Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-31 / 35. szám
4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1929 augusztus 31. □□□□□□□□□□□□□□□□□□□a § TAVASZI § □ és nyári angol szöveteim meg- J3 n érkeztek, melyekből mérsékelt árak Q □ mellett készítek g □ divatöltönyöket és felöltőket. □ □ —— 1 g g sáPSZKy snooR ° Q PÉRPISZABÓ 81 □ □ SZEKSZÁRD, SZENT 1STVÁN-TÉR. □ g Hozott anyagok feldolgozását is vállalom, q A Tolnai BeL Esyhűzmesve Közgyűlése. A Tolnai Református Egyházmegye augusztus 30-án tartotta éri rendes közgyűlését Szekszárdon a vármegyeház nagytermében, amelyen dr. Benedek Sándor gondnok és Kátai Endre lelépd esperes, majd Szakács Imre, az aj esperes elnökölt. A gyűlésnek ünnepélyességét nagyban emelte a lelépő esperes búcsúztatása és az aj esperes beiktatása, amelyen ott láttak: dr. Pesthy Pál ny. igazságügyminisztert, a felsőbányái ev. egyház gondnokát, Jankó Ágoston főispánt, Szévald Oszkár alispánt, dr. Klein Antal országgyűlési képviselőt, Bilkei Papp István budapesti teológiai tanárt, vitéz Vendel Istvánt, Szekszárd város polgármesterét, Németh Gynla szekszárdi ev. lelkészt, dr. Kurta István völgységi járás főszolgabiráját, Pong« rácz Lajos bátaszéki gyógyszerészt, Polgár István tb. főjegyzőt, valamint a ref. egyház, egyházi és világi vezetőit tekintélyes számban. A közgyűlés Kátai Endre mély áhítata imájával kezdődött, majd Benedek Sándor mondotta el magas szárnyalása megnyitóját. Megnyitójában az egyház alkotmányát érintő törvények és azok revíziójáról emlékezett nagy részletességgel, majd Szász Károly születésének 100 éves évfordulója alkalmából lendületesen méltatta a nagy költőpap kiválóságait. A tetszést kiváltó elnöki megnyitó után Gilicze Sándor egyházmegyei főjegyző indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy Benedek Sándor gondnok nagyszabása megnyitó beszédét jegyzőkönyvbe iktatja és a gondnoknak az egyházmegye ügyeiben kifejtett nagyértékü tevékenységéért köszönetét szavaz. A közgyűlés megalakulása és a távollevők igazolása után jegyző- könyvi hitelesítőknek Tóth Lajos és Bajó János jelöltettek ki. Kátai Endre esperes tette meg ezatán jelentését. Az esperesi jelentés, amelyet Gilicze Sándor főjegyző olvasott fel, részletesen foglalkozik a papválasztás fontos kérdésével. Nagy melegséggel szól Ravasz Lászlóról, aki Amerikában jár a hitélet megerősítésére. Kimerítően ismerteti az egyházmegyében előforduló eseményeket, elismeréssel búcsúztatja a nyugdíjba vonultakat és parentálja el az elhunytakat. Jelentése végén meghatott szavakkal búcsúzik az esperességtől, amely tisztségében 23 évig buzgol- kodott. A nagy tetszéssel fogadott esperesi jelentésre Gilicze Sándor főjegyző terjesztette elő gyönyörű határozati javaslatát, amelyet a közgyűlés nagy lelkesedéssel fogadott el. Dr. Benedek Sándor szólalt fel ezután, amelyet az egész közgyűlés állva hallgatott. Disze és példaképe volt 23 éven át Kátai Endre a tolnai egyházmegyének. Mindig kötelessége magaslatán állt a sas bátorságával és galamb szelídségével. Hálával és köszönettel vobs búcsút Kátai Endrétől az egész egyházmegye nevében. A testületi szellem és a szeretet jelképeként egy díszes művészi alkotása albumot Dyujt át a távozó esperesnek. Papirosból vannak ezen albumnak lapjai, de ennek a papírnak lelke van és az nemcsak a kartársak arcképét foglalja magába, de azok szivét is. Arra kéri Istent, hogy hosszan, jó egészségben gyönyörködhessék a távozó esperes egyháza fejlődésében. Kátay Endre hálásan köszönte meg elnöktársának ritka melegségü búcsúztatását. Mit kívánhatna annál értékesebbet, amikor azok, akik vele együtt dolgoztak, szeretettel gondolnak reá, ez hosszas kötelességteljesi- tésének legfényesebb jutalma. Hálásan gondol mindig elnöktársára és az egyházmegye tisztikarára, arra kéri a Mindenhatót, hogy jusson előre a szent ügy, amelynek érdekében együtt dolgoztak, — ha a munkások és a szolgák változnak is. A mély hatást keltő megható jelenet után Takács Gyula tett jelentést az esperesválasztásról, amely szerint Szakács I i.re mórágyi lelkész tanácsbiró választatott meg az egyházmegye esperesévé. Ezatán Molnár Sándor lelkészi, dr. Hagymássy Zol