Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-24 / 52. szám
XI. évfolyam 52. szám. Egyes szám ára 50 fillér. ■ ______________________ Szekszárd, 1929 december 24. TO LNAMEGYEÍ ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség 6s kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden aiombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi nir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. csattanunk, készek a támadásra. Erény ez. De csak rohamok, harcok idején. Ma mi fegyvertelenül odadobattunk egy területéhes világ asztalára. Ezer sóvár szem lesi mozdulatainkat. Munkácsy » Siralomház « c. müve áraszt olyan hangulatot, mint amilyen felettünk elvonul. Eb* ben a nyomorúságos helyzetben, amikor nélkülözéseink árán akarnak elleneink vagyonhoz jutni, — ez az ő erkölcsük — úgy össze kellene tartanunk, mint egy tömbből kifaragott márványszobor. Ma a szeretetheti kell nagynak lennünk. Ma, a magyar jégverés maradék vetésében az a legnagyobb nemzeti bűn, ha valaki nem hajtja meg fejét a szeretet parancsa előtti ellenfelet hajszol, vitát keres, hogy további áldásdús kalászokat taposson földbe a pusztulás dühe. Még a haldoklót is vissza kell hivni az élők sorába, olyan kevesen vagyunk ahhoz a nagy feladathoz, amelyet ma még békés utón és lehet idő, amikor minden áron meg kell oldanunk. Tenyérnyi virágos szigetecske vagyunk a népek tengerében* Közel és távol kavargó örvények rejlenek a felszín alatt. Szláv, germán és mindenféle érdek szeretne egymás ellen erőket egyesíteni, de nem engedi Csonka-Magyarország* Ismét, mint mindenkor, ez a kis ország lett a népek nyugalmának, a világbékének sarkpontja, a vaskéz, mely egyensúlyba kény | szeriti a mérleg karjait és magatartásától világérdekek függnek. Csak egy csekélyke nyomás valahol a trianoni vonalon, mint ahogy a játszadozó gyermek nyomkodja a gummi- labdát és a földgömb minden része helyet és helyzetet változtat, megérzi, állást foglal. Az érdekek ily érzékeny középpontjában küldetésünket, rendeltetésünket csak úgy töltjük be, ha felöleljük e haza minden polgárát és engedjük magunkat le- győzetni a szeretet által. Nem szavalatokat óhajt a mai szerencsétlen magyar helyzet. Itt a szeretet érzésétől duzzadó szívre, itt a szeretet bölcsességétől telített tiszta gondolatra, itt a szeretet műveit szolgáló munkára, itt a szeretet útjait követő hazafíságra, itt a szeretet törvényeit valló hitre, itt a szeretet igézetében elkötelezett közbecsületre van szükség, hogy a rab magyar éjből felnőjjön az égig, a megváltás csillagáig ez a szomorú magyar élet és haza. Amíg mindez el nem következik, addig álkarácsonyunk van, amely alatt erőtlenül vergődik a sok baj, bajok közt az ember és a haza. Teljesen tőlünk függ, hogy boldog, szép, szeretetben örök karácsonyunk legyen, amelynek zöld levelére angyalkezek írtak rá egy szent evangéliumot Nagy-Magyarországról, boldog magyar népről, szebb időkről, öröm- teljesebb ünnepekről. néhány szó az útépítések kérdéséről. Irta: Száváid Oszkár alispán. Karácsony. Irta: Jánosi György. Ünnepi harang zug. A lélek mé lyében csendes öröm gyűl a meg váltó Jézus születésének emlékünnepén. A képzelet visszarepül a messze múltba, Bethlehem szélére és a dü* ledező istálló jászolában imádattal keresi fel azt a gyermeket, akinek homlokára a szeretet Istene ráhelyezte a világmegváltás töviskoronáját. Még nem látjuk azt az utat, amelyet Mária és József gyermeke meg fog tenni addig, amíg a