Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-12-15 / 51. szám
X. évfolyam. 51. szám. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárdi 1928 december 15 (nrfeesztisóg és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonsaim «5 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 koron*), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. A lap Megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő, A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám*, élj egy .ősi, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. fl gemend uí kérdése. Szekszárd és környéke ipara, kereskedelme, sőt mezőgazdasági termelése is kritikus érákat él. Mint előrelátható volt, Tolna vármegye érdekei ellen volt a bátaszék—bajai közutnak kiépítése, mert ez Szekszárd egész vidékének forgalmát a szerencsés fekvésű és dunai kikötővel rendelkező Baja felé tereli. Hogy menynyire helytálló ezen feltevés, igazolja az is, hogy Magyarország egyik leg- nagyobb gabonakereskedő cége, amely Sárközben és Szekszárd vidékén a múltban igen nagy üzleteket bonyolított le, szekszárdi kirendeltségét beszüntette, bajai kirendeltségét pedig kiterjesztette. Sárköz gabonája tehát nem gravitál többé Ssekszárd felé, hanem a bajai dunai kikötő igénybevételével, a Duna felhasználásával kerül nemcsak a budapesti, hanem főként a bécsi és pozsonyi piacra is. Szekszárd és vidéke bortermésének szállításánál kénytelen a sokkal drágább vasutat használni, nein lévén viziutja. A keselyüsi állomás évtizedek óta beszüntettetett, a gemenci kikötő pedig nem nyittatott meg újból, minthogy azt ut hiányában most megközelíteni nem lehet. A forgalomnak Baja feló terelődése tehát, mig egyrészről gazdasági elsorvadásra vezet Szekszárd és Tolnamegye déli részét illetőleg, amely elsorvadás illetékes tényezők felvilágosítása szerint forgalmiadó és egyéb adózás szempontjából már erősen ésalelhető is, másrészt e vidéknek viziut hiánya, a terményeknek, főként a boroknak értékesítését rendkívül megnehezíti. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy magyar hetek parádés rendezésével, avagy összegyűjtő és értékesítő szer vek létesítésével az export kérdése is megoldást nyer. A világgazdaság óriási versenyében csak úgy tud egy ország vagy egy vidék eredményesen bekapcsolódni, ha exportlehetőségekről gondoskodik. Az exportlehetőségek pedig nemcsak jó áruknak olcsón való termelését vagy előállítását kívánják csak meg, hanem azt is, hogy a fogyasztási piacokra ezen termények minél olcsóbban kerülhessenek' A magyar borexport kérdésével foglalkozó szakemberek a külföldi szállításoknál exportprémiumok adását javasolták az illetékes minisztériumok nak. Arról értesültem, hogy ezen prémiumok adását el kellett ejteni, mert abban az importáló államok a megkötött kereskedelmi szerződések kijátszását vélték feltalálni. Más kivezető utat kellett tehát keresni. Szó volt és még e felett ma is tanácskozások folynak, hogy exportáruk szállítási kedvezményekben részesüljenek. Itt azonban előtérbe lép az Államvasutak rentabilitásának kér* dósé, 8 ha ezt tekintjük, úgy kevés kilátás van arra, hogy tarifális ked vezményre számíthassunk, pedig aa egészséges közgazdasági berendezkedésben az Államvasutak hasznának nem a költségvetési feleslegekben kell kidomborodnia, hanem abban, hogy az ország terményeinek és gyártmányainak előnyös szállítási lehetőségeivel közvetett hasznot jelentsen az államháztartásban. Tolnavármegye közönsége évtizedekkel ezelőtt felismerte már azt, hogy a viziutnak mily jelentősége van a vármegye közgazdasági életére. Ez okból építtette meg a 12 kilométeres