Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-04 / 18. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1929 május 4. BBBBBBBSBBSBBSQBBBBis] ! Valóban mfivészies portraitokat, gyér- _ i—I nrek-, cstport-, interieur-, architektúra „ felvételeket készít rr ./ 0 ■ B B B B B B iNOGER: B B főhercegi udvari fényképész. gj B Vidék i meghívásokra — kiutazom. ® Amateurmunkákat vállalok. B B a Szekszárd, Széchenyi u. 28 (Molnár-féle ház) 45 gj Bb B 0 B 0 B B B B B EJ B19 B B B B EJ® mákéit, Magyarország történelmét, alkotmánytanát és földrajzát két évvel később az eddiginél sokkal maradandóbb hatással taníthatják. Pedig e nemzeti tudományágak vannak hivatva kifejleszteni a leendő állampolgár tömegekben azt az érzületet, tudást, erőt, amelyet jövő nagy feladataink szükségessé tesznek. Minden tekintetben igen fontOB, hogy a jövő nemzedék világfelfogását minél hosszabb időn át az iskola fejlessze, s hogy ezt át ne engedjük sem az utca, sem az ifjúsággal felelősség nélkül foglalkozók ellenőriz- I hetetlen munkájának. Különösen vá- * rosokban fontos e tekintetben a 13-14 | Fúbldn Sándor tolnamegyei rddiósznkOzlete a nagytrafik mellett Szekszárdim(Kor,4) Telefon 139 Rádió, villany, kerékpár, sportcikkek. Gyári árak, garancia mellett. Kérjen árajánlatot. éves kor, melyben a szülők nem tudják a gyermeket foglalkoztatni, ha pedig a kényszer nem neki való munkára fogja a gyermeket, sz ártalmára van testi kifejlődésének. Részben az általános munkahiáoy, részben pedig az ipar növekedő igényei miatt a 14. évnél előbb ritkán szerződtetik a gyermeket tanoncnak vagy más munkára. A nemzetközi egyezmény ezt igy is kívánja, uj ipartör vényünk is erre az alapra helyezke dett s csak átmenetileg tesz kivételt, mig életbe nem lép a nyolcosztályu iskola. A 13—14 éves gyermekre nézve azért mindenképen áldás lesz a mindennapi tankötelezettség kiterjesztése. Bakócz András. Dr. Pestby Púi egyhűzkerflletl felügyelői beiktatása. Többször megemlékeztünk róla, hogy dr. Pesthy Pál nyug. igazság- Ugyminisztert az evangélikus egyház számos eklézsiája felügyelőjévé választotta. Ezek a választások, amelyek mindenütt a hitközségi tagok spontán elhatározásából eredtek, sohasem a hatalom birtokosának, a miniszternek szóltak, hanem a maguk szeretet- teljes egyszerűségével is minél inkább elismerni kívánták azokat az érdemeket, amelyeket dr. Pesthy Pál, mint egyházának hft fia és minden kor áldozatos maecenása szerzett. Az ő vallásos fáradozásait egyébként a legtekintélyesebb evangélikus közűiét : a bányakerület nemrégiben akként honorálta, hogy a dr. Zsigmondy Jenő elhalálozásával üressé lett felügyelői állásra őt választotta | meg. I Az egyházkerületi felügyelői állás közjogi méltóság is és a legmagasabb kitüntetés, amellyel a protestáns egyházak világi híveiket feldíszíthetik, mert hiszen a felügyelő a püspökkel együtt és vele együttes felelősséggel kormányozza a kerületet, amelynek élére állították. Nagy kitüntetés ez és éppen azért nem csalódunk, ha azt hisszük, hogy dr. Pestby Pál, aki lelke legszebb kincseit, köztük páratlan szivjóságát, a szülői házból és a sárszentlőrinci evangélikus iskolából hozta magával, egyházának erre a megtisztelésére ép olyan büszkeséggel tekint, mint a legmagasabb polcot is megjárt politikai pályájára. Nagy örömet kelt ez a megtiszteltetés nálunk, Pestby Pál szükebb hazájá- j ban és a vármegye közönsége máris erősen készülődik, hogy méltóképen képviseltesse magát nagy fiának uj egyházi méltóságába való beiktatásán. Úgy értesülünk, hogy dr. Pesthy Pál ünnepélyes beiktatására máris megtörténtek a szükséges előkészületek. Az illetékes egyházi hatóságok minden intézkedést megtettek és dr. Raffay Sándor, az evangélikus bánya- kerület püspöke május 15 éré már össze is hivta a beiktatást végző egyházkerületi rendkívüli közgyűlést. Az evangélikus bányakerület — mint ismeretes — jelenleg