Gol- gothán keresztjét a gonoszok között felemelik. Még a hajnal fénye! nem mutatja az alkonyat komor felhőit, a nagypénteki vihart. Az ember Fiának drámája ma még bölcsődalban szunnyad. Ma ünnepelünk, örülünk, hála fakad a szivünkben. Ma gyermeki hit fénye gyűl ki kebelünkben. A holnappal ném gondolunk. így látta a Messiást glóriás fényben Dániel az ő különös látomásában. Azt mondja róla: >Ada néki hatalmat, dicsőséget és országot és minden nép, nemzet és nyelv neki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik és az ő országa meg nem rontatik.« így adták hírül a bethlehemi mezőben az örömhírt a pásztoroknak az angyalok. A ragyogó csillag a bölcseknek. így látta őt Keresztelő János. Mert ezek semmi mást nem láttak Jézusban, mint azt a végtelen szeretetet, amelyet az ő küldetésében Isten kinyilatkoztatott. Szereteti Ezen egy egész isteni világrend épült fel. Erre a szeretetre van szükségünk nekünk, magyaroknak. Mert ebben az országban mindig volt valami Öröklött bűn, amely az ellentétet szította és akadályául szolgált az isteni szeretet megvalósulásának. Azt mondják, hogy ez a turáni átok, amelyik nem egyszer szült katasztrófád eredményt, mert épp akkor lépett fel a legnagyobb erővel, amikor a legjobban össze kellett volna forrasztani a nemzet tagjainak szivét. Endre és Béla tiszavárkonyi esete nem az első és nem az utolsó. A mogyoródi csatatér ma is értelmet len kérdőjel volna a világ előtt, ha nem sietne utána 1514, a kuruc-, labanckor és a többi, ahol magyar áll szemben magyarral, hogy megtegye azt, amit megtenni idegen nép nem tudott: karddal férkőzzék egymás szivéhez. Szomorú dolog, hogy a történelem azt mutatja, hogy az egymást megértő, megbecsülő szere tétnek nyoma sem volt közöttünk igen gyakran és akár féltékenységben, akár helytelen versengésben, akár hatalmaskodásban nyilvánult meg, de megnyilvánult az ellentét lelkülete. Ez oly történelmi igazság, amelyet semmiféle hangulatos frázis sál ellensúlyozni nem lehet. Régi dolog, hogy a hangulatok népe vagyunk. Vérmesek és érzékenyek, könnyen hevülünk, hamar felAlig, hpgy elült a világháború vészes viharja s a gazdasági élet vérkeringése világszerte ismét pezsegni kezdett, mindenütt a közérdeklődés középpontjába került az utak problémája. Ezt az általános érdeklődést annak az igazságnak felismerése váltotta ki, hogy fejlett gazdasági élet jó utak nélkül el nem képzelhető. A forgalom súlypontja kezd mindjobban az utakra terelődni. Mig a XIX. század közlekedési politikájának gerince a vasutak kérdése volt, addig napjainkban az utépitések kérdésével foglalkoznak a szakemberek, a napi sajtó, ankétek, gyűlések százai. Abban, hogy az útépítési kérdések annyira előtérbe nyomultak napjainkban, nagy része van az automobilizmus, általában a motorikus közlekedés rohamos fejlődésének. Az autó a jövő közlekedési eszköze. Épen ezért az idegen forgalom emelése is csak az autóközlekedésre alkalmas jó úthálózattól várható, mert a gazdag külföldi autón utazik s bizonyára gondosan el fogja kerülni azokat az országokat, ahol autóközlekedésre alkalmas jó utak nincsenek. . A jó utak kérdése ma azt mondhatni, tisztára pénzkérdés. , Jómódban élő s gazdag államok- | ban, a semlegeseknél s a győztes | államokban az utépitések szédületes tempóban haladnak előre s a nemzeteknek e világversenyében még a mi megcsonkított s pénzhiánnyal küz- ködő szegény hazánk sem maradhat él, ha uj életre akar kelni s úthálózatának fejlesztésével is