Szekszárd—keselyüsi utat, amely útvonal ma, az őcsányi bejárót elhagyva, már csak igen alacsony- rendű dülőuti szerepet tölt be, mivel pár évtizeddel ezelőtt Tolnavármegye közönsége minden megmozdulás nélkül egyszerűen tűrte, hogy a Duna- gőzhajózási társaság beszüntesse a keselyüsi személy és teherforgalmat azért, mert bár ezen állomás jelentékeny forgalmat bonyolított le, de viszont az állomás jövedelmezőségét kedvezőtlenül befolyásolta a keselyüsi bekanyarodó Dunaágnak állandó kotrása. Szekszárd város hatalmas lendülettel, a csonka ország vidéki városainak nemcsak fekvésénél, de közüzemű intézményeinél fogva is egyik legszebb és legegészségesebb középvárosai közé sorakozott. Mint minden fejlődés, természetesen az itt lakókra terheket rótt és a figyelmes szemléló azt látja, hogy e terhek az ipar és kereskedelem pangása és a bortermények nehéz értékesítése következtében erősen próbára teszik a lakos- | ság anyagi erejét. Keresői kell tehát a módot, hogy a termények értékesítésének lehetőségei kedvezőbbek legyenek, a vidék forgalma ne másfelé, hanem városunk felé összpon- tosittassék és e kettő segítségével iparnnk és kereskedelmünk megfelelőig fellendüljön és igy a lakosság a teherviselésre képessé tétessék. Est a gondolatot szolgálja egyrészt a borszövetkezetnek létesítése, másrészt az a törekvés, hogy Ssekszárd viziutat kapjon és igy a vármegye déli részének terményértékesitése ne más megyébe terelődjék, hanem szín tén városunk felé irányittassék. A keselyüsi—gemenci ut 4Va km. kiépítése ugyan elsősorban Szekszárd városának, másodsorban Tolnavármegyének, harmadsorban a Sárköznek, a közalapitványi uradalomnak és az érsekuradalomnak, negyedsorban Pestvármegyének érdeke, de legelsősorban állami feladat és érdek, mert nem lehet adózás szempontjából az állam részéről közömbös, hogy egy városnak és vidékének adóalanyai megsemmisüljenek és nem nézhető az sem összetett kezekkel, hogy a szekszárdi gabona- és borvidék, egy csekély ut hiánya következtében az export lehetőségektől elültessék. A folyó hó 12 én tartott közigazgatási bizottsági ülésen ezek a gondolatok és eszmék késztettek indítványom megtételére. Köszönet a közigazgatási bizottság bölcs belátásának, főként Jankó ÁgosKarcolatok Keleti utómról. Irta: Fauszt Antal plébános. (Folytatás.) Athón. Elhagytuk a történeti nevezetességű Dardanellákat, a kisázsiai Smyr- nát, keresztül hajóztunk az aegei tenger mythologiás szigethálózatán és kikötöttünk Pireusban, a régi és az uj Athén elővárosánál. A lapos part befelé mindinkább emelkedik. Maga a modern Athén síkon fekszik, ahova 20 perc alatt bevisz a villamosvasút. A városban, kissé délre húzódva áll a jellegzetes sziklatömb, a régi Hellas- nak képen sokszor látott és felejthetetlenül emlékbe vésett Akropolisa, már a tenger felől impozásan emelkedik a város fölé. Egy másik kultnrközéppontba értünk. De története már teljesen a múlté. Krisztus születése előtt négyötszáz évvel volt dicsősége zenitjén. Az antik görög műveltség sem pattant ki pillanatnyilag Zeus fejéből, hosszú előiskolája volt Homerostól Perikiesig, körülbelül négyszáz évig. Hiszen csodáltuk középiskolai tanulmányainkban, még jobban. fokozódó megértéssel később, hogy a tudománynak, művészetnek, államalkotó kölcsességnek, hazátvédő hősiességnek milyen halhatatlan emlékeit termelte a kis Görögország, főleg annak szive-lelke, Athén. A római hatalom később, mikor a régi állam fenntartó erkölcsök elfajultak, leigázta, utána a byzanci császárság is vidéki városkává sülyesztette, a török uralom meg szinte elfeledtette: szellemi felsőbbsége azonban mindvégig elvi- tázbatatian