Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1929-12-21 / 51. szám

2 I TOLNAMEGYEI ÚJSÁG I 1929 december 21. Fábián Sándor • műszaki szakfizlet és műhely Telefon 139 ____________SZEKSZÁRPON____________(Korzó) ^ 6—18 havi részletfizetésre Rádió­kereskedés és laboratórium legelső Tolna megyében Ulllomos­vasaié főző kályha testmeleggé orvosi mfiszerek Porszívó­padlókefe és tartozékai eladás és kölcsönzés Villany szerelés csillárok körték csengők zseblámpák Karácsonyi árak, postai szétküldés, messzemenő garancia TRETQRN HÓCIPŐ UILÁCHIRfl tességet, amellyel Tolna vármegye tisztviselői mindenkor példát adtak abban, hogy miként lehet a tisztviselőnek a közérdeket — a leg­nehezebb viszonyok között is — türelmes önzetlenséggel szolgálni. Bízom benne, hogy a törvényhatósági bizottság szintén méltányolni fogja a tisztikar becsflletes és sikeres munkásságát és — bízva abban, hogy az uj törvényhatóságban megkívánt nagyobb erőkifejtésre és foko­zottabb tevékenységre is képesek lesznek, — eddig szerzett érdemeik elismeréséül visszaQlteti Őket abba a hivatali székbe, amelyben annyi sikerrel munkálkodtak. A főispán beszéde végeztével a tisztujitás tartamára kinevezte tiszteletbeli vármegyei fő­ügyésszé dr. Zsigmond Ferenc ügy­védet, jegyzővé dr. Dalin Jenő ügy* védet és háznaggyá Knefély Ödön földbirtokost, akiket megbízott a rend fentartásával is. A kijelölő választ* mányba dr. örffy Imre országgyűlési képviselő, kormányfőtanácsost, Kiss Lajos apátplébánost és Dőry Frigyes gazdasági főtanácsost delegálta, mig a vármegye közönsége a bizottságba Simontsits Elemér valóságos belső titkos tanácsost, Dőry Hugó felsőházi tagot és Szegby Sándor gyógyszerészt választotta be. A választások meg- ejtésére a főispán két szavasatszedő bizottságot alakított. Az elsőnek báró Fiáth Tibor lett az elnöke, tagjai Sipos Ernő és dr. Marxreiter AlajoB, jegyzője pedig dr. Korniss István. A második bizottság elnöke Szegby Sándor lett, tagjai dr. Török Ottó és Schmidt Jenő, jegyzője dr. Babits István. E bizottságok megalakítása után a főispán a közgyűlést felfüggesztette és visszavonult a jelölőbizottsággal, hogy a beérkezett pályázati kérvé­nyek alapján a vármegyei tisztviselői állásokra a jelölések megejthetők le­gyenek. Több mint egy félóráig tartott a jelölőbizottság munkája, amelynek végeztével a főispán a felfüggesztett közgyűlést újból megnyitotta, hogy megejthető legyen a napirend egyet­len tárgya: a választás. Bejelentette, hogy a bizottság az alispáni állásra az egyedüli folyamo­dót, Szévald Oszkár eddigi alispánt 1 jelölte. Hosszantartó, általános, lelkes éljenzés fogadta ezt a jelölést ős a csend helyreálltává! a főispán Száváid alispánról ezeket mondotta: Abból a lelkesedésből, mellyel a várme­gye közönsége e jelölést fogadta, azt látom, hogy Méltóságodban véli feltalálni azt a férfiút, akit a vármegyei tisztikar élére kiván állítani, mert az a meggyőződése, hogy Mél­tóságodban megvannak mindazok a képes­ségek és azok az erények, amelyek a fele­lősségteljes alispáni állás betöltéséhez szflk- ségesek, Nem kívánok összehasonlítást tenni a tegnap és a holnap alispánjának munkaköre i között, de annyit előre látok; hogy a jövő alispánjára sokkal fontosabb és egyszersmind nehezebb szerep vár — mert a rohanva haladó fejlődés következtében napról napra bonyo­lultabbá váló közéletnek igényeit kielégíteni, mindinkább nehezebbé válik. Bármennyire törekedjünk is a hatóságok eljárását és ügykezelését egyszerűsíteni, ez aligha fog sikerülni, mert a közigazgatásnak a társadalmi, kulturális