Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1929-05-11 / 19. szám

1929 május It. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 Ebédlő-, szalon- és futó­Etamin. Grenadin és cslpKe Cloth- és seldenla | Szintet 1 FílSS1 ont P 01 Ion! Legnagyobb választékban, legolcsóbb árakon | Plrnltzer József és Fiai áruházában zekszárdon ► Tolnavármegye legnagyobb áruháza 4 feláldozó szeretet, amelynek gyakor lása nélkül az egész társadalom el­pusztulna. Szeretném, ha az imént szólt elnöknő ékesszólását ntólérni tadnám, mert csak úgy bírnám méltó képen jellemezni azt a gyönyörű munkát, amit önök és általában a nők végeznek, hogy elviselhetővé te­gyék a mindennapi élet keserűségeit és kegyetlenségeit, amelyek elidege­nítették egymástól az embereket. A szociális eszmének hallatlan ka­tasztrófája állt be egy évtizeddel ezelőtt ebben az országban, ahol ez az eszme annyira diszkreditálódott, hogy már majdnem félni kellett a szociális szó kimondásától. Ha azon­ban ezt az eszmét az Önök alakulata megtölti a szeretet melegével, akkor ez az eszme felragyog és a politiku­sok hálás szivvel gondolnak azokra, akik fáradságot nem kímélve meg­teremtik az ország szociális békéjét. Engedjék meg mélyen tisztelt höl­gyeim, hogy a magam részéről hálá­san üdvözöljem Önöket azokért az érdemekért, amelyeket Önök szerez­nek és amellyel megkönnyítik a po­litikusok és a kormányzás helyzetét. Lelkesen vállalt kötelezettségük si­keres teljesítéséhez a magam részéről is Isten segítségét kérem. Vitéz Vendel polgármester állt ezután szólásra és hosszabb be­szédben méltatta azt a szociális mun­kát, amelyet a nők finom lelke végez azon a téren, ahová a hatósági erős marok és a férfiak darabossága el nem érhet. Az alispánné személye a munka sikerét illetően — úgymond a polgármester — minden tekintet­ben garancia, hisz akik őt ismerik, tudják, hogy a szó legszociálisabb értelmében vezeti ezt az intézményt. És amikor szívből üdvözli az uj tisztikart, ígéri, hogy teljes erejéből fogja támogatni a Szociális Misszió Társulatot. A központi kiküldött. Szévald Oszkárné megköszönve az üdvözléseket, fontos javaslatokat ter­jesztett a közgyűlés elé, amely ezeket egyhangúan elfogadta. Majd szólásra emelkedett Érti Christa S. M. nővér, a budapesti központ kiküldötte és az idő előre­haladottságára való tekintettel csak röviden vázolta a Szociális Misszió- Társulat törekvéseit és a szekszárdi szervezet tíz éves működését, amely nek tiszteletreméltó eredményei után a tagok büszkén énekelhetik szivük dalait, arató éneküket, tíz kemény esztendő megnyugtató munkájának, a békének, a tövistördelésnek az énekét, amely újabb munkát jelent a szervezet számára. Midőn végül az uj elnöknőt és a tisztikart üdvözli, el nem mulaszthatja, hogy meg ne köszönje a főispánná, a főispán, az alispán, az apátplébános,, a polgár- mester és a többi jótevők jóságát, mellyel mindig támogatták a társulat müködösét. Érti Christa nővér záróbeszéde után megyei huszárok terített aszta­lokat hoztak a terembe, ahol meg­kezdődött a jótékony teadélután, mely­nek sikere érdekében Szekszárd bájos lányserege buzgólkodott. A jövő munkája. E közgyűlési tudósítás keretében számolunk be a tisztujitás előzmé nyeiről. Ismeretes, hogy Ujsághy Gézáné, akinek egészségét a közel évtizedes titkári és elnöki működése nagyon megviselte, már régebben ki­jelentette, hogy a Társulat további vezetését vállalni nem tudja. A ta­gok figyelme Szévald Oszkárné felé fordult, mert a Szociális Misszió ér­dekében