Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-26 / 4. szám

XI. évfolyam. 4. szám. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárdi 1929 január 26. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épQletében. Szerkesztő f SCHNEIDER JÁNOS. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy, 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A szekszárdi pinceszövetkezet 1 * IClCvlICvCt Tudvalevő, hogy az ország számos borvidéke indított a leg­utolsó időben akciót az iránt, hogy a tervbevett négy pince- szövetkezet egyike nálunk léte- sittessék. Ennek folytán a leg­utolsó időben az a komoly ve­szedelem fenyegette a szekszárd- vidéki bortermelőket, hogy az a nagy állami segítséggel ösz- szekötött szövetkezet mégsem fog létesülhetni. A kerület kép^ viselője dr. Őrffy Imre, a ve­szedelemről bizalmas utón érte­sülvén, a legerőteljesebb akcióba fogott, amelynek során kényte­len volt gróf Bethlen István mi­niszterelnök ur támogatását is igénybe venni. Mint örömmel értesülünk Őrffy céltudatos és akadályoktól vissza nem riadó közreműködésének meg is lett az eredménye, amennyiben a 4-ik pinceszövetkezetei mégis Szekszárd fogja megkapni. Mayer János földmivelésügyi miniszter Őrffy Imréhez a kö­vetkező levelet intézte: Méltóságos Dr. Őrffy Imre úrnak országgyűlési képviselő Budapest. Budapest, 1929 január 21. Tisztelt Barátom! Hozzám intézett becses soraiddal voltál szives figyelmembe ajánlani Szekszárd r. t. városnak pinceszövet­kezet felállítása iránt előterjesztett kérelmét. Ezzel kapcsolatban van szerencsém közölni, hogy a városnak szóban forgó kérelmét jóindulata elbírálás­ban részesítettem és a másolatban csatolt leiratomban akként intézked­tem, hogy amennyiben a pinceszövet­kezet az általam közölt feltételek mel­lett megalakul, azt hajlandó vagyok 100.000 pengő üzletrészjegyzéssel és 50.000pengő kamatmentes kölcsönnel támogatni. Fogadd őszinte tiszteletem kijelen­tését Szívélyesen üdvözöl: Mayer, s. k. A m. kir. földmivelésügyi mi­niszter Szekszárd város polgár- mesteréhez január hó 12-én kelt 79.328/VIII. 1. szám alatt az alábbi leiratot intézte : Múlt évi december hó 20 án 16.013. 1928. szám alatt kelt felterjesztésére értesítem Polgármester urat, hogy hajlandó vagyok a Szekszárdon meg­alakuló, állami ellenőrzés alá helye­zendő pinceszövetkezetei, — amennyi­ben az a mellékelten megküldött alap­szabálytervezetben le jeletetett intenciók­nak megfelelően megalakul, — 100.000 pengő üzletrészjegyzéssel és pince, valamint pincefelszerelési eszközök beszerzésére fordítandó, 10 év alatt visszafizetendő 50.000 pengő kamat­mentes kölcsönnel támogatni. Egyben értesítem Polgármester urat, hogy alkalmas időben a vezetésem l Sok évvel ezelőtt, nagyobb diák­koromban, magyar dolgozatnak e tételt kaptuk: „A nagy idők szülik-e a nagy embereket, vagy a nagy em­berek munkája szüli e a nagy időket ?“ S a legtöbb szív rajongása rajongása úgy érezte, hogy az idő s eseményei az emberi kiválóságnak alá vannak vetve.. Ahárhogy van, az bizonyos, hogy nagyobb céljaival az emberiség testi és szellemi erőkifejtöképessége egyaránt növekszik. Ilyen nagyobb célkitűzéseket végez a MANSz. or­szágszerte, amikor a magyar asszo­nyokat helyi szervezeteibe összegyűjti. Minden jó szervezés alapos elő­munkálatokat kiván. — A MANSz. dombóvári alakuló ülése is nagy elő- | készületek után volt f. hó 22-én dél­alatt álló ministerium szőlészeti és borászati ügyosztályának vezetője, Balázsy Ferenc miniszteri tanácsos ur Szekszárdra ki fog szállni és ott a pinceszövetkezet megalakítása ügyé­ben az igénybeveendő pince meg­szemlélése kapcsán, személyesen fog tárgyalásokat folytatni a vármegye, a város vezető egyéniségeivel. Felkérem polgármester urat, hogy a fentiek alapján a pinceszövetkezet mielőbbi megalakítása érdekében a szükséges lépéseket megtenni szives- I kedjék. Mayer s. k. ' földmivelésügyi miniszter. után 3 órakor az Iparos-mozgóban megtartható. A szervezési előmunká­latokat Jankó Agostonné, főispánunk nejének, a szekszárdi szervezet kiváló elnöknőjének közreműködése s irá­nyítása mellett, dr. Halmos Andor kir. tanfelügyolő s Kenézy László dombóvári főszolgabíró és neje in­tézték. Az alakuló ülésen részt vett Jankó Ágoston főispán és neje, akiket a fő­szolgabírói lak előtt a járási főszolga­bírói hivatal tisztviselői s a községi elöljáróság fogadott. Az állami elemi iskola tanulói Borfalat álltak a egy bájos kis leány üdvözölte Jankó Agostonnét és diszes csokrot nyújtott át. Az alakuló ülés a Faics féle pol gári iskola énekkara által előadót' A MANSz. dombóvári szervezetének alakuló ülése. fl szöghaju asszony. Irta: dabolozi Fekete Liszlóné. Csodálkozva állt meg egy percre az ablaknál. Fényes, napsütötte táj­ról, zöld csiku domboldalak