a Duna és Tisza közének, valamint Békés és Csanád vármegyéknek az evan- gélikusságát foglalja magában. Úgy a püspöki, mint a világi egyház- kormányzat székhelye Budapesten van és dr. Pesthy Pálnak országos jelentőségű eseményt képező beiktatása is a fővárosban fog lezajlani. Az ünnepélyen, amelyet a Deák téri evangélikus templomban tartanak, a kormány hivatalos kiküldöttel fogja magát képviseltetni. A beiktatáson az evangélikus egyház részéről megjelennek : Raffay Sándor, Kapy Béla, Geduly Henrik és Kiss István püspökök, a többi egyházkerületek felügyelői, a bányakerület területén levő egyházmegyék és egyházközségek kiküldöttei. Ott lesznek azonkívül a református testvéregyházak, valamint Budapest székesfőváros és az érdekelt törvényhatóságok küldöttségei is. A beiktatást megelőzően dr. Raffay Sándor püspök ünnepi istentiszteletet tart, amely után következik az egyházkerület rendkívüli közgyűlése. Ennek a keretében dr. Pesthy Pál leteszi az esküt és az eskü alapján a beiktató püspök őt az egyházkerület fel ügyelőjének kinyilvánítja. A püspöki Tejszövetkezeti Közpon| Badapast, L, Horthy MlkltMl 119/121. deklaráció után dr. Pesthy Pál székfoglaló beszédet mond és jövendő működésére vonatkozóan programmot fog adni. A székfoglaló és programot- beszéd után az uj felügyelő a kormány, a hatóságok és intézmények a testvéregyházkerületek és egyházak kiküldötteinek a tisztelgő üdvözlését fogadja. Viszonválasz a „megdöbbenésre.”* A Szekszárd—Bátai Ármentesitő és Belvizszabályozó Társulat folyó évi április hó 17-én tartott választmányi és közgyűléséről a Tolnamegyei Újság 16 ik számában, felkérésre, egy kis közleményt adtam le, melyben többek között ezt írtam: „a társulat megdöbbenéssel vett tudomást igazgatófőmérnök jelentéséből Tolnavármegye alispánjának egy véghatározatáról, melyben közigazgatási végrehajtás terhe mellett kötelezi a társulatot a Séd patak és Lajvér patak 30 év előtti állapotába való viszahelyezésére.“ Erre azután a Tolnamegye Újság 17. számában „Válasz a megdöbbenésre“ cím alatt válasz jelent meg hosszabb közlemény alakjában, mely azt az alispáni határozatot, mely a társulatot megdöbbentette, igazolni kívánja és azt állítja, hogy a társulat és annak vezetőségének mulasztásai okozták, hogy az alispánnak ilyen határozatot kellett hoznia. Mindenekelőtt is csodálkozom azon, hogy e cikk oly nagy sérelmet lát * Lapunk, múlt számában „Válasz a megdöbbenésre“ c. alatt egy cikk jelent meg, amelyre vonatkozólag a társulat igazgatú-főmérnökétól viszonválaszt kaptunk, amelyet a tárgyilagosság szempontjából kötelességünknek tartottunk egész terjedelmében, köz- I érdekű voltánál fogva leközölni. szeptember 2-án Bülovékat és Reményit. A városi elöljárósággal s az előkelőségekkel a prépost fogadja és üdvözli. Mert akkor már, mint a kisebb egyházi rend tagja érkezik ide, aminek pedig az a magyarázata, hogy ez időben már végleg le kellett tennie a Wittgenstein Karolina hercegnővel 1846- tól kezdve tervezett házasságáról. A hercegnővel még oroszországi útja alatt ismerkedett meg. Aki 1847- ben Weymárba is követi, ahol Mária Pawlowna nagyhercegné, az orosz cár testvére veszi pártfogásába s mindent elkövet, hogy házassága felbontassák. A gyönyörű Altenburg kastélyt is rendelkezésükre bocsátja, de később innen a hercegnő Rómába költözik, hogy elválását sürgesse. A pápa már meg is erősítette az orosz konzisztórium elválasztó határozatát s Liszt október 20-án csendben Rómába érkezik, hogy 22-én egybekeljenek. De a hercegnő rokonainak intrikáira a pápa, az esküvő előtti napon legátusa utján megtiltja egybekelésüket, ami oly mély hatással van mindkettőjükre, hogy a hercegnő, mintegy az Isten ujját látva, végleg lemond a házasságról, bár annak férje 1864-ben bekövetkezett halálával már semmi akadálya nem lenne, sőt ő volt az, aki máris bibornoki kalapot látva Liszt fején, őt a kisebb