és gazdasági élet fejlődésével egyre táguló munkaköre és sza­porodó teendői az egyszerűsítési törekvése­ket mindig ellensúlyozni fogják. Az alispánnak tehát mindig több lesz a teendője, súlyosabb a gondja és nagyobb a felelőssége, mert neki nemcsak adminisztrálni kell, hanem tervezni, kezdeményezni és a legkedvezőbb végrehajtási módját megkeresni mindazon intézkedéseknek, amelyek a létért való küzdelem nagy versenyére a váimegye közönségét képessé teszik—és beilleszteni kell tudni ezeket az intézkedéseket abba az egy­séges és általános kormányzati programmba, mely a i egész magyar társadalom és nem­zet megerősítésére törekszik. A vármegye társadalmi, kulturális és gaz­dasági fejlődésének nem szabad elmaradnia, mert ez a nemzet egységes haladását veszé­lyeztetné. De azért e haladásnak alkalmaz­kodnia kell a viszonyokhoz és lehetőségek­hez, nehogy a vármegye gazdasági egyen­súlyát megingassa. Sokoldalú élettapasztalattal, magas szellemi képességgel, nagy tudással, a helyzetek gyors felismerésével, józan bölcseséggel, bátor elhatározással és szívós kitartással kell tehát annak a férfiúnak bírnia, aki a vármegye első tisztviselőjének nehéz feladatára vállalkozik. Méltóságod bizonyára érzi magában ezeket a képességeket, — a törvényhatósági bizott­ság pedig eddigi alispáni működése alap­ján szintén abban a meggyőződésben van, hogy Méltóságod azokkal rendelkezik, — azért bizza meg újból a vármegye közigazgatásá­nak vezetésével. Örömmel üdvözlöm Méltóságodat nagy- fontosságu hivatalában és amidőn hatalmá­nak szimbólumát: a vármegye pecsétjét át­adom és munkájának tőlem telhető támoga­tását megígérem, működésére Isten áldását kérem. A főispán szavait kisérő üdvözlő éljenzés lecsillapultával Szévald al­ispán a főispán kezébe letette a hi­vatalos esküt. Az eskütétel után az alispán a vármegye pecsétjét, mint az alispáni hatalom látható jelét át­véve, a következő beszédet mondotta : Szóvald Oszkár alispán székfoglalója. Az ítélet elhangzott. A vármegye közön­sége megtisztelt bizalmával és alispánjává újból megválasztott. Hálatelt szívvel, meghatva fogadom a nagybecsű elhatározást, örömmel és telke­met felemelő megnyugvással, mert ebben az egyhangú akaratnyilvánításban eddigi hosz- ' szas munkásságomnak, közéleti szereplésem­nek elismerését és jutalmát látom. Hálámnál nagyobb és mélységesebb a kö­szönet, mely ebben az ünnepélyes pillanat­ban száll el lelkem fohászaként, mert úgy érzem, hogy az a delejes erő, mely szüle­tésem első percétől fogva, életem, munkás­ságom egész ideje alatt a vármegyémhez fűz, minden hatalomnál erőteljesebben do­bogtatja meg szivemet, hogy mint az egyet­értő, összetartó és együttműködő erőtényező engemet a vármegye javára és népének bol- dogitására a legteljesebb önzetlenséggel és önfeláldozó készséggel továbbra is szolgá­latokra buzdítson és ösztönözzön. Hálás szívvel fordulok Főispán ur Öméltó­sága felé, aki üdvözlő szavaiban az én sze­rény tevékenységemet túlzott jóindulattal ér­tékelte és tisztelettel kérem őt, hogy nagy­becsű támogatását és jóságos szeretetét ré­szemre továbbra is megadni kegyeskedjék. Az a közvetlen és benső kapcsolat, mely engem Tolna vármegye lelki világához köt, az a nagybecsű bizalom, mellyel a várme­gye közönsége szolgálatba lépésemkor foga­dott s a három évtizedet meghaladó közélett munkásságom alatt legmesszebbmenőleg tá­mogatott, kötelességemmé teszi, hogy a vár- í megye közigazgatási adminisztrációjában I egyesítsem mindazokat a társadalmi erőket, j melyek az állami és társadalmi rend feltét- | len