Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-02 / 5. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1929 február 2. 103001 loflonai 41 B a B B B B B B B B B Be LAKOS ruhákat vegyileg fest és tisztit legjutányosabb árban. Gyászruhák legsürgősebben készíttetnek. Saját készitéstl vásznak és festő-kartonokr eladása. Plisszirozást és gouvrirozást vállalj Üzlet: SzekszárdiSzt lstván-tér5. Üzem : Lajos, király-utca 7. FÁBIÁB SÁNDOR ELSŐ TOLNAMEGYEI RÁDIÓ SZAKŰZLETE ■-ara szekszárdoh pM • « Elsőrendű anyag» — szakszerű munka, — szolid ár! zuk összeköttetésbe ezzel az országos kiegyenlítéssel és akkor a probléma magától meg fog oldódni és el fog következni annak a kérdésnek megoldása, amelyet nemcsak mint bortermelő, mint bortermelő vidék képviselője, hanem mint törvényhozó is szükségesnek tartok. (Helyeslés.) Órffy azntán hosszasabban ismer- teti a svédországi rendszert, mely megakadályozza, hogy a termelő által kapott és a fogyasztó által fizetett árak közt oly óriási különbség legyen s lehetővé tenné a borfogyasztási adó mellőzését, órffy reméli, hogy az általa ajánlottakat a föld- mivelésügyi miniszter nr jóindulatú megfontolás tárgyává fogja teDni. „Mikor a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfoga dóm, fejezte be órffy, csak azt kérem tőle, ne álljon meg a gyógyszerek keresésében ennél a törvényjavaslatnál, hanem kutasson, keressen tovább is, mert nagy a beteg ség, olyan, hogy nemcsak az ő segítségét, hanem mindnyájunk segítségét is igényli, ha valamennyire is meg akarjuk gyógyítani. (Úgy van I) A javaslatot általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés és taps jobboldalon és a középen.) Mint lapunk legutóbbi számában megírtuk, Szekszárdon, közéletünk kiváló tagjaiból bizottság alakul!, mely a szekszárdi polgári iskola 28 éven át volt kiváló igazgatója, Krammer János emlékének megörökítése céljából nevezettnek sírját síremlékkel óhajtja ellátni s e célra miniszteri engedéllyel a volt tanítványok körében gyűjtést rendez. A bizottság, melynek elnöke Kiss Lajos apátplebános, titkára Kálmán Ferenc igazgató, a közeli napokban fogja körlevelét szétküldeni és ezúton is kéri Krammer Jánosnak azon volt tanítványait, kik tévedésből azt nem kapnák meg, hogy adományaikat a kegyeletes célra a szekszárdi polgári fiúiskola igazgatóságához eljuttatni szíveskedjenek. A körlevél szövege a következő: Kedves Iskolatársak! Régen megállapított igazság, hogy az életpályák közül az egyik legrögösebb, leghálátlanabb a tanítói, nevelői hivatás. A társadalomnak e fontos, nagy és nehéz hivatást betöltő munkásait ritkán részesítik abban a megbecsülésben, amelyet önfeláldozó, nehéz munkájukért joggal megérdemelnének. De ha mindenki ilyen magatartást tanúsít is a társadalom ezen fontos tényezői iránt, vannak, akiknek ezt tenniök legkevésbbé szabad, akiknek szivében tanítóik, nevelőik iránt nem lehet más érzelemnek helye, mint a hálának és nagyrabecsülésnek, — s ezek a volt tanítványok. Ezek az érzelmek indítanak bennünket is arra, hogy volt iskolatársainkat a jelen sorokkal felkeressük. Krammer János a szekszárdi polgári fiúiskolának 32 éven át volt tanára és igazgatója. Azt hisszük, hogy k. Iskolatársaink előtt