Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-20 / 29. szám
XI. évfolyam. Szekszárdi 1929 jnlhis 20. 29« szám. I ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. .Előfizetési díj félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Nyílt levél Tolnavármegye közhatóságaihoz és gazdáihoz! Vissza kell mennem a tiz esztendő előtti időkre. Közvetlenül a forradalmak után volt, amikor a kommunizmus ellen- hatásaképen a polgári elemeknek sikerült a politika porondjáról leszorítani a szélső és bomlasztó erőket. Megindult a megceonkult ország uj állami berendezkedésének nehéz munkája. Sokan hamar felejtenek s ma, ami kor más idők járnak, bizony könnyű kritizálni, sőt ki is csúfolni az akkori politikai élet egy-egy kétségtelen kibáját. Akik csak a „paraszt wirt sebaft“ fogyatékosságait emlegetik ezekkel az időkkel kapcsolatban, elfelejtik, hogy a polgári társadalom megmentése a magyar föld mfívestársadalom politikai támogatása nélkül teljességgel lehetet len lett volnál Az akkor politikai szerephez jutottak — kevesen vagyunk már porondon közölök — tisztán láttuk ezt s térve nem egyszer a hozzánk közel, nagyon közel állók gűoyját, sőt támadásait is, mindent megtettünk, hogy a magyar fö.dművestársadalomnak kis dolgokban talán kicsinyes, de nagy dolgokban egyenesen nemzet- mentő viselkedését valamiképen megháláljuk. Ezt a viselkedést — épen Tolnavármegye földműves lakosságara nézve annál inkább megállapíthatom, mert még 1919 ben szervezkedés céljából végigjártam egész vármegyénket és közvetlen tapasztalást szerezhettem egész földmüvestársa- dalmunk hazafias, fenntartás nélkül nemzeti alapon álló viselkedéséről. Ha tehát számot akarok vetni egy akcióm lélektani rugóiról, mely tiz évi keserves küzdelem után most hozta meg csak gyümölcsét, úgy le hetetlen ettől a megállapításomtól eltekintenem. A zászlónk alá akkor tömegekben gyülekező vármegyei földmüvesség részére óhajtottam intézményt létesíteni, mely politikai irányváltozásoktól menten annak lelki és anyagi javát szolgálja. Lehetett-e ez más, mint valamely mezőgazda- sági kultúrát emelő intézmény? Sikerült ugyanis rövidesen életrebivni a téli gazdasági iskolát, melyek kitűnő eredményeit senkisem tagadhatja le, de ezzel nem elégedhettünk meg. Szükségesnek mutatkozott a gazdálkodással közvetlenül össze• kötött, állandó felügyelet és fegyelem alatt folytatott, rendszeres, a dolgok mélyéig ható gazdasági nevelés, amelyben keve sebben részesülhetnek ugyan, de akiknek ebben részük lehet, azok mindmegannyi kis tanitóapoatolként lesznek hivatva szétvinni a falvakba a gyarapodást, boldogulást jelentő több tudást. A fenti, általános politikai inditóokon kívül egyenrangú tónyesőként esett tehát a mérlegre as a meggondolásunk, hogy vármegyénk földműveseit többre és jobbra termelni tanítani emines közérdek is. Közel tizesztendő változatos küzdelmei után — melyek külön beszámolót érdemelnének — valóra vált végre az elgondolás: a palánki földműves iskola Szekszárd mellett rö videsen megkezdi nagyrahivatott működését. A magyar állam, hála föld- mivelésügyi minisztereink és államtitkáraik megértő támogatásának, kik közül lehetetlen elhallgatnunk Rnbi- nek Gyulát, nagyatádi Szabó Istvánt és Mayer Jánost, az államtitkárok közül pedig Schandl Károlyt és báró Prónay Györgyöt -— nagy áldozatokat hozott az intézmény