biztosítékai és nélkülözhetetlen feltételei annak, hogy a nemzet erkölcsi értékeit, te­hát létének és jövendőjének alapját meg­tartsuk és megvédjük. Ezt azzal kivánom elősegíteni, hogy a ki­próbált történelmi formák közt az azokban kifejlődött társadalmi erők felhasználásával a szó legnemesebb értelmében vett korszerű közigazgatás megteremtésére törekszeni. A korszerű közigazgatás lényegében nem más, mint az állami közigazgatás közvetitése és az önkormányzati feladatok ellátása mel­lett minden jogosult gazdasági, társadalmi és kulturális törekvésnek a jó, az olcsó, a gyors és pártatlan közigazgatási tevékeny­ség szolgálatba állítása. Ez az én eszményképem ... Ez az én vezérlő gondolatom . .. amire annál inkább is ráirányíthatom figyelmemet és minden akaraterőmet, mert a régóta várt és valóra vált nemzeti önállóságunk mentesiti a mai vármegyét a folytonos védekezés szerepe alól, más szóval, a passzív ellenállás helyett az aktiv cselekvés terére lépni a legfőbb fel­adatnak tekintem. Nemcsak hivatásszerűen támogatom a produktiv társadalmi, gazdasági és kulturális törekvéseket, hanem ilyenekben kezdemé­nyező szerepet is vállalok, mert jól tudom és tudnunk kell, hogy a mai kor szelleme és országunk jellege elsősorban és főképen azt követeli, hogy vármegyénknek a felállí­tott uj kereteit gazdasági tartalommal tölt­sük meg. Minden állam műveltségének és fejlődé­sének alapja a gazdasági jóléte. Az a helyes és tökéletes kultúrpolitika, amely számol az ország gazdasági viszo­nyaival. ,Minél erőteljesebb a gazdasági politika, annál könnyebben oldatnak meg a szociális kérdések. Mindeunek előfeltétele a tudás és általá­nos műveltség. Mert anélkül nincs intenzív munka, nincs a munkának a megkívánt eredménye, nincs többtermelés, nincs fejlődés és nincs va­gyoni erősödés. Ezért nem tudom eléggé ? hangsúlyozni, nem tudom eléggé ajánlani a vármegyém gazdaközönségének és a községeknek, a föld- mivelésügyi kormány nagy áldozatkészségé­vel felállított és most megnyíló palánki gaz­dasági szakiskolának támogatását, ahol a 'kisgazda ifjak szakoktatást nyernek és a gaz­dasági ismereteket megszerezve, a magasabb gazdasági képzésnek és a többtermelésnek lesznek zászlóvivői és a nemzeti vagyonoso- dásnak megteremtői. Nem tudom eléggé hangsúlyozni és aján­lani népünknek az iskolánkivüli ismeretter­jesztő előadások látogatását. A népművelési munkának az illetékes tényezők által fel­karolását és támogatását, mert a néppel való foglalkozás, annak testi és lelki fegyelme­zése és művelése az ország kiépítésének leghatalmasabb eszköze. * Még nem múlt el három éve annak, hogy a t • törvényhatósági bizottság nagybecsű bi­zalmából elindultam a vármegyei alispánnak nem mindig rózsás és a nagy felelősségnek súlyos gránitkockáival kirakott útjára. Ugyanakkor irányelvül tűztem ki és nem­csak magamra de tisztviselőtársaimra nézve is követelményül állítottam fel az igazságot, a pártatlanságot, az egyéni tisztességet, egész embert igénylő munkásságot, a néppel való szeretetteljes bánásmódot. Ünnepélyesen megismétlem ezen fogadal­mamat és elvárom, hogy ezt az alámrendelt vármegyei és községi tisztviselők is feltétlen és megalkuvás nélkül tartsák be, mert habár a szigornak, erélyességnek és fegyelmezés­nek bizonyos mértékig való alkalmazására szükség van és meg is van a jogosultsága, anna< nem helyénvaló alkalmazása és tul- hajtása elitélendő és kerülendő, mert a vár­megye nyugalmának és békéjének megzava­rására vezet Vármegyénk közbékéjének megóvása és biztosit'sa érdekében szükségesnek