nem szükséges bővebben jellemezni az öifjuságszerető, kötelességteljesítő, feddhetetlen és önzetlen működését, mellyel mindannyiunk nagyrabecsülését, háláját és szeretetét kiérdemelte, s amelyért tőlünk jutalmat ez életben nem várt és nem is kapott. Önzetlenségének, puritán életének egyik legbeszédesebb bizonyítéka, hogy bár mindig szerényen élt, halála után annyit sem hagyhatott hátra, amiből hűséges, bánatos özvegye méltó emléket állíttathatott volna a szerető férjnek és fáradhatatlan pedagógusnak sírja fölé; azon összeg pedig, mely e célra a háború előtti gyűjtésből befolyt, a devalvatio folytán elértéktelenedett. Mi, akik a megboldogultnak volt tanítványai közül Szekszárdon élünk, valahányszor sírja mellett elhaladunk, mindannyiszor bizonyos szemrehányást érzünk, mikor látjuk, hogy az a férfiú, aki életében oly sok ifjút nevelt az életre, még ma, halála után 20 év múlva is, jeltelen sírban pihen. Ezt a régi mulasztást óhajtjuk most pótolni. A több mint másfélezer volt tanítványnak aránylag kicsiny áldozatkészségével boldogult igazgatónknak síremléket óhajtunk állítani. Ezen kegyeletes célra kérjük szives hozzájárulását. Nem kérünk sokat. Bármilyen csekély adományt hálás köszönettel fogadunk s kérjük azt a mellékelt postautalványon hozzánk minél előbb eljuttatni. Egyben arra kérjük, hogy ameny- nyiben tudomást méltóztatnék szerezni arról, hogy Krammer János volt növendékei közül valaki jelen kérelmünket nem kapta volna meg,, arra UjBBBBBBBBBBBBBBBiBHMi ITÓTH JÁNOS B B B B B B B B B B B B B B órás és ékszerész Szekszárd, Kaszinó - Bazár. Raktáron tartok mindennemű fali- és inga-, valamint zsebórákat. Arany-» ezüst- és dttblé&rukban nagy választék. Kína-ezüst dísztárgyakat és optikai cikkeket 32 a B a B B a BBBBBBBBBBBBBBBBI a B BBB az illetőnek figyelmét felhívni, vagy ezen célból címét a bizottság alulirt titkárával közölni szíveskedjék. Megjegyezzük, hogy ezen gyűjtést a Nagyméltóságu m. kir. Belügyminiszter ur folyó évi január hó 4-én 330.207/1928. sz. a. engedélyezte. Szekszárd, 1929 január 26 Iskolatársi üdvözlettel: Boross Zoltán intéző, Diczenty László építőmester, Debulay Imre géplakatos, Fekete István malomtulajdonos, Föglein Ferenc földműves, dr. Horvát Jenő ügyvéd, dr. Kelemen Imre törvény- széki elnök, Kiss Lajos apátplébános, dr. Kron Ferenc ügyvéd, Kálmán Ferenc igazgató, dr. Mirth László kir. járásbirósági elnök, Schneider János vezérigazgató, Szűcs Ferenc városi tanácsnok, Tóth Pál városi főszámvevő, dr. Végess Ferenc kir. tábla- biró, vitéz Vendel István polgármester. Szekszárd város közönsége a színészetért. Valahányszor Radó Bála színigazgató negyven tagn művészgárdájával megjelenik Saekszárdon, hogy e város közönségének évenként néhány hétig kielégítse knlturigényeit, mindannyiszor aggodalommal tekintünk a színtársulat művészi szereplése elé. Nem azárt, mintha attól tartanánk, hogy a Thália papjai és papnői nem állanának hivatásuknak magaslatán, előadásaik nem ütnék meg azt a mértéket, amelyet városunk közönsége tőlük joggal elvárhat, mert hiszen a Radó-színtársulat már három év óta bírja e város szinpártoló közönségének elismerését, hanem az tölt el bennünket aggoda'ommal, hogy a vidéki színészetet