létesítése körül anélkül, bogy vármegyénktől anyagi hozzájárulást kívánt volna. És mégis — V8gy talán épen ezért — máris jelentkezik a rosszindulatú kritika. Halljuk már az ellenséges jelszót: „urat akarnak nevelni a parasztból ltf Kérnünk kell eseket a gáncsolókat, várjanak még egy ki csit. Gondunk lesz rá és gondjának kell lennie mindenkinek arra, hogy ez az iskola ne legyen más, mint amire égetően szükség van: megtanítani vármegyénk földművelőit arra, hogy hogyan fokozza termelését mennyiségben és minőségben. Aki járt már kissé a külföldön, az majd segít nekem megmagyarázni a kételkedőknek, hogy mily fejlődési lehetőségek előtt állunk még e téren t Az majd segít nekem hirdetni azt a — nálunk sajnos nagyon aktuális megállapítást, hogy semmit sem csinálni csak azért, mert az amit teszünk rossz is lehet, merő cselekvési tehe- ■ tétlenség, melytől óvjon meg bennün- | két az Úristen! A megyebelieken tehát a sor, hogy az intézmény tényleg azzá váljék, aminek alkotói kívánják. Az állam nem veszi, nem veheti rossz néven, ha vármegyém gazdái aggódó figye lemmel fogják kisérni működését b mindent elkövetnek, hogy az ÍBkola céljainak meg is feleljen. De ez nem elég. A megye vezetésre hivatott tényezőinek a földműves lakosság érdeklődését az iskola iránt fel kell ébreszteni. Végül, ami talán a legsürgősebb, lehehetővé kell tenni, hogy a gazdaifjak, akik továbbképzésre alkalmasak, de akik az ahhoz szükséges anyagi eszközöket hazulról nem kaphatják meg, segítségben részesüljenek. Nem az egyénenkénti gyűjtés legtöbbször gyűlöletes eszközére gondolok most. Csak arra, amit más vármegyék autonóm testületéi örömmel megtettek, s Ugyanúgy megtennének a többiek is, ha a mienkéhez hasonlóan kedvező helyzetben lennének: a vármegye, a városok, a községek létesítsenek erejükhöz mérten egykét ösztöndíjat a szegényebb, de tehetséges gazdaifjak részére. Ezek az ösztöndíjak évenkint pár száz pengővel fogják mindössze terhelni költségvetésüket. A befektetés pedig bőven meg fogja hozni gyümölcsét ... Badacsony, 1929 julibs hava. 0r. Örffy Imre I országgyűlési képviselő. A régi törvényhatósági bizottság utolsó gyűlése. Történelmi nevezetességű és fontosságú ülése volt folyó hó 15 én Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának. A közigazgatás reformjáról alkotott törvény sok nagy érdekű intézkedése mellett átalakította a megyék parlamentjét, a mostani formájában negyvenéves megyegyü- lést is és ez alkalommal utoljára jöttek össze a virilis és választó alapon jogosult megyebizottsági tagok, hogy az ősi vármegye uj alkotmányos szer vébe a törvény értelmében örökös tagokul kiküldjük azt a kilenc egyént, akiket a maguk és elődeik közéleti szereplése régen a vármegye kiváló értékei közé sorozott. Á nagy megyegyülések impozáns külsőségeivel folyt le ez az utolsó aktus, amelyen ott láttuk dr. Pesthy Pál ny. igazságügyminisztert, az egységes párt országos elnökét, gróf Széchenyi Domonkost, gróf Appooyi Károlyt, gróf Apponyi Rezsőt, báró Fiáth Tibort, báró Jeszenszky Andort, báró Jeszenszky Józsefet, báró Malcomes Tibort, Wéber János felsőházi tagot, Kovács Sebestény Endre ( felsőházi póttagot, dr. Klein Antal és dr. Erdélyi Aladár országgyűlési képviselőket, Dőry Lászlót, Dőry Frigyest, dr. Bernáth Bélát, Mech- warth Ernőt, Sztankovánszky Tibort, dr. Bartal Aurélt, Bernrieder Józsefet és a megyebeli honorácior és birtokos osztály számos más előkelő tagját. A közgyűlést megelőzte az állandó választmány ülése. Fontos kérdések szerepeltek ennek a programtnján és megvitatásuknál sokszor a részletek is szóba kerülvén, a hosszúra nyúlt tárgyalások miatt a megyegyülés csak jóval a kitűzött idő után nyílt meg. Jankó Ágoston főispán háromnegyed tizenegy felé elfoglalván az elnöki széket, a következő megnyitó beszéddel vezette be a történelmi nevezetességű közgyűlést: A főispán megnyitója. Tek. Törvényhatósági Bizottsági Ez a közgyűlés önkormányzati életünknek igen nevezetes határköve, mert a Törvényhatóságokról szóló 1886. évi XXL te. alapján ma ült össze utoljára a vármegye önkormányzati testületé, — miután a köz- ieaseatás rendezéséről szóló 1929. évi XXX. te. hatályba lépett — és a jövőben a vármegye törvényhatósági bizottsága már e törvényben előirt uj alakjában fog megjelenni. Jól tudjuk, hogy az eddigi törvény hatályon kívül helyezése és az uj törvény életbeléptetése által közéletünket nem éri veszteség — sőt törvény hozásunk a fejlődés követelményeinek és a nemzet közkiván- ságának tett eleget a közigazgatás újjászervezése által — mégis bizonyos elegikus hangulat vess rajtunk erőt, amidőn a törvényhatósági bizottság eddigi szervezetétől bucsusunk, — mert régi emlékeket temetünk, amelyek ha nem is voltak szerves összefüggésben az önkormányzat lényegével, de mégis szorosan hozzá* kapcsolódtak az önkormányzati élet külső megnyilatkozásaihoz. —■ Tehát mégis meghatottság fog el, amidőn távozni és felosztani látom ezt a szervezetet, mely több mint 3 évtizeden át hiven és lelkiismeretesen teljesítette kötelességét és a magyar hazafias szellemnek megrendithetetlen erőssége volt. Nincs okunk rá, hogy szomor- kodjlink, mert az uj törvényhatósági bizottság a nemzet érdekeinek megóvására irányuló hivatását éppen ugg, talán célszerűbb szervezeténél fogva még tökéletesebben fogja tudni teljesíteni — és nem kell aggódnunk az alkotmány védőbástyái miatt, mert nem fenyegeti azokat veszély. Nem mondok tehát érzékeny búcsúbeszédet, mert nem válunk meg a vármegyei önkormányzat régi értékes intézményétől, csupán a fejlődés követelményeinek és a változott viszonyoknak inkább megfelelően alakul át az önkormányzat, mely ezen uj szervezetében nemcsak hogy nem vészit erejéből, hanem az eddiginél még sokkal több alkotó- képessége lesz. Bármiig féltékenyen őriztük [is az alkotmány védőbástyáinak: a vármegyéknek épségét és sérthetetlenségét, — évtizedek óta éreztük, láttuk ós hangoztattuk a közigazgatási törvény módosításának szükségességét, — ós rég vártuk a törvényhatósági önkormányzati igazgatásnak olyan reformját, mely — amellett, hogy az értékes történelmi tradíciókat megőrzi és a magyar nemzet faji jellegéhez és sajátságos viszonyaihoz alkalmazkodik, — egyszersmind a modern gazdasági, kulturális és szociális fejlődésnek hatalmas segítő tényezője lehessen. Az uj törvényt tehát bizalommal fogadhatjuk, mert ez a vármegyék autonómiáját nem csökkenti, sőt az eddigiekhez képest még inkább kibővíti. Ami pedig az önkormányzat szervének : a törvényhatósági bizottságnak összeállítását illeti, ez is jobban megfelel az önkormányzat fogalmának és szellemének egyrészt azért, mert még a virilisták is választás alá esnek, másrészt azért, mert az