eddig is kifejtett propagan- disztikus munkája imponáló eredmé­nyeket mutatott fel nemcsak itt, hanem az ország közönsége előtt is. Jóidéig hallani sem akart az elnöki állás elfoglalásáról. Később azonban engednie kellett a bizalomnak és vállalta, hogy élére álljon a Szo­ciális Missziónak. Hogy az alispán- nénak ez a munkavállalása mit jelent a Misszióra nézve, azt egyébként ab­ból az egy tényből is láthatjuk, hogy hamarosan egyelőre hetvenegy uj tagot gyűjtött az intézménynek. A misszió csecsemővédő, szegény ügyi, kórházi és fogházi szakosztályai e hó 7-én és 8 án a polgármester, az ügyészségi elnök, a kórházi és csecsemővédő főorvosok bevonásával máris értekezletet tartottak és máris megindították a jövő munkát. Itt említjük meg végül, hogy a Misszió elnöksége a körébe tartozó panaszokat és óhajokat, valamint a szegényügyosztályhoz irányított ügye­ket minden csütörtökön délután 2—5 óráig veszi át a belvárosi r. kath. elemi iskola I. emeleti tanáctermében. Hozzászólás o nyolcosztályu népiskola kérdéséhez. Szükséges-e a nyolcosztályu nép­iskola ? — címen igen érdekesen fejti ki nézeteit Bakócz András ur a Tolnamegy el Újság 18. számának vezércikkében. Magam, ki távol ál­lok attól, hogy a közoktatásügynek hivatott kritikusa lehessek, nagy él­vezettel olvastam és nem is volna hozzátenni valóm, ha cikkíró ‘ nem írná szószerint: „Nagy fontosságához mérten állandóan foglalkozik is vele a tanügyi sajtón kívül a napi „és főleg a gazdasági sajtó“ stb.“ — További eszmefüzésében pedig meg­említi a támadásokat és bírálatokat, és igen helyesen a legtárgyilagosab- ban foglalkozik a tagadhatatlanul nagyfontosságu kérdéssel. Ne vegye tehát rossz néven az igen tisztelt és általam is nagyrabecsült cikkíró, ha a tárgyilagosság címén én is pár szóval e tárgyhoz hozzászólni óhajtok. A gazdasági sajtónak nem vagyok hivatott képviselője. A gazdasági sajtó és a gazdatársadalom között azonban olyan erős kapcsolat áll fent, hogy e címen, mint gyakorlati gazda éa mint több gazdasági egye­sület, választmány és szakbizottság tagja, szólhatok. Először is hivatko­zom a talán leghivatottabb gazdasági szaklapra, az Országos Magyar Gaz­dasági Egyesület hivatalos lapjára, a „Köztelek“-re. Legutóbb a február ' 24 iki 16. száma „Népiskolák és a gazdasági oktatás“ c. alatt közli azon javaslatot, melyet az Omge irodalmi éB tanügyi szakosztálya febr. 26-án tartandó ülésén fog tárgyalni, — majd április 7-iki, 27—28 száma: „Nép­iskolai törvényjavaslat“ címen fog­lalkozik a nyolcosztályos népiskola kérdésével gazdaszempontból. A ja­vaslat pedig, melyet az Omge igaz­gató választmánya a Gazdasági Egye­sületek Országos Szövetsége végre­hajtó bizottságának II. rendes gyű­lésén elfogadott, egyáltalában nem foglal állást a nyolcosztályu népiskola ellen, hanem — nagyon röviden csak a lényegest összefoglalva, olyan nép­iskolát kíván, melyben ott, ahol a lakosság túlnyomó része földmi vetés­sel foglalkozik, leginkább tehát a falvakban, a felsőbb tagozatokban, tehát 7—8. osztályban, gazdasági szaktanítók vagy tanárok tanitsanak gazdasági elemi tárgyakat. Ez tehát semmi szín alatt sem támadás a nyolcosztályu népiskola eszméje ellen, hanem egy speciális kívánalma a gazdatársadalomnak, melyet eléggé indokol csak az az egy szempont is, hogy a lakosság 60 vagy 70°/0-a tisztán mezőgazdasággal foglalkozik. Még egy aggálya van a gazdatársa­dalomnak és ezt közismert sivár gaz­dasági helyzetünk, nem pedig a „kulturfölóny“-nek „komolyan való nem vevése“ diktálja. IdŐBzerü-e a gyors tempó, vagyis magyarán mondva: van-e pénzünk ? Mai gaz­dasági helyzetünk kevés reményt nyújt erre, főként 1940 ig. Szabadjon azonban még egy gaz­dasági szaklapra hivatkoznom, ez a „Dunántúli Szántóvető“, az Atsó- dunántuli Mezőgazdasági Kamara hi­vatalos lapja, mely gazdasági kama rához Tolnamegye is tartozik. A folyó évi 8. számú lapban Czövek Jenő „Kisgazda“ címmel és Faber György „A tabi járási mezőgazdasági bízott ság és a 8 osztályú elemi“ címen folytatnak eszmecserét szintén gazda szempontból a nyolc osztályú népis­koláról. Szószerint idézek mindkét cikkből: Czövek cikke végén oda konkludál: „A tananyag megállapí­tása önként adódik, pénzügyi kiadá­sok ! Ennél fontosabb célra a kor­mány még kevés összeget adott ki“, — mire Faber szintén cikke végén ezt írja: „Mindezeken kívül azonban a legsúlyosabban esnek latba a pénz­ügyi kiadások, amelyeket, sajnos, nem lehet egy kérdőjellel elintézni.“ Mindkét cikkhez nincB hozzátenni valóm, csak mint példát hozom fel arra, hogy a gazdatársadalom és annak felfogását kifejező gazdasági sajtó nem viseltetik animozitással a nyolcosztályu népiskola eszméje ellen, csak a kivitel pénzügyi részét nem látja biztosítottnak. Ezek után kérem a cikkirót, ne vegye rossz néven hozzászólásomat és főleg ne gondolja, hogy az általam talán inkrimináltnak látszó mondat­ban és szavakban örömmel megtalál­tam azt a bizonyos csomót, melyet a kákán sokan keresnek. Sőt 1 Nincs ugyan rá felhatalmazásom, de azt hiszem, gazdatársaim nevében is mond hatom, mi gazdák, akik nemcsak erősen érdekelt felek, de segítőtársak is vagyunk a falusi iskolaügyekben és akik e téren testvéri együttérzés­sel dolgozunk a tanügy hivatott apos­tolaival, csak örömmel vesszük a tanügyi sajtó képviselőinek megnyilat­kozásait. Éppen ezért egy konkrét kérdést is teszek fel: mi történik majd a négyosztályos polgári fiúisko­lákkal? Mert ez is sok községet, de még több szülőt érdeklő tanügyi kérdés, nemcsak pénzügyi, de kultu­rális vonatkozásban is. Stockinger János. A Szekszárdi Törekvés Sport Egylet 20 éves Jubileumi ünnepségei. Nagyszabású ünnepségek kereté­ben ülte meg vasárnap fennállásának 20 éves jubileumát városunk legré­gibb működő sportegyesülete a Szek­szárdi Törekvés Sport Egylet. Különösen emelte, az ünnepségek fényét, hogy azon megjelent dr. Örffy Imre, a kerület országgyűlési képvi­selője, az egyesület alapitó tagja is és hogy a díszközgyűlés keretében adta át a Törekvés dr. őrffy Imre képviselőnek és vitéz Vendel István polgármesternek a diszelnöki okle­velet. Az ünnepségek délelőtt 10 órakor a városháza nagytermében megtar­tott díszközgyűléssel kezdődtek, az egyesület tagjainak hatalmas érdek­lődése mellett. Feltűnést csupán az keltett, hogy Szekszárd sportegyesü­letei és a testnevelési szervek részé­ről azon hivatalosan senki sem vett részt. Képviseltette azonban magát a m. kir. áilamrendőrség szekszárdi ka­pitánysága, a városi tanács és a Bá- taBzéki Torna Club elnöksége. — A díszközgyűlést Sztaszinó László ügy­vezető társelnök nyitotta meg, az apróbb formaságok elintézése után dr. Dulin Jenő, Sápszky Andor, ■ Erzsébet Királyné Szálló B Budapest, IV., Egyetem-utca 5 (A Belváros központjában) 60 éve a fővárosi és vidéki úri középosztály találkozó helye, m 100 modern kényelmes szoba. Az Étterem és Kávéházban cigányzene. I Az Erzsébetpince a főváros legszebb sörözője. Egy pincér rendszer. ■ POLGÁRI ARAK. 631. sz. SZABÓ IMRE tulajdonos. ||

Next

/
Oldalképek
Tartalom