moso­lyogtak rá. Fehér pici kunyhók, sö­tét lombu erdők, vörösbarna szikla­falak, sáros vizű kis patakok lubic­koló kacsákkal váltakoztak szeme előtt a robogó vonat ablakából. Sze­retett volna megállni a tekintete egy- egy részletnél. Hangulatos, szép volt a kép, pihentető nyugodtan mozgó élettel, amit ott a zöldcsiku domb­oldalakban élnek az emberek. Félre libbent pillanatra a piros vagy fehér vászonfüggöny, kivácsi, simára fésült szöghaju asszonyfej nézett ki rajta. Egy perc ezredrészéig összevillant a kát asszony szeme. Szép úri dáma, jó élete lehet, gon­dolta a vöröskezü szöghaju asszony és tovább kúszott szeme, végig a vonat ablakain. Milyen lehet az életed — kérdezte gondolatban a másik asszony — és fürkészte a kékfoltos blúz viselőjét. Van szived a szerelemre, van akit szeress vele ? Tudsz igy élni, szen­vedély telenül, simán ? Az embered rongyos zubbonyát foltozva, a kér- tecskéd kapálva, egy-egy ócska rongy nak örvendezve. Jó ez neked? Taníts meg engem is rá. És a selyemhaju asszony szeme könnyes lett, fájt neki mikor elindult újra a vonat. Jó lenne itt megállni. Megállítani a nagy robogást és nem keresni, nem várni semmit Megkér dezni azt a másik asszonyt, hogy boldog-e a foltos kabátu emberével ? A vonat robog elére, egy vashid felett zakatol. Az asszony megszé­dülve a sorakozó vasoszlopok futá­sától, bemegy a fülkébe Leül és fáradtan hunyt szemmel álmodik arról, amit látott. Csendesen ringatja a vo­nat. Szemben az átellenes ülés tám­lája felett képek sorozata áll. Róma, Velence, Milánó ... a Szent Márk* tér tele galambokkal. Nézi a felgör­dülő selyem pillák alól. A derűs, kék olasz égre gondol, a suhanó gondolákra, a csapkodó {tarajos zöld vízre. Behunyja szemét és fáradt kis mosolyt játszik a szája szögletén. Oanan jön és robog északra hol a hüs egészséges szelek várják, hogy lehűtsék azt a nagy égető forróságot, ami szárazra perzseli keskeny szá ját. A zöld csiku domboldalak kö­zött csak átsiklik. Ki sem fog nézni többé —- mert hátha — hátha itt— marasztják. Az előbb is az a szöghaju asszony, mintha hivta volna, hogy ne menjen tovább. Elmeséli neki az életét. Egy­szerű szép mese lesz, el is lehet a'udni rajta, de az álom is nyugodt, derűt hozó ébredést ad . ;. Óh csak már túl lennék a hatá­ron, miért is jöttem erre, vádolta magát az asszony. Mi hajt, mi űz engem mindig erre azóta, mióta lázasan járom a világot és nem találom helyemet sehol — sehol ... Azt hittem, ott lennt meggyógyít a napfény, dal, az emberek vidám­sága. Annyit tanultam ott, hogy a sejtelmeim is csalók. Ha jó napra számítottam, rossz lett, ha valamiben hittem szentül, csalódtam. Most nem hiszek magamnak sem. Ellenkezőjét csinálom annak, aminek érzem jönni kellene. Próbálom kerülni a sorso­mat, mert talán rosszat fog adni. Látom, mit készít számomra. Tudok róla, meglesem, mint a titkok-titkát, hogy óvakodva elkerülhessem. Néha olyan jó lenne megkapni, mikor drága ajándékot helyez össze számomra. De már megszoktam, hogy féljek tőle és kikerüljem. Mindig csaljuk egymást, ö azt hiszi, hogy várok rá, — én lesem, mint a gyér mek, mikor fogócskát játszik. Mikor jön felém nyújtott kézzel, hopp, én elugrom tőle, aztán kezdődik a ker­gető, csalogató játék élőiről. A vonat lassított, váltókon ment át, egy döccenés és megállt az állo­máson. A szőke selyemhaju asszony szoro­sabbra csukta szemét. Nem, nem, itt is van szöghaju asszony, nem lehet kinézni. Szédítő, fájdalmas zsibbadt­sággal óhajtotta, hogy indulnának. Mikor megmozdult a vonat, — felné­zett. Riadt szemmel látta, hogy feléje jön egy férfi, hatalmas, erős, csupa egészséges csillogás. Akit ő szere­tett, aki elől bujkált, akit várt min­dig, hogy keresni fogja őt. Keze feléje nyúlt és megpihent a szorító, forró férfikézben . . . H-jnalodott. A vonat robogott tovább. A férfi ölelve, simogatva adta asszonyára a kabátot. Leszállunk kedves. Jöjjön, hazaértünk. Felejtse el a múltat, uj lesz az életünk ezután. Csakhogy megtaláltam 1 Várja a kis szobája, a puha, meleg, fehér ott­hona . . . Ködös, párás reggelben a söpretlen, piszkos állomásépület előtt megállt a vonat. Oldalt az ablakból boglyas hajú, gyűrött arcú asszony nézte a vonatot. Az épület mögött egy brioska állt, várva utasára. A magas, erős férfi kissé idegesen sürgette: jöjjön gyorsan, itt nem áll soká a vonat. Már le is ugrott, hogy leemelje az asszonyt. De az visszalépett. Majd később kedves, most még nem lehet. Bocsásson meg, nem tudok a fehér függöny mögött élni, mint a szög­haju asszony. Majd egyszer, ha talán visszajövök. Búcsút intett a robogó vonatból. Támolyogva ment el az ablaktól és zokogott, hogy majd a szive szakadt bele. Az opálos reggeli fényben, derűs, együgyű, kiváncsi szemek néztek a vonat után.

Next

/
Oldalképek
Tartalom