különben is erősen sújtó terhek alatt nem fog e a társulat éppen Szekszárdon összeroppanni. Évek jönnek, évek mu'nak, a szék szárdi szinikerületbe beosztott szín társulat helyzete egyre aggasztóbb lesz. A színház bérlőinek száma állandóan fogy és bár nap nap után fo kozódó érdeklődéssel gyönyörködnek az előadásokban, számuk alig tölti meg az oldal-és támlásszékek három első sorát. Hetenkint egyszer kétszer látunk valamivel teltebb házat, de ez az érdeklődés korántsem fedezi azt a szükségletet, amely a negyven tagú szintársuiaf'fentartását biztosítja.. A színtársulattal szemben észlelhető rész tétlenségnek okát a mai súlyos viszonyokban kell keres nünk. Nincs pénz, bár ez esetben rendszerint volna kedve az embernek színházba járni. E város közönsége körében azonban egyéb bajokat is tapasztalunk. Többeket vissza tart a színháztól az is, hogy úgy érzik, mintha a vidéki színészet nem elégítené ki kulturigényüket és hangsúlyozzák is uton-utfélen, hogy —- mivel anyagi viszonyaik megengedik — a műsoron lévő színdarabokat inkább a fővárosban tekintik meg. Más kérdés azután az, hogy e színdarabokat a fővárosban tényleg megnézik-e ? A fődolog, hogy a vidéki ripacsoknál ne lássák őket, nehogy bárki is föltételezze róluk, hogy oly alacsony kulturfokon állanak, mintha a vidéki színészet előadásában, a kiállítás primitivitásában még gyönyörködni is tudnának. Nem akarjuk megemlíteni azokat, akik csak akkor vesznek tudomást róluk, amikor szegények már régen más városban küzdenek hasonló bajokkal. A képviselőtestület mindenkor a legnagyobb szeretettel és megértéssel fogadta a szintársu'atot, amikor e város közönségének jóindulatú támogatásáért folyamodott. A város díjtalanul engedte át a színháztermet, mentesíti a vallás- és közoktatásügyi miniszter leirata alapján a vigalmiadó fizetése, a fűtés és a világítás költségeinek gondja alól. Nem T e 11 e s menyasszonyi kelengyék Kedwe»6<Jizetóai_feltéte!ek melleit <§X* Damaszt as«talneaiüek és törülközők t/D Legkiválóbb lenvásznak, chiffon, nanszuk fehérneműekre és ágyneműkre Kész hímzett ásyhuzatok és fehérneműk Paplanok, sx» Függönyök, sx» Szőnyegek. PIRNITZER JÓZSEF ét FIAI áruházában, SZEKSZÁRDON Állítom, hogy súlyosabb problémája alig van ma a magyar közéletnek, mint a községek háztartásának kér dése. A borfogyasztási adó megoldásának épen ez a legnagyobb akadálya, mert mindig arra hivatkoznak, hogy ha a borfogyasztási adót is elvonjuk a községektől, ez egyes köz ségekre nézve katasztrófális lenne. Nem tagadom, az is lenne, ha nem gondoskodnánk másról. Én azonban azt hiszem, gondoskodhatunk. (Hall juk I) Láttuk legutóbb a házadótörvénynél az első, még kétségtelenül félénk lépést abban az irányban, hogy az óriási egyenlőtlenségek, amelyek egyes községek háztartásai között vannak, egy országos alap igazságos szétosztása utján kiegyelittes- senek. Erre csak azt mondom, hogyha a pénz együtt 'lesz is, méltóztassék először azoknak a községeknek juttatni belőle, amelyek csak azért nem tudják a borfogyasztási adót eltörölni, mert hiányzik más megfelelő fedezete. (Úgy van, jobbról!) Más szóval a borfogyasztási adó csökkentését hoz A Krammer János siremlékbizottság kérelme a volt tanítványokhoz.