tán és Kovács Sebestyén Endre tanácsbirákból álló küldöttség hívta meg Szakács Imrét a közgyűlésre, aki letette az esküt, majd utána dr. Benedek Sándor egyházm. gondnok az ujonan megválasztott esperest beiktatta uj tisztségébe, amely után Kátai Endre kiérdemesült esperes az elnöklést az uj esperesnek átadta. Gilicze Sándor lelkészi főjegyző üdvözölte igen nagyhatású beszédben az uj esperest, azt kívánván neki, hogy adjon Bzivet, hogy szivet kaphasson. Szakács Imre nagyhatású székfoglaló beszédet mondott esután,amelyet több szőr szakított meg a jelenlévők élénk tetszésnyilvánítása. Beszéde elején hálásan köszönte az egyházmegye gondnokának üdvözlő szavait, majd a következőkép szólt : Régi szokás, hogy a székfoglaló beszédeket egy klasszikus idézettel kezdik. Idézte a Heidelbergi Káté 54-ik kérdésére adott feleletet, amely klaszikus szavakban szól arról a nagy közösségről, amely őt a beiktatás pillanatában újra körül ölel. „Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől fogva annnak végéig, az egész emberi nemzetségből, Szent Lelke és igéje által, az igazi hit egységében magának egy kiválasztott gyülekezetét gyűjt egybe, azt oltalmazza és meg őrzi; s hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok és örökké az is maradok." Ez a hitvallás, amelyet ha mások máskép is formálásnak, lényegében az egész kereszténység hitvallása. Ennék átélése egyedüli boldogsága az egyénnek, mint a nagy közösségnek, amelynek neve keresztény anyaszentegyház. Ha lelkemet betöltő nagy érzés elhiteti velem, hogy református egyházam egzisztenciája isteni elrendelés, lelkem biztonsága volna megrendítve, ha nem hinném, hogy az Isten Fia nemzetemet is az ő kiválasztott gyülekezetébe elhívta. Azért az én egyházamnak kötelessége minden más egyházzal együtt munkálni, hogy nemzetünk a hit által a jelen nyomorúságban meg- vigasztaltassék és kétségbeesett ingadozásaiból felemeltessék a hitnek és reménységnek arra a kősziklájára, amelyről a szebb jövendő Kánaánjába tekinthet. Egyházam hitvallói nemzetemnek is munkásai voltak, kezdve attól a szomorú kortól, amikor a mohácsi 22000 sírja felett feltűntek a prédikátorok alakjai és a szentirás vigasztalását hozták a nemzetnek, hirdetve a boldog feltámadás remény- . Bégét. En hiszem most is, bánatom j könnyei nem hiába gyűlnek, hogy | a nagy keresztény közösség hite | átöleli a nemzetet, százados bűneink | megbocsájttatnak s megint az isteni irgalom bizonyságtevői leszünk, nemzetünk tündöklő tulajdonságaival megint Isten dicsőségét fogjuk szolgálni. Azok, akik járták a martiram útjait, Pozsonytól Nápolyig, Nagy- majténytól a Mámoráig, Világostól Torinóig és Budától Trianonig, akár reformátusok, akár katolikusok, magyarok voltak, igaz nagy magyarok. — Egy egyházmegyét kell, midőn uj tisztemet elfoglalom, kormányoznom. Én a külső kormányzás mellett az egyházmegye lelki életét is akarom szolgálni. E szent szolgálatra teljes erőmmel elkötelezem magamat. Nem fogadom el egyes modern állambölcsek felfogását, akik szerint a vallás az állam szempontjából jó és hasznos, mert általa a polgárok jobbak és erkölcsösebbek lesznek és így könnyen kormányozható alattvalókká válnak. Az evangéliumi egyház nem egy célszerű állami berendezkedés, amelynek az állam hasznát veszi, az egyház az Isten leiké nek müve, nem az állam alkotta meg az egyházat, hanem az evangéliumi kereszténység van hivatva megteremteni az eszményi államot, a Krisztus királyságát. A Kálvini egyház politika.! hitvallása, állam dogmája, földi viszonylatba is a mindenható Isten szuverénitása. A református egyház csak akkor szolgálja hazáját igazán, ha ige hirdetésével, s minden intézményével helyreállítja a hitében megrendült nemzetnek lelkében az Isten szuverén hatalmának tiszteletét. Egy házam e szent missiójában akarok munkás lenni. S midőn megköszönöm az egyházmegye presbitériumának bizalmát amely az esperesi tiszt magas katedrájába emelt, kérem a presbitereket, hogy midőn én munkámhoz segítségül hívom őket, hivó szavamat kövessék. De segítségül hívom világi urainkat is, büszke, dacos magyarnak, Isten előtt megalázkodó buzgó ivadékait, kérem őket ne felejtsék el az ősi hagyományt, hogy