maradt. Ez csak annál inkább áradt szét a szélrózsa minden irányában. Mélyen járó tudománya alapjává lett a további kutatásoknak, kicsiszolt nyelve, szókincse a klasszikus műveltség eszköze, művészete a maga nemében utánozásra ingerlő, de elérhetetlen mintakép. — Európa most is büszkén vallhatja magát a régi Athén szellemi kincse örökösének. Nincs és nem volt nép, melytől annyi termékeny impulzus indult volna ki, mint az ógörög. A kereszténység is átvette formáit, tudományos szókincsét, egyszerű, nemes stíljét, hogy azokat uj, örök tartalommal töltse meg. A Gondviselés épen úgy rendelte, hogy minden nép szolgáltasson valamit Isten országának felépítéséhez, terjesztéséhez. A modern Athén nem tudta különös érdeklődésünket felkelteni. Az újabb nagyvárosok meglehetősen egy sablon szerint építkeznek. — Aztán iszonyú forróság is volt, a tropikus . láz dühöngött, a város nem mutatott lüktető életet. Egy kis autóut a 300 ezer lakost számláló Athén főbb utcáin elég volt. A középületeken, múzeumokon, egyetemen stb. látszik, hogy a klasszikus stil felélesztésével a régi reminiscentiákat fenn akarja tartani, hiszen másutt nincs is alkalmasabb hely, mint épen itt. Általában azonban az a benyomás, hogy igen sok dolog csak külső utánzás és a mai görög államnak, mely még meglehetősen újdonsült és csak politikai meglepetésekről gondoskodik, nincs is érzéke és tehetsége, hogy az évezredes romok árnyékában a régi nagysággal valamiféle bensőbb kontaktusba lépjen. Még szép fekvéssel sem dicsekedhetik, e tekintetben Konstantinápollyal nem is szabad együtt említeni. A tenger felőli lapos, kiépített táj csaknem sivatag- szerű hatással van. Ami az idegenek százait és ezreit vonzza, épen a páratlan régi emlékek. Felhágtunk a talán 50 méter magas Akropolisra. A felvezető széles márványlépcsőzet igen rongált állapotban van már, a hires Propylék oszlopszárnyai csak épen, hogy sejtetik a letűnt fényt és nagyságot. És mi tárul szemünk elé a platón ? Mintha az ókori titánok dobálóztak volna márvány tömbökkel: az egész tér teleszórva kisebb-nagyobb kőkockákkal, bal oldalt az Erechteion, középen a Parthénon óriási csonka váza. Mi történt itt ? Azt mondja a krónika, hogy az antik építészet ezen remekműve szinte korunkig teljesen sértetlen maradt, csak a XVII. század vége felé esett pusztulásnak úgy, hogy az akkori harcokban egy velencei bomba beleütődött a Parthé- nonba helyezett lőporos raktárba és tetőzetét és oldalait szétvetette (1687). A homlokzatot díszítő hires phidiászi domborműveket, melyek a kentaurok és amazonok harcát ábrázolták, Elgin lord 1814 ben kapzsiságból leszedette és a londoni Britisch Múzeumba szállíttatta. Jelenleg a dórstilü hatalmas márványoszlopok egy része csonkán mered az égnek, másik része pedig még tartja az architrávot, az elülső üres homlokzat meg szintén támogatja a képzeletet, hogy az ókornak ezen legszebb arányú alkotását, a görög államistenségDek, Athénének templomát valamiképen maga elé állítsa. Hasonló állapotban van az Erechteion. is, egykor szintén pogány templom. A karyatidok rendületlenül tartják a felső falrészt, a tető és disz azonban hiányzanak. Az Akropolis hátsó részén múzeumot rendeztek be az értékesebb romdarabok, szoborcsonkok megőrzésére. Újabb időben azon vannak, hogy a romállapot «megtartásával a szerteheverő köveket ismét összerakják. Kétségtelen, hogy az Akropolis a világ legszebb rommezeje. A meglevő kövek elegendők, hogy némileg sejtessék velünk a befejezett művészi tökélyt és összhangot, a perikleszi kornak fényét és dicsőségét. Az Akropolis tetejéről gyönyörű kilátás nyilik Pireusra, a tengerre,