dokumentálni akarja a letiport magyarság élni akarását s a jobb jövendőbe vetett rendületlen hitét. A mi anyagi eszközeink azonban nagyon is szűkösek. Ennek ellenére is az állam a szanálás után meglepően sokat áldozott a közúti építkezésekre. Mig ugyanis az 1924—25-i költségvetési évben kereken 6 millió pengő állott rendelkezésére a kereskedelemügyi kormánynak az utak és hidak építésére, addig a következő években ez az összeg igen jelentős mértékben megnövekedett, úgy, hogy az 1927—28 i költségvetési évben már kereken 28'8 millió pengőt fordíthatott a kormányzat az említett célokra. Az emelkedés az 1924—25-i költségvetéssel szemben kereken 480°/0-nak felel meg. Ez az oda vetett egy-két adat is azt igazolja, hogy a kormány igenis törődik az utépitések közérdekű kérdéseivel s a trianoni leromlottságunk mellett is az állam hatalmas áldozatot hoz az ország úthálózatának fejlesztésére. Valljuk be, nagyon elmaradtunk országszerte az utépitések terén. Népes nagy községeink százai, csapadékos időben szinte megközelithetet- lenül árválkodnak a sártengerben, amivel szemben meg nyáron a kocsik és az autók nyomán támadó porfelhő »üdíti« a falvak levegőjét a közegészségügy súlyos ártalmára! Sajnos, az útviszonyok szükebb hazánkban, vármegyénkben is meglehetősen elhanyagoltak. Pedig nagy erőfeszítéseket tett a törvényhatóság a háborús és forradalmas idők elmúlása után arra, hogy e kegyetlen időknek valósággal áldozatul esett útjait nemcsak karba helyeztesse, hanem uj építkezésekkel fAllpfiQTP IQ Tiz évvel előbb, 1919. évben kereken 420 km. volt a kiépített törvényhatósági utak hosszúsága, ezzel szemben már 1929. évben kereken 572 km. kiépített utat kezelt a törvényhatóság. Tehát a legutóbbi évtized alatt 152 km. rel növekedett a kiépített th. közutak hálózata. Ez a másfélszáz kilóméter hosszú útépítés is azonban inkább az utolsó öt évre esett, mert az 1919—25. években apróbb útszakaszok kiépítésén kívül jobbára a meglevő úthálózat jókarba helyezéséről kellett a vármegyének gondoskodnia. Minden dicséretet megérdemel a vármegye közönségének az a hatalmas erőfeszítése, áldozatkészsége, amit a legutóbbi évek alatt útjaiért hozott. Mert nemcsak uj utak óriási összegű megépitési költségeit viselte a vármegye közönsége, de őt terhelték a meglevő s az uj épitkezések- kel megnövelt úthálózatának tetemes összegre rugó karbantartási költsége, egy egész sereg apróbb nagyobb műtárgy: hidak, áteresztők, stb. létesítési és karbantartási költsége s a közúti igazgatás személyi kiadásai is, ameylek együttvéve igen jelentékeny összeget tesznek ki. Itt megemlítem azt, nogy az utépitések mérnöki ellenőrzési költségei pl. az 1925—28. években csupán az építési költségek 0'49°/o-át igényelték, holott a megengedett százalék 2°/0 körül van. Ez a nagyszabású útépítési tevékenység azonban csak úgy volt végrehajtható, hogy a törvényhatóság kereken 75.000 angol fontsterling és összesen 3,979.293 pengő kedvezményes állami és vállalati kölcsönt vett fel az útalapja terhére s a fokozott szükséghez képest megfelelően felemelte a közmunkaváltság és az útadó mértékét. Ez a hatalmas áldozatkészség beszédes tanúbizonysága annak, hogy a vármegye közönsége nemcsak megértéssel kezeli a korszerű kérdéseket és lépést tart a haladással, hanem azért a háborús és forradalmas idők után kedvezőtlenné vált gazdasági viszonyok közepette is készséggel volt hajlandó súlyos terheket magába vállalni. Mindezek ellenére sajnos, ma is