minden kálvinista ur büszke volt egyházára és bármily fényes közéleti pályafutását egyháza hű szolgálatával tette még fényesebbé. Ezután felkérte paptársait, az ifjúság nevelőit, az egyházmegye tanítóit és tanítónőit, a gyönki gimnázium tanárait, hogy segítsék őt nehéz munkájában, ő testvéri és atyai szeretettel igyekszik őket fontos hivatásukban támogatni. Beszéde végén dr. Benedek Sándor elnöktársához fordult, nagy tisztelettel kérvén, hogy erős hitével, országos hirü bírói judiciumával és böl- cseségével segítse őt, hogy küldetését hiven és jól teljesíthesse. Majd a távozó esperes felé fordult és klasszikus szavakban kéri az ő segítségét. A nap, úgymond, alkonyában búcsúra nyújtja felénk kezét, én megragadom ezt a kezet és nem engedem el, mig meg nem áld. A kiváló szónoki erővel előadott gyönyörű gondolata beszédért Bene- »dek Sándor mondott az egyházmegye nevében köszönetét és indítványára a közgyűlés az esperesi székfoglalónak jegyzőkönyvbe való iktatását határozta el. A közgyűlés ezután áttért a tárgysorozat további 32 pontjának letárgyalására, amelyről a jövő számunkban fogunk hirt adni. A közgyűlés után a Szekszárdi Kaszinó udvarán közebéd volt, amelyen a közgyűlésen részt vettek majdnem teljes számban megjelentek. Az első fölköszöntőt Benedek Sándor mondotta, aki lelkes beszédben a IsBEEEEEEEEEEEEEEaSffig ! 1 TÓTH JÁNOSI | ® órás és ékszerész ® 1 0 0 a Szekszárd, Kaszinó - Bazár, g 0 ______ 0 1 Alkalmi ajándékok j 0 nagy választékban, olcsón 0 fj beszerezhetők. el Is 000000000000000009000 kormányzóra ürítette poharát. Kátay Endre kiérdemesült esperes Szakács Imrét, az uj esperest éltette. Dr. Hagymássy Zoltán klasszikusan tömör beszédben az egyházmegye nagyérdemű gondnokát, Benedek Sándort köszöntötte. Bús József Kátay Endrét, a lelépő esperest éltette. Szakács Imre elődének, Kátay Endrének érdemeit emelte ki és őt köszöntötte. Gilicze Sándor igen ügyes beszédben dr. Pesthy Pálra ürítette poharát. Dr. Pesthy Pál, aki Berlinben töltött ifjú éveiben kötött meleg barátságot Szakács Imrével, úgy is, mint barát és mint a testvéregyház tolna— Bomogymegyei gondnoka, Szakács Imre eredményes munkájára emelt poharat és az egyházmegye reprezentánsait éltette. Arany Dénes meleg, szeretetteljes szavakkal az ünnepségen részt vevő Jankó Ágoston főispánt és Szévald Oszkár alispánt köszöntötte. Babay Béla Kátay Endrét és Szakács Imrét, bilkei Papp István Kátay Endrénét és Szakács Imrénét köszöntötte fel. Joó András szellemesen humoros beszédben a parochiák leányait köszöntötte. Végül Dávid Lajos Szaké cs Imre esperest éltette. A közebédről 3 órakor oszlottak szét. Alkonyat, ősz... Irta: Tabódi. A Semmibe meresztett szemekkel ült a vonatban. Nyaralni készült. Indult a napsugarak, a levegő, az egészség istene felé. S ő, a megfáradt roncs: még örülni is tudott. .. Még- egyszer belenézett könyvébe: Adyt olvasott. Elbúcsúzott leikétől, végig- nyult a Nagymindenen, hagyta a „nagy szenvedelmeket", akarásokat, vágyai, céljai sem voltak ... Végignézte úti* társait. Csupa bámba, értelmetlen, gyűlölt tekintet. Ott is hagyta őket. Eszébe jutott, hogy az emberektől neki remélnie nem szabad. Szúrós tekintettel meredt bele saját világába. Ifjúkori álmok korhadt fakeresztjei... valamikor oly csodás bálványok, szobrok semmivé lett pora ... kialudt, virágtalan oltárok ... vágyak, akarások sírboltja... lemondások, csalódások kertje ... gyász ... ősz ... alkonyat. S úgy érezte, hogy be tudja csapni, meg tudja csalni önmagát. Azt hitte, hogy szabadulni tud világától. Nővérének meleg, puha fészke, a folytonos sport, az uj és ép ezért jobban nehezedő emberek nem engedik megszólalni lelkét. S bízott ebben ... * A végállomáson kíméletlenül felrázták. Végre itt volt. Örömmel, jóleső szeretettel fogadták. Gyermekkacaj, szeretet, melegség, nyugalom jól hatottak rá. Teljes erejével dobta bele egész valóját a mindennapba. Itt akart maradni. Itt pihenhet is. De még sem hagyták nyugodni. — „Édesem, ép a legjobbkor érkeztél, ma este egy nagyszerű összejövetelünk lesz a clubházban, ilyen szerencséd csakis neked lehet" formájában örömtől sugárzó arccal világosították fel ábrándjainak, reményei-