tartom H0BT08ÍGYI JUTOD Mindenütt kapható! Termeli: °~ "*■ Tej szövetkezeti Központ Budapest, I., Horthy Mlklós-ut 119—121. a megértő jóindulatot és baráti jobbot, úgy a törvényhatósági bizottság t. tagjai, vala­mint a vármegyei és községi tisztviselők minden egyes tagja részéről, mely szeretet­tel, együttérzéssel nyúl a gyengébb, az el­hagyatott felé s minden akaratából, minden cselekedetéből azon vágynak és törekvésnek örök lángja lobban, mely rajongással csüng embertársaink megsegítésén és szegény ha­zánk megerősítésén. Az uj kereteket kitöltő kormányzati élet — mely a mai történelmi nevezetességű köz­gyűlésünkön veszi kezdetét — csak úgy lesz munka- és fejlődésképes, úgy tud megfelelni magasztos hivatásának és a feléje irányuló bizalomnak és nagy várakozásnak, ha a kü­lönböző társadalmi osztályok: az iparos, a kereskedő és kisgazdatársadalom sziwel- lélekkel, őszinte meggyőződéssel összeforr e vezető, középosztállyal, kiveszi részét a nagy hazafias munkából és a magyar szívnek egész lelkesedésével tömörül a piros-kék zászló alá, amelyet az ősi vármegyei székházunk ormán büszkén lenget a szél. Ehhez kérem én a magyarok Istenének áldását és segítségét. Most pedig, amikor az alispáni hatalom külső jelvényét, a vár­megye patinás címeres pecsétjét főispánunk Öméltóságának kezeiből átveszem, szent fo­gadalmat teszek, hogy azt mindenkor híven és becsülettel fogom megőrizni. Az u] tisztikar. Az alispán lelkesen megéljenzett és megtapsolt hatásos és szónoki hév­vel elmondott székfoglaló beszéde ntán a főispán ismertette a jelölő bi­zottság további döntéseit, amelyek alapján az eddigi funkcionáriusok közfelkiáltással megválasztattak, ne­vezetesen : dr. Hagymássy Zoltán fő­jegyzővé, dr. Haypál Sándor árva­széki elnökké, dr. órffy Gyula vár­megyei tiszti főügyésszé, Schuttheisz Rezső és Morvay László másod­főjegyzőkké, Mányoky Ödön, dr. Künstler Károly, Birner István és Villax József árvaszéki ülnökökké, Polgár István, dr. Kornis István, dr. Babits István, dr. Horváth Ár­pád és vitéz Miklós József aljegy­zőkké, Reich Oszkár simontornyai, dr. Becht Ödön dunaföldvári, dr. Ke- nézy László dombóvári, Szongott Ed- vin központi ésdr. Kurz István völgy- ségi járási főszolgabirákká; Müller Imre, vitéz Szakonyi István, dr. Ka­szás György, Szalay László, Laky Zoltán és Nagy Barnabás szolga- birákká. A tamási főszolgabiró megválasztása. Dr. Szabó Eleméren, a tamási járási főszolgabíróján kivül pályáztak még erre az állásra dr. Piukovich József pestvármegyei szolgabiró és az ő kér­vényének beérkezte után Polgár Ist­ván tb. másodfőjegyző, dr. Künsztler Károly árvaszéki ülnök, Müller Imre és dr. Kaszás György tb. főszolga- birák. Müller Imre pályázatát vissza­vonván, a jelölő bizottság erre az állásra dr. Szabó Elemért, Polgár Istvánt, dr. Künsztler Károlyt és dr. Kaszás Györgyöt jelölte. A jelölő bizottság határozatának kihirdetése­kor dr. Szabó Elemér nevének emlí­tése után olyan elementáris erővel hangzott fel az éljenzés, hogy a név­szerinti titkos szavazás eredménye nem lehetett kétséges. A szavazató^ összeszámlálásánál kitűnt, hogy a törvényhatósági bizottság 268 szóval ismét dr. Szabó Elemért ültette a fó­| Srzsét 1 Budapest, IV., € >eíKi ígyefem-ufca rál 5. - ( yné Szálló H Belváros központjában) 60 éve a fővárosi és vidéki nri középosztály találkozó helye. — 100 modern kényelmes szoba. Az étterem- és kávéházban cigányzene. Az Erzsébetpince a főváros legszebb sörözője. Egypincér-rendszer. Polgári árak! 631 Szabó Imre, tulajdonos. |

Next

/
Oldalképek
Tartalom