egyházi rendbe, 1865 április 25 én megtörtént bélépésre rábirta. Liszt ekkori itt időzése után másnap Decsre rándult ki. S a tiszteletére este, Szekszárdon rendezett fáklyás menetre valami nyolcezer ember sereglett össze. Az ifjúság nevében, az örökifjú S. Halász József bátyánk üdvözölte. A dalárda a Himnuszt énekelte, majd a Húzd rá cigányt és a Szent érzetek kezdetű dalt. Liszt helyett Reményi mondott köszönetét. Augusz pedig kijelentette, hogy maga Liszt is meg akarja mutatni, mennyire kedveli a várost és lakóit. Zongorát toltak az ablakhoz s a mester eljátszotta hires Rákócziját. Bülovval pedig magyar fantáziákat. Valószinüen ez az a Streicher- féle zongora, amely jelenleg Blázsik Ferencné tulajdonában van Szekszárdon. Ebbe a zongorába Liszt saját kezű írásával a következő van beleírva: A la bien approuvée Madame Baronne d7 Augusz F. Liszt m. p. Aout 56. Megjegyzem, hogy Liszt nagyon sok zongorát „elhasznált“. Bösendor- fer zongoragyáros két három zongorát is utána küld minden pesti hangversenyéhez. S 1870 julius 26-án ő maga is azt írja Augusznak: „Csak egy napig maradok Bécsben, hogy uj zongoráját kiválasszam és X vizitet leadjak. Ha nincs különösebb dolga Bécsben, arra kérem, ne jöjjön fel, hanem várjon meg engem nyugodtan Szekszárdon. Szekszárdon időzései közt azonban az 1870 ben itt léte volt a legzajo sabb. Liszt már augusztus elején ide érkezett, egyik tanítványával, Servais Ferenccel. Innen több látogatást tett a környékre. .Volt Pécsett Kovács püspöknél, Kalocsán Hajnald érseknél. Közben meghallgatta a budai dalárdát. S mire visszajött, már egy egész kis művész-kolóniát talált itt. Itt volt Menter Zsófia, Reményi, Mi- hálovich Ödön. S a szekszárdi nagy vendéglőbe beszállásolta magát egy római tanítványa, a kalandor, magát kozák grófnőnek nevező Janina Olga is, aki félreértve a 60 éves Liszt egy ártatlan csókját, állandóan üldözte tolakodó szerelmével. Liszt szeretett elsétálgatni tanítványaival. Egyszer is igy Tivoliban várakozott a még csak szépnek Bem mondható Janina Olgára. Irtózatos vihar jött. Aggódni kezdett érte. S amikor Janina jó sokára megérkezett, elébe sietve, átölelte és megcsókolta. Ettől kezdve folyton nyomában volt az exaltált leány. Valahogy mégis túladott rajta. De Amerikából azzal jött Pestre, hogy Lisztet lelövi. Fel is ment az éppen estet adó mester lakására, ott megcsinálta azt a botrányt, hogy valami könnyebb ha* tásu mérget vett be. Liszt barátaival haza támogatta lakására. Orvost hivatott. Augusznak rendőrrel fenyegetésére aztán átadta a töltött revolvert Mihálovichnak. Maga , pedig eltűnt, mig aztán Albert Franc név alatt két regényében is pellengérre állította az akkor már egyházi rendbe lépett Lisztet, aki Auguszhoz irt levelében indignálódva utasítja vissza a vádat, amely alól még a legelfogultabb bíró is felmentené .. . Sokkal mulatságosabb ennél Liszt .egy másik csókjának története. Liszt betegsége alatt veje, Bülov báró „nagy takarítást“ végzett Liszt iskolájában. Kiseperte, kidobálta onnan a tehetségtelen növendékeket. Persze a jószívű Liszt gyógyulása után valamennyit visszavette, sőt vigasztalásul egy sírva berontó leány növendékét nyilvánosan homlokon csókolta. Másnap azonban mégis csak túladott rajta: — De hiszen ön engem tegnap — megcsókolt ? 1 — harsogott a leány. — Én igen, hanem a — Múzsa nem ! — válaszolt a mindég szellemes mester. Az igy itt időző társaság aztán szeptember 25 én hangversenyt rendezett a Szekszárdi Nőegylet javára. Reményi zonban váratlanul megbetegedett. így Liszt sem térhetett ki, hogy a közönség tomboló, őt ünneplésére és Auguszné kérésére el ne játssza egyik rapszódiáját. Hálából aztán a szekszárdiak fényesen meg- ülték Liszt születésnapját. Erre már többen is lejöttek Pestről. így Sipos Antal, Gobbi Henrik, Rosty Pál, Ábrányi Emil, Mosonyi, aki életével fizette meg a szekszárdi utat. Haza-
