védelmezte a Nyugatot a Kelet barbarizmusától, i mily hálátlanok és igazságtalanoki voltak a nagyhatalmak, amelyek enj nek a hős nemzetnek testét koncul Á vetették oda a kisantantnak. Eme f meggyőződés alapján elhatározta, hogy megtanul magyarul, megismeri közvetlenül a magyar népet, a ma­gyar viszonyokat és ennek alapján szót emel spanyol nyelvű tanulmá- nyában a magyarok igazsága mellett, j A múlt évben Budapesten és Szék- szárdon tett látogatásának eme meg­ismerés volt a célja. Ma már tán i készül az a tanulmány, amely el­viszi 110 millió spanyol nyelvet be­szélőhöz a magyarok igazságát. Csak hálásan gondolhatunk a messze tá- i volban élő főpapra, akit a történelmi i érdemek megbecsülése és igazság- ■ érzete fordított felénk. Hogy a ki- I váló főpap mily tökéletesen elsajáti- I tóttá — főként írásban — nyelvün­ket, annak bizonyságául közöljük fő­ispánunkhoz intézett levelét egész I terjedelmében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom