Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-19 / 3. szám
XI. évfolyam. Egyes szám ára 40 fillér»« Szekszárdi 1929 január 19. 3 szám. 8i0rfceszttiség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési dij félévre 4 peng6 (50.000 korona), egész évre . 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÄNOS. A lap megjelenik minden azombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkéot 8 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. 3ogob és kötelességek. Ellenzéki oldalról gyakran hangáik el az a vád a kormány ellen, hogy nincs politikai konszolidáció, a nemzőt rabszolgaságban él s a sza badságjogobnak legelemibb mértékét sem engedélyezi. Ezekkel a vádak kai könnyen szembeállíthatjuk a való igazságot s nem kell különösebb közéleti judicium ahhoz, hogy megállapítsak azok rosszindulata mivoltát, de ha a szabadságjogok kérdését felvetjük, tudni kell azt is, hogy ennek a kérdésnek két oldala van. Egyiken az állampolgári jogokat, a másikon a kötelességeket találjuk. Vájjon sze rencsés e annak az államnak a helyzete, amelyik bőkezűen osztogatja a szabadosságra vezető jogokat, amikor fegyelmet nem tud tartani s a konszolidációt megakadályozzák olyan jelenségek, amelyek előbb-utóbb tragikus rendbontásra vezetnek. Az állampolgári jogok mellett közvetlenül ott találjuk a kötelességeket is, s ha az egyiket kívánjuk, a másikat vállalnunk kell. Különösen súlyos feladatokat támaszt e tekintetben a trianoni Magyarország, amelyiknek úgyszólván a semmiből kellett megalapoznia ex'Bztenciáját. A háború és forradalmak óta a közszabadságok terén leginkább a sajtót és a gyülekezési jogot érték bizonyos megszorítások. Ezeket a rendkívüli intézkedéseket bár enyhített formában, mégis fenn kellett tartani addig az ideig, amíg közvéleményünk el nem érte a lehiggadási pontot, amikor az izgatásnak és a felforgató törekvéseknek nincs már talajuk. A kormány elérkezettnek látja az időt arra, hogy levegye azokat abi tincseket a sajtóról, amelyeket a kivételes hatalom rakott reá. A legközelebbi idők feladata lesz a sajtónovella keresztülvitele, amiáltal a sajtó visszakerül arra a piedesztálra, amelyről sohasem lett volna szabad lecsúsznia. Az 1918 as események sok intelmet nyújtanak a nemzet számára atekintetben, hogy a jövő nemzet épitŐmunkáját ne gátolhassák olyan izgató jelenségek, mint amilyenek hazánkat a kilátástalan b nem- zetgyilkos forradalomba vitték. Legutóbb sz Egységes Párt-vacsorán nagyon találóan jelölte meg gróf Bethlen István a nemzet kívánságait a sajtóval szemben s ezek is azokba a kategóriákba tartoznak, amelyek nemcsak jogokat követelnek, hanem az elért szabadságokkal szemben tudják kötelességeiket is. A sajtó munkássága amily mértékben szolgálni tudja a nemzet egyetemességének ügyét, épp annyira kárára is lehet, hogyha a kezébe adott hatalommal nem tud sáfárkodni. Olyan szabadságot egyetlen állam sem adhat, amelyiket a birtokló fél arra használhat fel, hogy a szülőanyját terítse le vele. Éppen igy vagyunk a gyülekezési és egyesülési joggal, amely nagyjelentőségű a közösség és az államélet szempontjából. Amennyiben előny származhatik abból, hogy a jogokkal felruházott nép szabadon cserélheti ki véleményét gyülekezéseiben és egyesületeiben, épp annyira vészé delmes lehet a legjobb pulzussal verő, legegészségesebb nemzet számára is az, ha ezekben a gyülekezésekben és egyesületekben nem a higgadt hang és becsületes judicium tud szóhoz jutni, hanem a demagógia és az izgatás. A kormány minden olyan elhatározását, amelyik a szabadságjogok kiterjesztésére irányul, csak helyesléssel tudjuk fogadni, de ezeknek a jogoknak a kiterjesztése csak oly mértékig történhet, amig a jogokkal felruházott rétegek látják kötelességeiket is. Nyolc kérdés. (B. É.) Az Or szágos Kézműves Testület, az ipartesiüieteknek a keres kedelmi miniszter által elrendelt szavazásával kapcsolatban, eddig nem foglalt még határozott állást sem a központi szerv, sem a kereskedelmi és iparkamarák kézművesipari osztályé nak kiépítése mellett. Nem akart előre megformulázott központi felfogást oktrojálni az iparosságra, egyik irány ban sem kívánt propagandacélokat szolgálni. Az Ipartestületek Országos Szövetsége — az IPOSZ — részéről azonban agitáció indult meg, mely a kés- müveskamarai kérdést egyoldalú világításba helyezi. Az Országos Kézműves Testület — Hadik János gróf elnök és Kova- lóczy Rezső dr. főtitkár aláírásával — körlevelet intéz az ország iparteatü- leteihez, az IPOSZ agitációjára a következő nyolc kérdéssel válaszolva : 1. A Csonka-Magyarország területén 245.738 vállalat közül 67°/or azaz 164 427 segéd nélkül dolgozott. Szabad e, a verejtékes munkával, egyedül dolgozó kisiparosra uj, jelentékeny adót kivetni ? Ipartestületi kötelekben csak 132.000 képesített iparos van, ennek is csak körülbelül 60°/o a fizet tagdíjat. Az uj intézmény terheit tehát csak mintegy 80 000 iparosra lehetne, egyelőre, áthárítani. Ez az ipartesületi reformmal együtt a tényleg fizető iparosoknak fejenkint átlag évi 30—40 pengővel való megterhelését jelentené. 2. Az 1926. évi statisztikai évkönyv szerint a tagdijbevételekből egy-egy ipartestüiet átlagos . bevétele 2880’ pengő volt. Szabad e ebből a kevés pénzből a fővárosban, ha csak negyedmillió pengőt-is, költeni, adóztatás utján, uj állások kreálására ? 3. 1927 ben a budapesti kamara kerületében 18 oly ipartestüiet volt, A költők mindig újat énekeinek. Ne hirdessétek csöndes, méla búval, Hogy nem terem már csak njigynéha új dal, Hogy a költészet már csak puszta róna, Minden virága rég le van tarolva. Oh, mert miként az elhervadt virágnak Kihullt magvából újak kicsiráznak, Akkép virul ki szép álomvilágba’ A költészetnek mindig új virága. A régi költők lassan mind kidőlnek Es ifjakat szül méhe új időknek Tovább dalolni honról, nagy tusákról, Szerelemről s elszálló ifjúságról. S ha egy szent célért győzelmet keresve Lángol dalukban nagy, magasztos eszme S szfvbéli érzés, mellyel dalra kelnek, A költők mindig újat énekelnek. Babay Géza. Mozaikok. — A parte gyűjtő ember. — Hogy a gyüj .és is valósággal szenvedélyévé lehet az embernek, min denki tudja. Az is tudott dolog, hogy a gyűjtő-szenvedély igazán a „l’art pour l’art“ álláspontján áll: nem az a fontos, hogy mit gyűjt, hanem, hogy abból, amit gyűjt, mennél többje legyen. VaD, aki ehasznát vasúti jegye két gyűjt, a másik bélyeget és boldog, ha talál egy 1876 iki gu^temalai kibocsátást, melynek l*p»ze|-fogazata hibás; a tajték pipa gyűjtők utolsó mohikánjai is mar kivesznek; a haj- tines-gyiijtők már a psychopatbia határait súrolják — csak a bankó- gy üjlők nemzedéke nem egészen irreális, de mondják, ez a legnehezebb fajtája a gyűjtő mániának . . . Az én ismerősöm, Isten nyugtassa, parte cédulákat gyűjtött. Volt belőle vagy 15 ezer darabja, szépen, kronologikus sorrendben összeszedve, sőt még kattfflégust is készített róluk. Több varos temetkezési vállalataivá tartott fönn összeköttetést és végtelenül örült, ha néha egy-egy paksa- méta gyászjelentést kapott. Egyszer egyik kai társa Budapestre ment. Az én jő bádsim megkérte, menjen el a Ferenc József rakpartra, a néhai Buecbmann-feie temetkezési vállalathoz és kérjen tőlük egy csomó elhasznált, eldobott psrtét. Az ilietó el is ment. Az egyik kiszolgáló kisasszony kérdi tőle: — Méltóztatik parancsolni? — Kflrek két kiló partét! összenéznek, összemosolyognak az összes alkalmazottak: ngy látszik, szegény elmebeteggel van dolguk. Az az nr pedig elérti a gyanús tekinteteket és megjegyzi: — Kérem, nem én vagyok a bolond, hanem, aki küldött. . . Békeidőn szokásban volt, hogy ha valahol egy neves ha'ott volt, napokig hoztak a lapok, hogy kik fejezték ki részvétüket. Számtalanszor olvastuk ilyenkor a részvétiratok so rában: N. N . ., nyuga1 mázott . . . . X-ből Ilyenkor ő is mindig irt egy kondoleáló levelet: Persze mi történt ilyenkor? A család összeült és kér- J dezte egyifc is, a másik is: — Ki ez az N. N.? Ismeritek? — Én nem. — Én sem. De a szegény papa bizonyára ismerte. — Ment neki parte ? — Nem. — Hát csak küldjétek azonnal! És küldtek . .. A komraün alatt történt, hogy, meghalt egy szegény apíca Nem csinálhattak partét, nem futotta szegényeknek . . . Sebaj, csináltatott ő . . . Fényes esete volt egy nagyváradi halottal. Az volt az újságban, hogy száztizenhat évet élt. Hát ez kasszadarab vo na! Legott irt is a nagyváradi városi plébániára, hogy ha netán olyan társadalmi és családi körülményei voltak, hogy gyászjelentést adtak ki róla, okvetlenül szíveskedjenek neki egyet küldeni Azt felelték, hogy partét sajnos nem küldhetnek, mert napszámos sorban élő szegényházi gondozott volt; de mert csakugyan váltig 116 évesnek vallotta magát és a keresztelő any»könyv adatai is megegyeznek állításával: elkü dik neki ... a keresztlevelet! A legjobb esete azonban egy felső magyarországi görög katholikus esperes partejavai történt. Egy alkalommal beál'it hozzám azzal, hogy mi a szokásos címük a görög katholiknsspapok feleségének. Magam sem tudtam, de omdjart gyanút fogtam, hogy megint partéban sántikál. Be is vallotta. Maratta a Budapesti Hírlap egyik legutóbbi számát, melyben azt a vérfagyasztó hirt lehetett olvasni, hogy aa X i gör. kath. esperest az Y i jegyzőtől való hazatértében megtámadták a farkasok és szőröstöl-buröatöl fölfalták, csak a két lábaszára maradt meg a csizmaszárban . . . Hát ez aztán igazán clou-ja volna az egész gyűjteménynek: az esperes, kit megettek a farkasok . . .* Staate pede irt is az özvegynek, gondolván, hogy a rutén fetföld gör. kath. falusi papjai mind nős emberek, tehát ennek a szegény esperesnek is bizonyára maradt özvegye. A bánatos özvegy helyett azonban . .. maga az esperes felelt, hogy legőszintébb hálával köszöni a szives részvétet, de sajnálatára partét nem küldhet, mert. . . nem ették meg a f rkasok Az egész csak a jegyzőnek tréfás boszuja volt, amiért éjfélkor ott hagyta a disznótoros társaságot és a másnapi nagy ünnepre hivatkozva — aranyszáju sz. János napja volt, jan 30 án az ő naptárak szerint — hazaindult. Hiába kérlelték, hogy ne bontsa meg a tarokkot, hiába fény egei ti meg a jegyző házigazda, hogy ország-világ előtt csúffá teszi, ha hazamegy, az esperes bajt hatatlan maradt és azt mondta, most m-ír c .ak kíváncsiságból is hazamegy, hogy mit fog a jegyző csinálni. És megcsinálta a hirt a farkasok ról meg a lábszárvédő csizmaszárról...
